A tokiói olimpia lehet Berecz Zsombor utolsó esélye ötkarikás éremszerzésre finn dinghyben, a Gyapjas testvérek első olimpiája pedig egyben az utolsó is lehet – legalábbis egy hajóban a Wolrd Sailing konferencia ajánlásai alapján. Az MVSZ nem változtatna az olimpiai programon a 2024-es játékokon sem.
Enyhén szólva is forrong az olimpiai vitorlássport a 2024-es párizsi játékok programja, illetve a World Sailing (WS) vezérkarának eddig ismertté vált változtatási ajánlásai miatt – számolt be róla a hunsail.hu. A WS a floridai Sarasotában most zajló éves konferenciáján – várhatóan vasárnap – dönti el, hogy milyen osztályok, milyen felszerelésekkel versenyeznek a tokióit követő olimpián Párizsban 2024-ben. Az eddig nyilvánosságra került tervek szerint a legnagyobb veszély a nehézsúlyú férfi osztályt, valamint a kétszemélyes egytestű osztályokat fenyegette – azaz a finn dinghyt, valamint a férfi és női 470-est. A félelmek pedig beigazolódni látszanak, a tanács ugyanis pénteken azt a programtervet szavazta meg, amelyben a finn semmilyen formában nem szerepel, helyette egy tőkesúlyos osztály bukkan fel legalábbis szokatlan, és számos aggályt is felvető versenyzési formával.
Bár matematikai esély még van, de az irányító testület (tanács) pénteki szavazása alapján Tokió után kikerül az olimpia programjából a finn dinghy és a 470-esek sem a mai formában versenyeznek tovább. A konferencia színhelyén elővezetett 2024-es program megkapta a tanács 75 százalékos többségét, így már csak a vasárnapi ratifikációs eljárás során esetlegesen felvetődő vétóban bízhatnak a finnesek és a hajóosztály hívei. Megfigyelők szerint erre azonban csak minimális az esély. Így nagyon úgy fest, hogy a finn helyett egy kétszemélyes, vegyes legénységű nyílttengeri tőkesúlyos osztály versenyei szerepelnek majd Marseille-ben, ahol a párizsi olimpia vitorlásversenyeit rendezik. (Az előzetes információk szerint a hajó 6-10 méter hosszú, 4 és 40 csomó közötti szélben versenyképes, spinakkerrel kiegészített sloop riggel szerelt hajó lenne, de a végső döntést csak a 2019-es éves konferencián hozzák meg – ahogy a kite szörf és az új kétszemélyes vegyes legénységű dinghy típusáról is.)
A tanács májusi ajánlása szerint a két 470-es mezőny helyett egy, de vegyes legénységű mezőnyben versenyeznének, így az osztály végülis – igaz, erős kompromisszum árán – maradhatna a párizsi játékok programjában. Idén májusban a WS “boszorkánykonyhájából” olyan ötlet is kikerült, amely szerint a férfi 470-est egy új, de ugyancsak férfi kétszemélyes osztály, a nőit pedig vegyes legénységű kite szörf váltaná le. Most pedig a helyzet úgy áll, hogy új felszerelést (osztályt) hoznak be a vegyes legénységű kétszemélyes osztálynak, ami nagyvitorlával, fockvitorlával, spinakkerrel rendelkezik és nem foilos, azaz nem repülő hajó. A legnagyobb érvágás azonban a legrégebbi olimpiai osztály, a finn dinghy kiebrudálása lenne a Marseille-ben tervezett olimpiai kikötőből.
A World Sailing irányító testületének évközi találkozóján idén májusban több mint 60 beadványt nyújtottak be a 2024 olimpiai eseményekre, közülük 13-at vitattak meg, és azt követően 7 szavazási forduló nyomán jutottak eredményre. Itt az amúgy nehezen értelmezhető egyszemélyes, de vegyes legénységű csapatverseny – ahol a finn lehetne/lehetett volna a férfi osztály – jelenthette volna a finn osztály olimpián maradását. Aztán az év közepi, májusi ajánlásában megjelölt versenyszám helyett öt hónappal később, immár Sarasotában látott napvilágot a vegyes legénységű offshore tőkesúlyos osztály több napon át tartó versenyzésének javaslata.
Jól látszik tehát, hogy a WS-en belül sincs határozott elképzelés a párizsi játékok programjáról, egymás után bukkantak fel az újabb és újabb, nagyon különböző ötletek – közöttük egészen meghökkentőek is. Többen is értetlenül állnak a folyamatok előtt, a konzekvens vezetés hiányát, mások kereskedelmi érdekeket emlegetnek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) egyik képviselője meg is fogalmazta aggályait: “az olimpia nem a kísérletezgetések színtere”.
Mindeközben versenyzők és szakemberek sora tiltakozik és hívja fel a figyelmet az eddig megismert ötletek, javaslatok tarthatatlanságára, a mögöttük – már amikor – felsorakoztatott érveket tényekkel cáfolva. A Magyar Vitorlás Szövetség (MVSZ) álláspontját a konferencián ugyancsak részt vevő Wossala György korábbi elnök, Eurosaf-alelnök ismertette. (Az Eurosaf az Európa Vitorlás Szövetség rövidítése). E szerint az MVSZ azt támogatja, hogy Párizsban ugyanazok az osztályok versenyezzenek, mint két év múlva Tokióban. Azaz maradjon a finn és a két 470-es mezőny.
Többen is kifejtik – például a Nemzetközi Finn Szövetség (IFA) elnöke, Hajdu Balázs, vagy a fiatal argentin olimpikon, Facundo Olezza (ARG-48) -, hogy a nyílt tengeri tőkesúlyos osztály bevezetése rendkívüli költségekkel járna, amiket néhány nagy és erős gazdasággal bíró vitorlázó nemzeten kívül mások nem nagyon tudnának előteremteni. Ez pedig éppen ellentétes azzal az egyre meghatározóbb felfogással, hogy az eszközök legyenek minél hozzáférhetőbbek minél szélesebb tömegek számára. (Amúgy annak idején a repülő hollandit pont azzal az indokkal tették ki az olimpiáról, hogy nagyon drága hajó.) Facebookos kommentelők azt sem tartják kizártnak, hogy az ötlet hátterében valahol a nagy francia offshore-hajó gyártók érdekeit képviselő lobbierők is masszívan dolgoznak. Erre amúgy felfigyelt az Európai Bizottság is és egy erős aggályait fejezte ki a kiválasztási folyamat iránt, mert sérülni látja a versenysemlegességet és szerinte tartani lehet a leendő osztály gyártási monopóliumának kialakulásától. Hozzátéve, hogy egyik, most eltávolítani kívánt osztályban sincs gyártási monopólium. Olezza úgy kommentálta a folyamatokat, hogy a “vitorlázást nem vitorlázó üzletemberek teszik tönkre, akár az érvényes szabályozásokat felrúgva is”.
További súlyos aggálynak tűnik, hogy a finn eltávolításával a 90 kilogramm feletti súlyú férfiak számára semmilyen lehetőség nem marad az olimpiai szereplésre a vitorlázásban, ami komoly diszkrimináció. Főleg megspékelve azzal a cinizmussal, amivel Olezza találkozott még májusban, amikor felvetette egy WS-potentátnak ezt a problémát, azt a választ kapta, hogy “akkor menjetek kosárlabdázni”.
A WS a változtatás melletti további érvként szokta kijátszani a gender-adut, azaz azt, hogy közelíteni kell a női és férfi versenyzők számát egymáshoz, csökkenteni a nők létszámbeli lemaradását. Furcsa ez az érvelés, hiszen a tokiói program mellett már éppen kiegyenlített az arány, azaz 2020-ban 175 női és 175 férfi vitorlázó vehet részt az olimpián. Ráadásul a vitorlázásban ezt csak 2028-ra kell(ene) elérni.
Fontos, hogy a WS nem dönt – lévén szakszövetség -, hanem ajánlást tesz a Nemzetközi Olimpia Bizottság (NOB) felé, amely a végső döntéseket hozza a játékok programjáról – arra azonban kevéssé lehet számítani, hogy a NOB nem a szakszövetség álláspontját fogadja el.
