Ha a Mini Transat az előszoba, akkor a Jacques Vabre már a hajók főpróbája a Vendée Globe-ra. Az 1993 óta kétévente megrendezésre kerülő, kezdetben szóló, majd kétszemélyes csapatokban vívott transzatlanti verseny rajthelye mindig a franciaországi Le Havre volt, de a célállomások húsz év alatt többször változtak. A kolumbiai Cartagena, a brazíliai Salvador de Bahia, majd Costa Rica (Puerto Limon) után 2013 óta idén újra Itajaí kikötőjéig kell vitorlázni egy 5400 tengeri mérföldes útvonalon.
A két évvel ezelőttiekhez hasonlóan most is négy hajóosztályban rajtolnak a kétszemélyes csapatok, de idén a technikai különlegességek és a mezőny nagysága, mondhatni teljessége miatt a figyelem java az IMOCA 60-asoké lesz.
Röviden a többiekről: 14 Class 40-es, illetve a többtestűek osztályaiban 4-4 Multi 50-es és Ultime hajó szerepel jelenleg a rajtlistán, három héttel az október 25-i rajt előtt. Köztük főleg az Ultime hajókban ülnek igazi nagy nevek, mint például Francis Gabart, Roland Jourdain, Thomas Coville és mások. Az ő versenyeikről, mezőnyükről ráérünk majd beszélni a verseny után.
A víz igazán most az IMOCA 60-asok körül forr. Nem csak azért, mert már csak bő egy évvel vagyunk a következő Vendée Globe előtt. Vagy éppen azért! Hiszen mostanra lettek kézzelfoghatóvá a legutóbbi IMOCA-szabályváltoztatásokból fakadó újdonságok.
A változások után először megindultak a szabályértelmezési viták, amelyek elsősorban a hajókra szerelhető – csúnya szárazföldi szóval – nyúlványokra, a tőkesúlyra, majd különösen az uszonyokra vonatkoztak. A szabály kibővült értelmezésekkel, interpretációkkal, amelyek lehetőséget adtak arra, hogy az új IMOCA 60-asokon megjelenjenek a DSS betűösszetétellel (Dynamic Stability System) jelzett, magyarul talán támasz-uszonynak nevezhető szerkezetek.
Ezek a hajó oldalából kackiás bajuszként oldalra kiálló, speciálisan ívelt, karbon kompozit szerkezetek megtámasztják és emelik az egytestű hajót, az IMOCA 60-asok esetében elvileg akár kétcsomós átlagsebesség-növekedést is eredményezve. Átlagsebességben az rengeteg. A Transat Jacques Vabre távját nézve, amelyen két éve a győztes IMOCA 60 nagyjából 17 napot vitorlázott, ez bő 800 tengeri mérföldes előnyt jelentene a hagyományos hajókkal szemben.
Kérdés persze, hogy a rendszer működik-e, bírja-e az óceáni körülményeket, vagyis képes-e beváltani a hozzá fűzött reményeket?
Nos, négy csapat a huszonnégyből úgy gondolja, hogy igen. Persze lehet, hogy többen is bíznának a DSS-rendszerben, legfeljebb nekik nincs még módjuk ilyen hajóba ülni. Az mindenesetre érdekes, hogy például az új Hugo Boss, amelynél nem valószínű, hogy a költségcsökkentés lett volna az elsődleges szempont, nem bajszos, hanem ívelt uszonyokkal kísérletezik.
De akadnak olyanok is, akik kétségeket fogalmaznak meg a kackiás uszonyok használhatóságával szemben. Van, aki azt mondja, hogy nem fog működni óceáni viszonyok között, van, aki meg azt, hogy most még nem fog működni. A hajóipar, a hajótervezés-építés fejlődését látva, az első csoportnak szinte biztos, hogy nem lesz igaza.
De vajon fog-e működni elsőre, ezen a Transat Jacques Vabre-on, és majd utána, szólóvitorlázáskor a Vendée Globe-on? Talán ez ennek a versenynek a legfőbb kérdése.
A modern IMOCA 60-asokat erős szélben sikláskor nézve az látszik, hogy már DSS nélkül is hihetetlenül könnyeden, magasan úsznak a vízen. Mint óriás szkiffek repülnek szinte a hullámok felett. Dingis szememnek hiányzik egy-két trapézoló óriás az oldalukról, hogy lássam, mitől stabilak. Ha ehhez a tempóhoz és vízfekvéshez még hozzájönnek a támaszuszonyok, az egész talán még félelmetesebbé válik majd.
De a lényeg sokkal inkább az, hogy a kackiás uszonyok hogy bírják az extrém terhelést, és bizonyos körülmények között előnyére vagy akár hátrányára szolgálnak-e a hajónak. Mennyire változtatják meg a hajóvezetést, és ehhez mennyire passzol a jelenleg használatos rudazat, amelyekkel a kísérletezés a jelenleg érvényes szabályok szerint erősen korlátozott? Mi történik, ha ez az uszony eltörik, és nélküle kell továbbmenni? Hiszen a DSS alkalmazása befolyásolta a hajótestek formáját is, amelyek nélküle már rosszabbul teljesíthetnek.
A másik oldalról, gyenge szélben bizonyára hátrány, hacsak a hajók nem sokkal könnyebbek a DSS nélküli konstrukcióknál. Olyankor viszont előretörhet néhány szintén könnyű, még a régebbi szabályok által épített hajó.
Öt hajó fogja a támaszuszonyokat élesben tesztelni a lehető legjobb vetélytársakkal. Persze a Transat Jacques Vabre pályája sok szempontból várhatóan kedvez nekik. Ha nem kapnak extrém terhelést a rajt után a Viscaya-öbölben, és különösebb nehézségek nélkül elérik a passzátszeles övezetet, akkor az északi féltekén, majd az Egyenlítőn túl is napokon át vitorlázhatnak kifújt, egyenletes szelekben, normális hullámzásban, amikor a DSS nagyon fizethet. Ez persze csalóka eredményt is mutathat a Vendée Globe-on várhatóakhoz képest, ahol megint nagyon más a helyzet mondjuk a déli óceánokon, vagy éppen a visszaúton az Atlanti-óceánon sok helyütt. Lehet okoskodni, elméleteket gyártani, mindenesetre két hónapon belül sok kérdésre választ kapunk.
A négy bajszos és az ívelt
A 22. Transat Jacques Vabre IMOCA 60 mezőnyében négy DSS-szel szerelt hajó versenyez majd, az új Hugo Bossnak pedig szintén emelésre szolgáló, de íves uszonyai vannak. Természetesen mind az idén szálltak vízre. Meglátjuk, mit tudnak. Többségükben olyan hajósok ülnek, akik akármilyen hajóval esélyesek lennének:
Hajó neve Vitorlázók
Banque Populaire VII. Armel Le Cléac’h–Erwan Tabarly
Edmond de Rotschild Sébastien Josse–Charles Caudrelier
Hugo Boss Alex Thomson–Guillermo Altadill Green
Safran Morgan Lagraviere–Nicolas Lunven
St. Michel – Virbac Jeanne-Pierre Dick–Fabien Deahay
További 18 hajóban pedig ott van még a Vendée Globe-ra is készülő, az IMOCA 60 osztályban jól ismert vitorlázók színe-java. Michel Desjoyeaux-tól Vincent Riou-ig a legnagyobb óceáni szólóvitorlázók.
Spirit of Hungary
A magyar hajó teljesítette az induláshoz szükséges feltételeket, és Fa Nándor már szeptember 29. óta Les Sables D’Olonne-ban várja a rajtot. Nándi versenyzőtársa ezúttal Perényi Péter lesz, aki a Barcelona World Race előtt is segített a hajóval Barcelonába vitorlázni.
Perényi Péter jó vitorlázó, de mindössze fiatalkori utánpótlás korosztályos vitorlásmúltjával a verseny legtapasztalatlanabb résztvevője lesz. Viszont ismeri a Spirit of Hungary minden csínját-bínját, hiszen végig részt vett a hajó felszerelésében, amelynek elektronikai szakértője. Vagyis az áramellátó rendszeren kívül minden műszert és elektromos kütyüt ő szerelt a hatvanlábasra. Ennek köszönhetően jelentős segítséget nyújthat a műszerek hatékony kezelésében, és így a taktikai kérdések jó megoldásában is.
A Spirit of Hungary több ponton átalakult. Nándi véghezvitte Spanyolországban a földkerülő során összegyűlt tapasztalatai alapján elhatározott módosításokat. A leglényegesebb ezek közül az, hogy uszonyai most teljesen más szögben állnak, mint korábban. A 22. Transat Jacques Vabre verseny október 25-én rajtol.
Képgaléria:
