Az idén két Amerika Kupás AC45 katamarán is érkezett a Balatonra. A vitorlázás Forma 1-eseinek tartott kéttestűek nem titkolt célja a Kék Szalag megszerzése, és a hazai viszonyok újrarendezése. Ezek közül az egyik, az RSM2 vadonatúj, a balatoni viszonyokra tervezett vitorlázatot is kapott. Ennek a hajónak az első vízre szállásainál voltunk ott, élesben, hogy megpróbáljuk kideríteni, mire lesznek képesek ezek a hajók a többiekkel szemben.
Szöveg és kép: Balázs Viktor
Balatonfüred, 2018. június 8., péntek, 16 óra 26 perc.
A balatonfüredi hajógyár óriás daruja éktelen csengetéssel kezd araszolni a sínpályán Tihany felé. Aki ismerős errefelé, az tudja, hogy a csengetés a daru mozgására figyelmeztet, ha pedig a daru mozog, az azt jelenti, hogy rövidesen vízre kerül egy hajó. A kikötőben lézengő hajósok rezisztensek már erre a hangra, csak akkor kapják fel néhányan a fejüket, amikor meglátják, hogy mit emel a vasmasztodon. Egy katamarán lóg a sodronykötélen, de olyan, amilyet a bámészkodók eddig még csak fényképekről láthattak. Igen, egy Amerika Kupás AC45 függ másfél méterre a földtől, alatta kis társaság rohangál izgatottan.
Az izgalom oka, hogy a kormánylapát mindössze 0,05 mm-el illesztett karbon kompozit tengelye nem fér be a poliacetál (POM) csapágyba. Hőtágulás – mondja Clarence, a csapat Dubaiból érkezett műszaki tanácsadója – nitrogénnel kellene hűteni, hogy összehúzódjon, teszi hozzá. Kis derültség, aztán Kalocsai Zsolt, Kacsa, a hajó csapatkapitánya kiadja az ukázt: hozzatok koktéljeget a benzinkútról!
Low-tech megoldás a high-tech hajón
Miután a jég megérkezik, pakolást kap a nagy melegben megtágult csapágy, és a biztonság kedvéért a lapát tengelyét is visszahűtik. Clarence hőkamerás telefonjával vizsgálgatja a csapágyat, és közben bizonyára azon tanakodik, hogy vajon működni fog-e a magyar low-tech megoldás. A jegelés hatásos, pár perc múlva helyére csusszannak a kormánylapátok, így a daru megindulhat a víz felé.
Amikor a hatalmas fém csáp végén a hajóval elfordul, mindenki kicsit visszatartja a lélegzetét. A 45 láb hosszú hajótest lassan ereszkedni kezd, és 16 óra 41 perc 31 másodperckor a daru elernyedő kötele jelzi, hogy az AC45-ös testét életében először édesvíz öleli körül.
A Balaton vize.
dav
Beavató a nappaliban
Balatonfűzfő, 2018. június 2., szombat, 19 óra 57 perc.
Egy héttel korábban, a vízretétel előtti hét végén a hajó kormányosának, Vándor Róbertnek otthonában ülök. Az étkező hatalmas panorámaablakán keresztül a naplementében csillogó Balaton látszik, kristálytiszta az idő, egészen Tihanyig ellátni. Az egész ház a Balaton, és a vitorlázás szeretetéről mesél. Versenyeken és edzéseken készült fotók mindenhol, a dolgozószoba polcán kupák sora, és a két fiú is nemrég érkezett meg vitorlás edzésről. Optimistben versenyeznek, akárcsak édesapjuk annak idején, a Volán sportegyesületben.
Robi felesége, Mari, igazi háziasszonyként addig nem nyugszik, míg jól nem lakunk, vacsora után pedig belevetjük magunkat az AC45 átalakulásának részleteibe.
„Mi csak a hajótest(ek)et vásároltuk meg, mert a merev szárnyak helyett klasszikus vitorlázattal akartuk felszerelni” – kezdi Robi a mesélést. A szárnyakkal ugyanis csak erős szélben igazán gyors a hajó, a változékony, gyakran gyenge szeles balatoni körülmények között viszont a nagy felületű, klasszikus vitorlázat előnyösebb lehet. „Ugyanebből az okból kifolyólag lemondtunk a foilokról, és egyenes sverttel használjuk a hajót” – avat be Robi a koncepció részleteibe. „Nagyon sokat tanultunk a korábbi hajóinkból. A foilos GC32-essel ugyan megfelelő szélben megdöntöttük a Kenese-Keszthely rekordot, de gyengébb szélben, vagy sokat krajcolva hátrányos, lassabb ez a technika. Márpedig a Kékszalagon nagyon változóak a körülmények” – világítja meg Robi a döntés hátterét.
A teljes cikk a Vitorlázás Magazin most megjelent, 2018/4-es számában olvasható!
