Az Olimpia egy csak négyévente megélhető, az érzelmektől egészséges módon túlfűtött, intenzív, különleges élmény. Nekünk szurkolóknak is, de a résztvevőknek különösen az. Ezért mindig emlékezetes és sok tanulsággal jár.

A Riói Olimpián vitorlázásban a versenyszámok felén, öt osztályban képviseltek minket legjobbjaink, és kevés olyan vitorlás olimpiai szereplésünk volt 1928 óta, amikor ennyi örömet szereztek volna versenyzőink.
Tőmondatokban az eredmények: Berecz Zsombor Finn osztályban futamot is nyerve 12. helyen végzett. Érdi Mári Laser Radiálban szintén futamot is nyert és összetettben a 14. helyet szerezte meg 37 hajó közül. Vadnai Benjamin Laser Standardben versenyzett és 33. lett 46 hajó között.
Szörföseink közül Gádorfalvi Áron 25. lett 36 indulóból, míg Cholnoky Sára a 24. helyet szerezte meg a 27 versenyzőt számláló női RS:X mezőnyben.
A magyar vitorlázók eddig 15 Olimpián versenyeztek. Összességében 59-en élhették át ezt a nagyszerű, különleges élményt, ennyi jelenleg a magyar vitorlázó olimpikonok száma. Közülük heten végeztek az összetett versenyben az első tízben, és Rio előtt összesen négy magyar futamgyőzelemnek örülhettünk. A tízbe jutottak száma nem növekedett, de a futamgyőzelmek száma immár hat!
Nyilvánvaló okokból soha nem tartoztunk ebben a sportágban a domináns nemzetek közé, de akadtak évek és hajóosztályok, amikor az ellenfeleknek és a vitorlásfutamokat követőknek rá kellett csodálkozniuk egy-egy magyar hajóra. Heinrich Tiborra 1936-ban Kielben, amikor 12 lábas Dingiben 7. lett, vagy Fináczy Györgyre 1964-ben Tokióban elért 13. majd 1972-ben Kielben vitorlázott 8. helye, és ott különösen a fölényes futamgyőzelme miatt. Gosztonyi András és Holovits György starozására Kielben, amely Fináczyhoz hasonlóan 8. helyet hozott. Nem utolsó sorban pedig természetesen a Detre fivérekre, Szabolcsra és Zsoltra, amikor 1980-ban Tallinnban két futamot is megnyerve bronzérmet szereztek.
Most pedig Érdi Márira és Berecz Zsomborra több futamon és különösen győzelmeikkor. Soha nem volt még olyan Olimpia, ahol vitorlázásban két osztályban is született volna magyar futamgyőzelem. Ráadásul Zsombi kétszer is körbevitte az élen a magyar zászlót a vitorláján, hiszen a második futamon sem azért dominált, mert a rajtnál előnyt szerzett volna, pusztán sajnos valahol a vonal közepén, ahol a legnehezebb megítélnie a versenyzőnek az esetleges korai rajtot, egy csoporttal éppen, hogy kicsúszott a vonalon.
A feljebb felsoroltakon kívül is voltak rendkívül tehetséges versenyzőink, akiktől az olimpiai játékokon joggal reméltek tízen belüli vagy akár dobogós szereplést az itthonról szurkoló társak. De ezek a remények csak egy-egy jól sikerült nemzetközi eredményen és a szóban forgó versenyzők hazai fölényén és persze a szereteten alapultak.
Ma még nehezebb kijutni egy Olimpiára, és még keményebb versenyben kell bizonyítani, mint akár húsz-harminc évvel ezelőtt. Egyrészt a szigorúan megszabott kvalifikációs rendszer, másrészt a vitorlás élsportban résztvevő országok megszaporodott száma miatt.
Napjainkban, ha egy lelkes vitorlázó a világ bármely pontján kitalálja, hogy ő eredményes versenyző akar lenni, akkor ahhoz nem szükséges hazai mezőny. „Mindössze” nyolc-tíz-tizenöt év kőkemény versenyző élet kell idegenben, külföldön, állandó hatékony felkészülés és versenyzés a legjobbak ellenfelek társaságában, az éppen elért tudásszintnek megfelelő edző megtalálásával.
Ahogy azt Berecz Zsombor csinálta és csinálja. Ahogy Ő megmászta a hegyet és felért a fennsíkra, ahol már bármi megtörténhet. Ahol ott vannak a legjobbak, akik közül az adott futamon bárki győzhet! Mert megvan a tudása, sebessége és minden képessége, ami csak kellhet a sikerhez.

Berecz Zsombor – Finn dingi
Zsombinak nem váltak valóra az álmai ezen az Olimpián. Az első tízbe, az Éremfutamba akart bekerülni, amely célkitűzés teljesen reális volt a részéről. Aztán már a pontszsrzés, sőt a dobogó elérése is felcsillant előtte, ráadásul egy nagy negatív sokk, egy futamgyőzelem elvesztésének lelki csapásából is felállva érte el a harmadik helyet a verseny harmadik napján.
„A második futamban nem csináltam extrát, csak jöttek a pöffök, és egész jól éreztem őket. Főleg a második szakaszban leváltam a mezőnyről, mert láttam valamit a jobb oldalon, és hála istennek jól láttam. Átvettem a vezetést, de a végén a befutónál nem szólt a duda. Kiderült, hogy korai rajtos voltam, így a futamgyőzelmet elvették. Ez csak a végén derült ki. Persze kicsit csalódott vagyok, de elkenődve semmiképp. Ahogy Keló (Kelemen Tamás, Zsombi edzője) mondta, a magyar vitorlázás tele van “mi lett volna, ha…” -val. Ez nem az a sztori lesz! Ezt a formát könnyedén meg tudom ismételni az elkövetkezendő napokban. Úgyhogy valóra fog válni az álmom, és mindent meg is teszek érte!”
És valóban, úgy lett, ahogy megmondta! Legalább is a következő két napon.
Annak ellenére, hogy a szél 20-25 csomósra erősödött, és hatalmas hullámokban versenyeztek a finnesek a külső pályán, Berecz Zsombi az élen vitorlázott. A harmadik futamon vezetett egy körön át, majd egy nagy hullám víztömegét a hajóba kapva visszacsúszott ötödiknek. De megmutatta, bizonyította önmagának is, hogy nem volt véletlen az első napi jó vitorlázása.
Élete legjobb napja másnap következett, amikor egy kilencedik hely után nagy fölénnyel nyert futamot és összetettben a harmadik helyre jött fel!
Ő, akiről korábban úgy tudtuk, és ő maga is azt mondta, hogy elsősorban a gyengébb, közepes szelek fekszenek neki, aki évek óta küzd azért, hogy a testsúlyát tiszta izomzattal 95 kilósra tolja fel, most már hatos szélben is tud az élmezőnyben menni és futamot nyerni az Olimpián!

„A harmadik futamon vezetett egy körön át, majd egy nagy hullám víztömegét a hajóba kapva visszacsúszott ötödiknek”

A dolgok a pihenőnap után, az utolsó két napon fordultak rosszabbra. Az utolsó négy futamon mindannyiszor tizen kívüli helyeken ért célba, és ezért nem jutott be az Éremfutamba.
A lelki lazításra csábító pihenőnap utáni futamon a korábbinál kevésbé látványos pofont kapott a sorstól, amikor egészen gyenge szélre számítva, az abban nagyon gyors vitorláját használva sebességhátrányba került a vártnál frissebb szélben. Ez pech. Mégis ez megzavarhatta, és gyorsan jött az újabb, immár kifejezetten rossz és a korábbiak miatt kiejthetetlen futameredmény, majd a hasonlóan elhibázott zárónap. Erre a pihenőnap utáni második pofonra reagált rosszul, talán innen hiányzott a nyugodt energia, amit valójában elhasználhatott az első nagy talpra álláskor.
A tavaszi Európa-bajnokságon végig bírta az esélyességének nyomását, és érmet szerzett. Talán úgy hitte, most is ez lesz majd, ráadásul itt Rióban még egy teljes pihenőnapon forgathatta ezt az érzést magában. De ki tudta volna jól megoldani ezt a helyzetet, miután egy nagy negatív sokkhatás után talpra állva szinte pillanatok alatt visszahozta a jó szereplés lehetőségét, és mint a kés a vajon húzott át a mezőnyön fel a dobogóra? Ilyenkor egy pihenőnapon nem kienged az ember, csak hajlamos az elégedettségre, mert éppen diadalmasan túljutott az elé tornyosuló problémán. Az ilyen vesztes helyzetből felállás akkor is rengeteg lelki és szellemi energiát emészt fel, ha a sokkra adott válasz ennyire sikeres. És ha erre a verseny folytatásakor jön egy újabb gyors pofon – esetünkben a gyengeszeles előrejelzésre húzott spéci kisszeles vitorlával felerősödő szél, és így gyenge futam – akkor már nincs idő újra programozni az agyat, és máris beesik a következő gyengébb menet. Ha önmagának igyekszik is tagadni, de ilyenkor a versenyző lelkére, agyára visszazuhan a letudni vélt borzadály, az elveszett jó futam. Ez kényszerpályára visz, és szinte elkerülhetetlenek az újabb rossz döntések, ahogy az meg is történt vele az utolsó versenynapon.
Ő is látja, a befejezés után már Rióban is látta Kelemen „Keló” Tamással az edzőjével együtt, hogy mi volt a baj:
„Tudjuk, hogy hol ment el ez az olimpia és tudjuk, hogy mi az, amin javítani, mi az, amin változtatni kell ahhoz, hogy ennél jobb eredmény szülessen. A pihenőnap a lehető legrosszabbkor jött. Fantasztikus dolog volt, hogy a harmadik helyen vártam a folytatást hat futam után, és be kell ismerni, hogy egy kicsit megrogytunk az érem súlya alatt. Nem kellett volna, hogy teher legyen, de annyira elhittük…
…Hála istennek, hogy ilyen helyzetbe kerültünk: azért kell vitorlázzunk, hogy megtartsuk a dobogós helyünket. Ez most nem sikerült. A vitorlázás szerintem főleg pszichológia. Ha az ember egyszer képes futamot nyerni, és képes jól menni 6 futamon keresztül, akkor az utolsó 4 futamon miért változik meg minden? Fáradt nem voltam, egy pihenőnap alatt nem felejtettem el vitorlázni, úgyhogy ez fejben dőlt el. A csapból is az folyt, hogy ott vagyok… érem… meg minden… Ha most egy kicsit visszatekerhetném az időt, lehet, hogy inkább kikapcsoltam volna mindent. Internetet, facebookot, mindent és csináltam volna azt, amit tudok. Csak a vitorlázással foglalkozom, nem pedig a külső dolgokkal. Túl korán, a hat futam után hittük el hogy ott van az érem a zsebben, és ez lehúzott minket a víz alá…

„Ha most egy kicsit visszatekerhetném az időt, lehet, hogy inkább kikapcsoltam volna mindent. Internetet, facebookot, mindent és csináltam volna azt, amit tudok”

Zsombinak most nem vált valóra az álma. De ennek oka biztosan nem felkészülési, képesség vagy tudásbeli hiányosság, hanem az, hogy egy Olimpián történt, ami történt. Az Olimpia egyedi versenyhelyzet, máshol alig vagy egyáltalán nem gyakorolható pszihés terhelés és feladat. Csak a legjobbak, csak négyévente és az olimpiai versenyekre figyel még az is, akit soha nem érdekelt a vitorlázás. Ezt csak olimpián lehet gyakorolni és csak az élmezőnyben.
És minél többet, minél több évet készül erre valaki, és főleg minél esélyesebb, annál nagyobb a terhelés, a próbatétel. Meggyőződésem, hogy Berecz Zsombor olimpiai pontszerző vagy esetleg érmes lett volna, ha nincs a második futamban a kizárása, és ezután nem nyeri meg az ötödik futamot. Hanem mondjuk mindkettő helyett egy-egy ötödik hely került volna a neve mellé!
Berecz Zsombor ott van egy ideje a legjobbak között. Ezt mutatta a kvalifikációja és a tízen belüli VB és EB helyezései. Sőt! Már arra is képes, hogy dobogós legyen, ahogy ezt tette az idei Európa-bajnokságon. Berecz Zsombor nagyszerűen vitorlázott, futamo(ka)t nyert a Riói Olimpián, és jó eséllyel most megtanulta azt is, hogy miként kell olimpián nyerni – értsd az első hatban végezni! Ha bírja tovább azt az elképesztő terhelést és iramot, amit jó tíz éve indított, akkor ezt majd négy év múlva meg is mutatja!

Érdi Mári – Laser Radial női

Érdi Mári minden nehezítő körülmény ellenére nem csak helyt állt, de messze az elvárható szint felett teljesített. A második versenynapon elért 5. helye majd futamgyőzelme csodálatos! A 37 hajós mezőnyben összetett 14. helye pedig minden idők legjobb magyar szereplései közé tartozik. A helyezését a mezőny létszámához viszonyítva, százalékosan számítva ennél jobbat olimpián eddig csak a Detre testvérek, Fináczy György és Heinrich Tibor értek el!
Persze Márival kapcsolatban megszokhattuk, hogy egyik ámulatból a másikba esünk. 2013-as üstökösszerű feltűnése óta elképzelhetetlen ütemben fejlődik. Bárki, az élet bármely területén tehetséges ember példát vehet róla. Mert a tehetsége kétségtelenül óriási, ám ezt a hihetetlen fejlődést annak köszönheti, hogy ehhez még legalább akkora akarat, céltudatosság, munkabírás és önkontroll társul.

„Persze Márival kapcsolatban megszokhattuk, hogy egyik ámulatból a másikba esünk”

Nem ismerem Márit közelről, talán egy kezemen is meg tudom számolni ahányszor beszélgettem vele. De ezeket az eredményeket pusztán tehetséggel nem lehet elérni, meg aztán látjuk is mennyit edz és versenyez.
Amikor Eszes Tamás kezdett vele foglalkozni, aki az ezredforduló legjobb magyar laserese volt, – kétszeres olimpikon, VB és EB helyezett, junior VB bronzérmes -, akkor sokan féltették Márit. Tamás a kilencvenes években a rendszerváltás után szükségszerűen átalakuló vitorlás életünkkel még együtt járó minden sportszervezeti és sportvezetői kolonccal a nyakán az elsők egyike volt, aki megtapasztalta a hatékony külföldi felkészülési rendszerekbe csatlakozás eredményességét és szükségességét. Versenyzői pályafutása után edzővé lett, és saját vállalkozásaival ennek a világnak az úttörője Magyarországon. Nem egy könnyű ember, erős egyéniség, okkal vagy ok nélkül, sok az ellendrukkere. Ő olyan tempót szabott Márinak külföldi felkészülési és versenyprogramokkal, amire sokan azt mondták, hogy majd kiégeti a kislányt.
Csakhogy Mári a tehetségén túl birtokában lévő képességei és tulajdonságai révén éppen erre a tempóra termett. Ráadásul minden pillanatban ott van a háta mögött és árgus szemekkel figyel az egész családja, különösen az édesapja. Kiégés helyett 2014-15-ben töretlen fejlődést és halmozódó korosztályos eredmények megszületését láthattuk. Immár négyszeres korosztályos világbajnok Byte-ban és a Laser osztály különféle típusaiban, számos ezüst- és bronzéremmel is dekorálva.
De akármilyen tempóban fejlődik is valaki, az utánpótlás korosztályok legjobbjainak is még hatalmas ugrás bejutni a felnőtt nemzetközi élmezőnybe. Érdi Mári eredményei a felnőtt versenyeken is egyre javultak, de 2016 tavaszáig még nem érte el azt a szintet, ami az olimpiára jutáshoz szükséges. 2014-ben nem utazott el az első kvalifikációs világbajnokságra Santanderbe. 2015 novemberében már ott volt a Laser Radial női világbajnokságon, de az olimpiai kvóta elérése akkor még túl nehéz feladatnak bizonyult. Idén sem várta vagy várhatta senki, hogy kvalifikálja magát a Riói Olimpiára. Hiszen csak 18 éves! Ő majd 2020-ra válhat a felnőtt nemzetközi élmezőny biztos tagjává!
De Mári máshogy gondolta.
2016-ban már jórészt az osztrák Andreas Geritzerrel készült, aki korábban még Tamásnál is sikeresebb laseres volt, négyszeres olimpikon és bronzérmes. Szintén nem az a kenyérre kenhető, viszont eredményes fajta… Tavasszal Palma de Mallorcán az EUROSAF versenyen az utolsó két európai olimpiai kvóta volt terítéken. 84 hajós világbajnoki szintű mezőnyben kellett megküzdeni ezekért a helyekért, amelyekre még 12 nemzet versenyzői pályáztak, némely országokból többen is. Mári porrá verte őket! Az utolsó futamra már ki se kellett volna mennie a kvalifikációért, de persze ott volt, hiszen végül a nyolcadik helyen bejutott az Éremfutamba is, és – hab a tortán – életében először a világ női laseres krémjével vívhatott.
Az Olimpia előtt már az ausztrál Laura Baldwin volt az edzője. Ekkor már nem utazott korosztályos versenyekre, hiszen a legkeményebb mezőnyben kellett edződnie, amennyit csak lehetett. Weymouthban a Világkupa versenyen a világ negyven legjobb meghívott versenyzője ellen vitorlázva futamot nyert, második helyet szerzett, és újra 8. helyen bejutott a Medal Race-be.
Mári legparádésabb napja a második volt a Riói Olimpián. Futamgyőzelmével és 5. helyével aznap a nyolcadik helyig jött előre az összetett listán.

„Mári legparádésabb napja a második volt a Riói Olimpián. Futamgyőzelmével és 5. helyével aznap a nyolcadik helyig jött előre az összetett listán”

„El sem hiszem! Nyertem egy futamot az olimpián! Ma a futamok előtt próbáltam magam egy kicsit felpörgetni, mert előző nap úgy éreztem egy kicsit, hogy: jól van, itt vagyok, de úgyis megvernek. Ezért nagyon koncentráltam a bemelegítésnél. Próbáltam leszűrni, hogy mit csinál a szél. Nagyon-nagyon jó rajtom volt mindkét futamban, úgyhogy onnan, ha megvolt a sebesség, nem nagyon lehetett visszacsúszni. Igaz a második futam azért trükkösebb volt, ott már kezdett leállni a szél. Álltam jobb helyen is, de nagyon örülök az ötödik helynek.″
Vajon mi lett volna, ha a pihenőnapot követő két versenynapon nem bőven húszcsomó feletti szelekben és óriási hullámok közt kellett volna versenyezni? Mert a következő napokban Riónál a tenger a nem várt arcát mutatta 20-25 csomós vagy még erősebb szelekkel, olykor 3-4 méteres hullámokkal. Megvitorlázza ő ezeket az erős szeleket is nagyszerűen, de természetesen ilyen időjárásban még fizikai hátrányban van a nála idősebb, és rutinosabbb menők között.
Négy év múlva Tókióban övé lehet a világ. Persze ne várjunk tőle a következő években az eddigiekhez hasonló fejlődési ütemet, mert az lehetetlen! Akkor kiütné a plafont és lyuk keletkezne az égen…

Vadnai Benjamin – Laser Standard
Vadnai Benjamin Érdi Márihoz hasonlóan azzal az eséllyel érkezett Rióba, hogy ha eléri a középmezőnyt, azzal már nagyon elégedett lehet.
Nem ő futotta az olimpiai szintet, hanem Tomai Balázs a 2015-ös világbajnokságon, amikor az Arany csoportba jutva az 50. helyen végzett. Ám azt már az egy évvel korábbi santanderi VB, a kvalifikációs versenyek megkezdése előtt eldöntötte és kihirdette az MVSz elnöksége, hogy ha valaki Laser Standard osztályban eléri a részvételhez szükséges eredményt, azt Magyarországnak szerzi, és az olimpiai részvételért még válogatóznak a legjobb magyar laseresek. A négy nagy nemzetközi versenyből álló sorozaton Vadnai Benjamin Tomai Balázst és öccsét, Jonatánt egyértelmű fölénnyel legyőzve került az olimpiai csapatba.
De a Riói Olimpia legnépesebb, legsűrűbb mezőnyében kellett helyt állnia. 46 nemzet vitorlázói küzdöttek a helyezésekért a Laser Standard osztályban. A papírforma alapján Vadnai a mezőny harmadik harmadába tartozott.
Benji a magyar vitorlás sport elmúlt években elért parádés korosztályos nemzetközi eredményeinek abszolút úttörője volt. 2012-ben a magyar vitorlás sport történetének első korosztályos világbajnoki címét nyerte Buenos Airesben Laser 4.7 osztályban. Egy évvel később már az eggyel nagyobb Laser típusban a Radialban lett világbajnok! Már az olimpiai Laser Standardben pedig tavaly U21 korosztályban világbajnoki bronz, majd Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett.
Nem egy kommunikatív, lazán szereplő típus. Akkor sem fog Kenderesi módra „you can’t see me” integetéssel a kamerákba nézni, ha már olimpiai dobogós lesz. Viszont kitartóan töri az utat a nemzetközi mezőnyben, jól járható árkot ásva többek között öccsének, a szintén nagyon tehetséges Jonatánnak, aki él is a lehetőségekkel.

„Benji akkor sem fog Kenderesi módra „you can’t see me” integetéssel a kamerákba nézni, ha már olimpiai dobogós lesz”

Vadnai Benjamin az igazán hozzáértő szakemberek szerint – vagyis azok szerint, akik kinn a vízen, a futamokon sokszor figyelik a produkcióját – a fő erőssége a koncentráló képessége és a lelki ereje. Utóbbinak köszönhetően a versenyek második felében rendre előrébb tud lépni, javulnak az eredményei, és jól bírja döntő stresszhelyzeteket.
Nos, ez utóbbi Rióban fordítva alakult, de hát egy Olimpia, mint tudjuk egészen különleges versenyhelyzet! Benji ugyanis az Olimpia első futamán villantott és azután már csak hátrébb csúszott. De ennek számos oka volt, és végül is a legfőbb célokat elérte. Néhány futamon megmutatta a tehetségét, és rengeteget tanult, különösen az olimpiai versenyek sajátosságairól. Mindez az ő esetében is négy év múlva kamatozhat igazán.
A Riói Olimpián az első futamban 9. helyen ért célba, messze előrébb, mint ahová a papírforma sorolta. Tulajdonképpen megadta az alaphangot a többieknek és nekünk szurkolóknak, hiszen mi van jobb, mint rögtön az első lehetséges alkalommal olyan hírt kapni, amire felkapjuk a fejünket!
„Három hetet voltam csak itt, akik korábban kvalifikáltak, már többször voltak itt, ebből sajnos nincsen előnyöm, de jó sokat tanultam ebben a három hétben, és ennek is köszönhető, hogy ilyen jól sikerült az első futam, hogy ilyen nagyon jót tudtam menni. Még szeretnék top tízeket menni!”
Ezután már egyszer sem sikerült ennyire előre jutnia, inkább az első harmincba kerülésért küzdött. A második napon bíztatóan vitorlázott mindkét futamában:
„Sokkal egyenletesebben tudtam vitorlázni, mint tegnap. Nagyon tetszett, hogy a 21. és a 22. helyen be tudtam futni. Volt amikor rosszabbul álltam, de a sebességem főleg a bőszeles szakaszokban nagyon jó volt és sok hajót meg tudtam előzni. Összességében örülök a mai helyezéseknek.″
A következőkben már inkább balszerencsés volt, mint szerencsés. Az egyik, az átlagosnál jobban sikerült futama során ütközött a kínai versenyzővel. Mindketten hibáztak, de a versenybíróság Benjit zárta ki a futamból.
A másik pech pedig az volt, hogy a helyi koszt is akkor feküdte meg a gyomrát, amikor az a legrosszabbkor jött, mielőtt a legerősebb szeles napon a külső, nyílt tengeri pályára mentek az óriási hullámok közé.
Vadnai Benjamin végül 33. helyen zárta az Olimpiát. Ha harmincban végez elégedettebb lenne, ha huszonötben, akkor pedig kifejezetten boldog. De összességében ennek a pár hely különbségnek a jelentősége kicsi, hatása inkább csak az ő lelkiállapotára lehet. A lényeg az, hogy mit és mennyit tanult az első olimpiai részvételéből. Erre pedig majd csak később, jó eséllyel négy év múlva derül fény.

Előrelépés
Nekünk, vitorlázóknak, magyar szurkolóknak is sok örömöt hozott ez az Olimpia, sokkal többet, mint általában szokott. A Riói Olimpián a győzelmek mellett a többi futamon is érdemes volt az egyébként szegényes és akadozó közvetítések között keresgélve szurkolni. Öröm volt látni az élő nyomkövetős közvetítések révén, hogy ha netán gyengébben sikerült az első szakaszuk, akkor is előrébb kapaszkodtak, illetve jó néhány alkalommal értek célba a legjobbak között. Két versenyzőnk is rendre az élmezőnyben vitorlázott, és mindketten arattak futamgyőzelmet is.
Én is voltam egykor olimpiai résztvevő, így tudom milyen különleges élmény jutott nekik, és mennyire örök, meghatározó emlékük marad az ott töltött idő. Kiérdemelték, örülök, hogy ez már az övék mindörökre. És szerencsére mindannyiuknak ismételhető!
Még ha végül nem is úgy alakult a befejezés, ahogy én is reméltem, mindvégig büszkék lehettem rájuk. Köszönöm ezt mindegyikötöknek!

Szöveg: Ruják István

 

Képgaléria: