„Stresszes volt a kezdés, mert a rajt előtt körülbelül húsz perccel derült ki, hogy gond van a billenthető tőkesúllyal, onnantól kezdve az egész csapat ennek a megoldásán dolgozott.” – mesélte Weöres Szabolcs a verseny feladásához vezető technikai hiba első jeleit. „A hibát akkor hirtelen nem sikerült megfelelően kijavítani, de abban maradtam a csapattal, hogy elindulok, ők megpróbálnak információt gyűjteni a tőkesúly hibáról és akkor, hogyha ez megvan, hátha távirányításban meg tudom oldani a problémát.” Ez végül nem sikerült így a magyar hajós 30 tengeri mérföld után visszafordulni kényszerült.
A magyar vitorlázó amúgy jól kezdte a menetet, a rajtvonal szél felőli oldalán rajtolt: „egész jól eljöttem a vonalról a többiekhez képest lúvban, ami taktikailag nagyon jó is lett volna, mert azt utána hamar realizáltam, hogy a foilerek minél gyorsabban félszélben akarnak nyugatra haladni de ezekkel a klasszikusnak mondható hajókkal sokkal jobb taktika egyenes vonalon inkább északabbra menni.”
A rajt délután ötkor volt, hamar lement a nap, a szél pedig folyamatosan erősödött, egészen 25-26 csomóig fölment. „Ez mondjuk nem okozott túl nagy problémát, megfelelő vitorlákkal mentem. A problémát az okozta, hogy a tőkesúlyt nem tudtam kibillenteni, ami azért visszaállító nyomatékban elég jelentős. Ezek a hajók nem arra vannak tervezve, hogy a tőkesúlyt középen hordják.” Ez egy jelentős sebességhátrányt okozott, akik mögötte rajtoltak, azok is szépen kezdték legyalogolni. Így – figyelembe véve a biztonsági szempontokat is – nem maradt más választás, mint a visszafordulás. Ekkor még mindig volt remény a folytatásra, hiszen, ha a partra érve meg tudják javítani a hibát, újra el lehet indulni. A tőkesúly átvizsgálása után azonban a szakmai stábbal egyeztetve világossá vált, a probléma rövid idő alatt nem orvosolható, a teljes rendszert szét kell szedni és átvizsgálni, így a visszalépés maradt az egyetlen opció.
A műszaki hibák miatt félbehagyott versenyek felvetik a hajó műszaki jövőképének kérdését: hogyan lehet minimalizálni a meghibásodások esélyét? „Az az igazság, hogy egy ilyen jó állapotú, de akkor is régebbi hajónál, ha van elég idő az első lépés a teljes szétszedés és felújítás lenne. Amit mi meg tudtunk csinálni januártól, azt mind megcsináltunk. De a jelen helyzetben általánosan igaz, hogy óriási problémák vannak a beszállítókkal, a kereslet jóval nagyobb nyersanyagokból és munkaerőből is mindenhol a piacon, mint a kínálat, ennek a levét isszuk mi is. Amiket szerettünk volna, nagy területeket leszervizelni a hajón, azok közül tulajdonképpen még semmit sem sikerült.”
Egyedül az árbóc és a tőkesúly ultrahangos vizsgálata történt meg, amit profi külsős cég végzett el, de a hidraulika, a motor, sőt, még az állókötélzet – pedig az ugye a szakmába is vágna, de az is egy héttel a verseny előtt érkezett meg – alapos átvizsgálása is elmaradt. „Ezeknek a hibái így aztán sorra jöhetnek ki, ami elkerülhetetlen egy ilyen hajón, és minden egyes vitorlázásnál eddig az volt, hogy valami jelentkezett. Pechünkre, ezek egy része pont versenyek alatt, hiszen nem nagyon volt időnk a hajó alapos bevitorlázására. Az is csoda, hogy egyáltalán 4 hónap alatt eddig eljutottunk. Először a generátor ment tönkre, aztán a számítógép, most a hidraulika, úgyhogy ezekben mindenképpen lépni kell, a folytatásban.”
Az eddigi versenyek fényében persze adódik a kérdés, hogy miként alakul a kvalifikáció a 2024-es versenyre, ami az egész projekt fő célja. Az eredeti terv az volt, hogy akitől vette a hajót Szabolcs, vele együtt elindulnak a Transat Jacques Vabre négykezes Atlanti-óceánt átszelő versenyen, majd visszavitorláznak Les Sables d’Olonne-ba még 2021-ben. Ez kapásból jelentett volna már egy 10 ezer mérföldes menetet, ami lehetővé tette volna a hajó megismerését.
„Sajnos itt se terv szerint alakultak a dolgok, csak később került hozzám a hajó, jóval kevesebbet vitorláztam, mint amennyit szerettem volna, pont egy-egy technikai probléma miatt.” Amikor kijött a Vendée Globe kvalifikációs rendszere, látszott, hogy brutális, mert idén kezd három szólóversennyel, a jövő évben pedig nincs is szólóverseny, csak novemberben a Transat Jacques Vabre, ami egy négykezes. „Ez tulajdonképpen azt is jelentette, hogy – mivel januárban kezdtünk és május legelején volt az első verseny – négy hónap felkészülés után kellett volna nekem beugrani, vagy kellett volna készen álljak, hogy egy 60 lábas versenyvitorlással szólóban teljesítsem az első kvalifikációs versenyt. Ez pedig egy ilyen lépésről-lépésre haladó projektben mindenképpen egy óriási kihívás, aminek bárki esetében kicsi lett volna a realitása.”
Egy ilyen hosszú projektben ennyi idő alatt semmi sem tud eldőlni, a kvalifikáción végig kell menni. Az új beszállók közül sokan még meg sem jelentek a pályán, túl korai lenne most bármilyen következtetést is leszűrni. „Egy bónusz lett volna, ha a versenyek közül bármelyik is összejön, nem jött össze, mondhatjuk, hogy tulajdonképpen ez a realitás, de ettől még abszolút sikerülhet a kvalifikáció.” Főtámogatóimnak, a Szerencsejáték Zrt-nek, a MOL Nyrt-nek, az MVM-nek és a Green Go-nak köszönhetően közösen osztozunk abban a vízióban, hogy lépésről lépésre haladva építsük fel a lehetőségét annak, hogy az a magyar történet, amit Fa Nándor kezdett el írni, most velem folytatódhasson.
Most továbbra is az a cél, hogy „teszteljem a hajót extrém körülmények között is, feszegessem a saját határaimat, kijöjjenek a hibák és mérföldeket gyűjtsek a továbblépéshez. Emellett pedig minden olyan képességet, készséget elsajátítsak, ami ahhoz kell, hogy magabiztosan, önállóan tudjak menni egy ilyen hajóval szólóban.”
„A rövid távú cél, hogy eljussunk a novemberi Route de Rhum-ig, és addigra a hajónak is minden olyan szervizelési ügye megtörténjen, amiket elterveztünk és szükségesek.”
Változtatni is kell néhány dolgon, például a székhelyet jórészt áttenni a francia atlanti part északi részére, mert ez a fajta vitorlázás ott zajlik, „nekünk kell odamenni, hogyha tanulni akarunk”.
A teljes csapat összerakása is kihívás még, mert „nagyon nehéz olyat találni, aki valóban profi” és száz százalékban erre a projektre tudja szentelni a teljes idejét, energiáját. Kis csapatként itt is kompromisszumokat kell kötni: „Szeretnék minél több hazai embert is bevonni a projektbe, de azt is tisztán látni kell, hogy azért ez elég komoly elköteleződést, és időben nem kevés elfoglaltságot jelent ez, még akkor is, ha nem száz százalékban ezzel foglalkoznak. Külföldi profit nem nagyon találtunk aki full time-ban elvállalná azt, hogy ezzel a hajóval foglalkozik.” „Én tehát olyan embereket keresek, akik elsősorban motiváltak, akik szeretnének fejlődni az adott szakterületen, legyen ez az elektronika, a hidraulika, a veretek, vagy az időjárás.”
Forrás: Szabi Racing
Kép: Jean-Marie Liot és Jean-Louis Carli / Alea / Vendee Arctique
