Érdekes dolog ez a Kékszalag. Mármint, ha előzetest akarok írni, és belegondolok a témába, illetve beszélgetek az esélyesekkel.

Az első gondolatom az volt, hogy ugyan miről fogok írni, hiszen a mezőny, legalább is az eleje, az abszolút győzelemre törők pár éve ugyanazok. Nincs jelentős változás, idén sem került új, az elsők közé várható hajó a tóra. Nem bukkantak fel ismeretlen, ígéretesen tehetséges kormányosok, az eddigi éllovasokat veszélyeztetők. Bemutathatom szép sorban ugyanazokat, akiket már évek óta mindig.

Nyilván a Covid fékezte le a vállalkozó szellemet – gondolnám joggal – hiszen akkor fék került a világra. A vitorlázás, a sport nem lehet gyökeresen másmilyen, mint általában az életünk, hanem a helyzetünket tükrözi. Ha a Kékszalag verseny történetét a kezdetektől fogva nézem és kapcsolom össze a történelmi tényekkel, a mindenkori, utólag tisztábban látható társadalmi helyzettel, akkor ez nyilvánvaló.

Tehát akkor hol tartunk most? Stagnálunk? Megállt a fejlődés?

Aztán, ahogy sorra beszélek az érintett versenyzőkkel, rá kell jönnöm, hogy szó sincs stagnálásról. Csak egy másfajta korszakban vagyunk, mint mondjuk egy évtizede. A mostani fejlődés sokkal kevésbé látványos, de ugyanolyan fontos, mint amikor fizikailag gyarapodott a hajóállomány, és színesen pezsegtek az események a verseny körül. A mostani szakasz a minőségé, szenzációk nélkül.

Az élmezőnyben folyamatosak a technikai fejlesztések, legfeljebb kisebb léptekkel haladnak, mint pár éve. Az fejlődés pedig jórészt a gyarapodó vitorlástudásban rejlik. Olyasmi, mint amikor a balatoni katamaránozás hajnalán eljött a Kékszalagra mondjuk Andreas Hagara, és közelről, motorosból nézve szembeszökő volt a különbség az ő hajóvezetése és a magyar, frissen katamaránba került vitorlázóké között.

Azt láttam, hogy az ő kormányzásával a hajó erős, pöffös szélben is selymesen siklik. A luvoldali test kiemelkedve a vízből, de csak pár centivel a hullámok felett repül. Ha jön, és odaér a frissülés, akkor is. Ha tíz-húszfokos szélváltóval érkezik, a csapat azt is tökéletesen reagálja le, így a hajója szinte rezzenéstelenül hasít előre.

Ezzel szemben az egyébként kiemelkedő képességű friss katamarános magyarok alatt akkoriban még „recsegett a víz”. Látszott, hogy a kormányos küzd a rúdon jelentkező erőkkel. A sottos hirtelen enged és túl sokat, majd betegre dolgozza magát a ráhúzással, a társak pedig fel s alá rohangálnak a testek közötti hálón, mint egy mániákus tornatanár füttyszóval vezényelt diákjai. Eközben a kéttestű hol a magasba emelt testtel nagy dőléssel megy, majd fékezhetetlenül lehuppan a felszínre. Csak néha-néha siklik egyenletesen jól.

Aztán eltelt egy év, és még egy újabb, és ugyanazt a magyar csapatot látva már nem tapasztaltam látványos különbséget a Hagaraáéktól látottakhoz képest. Mostanra a különbségek végképp eltűnhettek. Közelről figyelve egyik-másik menő karamarános csapatunkat, ma már náluk is a profizmust csodálhatom minden mozdulatukban.

Ja, hogy a világot tavaly elverő Star Sailors League győztes magyar vitorláscsapat tagjai itt vannak szétszórva ezeken a hajókon, hozzájuk méltó módon magas színvonalon dolgozó társakkal?

Mégis mivel igazolható a fejlődés? Mivel bizonyíthatom magamnak, hogy mindezt nem okoskodva bebeszélem magamnak, hanem valóban jól látom a változást? Hát azzal, ha előveszem a pár éve írott előzeteseimet vagy versenybeszámolóimat. Amelyekben például arról írok, hogy milyen szélben van esélye az egytestű Liberáknak, a Rafficának vagy a Principessának a katamaránok ellen. Akkoriban, akár 3-5 éve még elképzelhettünk olyan szélviszonyokat, amikor a gyönyörűen, tizenemberes legénységgel a trapézon repülő egytestűnek volt még esélye. Na, nem a sokemberes szárnyalást szükségessé tevő jó szélben. Akkor nem. De a sok szélcsendes folttal tarkított balatoni gyenge szélben még adódhatott volna olyan verseny, amelyiken Király Zsolték, vagy Oroszlán Péterék megelőzhetik a katamaránokat, még a Kékszalag távon is.

Mára ez elképzelhetetlen, esélytelen. Mert a többtestűek nagyon felgyorsultak. Kicsi és nagy technikai fejlesztésekkel, de főleg a szakértelem gyarapodásával, a hajóvezetői, hajókezelői tudás külső szemlélőnek alig, vagy nehezen látható fejlődésével.

Ahogy a Fifty Fifty felgyorsult – persze a könnyítéseknek is köszönhetően – olyan gyenge szélben, amilyen pár éve még a biztos vesztét okozta volna. Ahogy Vándor Robiék riadt arccal próbálkozó lelkes amatőrökből kétszeres Kékszalag-győztes proficsapattá váltak. Ahogy a Hagara-szintű Roland Gaebler helyére bepattant a kormányhoz Virág Flóra, és nem csak megfelelően helyettesíti a sokszoros világbajnok katamaránost, hanem jobb nála! Ahogy sziszifuszi munkával gyorsul a Prospex, és ahogy jönnek fel kevésbé sikeres vitorlásklubokból érkező most még kevésbé ismert kormányosok és legénységeik, egyre közelítve és be-beeérve a már régebb óta az élmezőnyt alkotó csapatok közé. Ahogy a mind profibb és szinte minden hajóban egyformán magas szintre fejlesztett hajókezelésnek köszönhetően kezdenek markánsan látszani az egyes hajótípusok, a Pauger kétárbócos, az AC platformra épült 45-ösök, a Décision 35-ösök és a Ventilo közötti korábban is tudott, de szembeszökően mégsem látszó különbségek.

Akkor tehát idén ki nyeri az 56. Kékszalag Raiffeisen Nagydíjat?

Segédfogalmam sincs, bár a sebességi csoportok kialakulása behatárolja a legnagyobb esélyesek körét. Lássuk hát! Nem az én tippjeimet, hanem azt, hogy mit lehet tudni egyik-másik társaságról, valamint ki, mit mesél önmagáról, a csapatáról, a hajójáról a Kékszalagra készülve.

kiemelés:

„a többtestűek nagyon felgyorsultak. Kicsi és nagy technikai fejlesztésekkel, de főleg a szakértelem gyarapodásával, a hajóvezetői, hajókezelői tudás külső szemlélőnek alig, vagy nehezen látható fejlődésével”

Fifty Fifty – Az etalon

2012-es megjelenése óta Józsa Márton és csapata négyszer diadalmaskodott a Kékszalagon. Minden egyes győzelmükkor javítottak a pályarekordon. És senki más. Mindig a saját csúcsidejüket múlták felül. A 2012-est 2014-ben (akkoriban még csak páros években mehettek a katamaránok), majd 2022-ben és 2023-ban. A mostaniak közül a csapatos hajókezelés magas szintre fejlesztése náluk ment végbe elsőként. Ami nem meglepő, mert a legénység magja, ha nem a kétárbócos katamaránt hajtja, akkor pedig a Wild Joe hatvanlábas tengeri versenyhajón csiszolódnak egymáshoz és az eszközhöz. Ők a leggyakorlottabbak. A mostani csapatban hárman is vannak az SSL-en világbajnokká lett Sámánok csapatából: Adorján Csaba, Goszleth Marcell és Németh Áron.

Az idei Kékszalagre elkészültek az új, könnyebb Pauger árbócok, és hozzájuk a szintén súlycsökkentést biztosító karbon állókötélzet. Ehhez még jön két új grósz, amihez még várják a különleges latnik megérkezését, de lesz idejük tesztelni a Kékszalag előtt. Készül még két új nagy reacher is. Méretben nem nagyobbak, csak jobb anyagból készültek, mint a régebbiek. Van mit próbálgatniuk.

Adorján Csaba: „Az új Pauger karbon rodok iszonyúan visítanak 7-8 csomós széltől felfelé. Az egykori orosz Rakéta porszívó ehhez képest piskóta. Ha az árbócot görbítő hidraulikát használjuk, azzal változik a frekvencia, a visítás hangmagassága. Vannak spéci rezgéscsillapítók, de még azoknak meg kell találnunk a helyeit. Nálunk ugye van a két árbóc közti András-kereszt is, meg a rudakon lévő diamond-vantnik, és a beksztégek. Hát, ezzel szórakoztatjuk magunkat mostanság…”

Én azért nem aggódom, hogy a Fifty csapata, ha úgy adódnak a körülmények, ne lennének készek egy úőjabb rekordfrissítésre. Mondjuk, amikor ez nem jött össze nekik, azokban az években nem is lettek elsők.

AC45-ösök

Az AC45, vagyis America’s Cup 45-ös platformra felépített egyedi hajók képezik a második leggyorsabb csoportot. Ők azok, akik bizonyos szelekben sikerrel vetélkedhetnek a Fifty Fiftyvel, még ha összességében az esélyek nem is szólnak mellettük.

Akkor lehetnek kellően gyorsak a kétárbócoshoz képest, ha a szél 10 csomó alatti, és bőszeles irányból fúj. Hátszélben is sokat javultak a Fifty képességei, de az AC 45-ösök még mindig jobban tudnak jó sebességgel mélységre, azaz a hátszéltengelyhez közelebb vitorlázni, tehát rövidebb utat választani. Ám ez a szélerő és szélszög nem tart ki egy teljes tókerülő pályán. Ha pedig cirkálni kell vagy erősebb a szél, akkor a Fifty Fifty a maga 10-15 százaléknyi sebességfölényével tarthatatlan.

A négy AC45-ös egyáltalán nem alkot homogén csoportot a műszaki jellemzőiket tekintve. A négy balatoni AC45-ös közül kettőnek, az RSM-nek és a Prospexnek a teste már meghosszabbított, a másik kettő még az eredeti. Ugyanakkor a Büky Gábor vezette keszthelyi csapat és Kaiser Kristófék esetében a legénység kiülőkereten ülve segíti a hajó egyensúlyát, míg az RSM és a Process Solutions vízballaszt használattal növeli a visszaállító nyomatékot. A Prospex árbóca a leghosszabb, tehát ők gyenge szélre optimalizáltak. Érthető, hiszen akkor lehet a legtöbb esélyük a Fifty Fifty ellen.

Nagyobb különbséget jelent e csapatoknak a hajóikkal vízen töltött ideje, a hajóik kitapasztalása. Ebben mindent összevetve bizonyára az RSM és a Prospex jutott a legmesszebbre.

RSM – Vándor Róbert

A nyugodt erő

Amikor a Vándor Róbert vezette RSM 2020-ban és 2021-ben győzött a Kékszalagon, akkor kifejezetten gyenge szelek fújtak, és megléphettek annyira Fiftytől, hogy az előnyükből maradjon a célig. Rossz hír nekik, hogy azóta a Fifty Fifty gyengeszeles és bőszeles képességei sokat javultak.

A kétszeres Kékszalag-győztes (2020, 2021) hosszabbított testű, a valóságban 47 láb hosszú AC45-ösön műszaki újítás idén szinte semmi nincs. Viszont ennek is köszönhetően idejekorán vízre kerültek és folyamatosan, minden hétvégén edzenek. Az erejük a csapategység, és az ebből fakadó nyugalom. Vándor Róberték bő tíz évvel ezelőtt nagyon kezdő állapotból, ilyen értelemben mélyről indultak. Akkoriban sosem gondoltam volna, hogy valaha is esélyesek lesznek. Erre rendesen rácáfoltak.

Vándor „Rubik” a csapatban, a barátaimban bízik: „Együtt kezdtük, együtt mentünk végig mindenen. A csapattagok változatlanul mindig ugyanazok a barátaim. Nekünk van a legösszeszokottabb, legerősebb csapatunk. Szeretünk egymás körében lenni és a versenyeken is megvan a teljes egyetértés köztünk. Az energiát mind maximálisan beletesszük. Valahol meseszép történet a miénk, és jól van ez így. Élvezzük a versenyzést. Aztán a végén kiderül, hogy ez éppen hanyadik helyre elég.”

Delta-Prospex – Kaiser Kristóf

Sziszifuszi alapossággal készülve

Sokan úgy tartják, hogy most már kijárna nekik is egy győzelem. Kaiser Kristóf és csapata évek óta különféle hajókkal – Ac 45-ösök között pár évig D35-össel – igyekszik az élre. Különösen a mostani hajójukba fektettek rengeteg munkát. Először a műhelyben hónapokon át, amikor megtervezték, legyártották és összerakták az AC 45-ös platformra ideálisnak álmodott hajót. Utána pedig a vízen töltött rengeteg edzésidővel.

Idén motorosvezetőnek és edzőnek elhívták Berecz Botondot (Zsombor bátyját), aki túl azon, hogy az öccséhez hasonlóan tehetséges vitorlázó, képes a csapatot módszeresen hajtani, de ha kell, pszihésen rendbe tenni és egyben tartani, illetve a csapat körüli szervezési feladatokat, parti koordinációt ellátni. Ezzel nagy terhet vesz le a csapatban eddig minden apró részletre figyelő Kaiser Kristóf válláról, akinek így több energiája maradhat a versenyzésre.

Kaiser Kristóf a csapatáról: „A tortából nekünk egy kisebb szelet jut. Az ugyanis tisztán látszik, hogy 10 csomó felett a Fifty egyeduralkodó. Alatta azért labdába tudunk rúgni. Szorosan, mert már olyankor is ellenfél, de akkor nem emelkedik el annyira tőlünk, mint tíz felett. Ezért optimalizáltuk a hajónkat gyenge szélre, és a Balatonon bőven lehet olyan Kékszalag, amikor ez fizethet. Tíz csomó alatt amennyivel ők gyorsabbak krajcban, mi annyival jobbak vagyunk bőszélben. Tíz csomó felett kinyílik az olló a javukra, akkor az esélyünk, ahogy a többieké is nagyon lecsökken velük szemben.

Process Solutions – Litkey Farkas

Kis szélben már versenyképes!

Az utolsóként összeállt, legelőször a tavalyi Kékszalagon rajtolt AC45-ös az övék. Akkor még a verseny előtti utolsó heteik is nehézkesen alakultak. Az ő sávjukba jutott fekvőrendőr szép számmal. Az árbóctöréssel is tarkított napokra jutott minden, csak alapos felkészülés nem. Márpedig Litkey Farkas tizenháromszoros Kékszalag-győztesként (kétszer katamaránnal) pontosan tudja, hogy mitől döglik a légy. Ezért hát rossz érzés lehet azt érezni, hogy most speciel én vagyok a légy… Még akkor is, ha nyilván neki nincs mire kapkodni és izgulni. Neki már nem kell azt bebizonyítania, hogy tudja, hol, és miként kunkorodik a tó. Tizenháromszor megtette, aranyba foglalt bizonyítással.

Persze mindez nézhető a másik végéről is: aki megszokta, hogy győzni tud, az még jobban szereti ismételni az érzést. Mindazonáltal egy hónappal a rajt előtt még nem neki állt a zászló. De, ezen nem izgul. Az utolsó hónapban (lapzárta után) még elmegy a Soling világbajnokságra Norvégiába. Ott is szívesen ismételne. Júniusban öt év kihagyás után egy EB ezüsttel élénkítette fel az emlékeit.

Amennyiben a Kékszalagra vonatkozó esélyeit nézzük, hát mindegy, hogy az mennyi százalék. Ha valaki bármikor képes meglepetést okozni, akkor az ő és a csapata.

„Az árbócunk jó, masszív, nem kell izgulnunk. Szerintem jó. A sebességünket tekintve gyenge szélben már megvagyunk, ez több futamon is kiderült, és ezeknek a hajóknak ilyenkor van sansza, tehát ez a fontos… Az erősebb szeles képességeinken még dolgozunk, azt reszelgetjük. Készült a hajóhoz egy szélesebb kereszttartó pár, ám ezt még nem cseréltük, az eredetivel megyünk. A Kékszalagot már ezzel teljesítjük, és majd azután kezdjük el tesztelni az újat.”

Team Suzuki – Büky Gábor

Új szponzorral egyre közelebb az élen vitorlázókhoz

A keszthelyi AC45-ös az a hajó, amelyet eredetileg a Balatonra költözése után Kaiser Kristófék még az eredeti merevszárnyas és foiler-uszonyos állapotában használtak, és csak később változtattak meg egyenes uszonyosra és hagyományos vitorlázatúra, miután a szupermodern kinézetű kivitel lassabbnak bizonyult, például az azonnal csak az AC45 platformot felhasználó, de az uszonyaival és vitorlázatával már Balatonra optimalizált RSM-nél. Ez a hajó került Keszthelyre és kezdte használni tavaly Büky Gábor és csapata, akik azelőtt Bogi nevű egyedi építésű katamarán toldozták-foldozták a sebességet javítandó. Sikertelenül.

Tavaly még alig volt idejük edzeni a potenciálisan gyors hajóval. De Büky Gábor elmondása szerint idén minden rendben, sokat tudtak gyakorolni a hajóval és végre indultak versenyeken is. Az ellenfelek szerint is sokat gyorsultak tavalyi önmagukhoz képest, ráadásul a tókerülőig elkészül egy új kisszeles Code Zero a hajóra, amitől további javulást várhatnak. Az új névadó szponzoprral készülő hajó taktikusa Kelemen „Keló” Tamás, aki ebben a szakmában elismerten az egyik legjobb. Idén ők is odaérhetnek valahova a mezőny elejébe a „testvérhajóik” közé. Az idézőjel fontos, mert ezek az AC45-ös alapra fejlesztett hajók nem egyformák.

Ventilo 35
Nanushka Forestay – Váradi Szabó János

Új sverttel tágítják a Balatont

A még svájci színekben kétszeres Kékszalag győztes (2015 és 2018) Ventilo katamarán Nanushka Forestay néven ismert, és Váradi Szabó János, alias Bimbi kormányozza, amióta magyar hajó lett. Ő mesélte el, hogy hol tartanak a felkészülésben:

„Van egy nagyszerű hajónk, amit nagyon szeretünk. Nekünk van a legalacsonyabb árbócunk, de nem kell magasabb, és jók a vitorláink is. Ezért amellett, hogy edzünk, mást találtunk ki. Kvázi mi visszafelé fejlesztünk… Mivel a Balaton sekély, megkurtítottuk az uszonyokat, vagyis csökkentettük a merülésünket. Az eredeti, C-uszony nagyon jó darab, de 3,15 métert merült. A svájciak annak idejen nem ezzel nyertek Kékszalagot, ezeket azután fejlesztették, hogy egyszer összetörték a hajót. Nagyon jó uszony, de nehéz vele bemenni a Keszthelyi-öbölbe vagy partközelbe húzni. A térképen kisatíroztam azokat a területeket, ahol ezzel nem tudunk menni, és megdöbbentem. Csináltattam egyenes uszonyokat, hozzá alakítottuk a kasznikat. Így kétméteres merüléssel kitágul a játszóterünk.”

Figyelem katamaránosok! Ezután jobb nem követni a Nanushkát, ha partközelbe húz…

A Décision 35-ösök

A nagyon sokoldalú és kitűnően tervezett, az elmúlt nyolc évben három Kékszalagot nyerő Decision 35-ösök változékony időben érvényesülhetnek a gyorsabb nagy katamaránok között. Bár többen úgy érzik, hogy jó szeles krajcban még mindig többet tud a hajó, mit az AC45-ösök, ám bőszeles menetben a nagyobb katamarán sokkal hatékonyabban, jobban tud mélységre vitorlázni.

AUDAX Django – Petrányi Zoltán – Újra motiváltan

A 2019-ben a Kékszalagon mindeddig 35 lábas katamaránnal utoljára abszolút győzelemre képes csapat vezetője elmondta, hogy miért hosszabbították meg Décision 35-ösüket, és ennek milyen hatását látja (vagy nem hallja?) az edzéseken.

„A hajó eredetileg kényszerből lett 35 láb, mert a Bol d’Or tókerülőn Svájcban ez a megengedett maximális hajó hosszúság. Ezen tudtunk három lábnyit növelni. Az előzetes számítások szerint 6 csomó felett 25 százalékkal csökken a testek ellenállása, azáltal, hogy most elhagyjuk, lecsökken a farhullámunk. Nekem két napig tartott, amíg helyreálltak az érzékszerveim, mert a sebességérzetem a megszokott csobogás hiányát megszenvedte. A test teljesen elcsendesedett, én meg jó ideig nem jöttem rá, hogy mi változott meg, mi más. De, most már így edzünk, és a Kékszalagra minden rendben lesz nálunk.”

Megérkezik még a svájci Alinghi csapattól egy új gennaker, valamint az edzésekre segítségként a svájci Real Team bowmanje, hogy jótanácsaival segítse az AUDAX Django csapat felkészülését.

Annak idején, a Kékszalag abszolút elsőségük utáni években úgy tartották, hogy a győzelmükkel lekerült a vállukról minden teher és nyugodtan vitorlázhatnak a verseny tiszta élvezetére koncentrálva, görcsös akarat nélkül. Most úgy látszik már letelt annyi idő, hogy újra beletoljanak a dologba némi műszaki extrát és ismét megpróbáljanak előre lépni. Ha ehhez marad a laza lélek, akkor veszélyesek lehetnek bárkire.

Ribstory – Schwarz Ferenc – Csendes szerényen fejlődve

Ők a szerény D35-ös csapat, akik szép csendben fejlődnek, mondhatni a hátérben. Nincs körülöttük semmi felhajtás, nem alakítják át a hajót, nem vásároltak új vitorlákat, csak apró sikerélményekből táplálkozva tanulnak és igyekeznek. Jólesik nekik, hogy például a Tramontana Kupán húszcsomós szélben egy sebességi menetben a második helyért küzdve maguk mögött tudták tartani a Litkey Farkas vezette AC45-öst.

Nem akarnak gyorsan, nagyot harapni, ezért váratlan lehet az ellenfeleknek, ha egy kicsit melléjük szegődik a szerencse is, és csendesen villannak egyet.

Team Kaáli – Plusz 4 láb, de nem akárhogyan!

Kizárólag a csattanó miatt hagytam a végére őket! Ugyanis idén kétségtelenül a Team Kaáli magasan a legrokonszenvesebben fejlesztő csapat. A Virág Flóra által kormányzott hajó 4, pontosabban 2-2 lábacskányival gyarapodik idén, ám ez a főszponzor tevékenységi körére is tekintettel az ellenfelekhez képest sokkal aranyosabb, szívmelengetőbb módon történik. Még nem is a Kékszalagra, hanem várhatóan majd decemberre ütemezve láthatjuk majd meg az eredményt. Ha, ők jól szerepelve teljesítik a pályát, akkor ezt jó eséllyel „Ikrek!” csatakiáltással ünneplik majd meg. Akinek pedig sikerült e ravaszul rejtélyes mondatok értelmét kihámozni, az gratuláljon Flórának, a csapat immár háromtagú kormányosának! Vagy drukkoljon nekik, ha úgy tetszik!

Szöveg: Ruják István, Kép: Török Brigi