Az Arkena Ultim’ Challenge maxi trimaránjai a világ leggyorsabb többtestű vitorlásai, foilereikkel képesek kiemelkedni a vízből és elképesztő tempóval repesztenek. Ilyennel, konkrétan a MACIF nevű hajóval futotta a szóló Földkerülés 42 napos és 16 órás rekordját Francois Gabart is 2017-ben. (Ez a hajó egyébként ezen a versenyen is rajhoz állt, Actual néven és Anthony Marchand kormányozta.) Gabart űridejéhez képest Caudrelier 50 nap 19 órás győztes ideje nem tűnik olyan fényesnek – csakhogy valójában nagyon is az. Az idén először megrendezett Arkena Ultim Challenge ugyanis egy megadott időpontban és megadott helyről indult csoportverseny, nem pedig egy folyamatosan az ideális meteo-előrejelzésekhez, a lehető legideálisabb körülmények körülményekhez igazított kezdésű rekordkísérlet volt. A hat résztvevő január 7.-én Brest kikötőjéből indult, semmi halasztgatás, semmi taktikázás. Ez azért nagyon nem ugyanaz, ugyebár, mint kivárni az ideális körülményeket…
Ehhez képest az Indiai-óceánon átvágva Caudrelier rekordot repesztett egy résztávon 30,7 csomós átlag(!)sebességgel, megdöntve az említett Francois Gabart 2017-es idejét. Sőt, már a rögtön a verseny elején, a Brest-Fokváros etapon is nagyon közel járt ahhoz, hogy megjavítsa Gabart csúcsát. (Azon a szakaszon több mint 28 csomós átlagot vitorlázott!)
Az előbbi adatból is látszik, hogy a verseny remek szélben indult, a hat hajóból álló mezőny komoly tempóban csapatott délnek. Aztán hamarosan már csak öten maradtak, miután a nem sokkal Caudrelier mögött loholó Tom Laparche valamilyen vízalatti tárggyal ütközött még az Atlanti-óceánon, és kiállni kényszerült a versenyből. Később átmenetileg tovább fogyatkozott a mezőny, amikor Thomas Covile a Sodebo Ultim 3-mal kénytelen volt egy hasonló technikai hiba miatt kiállni egy gyors javításra Hobart kikötőjébe.
Az üldözőboly fogyatkozása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az élen száguldó Caurelier kisebb nyomás alatt versenyezzen. De ettől még nem volt könnyű versenye. A Csendes-óceán déli részén kénytelen volt 36 órán át szinte álldogálni, hogy kikerüljön egy viharzónát, majd az Atlanti-óceánon az Egyenlítő közelében, a híresen szélcsendes Doldrumban szintén csigatempóban vánszorgott a cél felé. Szerencséjéra azonban a többiek ekkorra már annyira le voltak maradva tőle, hogy a győzelme látszólag nem volt veszélyben.
„Szerencsém volt, mert ami Tommal történt, az velem is megtörténhetett volna, de bíztam a szerencsecsillagomban, bíztam a hajóban és nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy győztem” – mondta el az 50 éves szkipper a célba érkezés után. Ezzel egy régi álma teljesült, hiszen a VOR-on a Dongfeng csapattal nyert már egyfajta (sokmegállós és csapattal futott) Földkerülőt, szólóban ez volt az első diadala.
„Amikor Laparche feladta a versenyt, nagyon megkönnyebbültem, mivel lekerült rólam a nyomás, innentől a saját versenyemre koncentrálhattam” – mondta. De még így sem volt egyszerű dolga. Elszakadt ugyanis a nagyvitorlája, de szerencsére képes volt menetben megjavítani. Aztán elvesztett egy darabot az egyik foilerből, de szerencsére ez sem volt végzetes sérülés. Aztán pedig az orrvitorla rollere ment tönkre, de azt is képes volt menetben rendbe hozni. És az időjárás sem volt végig kegyes hozzá.
A többiek még nem értek célba. A második helyen a Sodebo közeledik a célhoz, harmadik a Banque Populaire.