Ugyan mi villanthatna nagyobbat a honi kreativitásról, mint az, hogy képesek lehetünk megalkotni egy olyan hajót, amelyet a legutóbbi kupaküzdelem során a világon mindössze 4 (!) nemzet volt képes megépíteni és megvitorlázni? Ugyan mi hallgattathatná el hatásosabban azokat a kétkedőket, akik azt mantrázzák, hogy k+f terén lemaradásunk van, mert összeszerelő-országgá váltunk, mint egy ilyen projekt? Mert mégis mi lenne ehhez fogható műszaki-technikai siker? Talán egy holdraszállás, vagy egy sikeres Forma-1-es csapat felállítása, esetleg egy világverő magyar vadászgép kifejlesztése…
Nem, mindez nem túlzás. Az America’s Cup technikai színvonala ugyanis nagyjából csak a fenti három példához fogható.
Persze, nem biztos, hogy nyernénk. Sőt, nem is nagyon valószínű – ha csak abból indulunk ki, hogy a briteknek már több mint 170 éve (!) nem sikerül elhódítani a serleget. De nem feltétlenül ez számít. Ha 6 csapatból csak a hatodikok lennénk, de fel tudnánk venni a harcot az előselejtezőkön a többiekkel, már az is megsüvegelendő teljesítmény lenne egy nulltengeres nemzettől.
Szóval egy America’s Cup részvétellel nem egyszerűen letennénk a névjegyünket, hanem berúgnánk az ajtót. Azt, amelyik eddig elválasztott minket a nagy, technikailag fejlett vitorlázó nemzetektől.
Mindez persze ma még csak álom – de talán „ab start” több, mint ábránd. Mostani lapszámunkban 20 oldalon keresztül vizsgáltuk meg a kérdést technikai, hajóipari, pénzügyi, számítástechnikai és vitorlázó szakemberek véleményét kikérve. Az eredményt össze is foglalhatjuk egy mondatban, ami nagyjából így hangzik: „Nem lehetetlen, de hatalmas kihívást jelentő feladat lenne magyar csapatot indítani az America’s Cup-on, mert bár gyártói kapacitásunk lenne hozzá és talán a szükséges fejlesztői háttérrel is rendelkezünk, de tengeri bázissal, vitorlázókkal és pénzzel nem állunk jól.”
Ez mind igaz – de tegyük hozzá: ezeket a gondokat nem akadályként, hanem megoldandó feladatként kellene kezelni. A tengeri bázis bérelhető, a szükséges legénység megtalálható és képezhető (hiszen erre lenne idő). A pénz pedig talán „csak” döntés kérdése lenne. Ha ugyanis érdemes költeni a Forma-1-es Magyar Nagydíjra már idestova 35 éve, mert kiszámolható, hogy az nemzetgazdasági szinten megtérül az országnak, akkor talán érdemes lehet kiszámolni azt is, hogy nem lenne-e hasonlóan rentábilis egy AC-projekt. (És szándékosan nem a focival példálóztam, mert az ugye tömegsport – de sem a vitorlás és az F1 nem az – de ennél is több bennük a közös, már csak azért is, mert az America’s Cup-ot a vitorlázás Forma-1-énk is szokták nevezni. Nem véletlenül.)
Nem a mi dolgunk kiszámolni és mérlegelni, hogy mindent összevetve érdemes lehet-e egy AC-projektre költeni költségvetési forrásokból, hogy az hogyan és mikor térülhetne meg az országnak. Nem tudjuk azt sem, hogy milyen hazai vagy nemzetközi cégeknek érné meg kamionnyi pénzt költeni egy magyar AC-csapat támogatására. (Bár biztosan lennének erre jelentkezők.) A kormányzati döntéshozók és a nagyvállalatok vezetőinek/marketingeseinek nézőpontjai mindaddig nem is érdekesek, amíg nem derül ki, hogy egyáltalán megvalósítható-e egy ilyen projekt. Ezért vállalkoztunk arra, hogy egy gondolatkísérlet keretében feltérképezzük ezt a kérdéskört annyira, amennyire újságírói eszközökkel csak lehetséges.
De volt egy másik fontos célunk is ennek a terjedelmes összeállításnak az elkészítésével.
Mégpedig az, hogy hátha sikerül elindítanunk egy olyan közös álmodozást, amely közös gondolkodásban folytatódhat.
És talán aztán egy közös, az egész országot egy ügy mögé felsorakoztató projektben teljesedhet ki. (Amiből a hazai hajóipar és a vitorlázás biztosan rengeteget profitálhatna.)
Mindez elég szép álomnak tűnt ahhoz, hogy érdemes legyen alaposan kielemezni.
A sikerek előzményei ugyanis mindig tervek. A tervek előzményei pedig álmok. Ezért talán érdemes rájuk odafigyelni…
A témával összesen 19 oldalon át foglalkozunk a Vitorlázás Magazin most megjelent, 2021/3-as lapszámában.
