Nem tudom, mások hogy vannak vele, de számomra a klasszikus hajó prototípusa továbbra is a hosszú, kecses, gyönyörűen karbantartott és természetesen minden ízében fa cirkáló, na meg persze a száztizenöt éves Kishamis. Ugyanakkor úgy tűnik: már nincs messze az az idő, amikor a műanyag hajók is kiérdemlik a klasszikus címet – legalábbis tőlünk nyugatabbra…

A német Yacht Magazin februári számában terjedelmes összeállítás jelent meg a klasszikus kontra modern hajók örökzöld témakörében. Már maga a definíció is problémákat okoz: nincs egyetértés abban, hogy milyen szempontokat vegyünk figyelembe a határvonalak kijelölésében. Az idő viszont kérlelhetetlen, és az egykor modernnek számító műanyag hajók egyike-másika bőven több mint fél évszázados, azaz a kora alapján már lehetne klasszikus.
A kérdés nem csak a németeket izgatja, a Yachting World két éve tette fel a kérdést: tekinthetők-e a műanyag hajók klasszikusnak. A felvetés is vitákat kavart, úgy tűnt, könnyebb egyes hajókról konszenzusra jutni, mint abban megállapodni, mik a klasszikus hajó meghatározásának kritériumai. Az persze világos volt, hogy az anyag és az évjárat fontos szerepet játszik a definiálásban.
Ez utóbbi tényező olyannyira fontos, hogy például a minden év szeptemberében megrendezésre kerülő maasholmi „Modern Klasszikus Hajók” találkozóján – mert ilyen is van – huszonöt évnél régebbi hajók jelenhetnek csak meg. Ez azonban nem tűnik elégséges követelménynek: a találkozó állítólag nem sokban különbözik a normál kikötői forgatagban megjelenő hajók kavalkádjától.
A német hajósnyelv továbbra is az anyagot tekinti a klasszikus hajó legfőbb meghatározójának: műanyag hajó – no, az nem lehet klasszikus. Ez a leszűkítés azonban több kérdést is felvet. Vajon ez azt jelenti, hogy minden új építésű fahajó automatikusan klasszikus lesz? Mi van azokkal a hajókkal, amelyek hagyományosan fa konstrukciók voltak, de ma műanyagból vagy műanyag és fa együttes használatával készülnek? Egyik sem klasszikus? Mintha ezek a leszűkítések nem segítenének megragadni a lényeget. Kell hogy legyen még valami. Németországban; egyesek ezt az esztétikumban vélik felfedezni. Állítják, hogy egy jól karbantartott, rendszeresen ápolt, formatervezési szempontból korszakos hajó megérdemli a klasszikus címet. Nehezebb már annak meghatározása, hogy egy hajó dizájnja, a formaterv mikortól tekinthető klasszikusnak. Egyes nézetek szerint a legfontosabb szempont, hogy egy adott korszakot jelenítsenek meg a hajók, és emlékeztessenek egy bizonyos időszakra. Sokan művészettörténeti analógiákra hivatkoznak, és tény, hogy mondjuk egy évtizedekkel ezelőtt formabontóan merész Andy Warhol-mű ma klasszikus darabként szerepel a múzeumokban… Végül nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a nagy rendező elméletekkel párhuzamosan akadnak szép számmal egyedi megközelítések, személyes besorolások is. Van, akinek attól klasszikus saját vagy más hajója, mert nagyon sok történet – netán egy egész élet – kapcsolódik hozzá. Ebben látja a folytonosságot, a nemzedékek kapcsolódását, amely ugyebár klasszikus emberi érték. Mások – ismét csak anyagtól függetlenül – a hajó formáját tekintik klasszikusnak, s úgy gondolják, a konstrukció szelleme a legdöntőbb kritérium. És még egy szempont mindenképpen kiemelendő: a hajóhoz tartozó emberek viszonya a vitorláshoz! Aki a hajóját hosszú éveken át megtartja, saját maga végez el minden munkálatot, sokszor nagy áldozatok árán, annak érzelmeiben könnyen kaphat klasszikus besorolást bármely úszó tárgy…
Az tehát, kinek mi a klasszikus hajó, úgy tűnik, továbbra is ízlés dolga. A kérdésről való vita pedig folytatódik földön – és persze vízen.

A témakör itthonról is ismerős, nálunk is vitákat, olykor indulatokat gerjesztenek a nehezen megválaszolható kérdések. Magyarországon a vita idáig a fahajó kontra klasszikus tervek alapján épített műanyag hajó kérdéskörre egyszerűsödött. Az ötvenes cirkálók között többségben vannak a műanyag változatok, és az Európa 30-as vagy a Dragon osztály is régóta befogadja a poliészter hajókat. De mi van például a Balaton sorozat egyes tagjaival, például a B31-essel, az mikortól tekinthető klasszikusnak? Gondoljuk csak végig: az, hogy egy műanyag hajó belefér-e a kategóriába, egyre inkább úgy tűnik, egyedi mérlegelést igényel. Hiszen a csak példaként említett B31-es nagyon is pontosan kifejez valamit a magyar vitorláshajó-gyártás történetében. Tükörképe egy korszaknak formatervezési és technológiai szempontból is, és lassan a történelemnek is része lesz: ilyen hajóval kerülte meg a földet első magyarként Fa Nándor és Gál József is…

 

Képgaléria: