Mitől függ vajon a magyar vitorlássport nemzetközi eredményessége és értéke? Attól, hogy hányan vitorláznak versenyszerűen Magyarországon? Kellenek-e legjobbjaink kiugró teljesítményéhez a háttérben nagy hazai mezőnyök, nagy létszám?

 

 

Az azonnali, csípőből lőtt válasz a „hát persze”! Kicsit belegondolva, percek alatt eljuthatunk az „á dehogyhoz”, miközben a valóság természetesen összetettebb, mint amit egy-egy statisztikai mutató sugall.

Berecz Zsombor
Eszembe nem jutna megsérteni a statisztikusokat, hiszen a tudomány nagyszerű dolog, nélkülözhetetlen a modern élet tervezéséhez, szervezéséhez. Kicsit az a baj vele, hogy nemcsak a szakemberek használják, hanem mi, laikusok is. (Meg a politikusok, de ezt most hagyjuk…) Fogjuk a számot, levonunk gyorsan egy kerek kis következtetést, melyet aztán azzal az egyetlen statisztikai adattal már védhetünk is kemény öntudatosan. Például:
Magyarországon évek óta a legaktívabb és legnagyobb létszámú olimpiai hajóosztály a Finn. A magyar bajnokságokon rendre 40-50, olykor 60 hajó indul, és az évközi versenyeken is komoly létszámú mezőnyök versenyeznek.
Ma a magyar vitorlázás nemzetközi szinten legmagasabban jegyzett versenyzője a finnes Berecz Zsombor, aki minden magyar sportoló közül másodikként szerzett olimpiai részvételi jogot, és immár a világ- és Európa-bajnokságokon, vagy Világkupa-versenyeken is rendre az élmezőnyben vitorlázik. A többi olimpiai osztályban még gyengébbek a magyar eredmények, de azokban nincs is olyan létszámú hazai mezőny, mint a Finnben.
Tehát kimondhatjuk: az erős magyar Finn dingis háttér kitermelte az élversenyzőt! Laseresek, 470-esek és ti, többiek, sokasodjatok, és majd jönnek az eredmények!

 

 

A statisztikával megtámogatott állítás apró kis hibája, hogy Berecz Zsombor talán életében nem indult még tíz magyar Finn versenyen – csak a bajnokságokat nyeri, ha épp részt vesz rajtuk –, és soha nem volt tartósan magyar finnes edzőpartnere sem. Legalább kilenc év kőkemény munkája, hajtása van a felemelkedése mögött. Ennek eddig a kétharmadát Laserben vitorlázta, ott jutott fokról fokra előrébb nemzetközi szinten. Az olimpiai Laser Standard osztályban, amelyben egyébként jelenleg a magyar mezőny itthon kvázi nem létezik… A londoni olimpia után ült át Finnbe, amely szerencsére a neki tökéletesen passzoló típus, és itt jutott el az elmúlt két és fél évben azokra a csúcsokra, ahol magyar versenyző nem szokott járni. Ezalatt pontosan három darab magyarországi Finn versenyen állt rajthoz, ami három darab magyar bajnoki címet hozott neki.
Apropó, Laser Standard! Jelenleg nem nagyon van ilyen mezőny a magyar vizeken. A 2014-es magyar bajnokságon összesen tíz hajó vett részt.
Ugyanakkor Berecz Zsombi finnes olimpiai kvótája után a legnagyobb esélyünk a részvételi jog megszerzésére az idei kingstoni világbajnokságon Laser Standard osztályban lesz. Ott ugyanis a rajtoló három magyar versenyző közül bármelyik elérheti a szintet. Vadnai Benjamin, Tomai Balázs és Vadnai Jonatán már közel jár ahhoz, hogy a nemzetközi élmezőny első felébe, harmadába tartozónak tudhassa magát.
Érdi Márit is hozzájuk sorolva, van tehát öt nemzetközi szintű versenyzőnk az olim-pai osztályokban. Egyiküket sem a magyar mezőny létszáma vagy ereje tolta világszínvonalra. Azok az idők elmúltak – sóhajtott Rémusz bácsi –, amikor a menők, olyanok mint Fináczy György, Haán András, Tuss Miklós, a Detre testvérek, a Fundák–Zalai páros vagy Pomutz Tamás az erős magyar versenyeken edződve fejlődtek, majd kiutazva a nagy nemzetközi viadalokra megmérettették magukat, és olykor diadalmaskodtak.

Vadnai Benjámin
Ma már más a fejlődés útja. Egy-két kiemelkedő hajósnemzetet, a briteket, franciákat, hollandokat és még talán néhány országot leszámítva nemzeti szinten nem teremthetők meg az egyén kellő hatékonyságú fejlődéséhez a feltételek. Ha lenne is egy erős hazai mezőny, amint a legjobb kiemelkedik, ott már nem talál fejlődési lehetőséget.
A nyolcvanas évek végén Nyári Gyula és Zsolt magasan a magyar 470-es mezőny fölé nőttek. A balatoni futamokon rendre megtették, hogy rajt után visszafordultak, és újra indultak, mintha csak korai rajtot korrigálnának, hogy kihívást jelentsen nekik a mezőnyön való átjutás. Hiába, olykor így is elsők voltak, már egy szakasz után is. A nemzetközi mezőnyben oda tudtak érni a legjobbak közé, de ahhoz, hogy konstans esélyesek legyenek minden nagy versenyen, még előrébb kellett volna lépniük. Márpedig azon a szinten már minden következő lépcsőfok egyre magasabb. Akkoriban nem volt arra lehetőségük, hogy a hazai környezetből kiszakadva, heteken-hónapokon át külföldön a legjobbakkal edzve továbblépjenek.
Ugyanezt elmondhatná a kétszeres olimpikon Eszes Tamás is, de biztosan akadna még hasonló példa. Azért sorolom éppen őket, mert az ő idejükben, a kilencvenes évek végén kezdődött meg a „clinicek” kora. Akkor kezdtek az olimpiai hajóosztályokban egyre inkább specializálódó nemzetközi edzőtáborokat szervezni. Olyan helyeken, ahol rendre megbízhatóan fúj a szél, és az eltöltött napok már csak ezért is hatékonyan segítik a fejlődést.
De ezeknek a táboroknak a jelentősége még inkább az, hogy itt a legjobbak edzenek egymással. Ráadásul az edzők is erre a színvonalra és az adott hajótípusra specializálódott szakemberek. Hazai körülmények között már csak ez az utolsó elem sincs jelen. Nem azért, mintha az elsősorban a nemzeti vizeken dolgozó szakemberek nem lennének felkészültek. Egyszerűen csak nem specializálódhatnak a kellő mértékben, nincs alkalmuk a legjobb versenyzőkkel dolgozva továbblépni.
Ma már vannak ilyen állandó helyek is, mint például az a finnes akadémia Valen-ciában, ahol Berecz Zsombor havonta átlag három hetet edz. Itt egy állandó csapat készül együtt, olyanok, akik mind nagyon magas színvonalon vannak már. Rendkívül motiváltak, és úgy hajtják egymást előre, mint egy farkasfalka. Alapítója és működtetője Luca Devoti, aki Finnre specializálódott hajóépítőként a testre szabott egyedi eszközt is adja a fejlődéshez, és a még nehezebb csúcsszinten maradáshoz.
Berecz Zsombor 2006-ban Kocsis Péter unszolására és támogatásával lépett be ebbe a taposómalomba, és azóta egyre fokozódó intenzitással és kilencedik éve (!) a magyar vitorlásélet hétköznapjaitól távol, güzü módra végzi ezt a fajta felkészülést. Úgy, hogy különösen a kezdeti években ehhez napról napra kellett megteremteni a hátteret, és csak az elmúlt időszakban élvezhette a biztonság érzését, amióta az eredményeivel elérte, hogy a támogatói háttere elég erős legyen a nyugodt folytatáshoz.
Ugyanezt az utat járja hosszabb-rövidebb ideje az említett négy magyar versenyző, és az ő eredményeik is javulnak. A tehetségük megvan, minden más az anyagi háttér megteremtésén, a kitartáson, erős motiváltságon, elszántságon, vagyis nem kevés spártai hajlamon múlik.
De nem a hazai mezőny létszámán, vagy erején. Sőt! Inkább ők jelentenek vonzerőt, ők mutatják meg, hogy van járható út a nemzetközi élmezőnybe innen, Magyarországról is. Éppen ők csinálhatnak kedvet a versenyzéshez, edzéshez, hajtáshoz. Bár a gyengébbeket el is riaszthatja a példájuk, mert pontosan megmutatják, milyen keservesen nehéz és harcos is ez az út.
Akkor tehát semmi jelentősége nincs annak, hogy milyen a hazai mezőny, mennyien vitorláznak. Ezek szerint ma, ha egy dél-amerikai pásztorfiú a pampákon kitalálja, hogy ő pedig vitorlázó olimpiai bajnok lesz, akkor a dolog csak pénz, paripa és posztó kérdése.

Tomai Balázs
Igen, ez így is van, csak éppen a pásztorfiúnak eszébe is kell jutnia, hogy ő vitorlásbajnok akar lenni, és előbb lesz vitorlásbajnokunk, ha sok mindenkinek tetszik meg a csúcsra vezető út. Akkor mégiscsak az kell, hogy sokan vitorlázzanak, versenyezzenek, a hazai mezőnyök erősödjenek és sokasodjanak! Hiszen a sokból előbb akad egy, aki a völgyből nem csak vágyakozva, de kellő elszántsággal néz fel a hegycsúcsra.
Arról nem is beszélve, hogy nem lehet csak az a cél, hogy olimpikonjaink nemzetközi szinten sikeres versenyzőink legyenek. Az egy nemzet vitorlássportjának erejét mutathatja, de nem az jelenti az értékét! Nagy baj is lenne, ha mindenkinek a csúcsra kéne jutnia, mert akkor a mai lelkes gyerekek kilencvenkilenc százaléka húszévesen csalódottan abbahagyná a sportot.
De szerencsére ennél a vitorlázás sokszínűbb, teljesebb. Ha valaki igazán belekóstol, jó eséllyel egész életében vízi ember marad, ami ugye – mi jól tudjuk – milliónyi örömet ad, fiatalabban tartja a lelket, de talán még a fizikumot is… Ez valószínűleg nem igényel hosszú fejtegetést.
Tehát kell a sok vitorlázó. Manapság erősen nő az aktivitás a gyerekek vitorlássportba vonzása érdekében. Sokat tesz a Magyar Vitorlás Szövetség is, összefogva az utánpótlást is nevelő egyesületekkel és a különféle képzőhelyekkel. Ezért indult idén a Vitorlássulik program, ezért erősödik az a törekvés, hogy a vitorlázás egyes általános iskolákban tananyag lehessen, illetve ezért szervezik a „Go Boating” napokat, amikor minden 14 éven aluli gyereknek lehetősége nyílik belekukkantani a vitorláséletbe.
De vajon – még ezek hatása nélkül – növekednek-e a mezőnyök, van-e ma elég fiatal a vízen? Mi máshoz fordulhatnánk válaszért, mint a tévedhetetlen statisztikai adatokhoz…

 

 

A Magyar Vitorlás Szövetségnek 2014-ben 3590 tagja volt. Persze tudjuk, hogy ez pongyola megfogalmazás, mert valójában az egyesületek a tagok, és a klubokban összességében ennél többen vitorláznak. Ez a szám az MVSZ versenyrendszerébe tartozó bármely eseményen rajthoz állni szándékozók száma. Azoké, akik versenyengedélyt igényeltek és váltottak ki.
Közülük mindössze 310 a 18 éven aluli. Az összes magyar versenyzőnek ez kevesebb mint 10 százaléka!
Ez elsőre nagyon kevésnek hangzik, de egyáltalán nem az, ha a belegondolunk a számokba. Sőt! Elmagyarázom, hogy miért jó, és miért és hogyan legyen a célunk ennek az aránynak a megtartása, esetleg rontása!
Az utánpótlásosztályokban a gyerekek többségükben egyenként ülnek a hajókban az Optimist, Byte és Laser típusokban. Néhányan persze Cadetoznak és 420-asoznak, de a jellemzőbb az egyszemélyesek nagy száma. Ez logikus is, egyedül lehet a legjobban megtanulni az alapokat.
Ha egy gyereknek versenyengedélyt váltanak ki az MVSZ-nél, az nem generál újabbakat, viszont egy intenzíven vitorlázó és versenyző tagot jelent.

Érdi Mária
A felnőttek többsége nem a kishajós osztályokban versenyez, hanem csapatot igénylő nagyhajóban. Ahhoz, hogy valaki rajthoz álljon a saját tulajdonú hajójával, kell 3-4 vagy még több társat találnia. Mire benevez, akár egyetlen versenyre – márpedig nagyon sokan vannak, akik évente csak egy-két versenyen (pl. a Kékszalagon) indulnak –, máris a többszörösével növelte a versenyengedélyesek számát, és hizlalta a statisztikát. Vagyis a nagyhajós versenyzés szaporítja a versenyzők számát, olyanokkal is, akiknek ez évente csak néhány napnyi vitorlázást jelent, szemben a gyerekekkel vagy a kishajós versenyzők többségével, akik viszont lényegesen többet vannak a vízen, és ott aktívabb, „sportosabb” tevékenységet végeznek. Mindez persze még csak magyarázza valamelyest az arányokat, de nem teszi vonzóvá.
Arra törekszünk, hogy minél több gyerek, kamasz vitorlázzon. Nem azért, mert ez támogatná a jövő Berecz Zsombijainak a fejlődését. Azért már inkább, hogy többen próbáljanak eljutni a nemzetközi élmezőnybe, de sokkal inkább azért, hogy majd a nagyhajósok, a vízre járók, a vitorlázásért bolondulók, tehát boldogabban élők száma növekedjen.
Mindezt figyelembe véve már nem is olyan kevés az a közel 10 százalék, hiszen azok csak a versenyző gyerekek. Ennél sokkal többen tanulnak vitorlázni nyári táborokban, utánpótlás-nevelő műhelyekben, vitorlássulikban. Olyanok, akik aztán nem kezdenek el versenyezni gyerekkorukban, éppen csak kapnak egy olyan kedvcsináló dózist a vízi sportból, amitől jó eséllyel vízhez, vízre vonzódó ember lesz belőlük. Versenyzők pedig majd csak felnőttként lesznek, amikor megengedhetik maguknak, vagy ha valaki elhívja őket mancsaftolni a Kékszalagra… És bekerülnek a statisztikába az utánpótlás-versenyzők arányát rontva.
Tehát a célunk legyen az, hogy az utánpótláskorú vitorlásversenyzők számának aránya az összeshez képest változatlan maradjon! Ugyanis ha közben sikerült sok-sok gyereket a vízre csábítani, akkor ez azt jelenti majd, hogy az összes felnőtt versenyvitorlázó száma is a tízszeresére emelkedett. És akkor majd ezt jól kimutatjuk statisztikailag!

 

Képgaléria: