A vitorlásszezon végén vagyunk, lényegében lezajlottak a bajnokságok, így ezt az évet is össze lehet hasonlítani a korábbiakkal. A bajnokságok rendezése, a részvételi számok természetesen nem tükrözik pontosan a magyar vitorlássport állapotát, sőt még a sportágon belül létező tendenciák mindegyikét sem, de az egyéb versenyekről mégannyira sem lehet statisztikákat elővenni, mint a bajnokságokról. Azért, hogy valódi trendek látszódjanak, nem a tavalyi évvel, hanem a 2010-es számokkal vetettük össze a mezőnyöket.

A bajnokságokról pontos, a 2015. évre vonatkozó összesítő statisztikát nem lehet még lezárni, mert a nyáron adminisztrációs hiba, késve megkért rendőrségi engedély hiánya miatt elmaradt Optimist-bajnokság futamaira csak lapzártánk után kerül sor. De a tendenciák jól látszanak, és a problémák évek óta nem az optimisteseknél vannak. Sőt! Nem a kishajós osztályoknál.

Kishajók
A kishajós osztályokban pontosan ugyanakkora a részvételi kedv, mint 2010-ben volt, vagy inkább növekedés tapasztalható. Persze vannak visszaesések egy-egy osztályban, de máshol szaporodik a létszám. Akadtak erősebb évek is, de a számok alapján kijelenthető, hogy a kishajósoknál nincsenek alapvető gondok.
Természetesen a részt vevő hajók létszámában és aktivitásban kitartóan éllovasok az önszervezést évtizedek óta kitûnően végző finnesek, bár esetükben az önszervezés nem menne ezen a szinten Sipos Péter nélkül, de ez nem újság, plusz róla lesz még itt hozsanna később…
Az olimpiai osztályokban összességében ugyanannyi hajó indult idén, mint hat éve, bár az összlétszám állandóságában izmosan benne vannak a finnesek, akiknél főleg az egyre aktívabb masters korúak révén azóta is volt növekedés. Kevesebb a 470-es, és még mindig kevesebben versenyeznek a Laser Standardben és a női Laser Radialban, mint 2010-ben, de legalább a csökkenések megálltak, és némi előremozdulás is látszik.
A 470-es osztály fokozatos eltûnése talán megállt, idén nem csak többen mozgolódtak a vizeken, de a Gyapjas testvérek nem várt junior-világbajnoki 5. helye is felhívta rájuk a figyelmet, illetve előkerült a polcról néhány régebbi hajó, legalábbis a sikeresen szervezett tihanyi masters világversenynek köszönhetően.
Az utánpótlásosztályokban öt év alatt még némi növekedés is érezhető, a Cadet-létszám lefeleződése és stagnálása ellenére. Elsősorban a Laser 4.7-létszám emelkedése teszi ezt, plusz lassan, de egyes helyeken az egyre színvonalasabb mûhelymunkáknak köszönhetően izmosodik az Optimist osztály is. Legalább ilyen jó eredmény az, hogy a 420-asok szinten tartják magukat, sőt némi visszaesés után fokozatosan a 2010-es létszámaiknál többen is versenyeznek.
Az utánpótlásosztályokban a következő években bizonyosan növekedni fog a vitorlázók száma a Magyar Vitorlás Szövetség által indított Vitorlás Sulik program és a „Go Boating” napok révén, illetve segít majd az is, hogy a vitorlázás egyre több tó környéki iskolában lesz tananyag. De javítani fogja a helyzetet az edzőképzés megkezdett átalakítása és fejlesztése, illetve a Nemzetközi Vitorlás Szövetséggel erősödő kapcsolatok, az általuk szervezett clinic programokhoz történő mind aktívabb kapcsolódás.
Az egyéb dingi és a katamarán osztályokban statisztikailag már csökkent a létszám az elmúlt öt évben, de ebben főszereplő a 2012-ben megszûnt, pontosabban licencproblémák miatt betiltott Sikló bajnokság, ahol öt-hat éve még húszas mezőnyök versenyeztek.
Újra szaporodik viszont a Kalóz-mezőny, talán a méltán népszerû osztály visszatalált az útra. ők is egyre jobban szervezik a saját életüket, a versenyeik hangulatosak, és nagyszerû lehetőséget jelentenek az aktív vitorlásversenyzésbe kapcsolódásra azoknak a felnőtteknek is, akik kamaszkorukban nem voltak vitorlázók, vagy éppen évtizedes szünet után térnének vissza a vízre.
Furcsa, de idén jelentősen visszaesett a kis katamaránok létszáma. Mindössze 11 darab F18-as futott bajnokságot, az M3-asoknak pedig nem volt versenyük. De bizonyára lesz majd fellendülés, hiszen idén már kifejezetten katamarános utánpótlás-nevelés is kezdődött, és növekszik a többtestûekkel vitorlázók aktivitása az amatőr, az MVSZ rendszerén kívül eső kis versenyeken is.

Nagyhajók
2015-ben a 2010-es mennyiséghez képest a magyar bajnokságon részt vevő hajók számában összességében 82 százalék körüli az eredmény. Ez azt jelenti, hogy 2014-ben már legalább százzal kevesebb hajó versenyzett magyar bajnokságokon az öt évvel ezelőttihez képest.
Mivel a kishajós és utánpótlásosztályokban nincs változás, a durva csökkenés a nagyhajós mezőnyökben van. 2010-ben összesen 340 nagyhajó vett részt a különböző osztályok bajnokságain. Idén ez a szám, még ha a szélhiány miatt meghiúsult bajnokságokat is beleszámítom (hisz a versenyzők ott voltak), akkor is csaknem százzal kevesebb.
2010-hez képest nagyjából harminc nagyhajó tûnt el a bajnoki rendszerből az előnyszámításos osztályok kiesése miatt. A Yardstick kategóriák bajnokságai teljesen megszûntek, két éve már kiírni sem érdemes. A 2012 óta megrendezett ORC-bajnokságra pedig épphogy összejött a minimálisan szükséges 8 hajó.
Persze a Yardstick-számítás úgy rossz, ahogy van. Legalábbis nehéz komolyan venni egy rendszert, amelyik úgy méri össze a hajók teljesítményét, hogy ha egy hajóban vagy akár egy hajótípusban is nagyobb tudású vitorlázók ülnek, az előbb-utóbb rontja az adott hajó, de akár egy típus előnyszámát. Ez persze fordítva is igaz. Mindenesetre ez az előnyszám feladatának teljes félreértelmezése.
Az ORC jobb lenne, sokkal reálisabb, ráadásul a bonyolultabb eredményszámítási lehetőség kihasználásával még valamennyire a szélváltozásokhoz is igazodhat. De főleg csak a hajók technikai paramétereit veszi figyelembe. Mégsem lesz egyhamar sikeres Magyarországon, illetve vannak bajai az ORC-nek is bőven. Nem lesz sikeres, mert magasabb költségekkel, részben évente ismétlődőkkel jár, így egyelőre kevesen méretik fel a hajójukat.
bajnoksag 01Emellett az idén májusban Balatonfüreden lezajlott ORC Európa-bajnokság is megmutatta a rendszer egyik hátulütőjét. Lehet az ORC-előírásra optimalizált hajót építeni, és technikai fölénnyel nyerni. Ez pedig kedvét szegheti azoknak, akik például egy átlagos túrahajóval csak úgy versenyezni szeretnének. Abban persze semmi nagy baj nincsen, ha a versenyezni vágyók az osztályhajók, a többé-kevésbé egyforma teljesítményre képes vitorlások felé fordulnak, amelyek előnyszámok nélkül versenyezhetnek egymással. A nagyhajós bajnoki versenyeken a létszámcsökkenés másik nagy „felelősei” a klasszikus osztályok. Az Összevont Cirkálót leszámítva, ahová természetes módon be-besorol néhány éppen sorvadó osztály néhány egyede, kevés típus életében látható fejlődés. Úgy tûnik, minden osztálynak túl kell jutni egy széthullást is kockáztató vitás, széthúzásos perióduson, bár kívülről nézve nehéz megérteni az emberi rugalmatlanság, értelmetlen konokság vagy az oktalan feszültség-levezetés elburjánzását olyan emberek között, akiknek a mániája, szerelme azonos. De némelyek inkább vágják a fát önmaguk alatt, csak a vélt igazukat nézve…
A 40-es Cirkáló osztály ennek köszönhetően lénye-gében megszûnt, idénre pedig a 30-as Cirkáló jutott mélypontra. Mert remélhetően ennél nincs lejjebb. Az osztály ugyan könnyedén lehetne akár egy tíz feletti létszámú, baráti hangulatú csapat, mégsem tudtak érvényes bajnokságot futni, mert végül összesen 4 (!) hajó vett részt és rajtolt a futamokon. Vannak azért optimizmusra is okot adó klasszikus osztályok. Idén ugyan nem futottak még nemzeti bajnokságot, de egyre jobban összefognak, egyre jobban szervezik az életüket a 22-es Cirkálókkal vitorlázó hajótulajdonosok. Akadnak új csapatok is náluk. ők jó példát mutatnak arra, hogy az MVSZ új nagyhajós politikájának a lehetőségeit hogyan kell okosan kihasználni.
Még pozitívabb képet mutat az Ötvenes Cirkáló osztály. Az egykor tizenöt-húsz hajós bajnokságokat futó osztályban az évtized elején egyre gyûltek a belső feszültségek, személyes ellentétek, de nem jutottak olyan mélyre, mint az imént felemlegetett osztályokban. Mindenesetre abbahagyták a nemzeti bajnokságosdit, helyette csak flottabajnokságot rendeztek 2012-től. A mélyponton ezeken is csak 6-6 hajó állt rajthoz, de sikerült túljutniuk alapvető véleménykülönbségeiken, amihez hozzájárult osztálykapitányuk, a tavaly váratlanul elhunyt Zsiráf, vagyis Kovács Péter személyisége is. Tavaly már emelkedett a létszámuk, és idén újra tízen voltak egy jó hangulatú flottabajnokságon, amelynek hírére jövőre bizonyára még többen térnek vissza versenyzői közösségükbe.
Lassan változik a helyzet a Túrayolle osztályokban, 25-ösben főleg Tönkő Gábor tevékenysége következtében. Ahogy azt több magyar hajóépítő is megteszi, nemcsak a mûhelyben tevékenykedik, hanem tesz is azért, hogy vitorlázókat csábítson a hajóosztályba, nekik rengeteg segítséget, érdekes programot nyújtva. Az évek óta szervezett Zamárdi T-Jolle napok is nagy szerepet játszanak abban, hogy a 25-ös Túrajolle osztály ma már nem teljesen fonyódi, Port Lacaj-központú, hanem többpólusú, a beáramló „friss vér” révén.
A nemzetközi One Design osztályokban enyhe a csökkenés, de lényegében kitartanak a meglévők. A statisztikát jelenleg a Csillaghajó (Star) folyamatos sorvadása és a Soling, illetve az elmúlt két évben próbálkozó Elan 311 eltûnése okozza. Igaz, valamelyest a helyükre lépett a 2015-ben első magyar bajnokságát futó Bavaria 32-es flotta, akik mögött egy egész kikötő és erős kereskedői serkentő háttér is áll.
Feltehetően elsősorban a felfutó más hajóosztályok versenyzőelszívó hatása miatt csökkennek a bajnoki mezőnyök a 8M OD és a Melges 24 osztályban, miközben az utóbbiban idén három csapat is aktívan járt még külföldi versenyekre is. Példamutatóan szervezik vitorlás-versenyéletüket a J24-es tulajdonosok, és a kis létszámban Balatonon hajózó, de sokat versenyző X-35-ösök. Kitartanak együtt az Assók és a Dragonok is, akiknél az enyhe csökkenés akár létszámingadozásnak is nevezhető. Az itthon gyártott nagyhajótípusok osztályaiban is van némi visszaesés az elmúlt hat évet tekintve. Soponyai Géza vezetésével természetesen virágzik a népszerû Nautic osztály és szaporodnak a Nautic 370-esek is, még ha olykor ki is hallatszik soraikból némi vita. De erejüket, az idetartozó hajótípusok népszerûségét bizonyítja, hogy évek óta a Nautic a legnépesebb flotta a Kékszalagokon.
Ugyanakkor hat évre visszatekintve lecsökkent az egykor legnépszerûbb Sudár Regatták és a biztatóan indult Scholtz 22-esek versenykedve, bár összességé-ben az utóbbiak létszáma idén valamelyest emelkedett a bajnokságon.
Ingadozó fellángolásai vannak a Regina osztálynak – idén éppen lecsökkentek, de volt már ilyen –, és lassan, de biztosan fogyatkozik a versenyző Dolfinok létszáma. A Balatonon rengetegen vannak, de ennek az elsősorban túrahajónak a versenyközpontja egyetlen kikötő, a Koloska Marina.

Új osztálypolitika
A Magyar Vitorlás Szövetség aktuális vezetése az elmúlt két évben aktív rendrakást, átalakítást végez a magyar vitorláséletben, végre komplexen felvállalva a rá háruló feladatokat. Ennek része az idei szezonra már bevezetett új nagyhajós osztálypolitika is.
Korábban a nagyhajósoknál leginkább csak a minimálisan szükséges indulók létszámának meghatározásával próbálták alakítani a magyar vitorlásbajnoki rendszert. Most átfogó, az egyéni szerepvállalásokat, az önszervezést serkentő koncepciót dolgoztak ki és vezettek be, amelynek most még csak kis hatása volt a nagyhajós versenyeken való részvételre, de remélhetően segíti a fellendülést.
bajnoksag 01A Versenyfejlesztő Bizottság által kidolgozott rendszer lényege az, hogy a hajóosztály státuszra minden évben újra kell pályázni. Október 31-ig kell igazolnia az osztálynak, hogy teljesítette azokat a feltételeket, amelyeket az MVSZ előír. Pályázatukban meg kell nevezniük az osztálykapitányt, a felmérőt, és elérhetőségüket, leadni egy érvényes, a technikai bizottság által elfogadott osztályelőírást, és mellékelni legalább egy érvényes osztálygyûlés jegyzőkönyvét. Emellett igazolni, hogy a lefutott szezonban a bajnokság mellett a hajóosztály által előre meghatározott három fő ranglistaversenyen is a bajnokságokra meghatározott minimális létszámban részt vettek. Ez a 10 méternél rövidebb hajók esetében 8, a tíz méter felettieknél 6 hajó. Amennyiben ezeket a feltételeket teljesítik, akkor az adott évadra a hajóosztály státuszuk élő, és nekik rendez az MVSZ nemzeti bajnokságot. Amelyik osztály ezt nem teljesíti, annak csak flottabajnoksága lehet.
A cél: aktivitásra, szervezettségre késztetni a vitorlázókat. Találjanak maguk között olyan kapitányokat, akik vállalják a szervezőmunkát a közösségükért, a vitáikat pedig rendezzék egymás között, mert ha több irányba mennek, széthúznak, akkor elveszítik az osztálystátuszt. Akik szabályozás nélkül eddig is így mûködtek, sikeresek. Jól érzik magukat együtt, örömmel versenyeznek.
Tavaly ősszel és télen több konzultáció tette bizonyossá, hogy a versenyzők megértették a rendelkezést megalkotó szándékot. A rendelkezéscsomagot az osztálykapitányok egységesen támogatták, és vállalták a teljesítését. Úgy fest, legtöbben sokat dolgoztak is az idei szezonban a megvalósításon, amelynek talán már most is látszik némi előremutató hatása, de igazán biztos véleményt alkotni a hatásosságáról inkább jövőre vagy két év múlva lehet majd.
Az MVSZ nagyhajós osztálypolitika része lett az is, hogy újra közös nagyhajós bajnokságot rendezzenek minél több osztály részére. Az elmúlt években a hagyományos augusztusi balatonfüredi Nagyhajós Bajnokság elsorvadt. Már csak azok a hajóosztályok maradtak ott, amelyekben nem volt belső erő önálló verseny rendezésére. Ennek következtében azonban olyan kis létszámban jelentek meg a versenyzők, hogy az MVSZ csak nagy ráfizetéssel rendezhette meg a bajnoki hetet.
Ezért a 2015-ös szezonban az MVSZ igyekezett minél több hajóosztályt újra összehozni egy nagy, füredi eseményre, amely gazdaságosan megrendezhető, és a dolog jó hírnevét előbb-utóbb helyreállítva a szponzoroknak is eladható versennyé fejleszthető.
A törekvésük elsőre is egész jól sikerült. Két fordulóban tizenkét hajóosztály bajnoksága zajlott alkalmanként három-négy pályán, akikhez a hétvégén további osztályok csatlakoztak, kétnapos ranglistaversenyt futva.
A négynapos eseményeken az időjárás eljátszadozott a versenyrendezők és a versenyzők idegeivel. Mindkét esetben két-két napon fújt csak versenyzésre alkalmas szél, de azt a legjobb magyar versenyrendezők maximálisan ki is használták.
Itt megint csak – sokak mellett – Sipos Pétert és a hozzá hasonlókat kell kiemelni. Aktív finnes éveimből jól emlékszem, hogy az ő munkastílusa az, amely a ma már csak négynapos bajnokságokon elegendő futam megrendezéséhez szükséges. Nincs olyan, hogy kora délután szélnek eresztené a versenyzőket, hogy nyaraljanak. Ha kell, este rajtol a futam, amennyiben akkor fúj a szél. Persze nemcsak ő ilyen, hanem szerencsére a ma aktív versenyrendezők nagy többsége. Ezen a téren nagyon komoly a színvonal-emelkedés.
Egyébként nem csak a rendezőkön múlik a hatékony rendezési morál. Ma már, talán mert időszûkében vannak, a vitorlázók is úgy jönnek el egy bajnokságra, hogy többségüknek a versenyzés a fontos, nem a buli. Vagyis ők is szívesen megtesznek mindent azért, hogy minél több jó futamuk lehessen. Az persze megérne egy misét, hogy szabad-e négynaposra kurtítani egy magyar bajnokságot. A balatoni szél ezen csúnyán kifoghat, ahogy az meg is történt például a Nautic osztályok esetében. Ami egyébként ironikus, mert ők a fő szószólói a rövid bajnokságoknak és még rövidebb ranglistaversenyeknek.

Könnyen szerzett cím
Az persze elég furcsa, hogy a vitorlássportban egyes nagyhajós osztályokban elég lehet az, hogy valaki részt vesz néhány egy- vagy maximum kétnapos ranglistaversenyen, majd egy négynapos bajnokságon. Előfordulhat, hogy az adott évben kemény 7-8 napot sportolásra fordítva magyar bajnoki érmet akasztanak egy csapat nyakába. Ugyanolyat, mint amilyet Berecz Zsombor, Érdi Mári vagy a Vadnai testvérek kapnak, akik évente több száz napon át hajtanak a vízen azért, hogy bajnoknak nevezhessék magukat. (Igaz ők már nem a magyar bajnoki címekre vágynak elsősorban…)
Kell-e ennyi magyar bajnoki cím vagy sem – ez egy régi vita, és külön téma.
Viszont, aki próbálta, biztos nem vitatja, hogy az a cél, hogy vitorlázzanak és versenyezzenek minél többen, mert bármilyen hajóosztályban ott lenni a rajtvonalon és a pályán egy különlegesen aktív örömforrás, amiből sokszor meríteni muszáj…

 

 

Képgaléria: