Szöveg: Balázs Viktor Kép: DPPI, Kevin Escoffier Facebook
„Segítség, süllyedek, ez nem vicc” – jelent meg a rövid szöveges üzenet a PRB csapat főhadiszállásának kijelzőjén 2020. november 30-án, közép-európai idő szerint 14 óra 46 perckor. Ezzel egyidejűleg a Vendée Globe versenyigazgatósága is jelzést kapott a PRB vészjelző jeladójáról, hogy az addig harmadik helyen hajózó 40 éves vitorlázó komoly bajban van.
Rutinos versenyző esélyes hajóval
Kevin Escoffier – habár most indult először a Vendée Globe-on – nem a kalandtúrázók, hanem a tapasztalt élsportolók, sőt, talán a dobogóra esélyesek közé tartozott a mezőnyben. Sok más eredménye mellett, a – 2018-ban a győztes – Dongfeng csapat bowman-jeként részt vett a legutóbbi két Volvo Ocean Race-en, 2012-ben pedig ott ült azon a Banque Populaire V. trimaránon, amely 45 nap alatt körbehajózta a földet, elnyerve a Jules Verne Trophy-t.
Hajója, a 2010-ben vízre bocsátott, VPLP – Verdier tervezésű IMOCA 60-as vitorlás, a PRB, szintén nem kipróbálatlan. Két Vendée Globe-on és számos más komoly megmérettetésen bizonyította képességeit, habár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kisebb-nagyobb hibák azért néha voltak vele.
A látszat csal: a PRB itt még gond nélkül a víz felszínén van, a kép a rajt után nem sokkal készült. A süllyedésről értelemszerűen nem készült kép, Escoffiernek nem volt ideje fotózni FOTÓ: DPPI
Durva körülmények
A verseny huszonkettedik napján vagyunk, amikor Cape Town-tól 840 mérföldre, délnyugati irányban, a déli szélesség 40°55 és a keleti hosszúság 9°18 koordinátán beindul a vészjelzés. Előtte nyugtalan tengeren, 28-30 csomós, erősödő délnyugati szélben 5 méteres hullámok teszik próbára a vitorlázó – és mint kiderül: a hajó – tűrőképességét. A 18 méter hosszú, széles és lapos hajótest kőkeményen csattan bele a hullámokba, a skipperek ilyen körülmények között gyakran párnázott védősisakot is hordanak a fejsérülések elkerülésének érdekében.
A hullámok kellemetlenül sűrűn, 9 másodperces intervallumokban követik egymást; Escoffier biztonságra játszik, betekeri a genakkert, második reffre csökkentett grósszal és J2-vel folytatja az útját, majd lepihen a kabinban. Röviddel később a számítógépén 32 csomós szélre beállított figyelmeztető jelzésre riad fel, és kimegy a fedélzetre ellenőrizni a vitorlázatot. A helyzet nem tűnik veszélyesnek, habár a hajó civil vitorlás számára elképesztő, 30 csomós sebességgel szörfözik egy óriási hullám hátán. A vitorlázót hirtelen furcsa érzés keríti hatalmába, és felpillant az árbócra, hogy megnézze, nincs-e valami baj. Mire lenéz, szörnyű látvány tárul elé: a hajótest árbóc előtti fele 90 fokos szögben az ég felé mered.
„Escoffier nem hisz a szemének, lerohan a kabinba, de ott már látja, hogy nem csak képzelődik. Ömlik befelé a tengervíz, minden úszik”
Pár nappal a baleset előtt készült fedélzeti fotó Kevintől – az időjárás nem volt éppen baráti november 30-án sem…
Beüt a baj
Escoffier nem hisz a szemének, lerohan a kabinba, de ott már látja, hogy nem csak képzelődik. Ömlik befelé a tengervíz, minden úszik. Azonnal magához ragadja a vízálló túlélőruháját, kihajítja a kokpitba, és bepötyögi a bevezetőben leírt üzenetet. A csapat egy perc múlva válaszol, de a szkipper már nem látja azt, mert a víz eléri az akkumulátorokat, és a hajó elektronikus rendszere leáll. Mire Escoffier magára rángatja a vízhatlant, a vízszint már az ajtó felett van, és a kabin tartalma úszik kifelé.
A műholdas telefont, a VHF rádiót és az élelmiszert tartalmazó vészhelyzeti csomagok viszont a hajó padlójában rejtőznek, hogy a súlypont minél lejjebb legyen. A helyzetet nehezíti, hogy az ezeket tartalmazó rekeszek le vannak plombálva, ráadásul a plombát a versenyzők leragasztják, hogy ne sérüljön meg, mert azért időbüntetés jár. Escoffier a derékig érő, emelkedő vízben megpróbálja kivenni a csomagokat a helyükről, de aztán úgy dönt, hogy a rádiónál és az ételnél fontosabb a felfújható mentőtutaj a túléléshez.
VM-kisokos: A történetnek különös csavart ad, hogy Le Cam a 2009 januárjában, a Vendée Globe-on a Horn fok közelében felborult, és az akkori PRB hajó skippere Vincent Riou mentette ki a magatehetetlenül sodródó hajóból.
Menekülés a fedélzetről
Körülbelül hat perccel a vészjelzés leadása után Escoffier már a mentőtutajban menekül. A hullámok és a szél néha megpörgetik a lélekvesztőt; amikor pedig a versenyző néha kicipzárazza az ajtót, hogy kipillantson, ömlik be a sós tengervíz, ezért folyamatosan szivattyúznia kell.
Mindeközben Les Sables d’Olonne-ban a versenyigazgatóság erejét megfeszítve intézkedik. A közelben hajózó, többszörös Solitaire du Figaro és Barcelona World Race győztes, ötödik Vendée Globe-ját vitorlázó veterán versenyzőtársat, Jean Le Cam-et azonnal a hajótörés helyszínére irányítják, és értesítik a dél-afrikai vízi mentőket Cape Townban.
Mentők csapata
Jacques Caraës versenyigazgató így idézi fel a kritikus órákat: „Végig észleltük a MOB (ember a vízben) jelzést, csak éppen abban nem voltunk biztosak, hogy a jeladó Kevinnél van-e, mert összevissza mozgott. Úgyhogy azt sem tudtuk, hogy az EPIRB (vészhelyzeti jeladó) a tutajban van-e, vagy Kevinnél, esetleg a vízben sodródik, vagy éppen a hajón maradt. Nem volt egyszerű helyzet. De egy idő után látható volt, hogy az EPIRB a Meteo France által kidolgozott sodródási szimulációval azonos vonalon mozog, úgyhogy Jean-t a szimuláció által előrejelzett pontra küldtük.”
Le Cam mellett további három közelben vitorlázó versenyzőt is – Boris Herrmann-t (Seaexplorer-Yacht Club de Monaco), Yannick Bestaven-t (Maître CoQ IV) és Sébastien Simon-t (ARKEA PAPREC) – a területre küldenek, hogy a versenyigazgatóság által meghatározott mintában fésüljék át a terepet. (Később ezek a versenyzők időfelhasználásuk függvényében eltérő mértékű jóváírást kaptak, így tudta Bestaven negyedik befutóként megnyerni a versenyt).
Le Cam körülbelül három óra múlva érkezik a megadott pontra, amiről másnap reggel így számol be: „Megérkeztem, minden rendben volt, láttam Kevint a tutajban. Átkiáltottam neki, hogy visszajövök, nem kell kapkodni. Csak a grósz volt fent, kettes reffen, 30-32 csomós szélben, nem volt könnyű manőverezni. Visszamentem, de nem volt már ott. Aztán ötször vagy hatszor megint visszamentem, ami azt jelenti, hogy folyamatosan takkot kellett váltanom.”
Az IMOCA nem mentőhajó
Az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy miért nem vette fel Le Cam azonnal a hajótöröttet? Erre Escoffier egy későbbi interjúban ezt a magyarázatot adta: „Az IMOCA hajókat száguldásra tervezték, egészen egyszerűen nem tudnak lassan menni. Egy ember például kikötni sem tud egy ilyen hajóval a mólóhoz, mert nem tud megállni. A másik fontos tudnivaló pedig az, hogy ezek nem belvízi versenyhajók, hanem óceáni, hosszú takkokra lettek kialakítva. A folyamatos fordulózás rendkívül fárasztó munka rajtuk, Jean borzasztó kimerült lehetett a sok forgolódás után.”
Megmenekülés
A megmentő „János király” és a száradó Escoffier a Yes We Cam kajütjében pár órával a mentés után – a hangulat remek volt
Le Cam így emlékszik a folytatásra: „Azt gondoltam, hogy várok napkeltéig. Aztán eszembe jutott, hogy a sötétben könnyebben észreveszem a fényjelzését, és újra keresni kezdtem. Egyszer, amikor kint voltam a fedélzeten, láttam egy villanást, ami igazából tükröződés volt egy hullámon. De ahogy közelítettem, egyre többet láttam, végül megpróbáltam a szél felől közelíteni hozzá.” Le Cam-nak nem sikerült teljesen közel menni a mentőtutajhoz, két-három méter választotta el őket. Escoffier átkiáltott: „Visszajössz?” Le Cam csak ennyit válaszolt: „Nem, most csináljuk!” – és egy kötélen mentőövet dobott neki. Escoffier később drámai képet festett a körülményekről: „A hajó motorja hátramenetbe kapcsolva, hatalmas füstöt termelve járt, a hullámzás miatt a visítva forgó propeller néha kiállt a vízből, az égbolton világított a hold. Olyan volt az egész, mint egy mozifilmben. Mindketten húztuk a kötelet, hogy a tutaj közel kerüljön a hajóhoz. Amikor már elég közel voltam, akkor beugrottam a vízbe, és elkaptam a hajó kormányának összekötőjét. Jean rám kiáltott: fent vagy a hajón Kevin? Azt válaszoltam: Fent vagyok, elnézést a zavarásért Jean! Aztán megöleltük egymást.” Az óra 2:06-ot mutatott ekkor.
Hazatérés
A két vitorlázó ezután december 6-ig együtt hajózott, amikor a francia haditengerészet indiai óceánon őrjáratozó 94 méteres fregattja, a Nivôse, a Crozet szigetektől nem messze átvette a hajótörött versenyzőt, és átszállította Réunion-ra, ahonnan visszatérhetett Franciaországba.
Jean Le Cam – vagy ahogy Franciaországban nevezik Le Roi (a király) – végül nyolcadiknak érkezett a célba, és a jóváírás után negyedikként fejezte be a Vendée Globe-ot. Les Sables d’Olonne-ban ünneplő tömeg várta. Escoffier az elsők között ugrott fel a hajójára, hogy átölelje megmentőjét, aki beszédesebb nevet nem is választhatott volna hajójának: Yes we Cam!
A nagy pillanat a célban: a nyolcadikként beérkező Le Cam első vendége a fedélzeten Escoffier volt
Ütközés egy halászhajóval
A Vendée Globe-nak nem Escoffier hajótörése volt az egyetlen balesete. A győzelemre is esélyes, Escoffier keresésében is részt vevő német Boris Herrmann fél nappal, és mindössze 90 tengeri mérfölddel a célba érkezés előtt egy spanyol halászhajóval ütközött Franciaország partjai előtt. A német versenyző éppen aludt, amikor az ütközés bekövetkezett. Máig tisztázatlan, hogy hajójának korábban megbízhatóan működő, fejlett biztonsági rendszerei miért nem adtak le vészjelzést. Kezdetben felmerült a gyanú, hogy a Hermános Busto nevű spanyol hajó AIS pozíciójelző rendszere talán ki volt kapcsolva, de a kapitány, Josu Zaldumbide a készülék memóriájában tárolt adatok lefényképezésével cáfolta ezt a feltevést. A dobogós helyért harcoló Herrmann időkompenzációjával együtt így ötödik helyezést ért el.
