A 2016–2017-es Vendée Globe nemcsak az emberi kitartás újabb ékes bizonyítéka volt, hanem egyben az emberi szennyezésre is felhívta a figyelmet. Mint a versenyről írt háttércikkünkből kiderül: a legtöbb versenyző kiesését (az árbóctörések mellett) a különböző úszó objektumokkal való ütközések okozták, így a világsajtó ismét élénken kezdett foglalkozni az óceánok elkeserítő állapotával.
Szöveg: Vitorlázás Magazin, MTI Fotó: SXC, Shutterstock, The Ocean Cleanup Press
A Vendée Globe nemcsak a vitorlázás szerelmesei számára jelentett kivételes lehetőséget, amikor többet foglalkozik a világsajtó a sportággal, hanem a környezetvédők legaktívabb csoportjai (sőt, maguk a versenyzők is) kihasználták az alkalmat, hogy felhívják a figyelmet az aggasztó mértékű vízszennyezésre. Az ENSZ és Ellen MacArthur alapítványa ismét igyekeznek riadót fújni és határozott lépések megtételét sürgetik.
Szemét-sziget Hawaii-nál
Az Ocean Cleanup alapítvány felderítő repülőgépe hatalmas mennyiségben összetorlódott szemetet – főleg műanyag hulladékot – fedezett fel a Hawaii és Kalifornia között elterülő nagy csendes-óceáni szemétsziget északi csücskében – írta a The Guardian internetes oldala az MTI beszámolója szerint. „Fél másodpercenként újabb és újabb hulladék került a szemünk elé. Csak pillanatfelvételeket tudtunk készíteni, ugyanis lehetetlen lett volna mindent lefotózni. Furcsa érzés ennyi szemetet látni ott, ahol az ősi, érintetlen óceánnak kellene lennie” – mondta Boyan Slat, az alapítvány 22 éves elnöke, aki még kamaszkorában rukkolt elő annak a passzív szemétgyűjtő rendszernek az ötletével, amelyet idén nyáron kezdtek tesztelni az Északi-tengeren.
A szeméttenger központi része nagyjából egymillió négyzetkilométeren terül el, és további csaknem 3,5 millió négyzetkilométeres területet érint a felhalmozódott hulladék problémája. Az szennyezett terület kiterjedése az óceáni áramlatok hatására folyamatosan változik. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint a nagy csendes-óceáni szeméttenger olyan gyorsan növekszik, hogy hamarosan a világűrből is látható lesz. Az alapítvány tavaly 30 kutatóhajót küldött a térségbe, hogy felmérje a mikro-műanyagok jelentette probléma nagyságát. A mostani repülőgépes felmérések eredményei azonban azt mutatják, hogy a szakemberek korábban „igencsak alábecsülték” a nagyobb, több mint fél méteres hulladékok mennyiségét és jelentőségét.
Itt az idő a takarításra!
Slat szerint a megfelelő intézkedések hiányában ezek a nagyméretű hulladékok néhány évtizeden belül olyan műanyag-mikroszemcsékre bomlanak le, amelyek aztán bekerülhetnek a táplálékláncba.
Az Ocean Cleanup azt szeretné, hogy 2020-ban a Csendes-óceán északi részén felgyülemlett hatalmas szeméttenger eltakarítására használja fel az általa kidolgozott technológiát. Ennek a passzív szemétgyűjtőnek a felső vonala a vízen lebeg, mintha sorompó lenne, míg a víz alá nyúló része szűrő, amely felfogja a műanyaghulladékot. A szűrő V alakban nyúlik a tengerfenék felé, ahol a csücskét rögzítik, a tengeri élőlények így át tudnak úszni alatta. Az elképzelés szerint az áramlatok lassanként a csücsökbe sodorják a szemetet. A szerkezet közepén lévő gyűjtőtorony ezután kiszűri az összegyűlt hulladékot és valamelyest fel is dolgozza, mielőtt hajóval kiviszik azt a szárazföldre. Az alapítvány a szemét újrahasznosításával és a félig kész termékek közvetlen eladásával akarja a rendszert teljesen önfenntartóvá tenni. A szerkezet prototípusát jövőre kezdik tesztelni a térségben.
Évente nagyjából nyolcmillió tonna műanyaghulladék kerül az óceánokba, rengeteg tengeri madár, emlős, teknős és egyéb teremtmény halálát okozva. Az Ellen MacArthur Alapítvány jelentése szerint a szükséges intézkedések hiányában 2050-re több műanyag hulladék lesz az óceánokban, mint hal.
