Tud valamit az a csapat, amely még egy borulásból is képes reklámot csiholni magának. A Horváth Boldizsár emlékverseny után bekövetkezett esetet övező média-fanfár és az MKB-Prospex Team bázisán tartott sajtótájékoztató egyaránt jól jelezte, milyen profi marketing-gépezet van mögöttük.
A Kaiser Kristóf vezénylete alatt összeállt gárda a sokak által csak távolról irigyelt Amerika Kupás vagy SailGP-s csapatok profizmusát idézi a Balatonon. A füredi Hajógyári Kikötőben kiépített bázisuk egyszerre kiállítóterem és látványöltöző, szimultán szolgálja a csapat kényelmét és a leendő további szponzorok elkápráztatását. „Szerettünk volna kilépni onnan, hogy a csapatok szállása egy konténer – olyan környezetet szerettünk volna biztosítani, amilyenre büszkék lehetünk” – mondta erről a sajtónak tartott körbevezetésen Lichtenberger Attila, akit sokan a Kékszalag szponzorai között évek óta megtalálható Seiko Magyarország vezetőjeként ismerhetnek, és aki hajótulajdonosként immár a csapathoz is ezer szállal kötődik.
Lichtenberger nem is csinált titkot abból, hogy az egész vállalkozást – marketingcég-vezetőkánt – alapvetően marketingvállalkozásnak tekinti. A vitorlázás szakmai részével nem foglalkozik, arra ott van Kristóf, aki egyébként már három éve kisebb sokkot okozott a többieknek, amikor profi csapatruhában vonultatta fel legénységét. Voltak, akik akkor ezt „arcoskodásnak” minősítették. Mások pedig fél szemmel elkezdték figyelni a fiatal és ambiciózus gárdát. És jó okkal.
Amit ugyanis Kaiserék akkor elkezdtek és mára alaposan továbbfejlesztettek, az bizony a jövő útja. A Kékszalag megnyeréséhez már bő másfél évtizede már egyre kevésbé elég egy összeszokott legénység és egy jó hajó. A szupermodern csúcs-katamaránok megjelenésével a játék alaposan (és alighanem végleg) átalakult. Ezek a méregdrága játékszerek egyetlen célt szolgálnak: megverni mindenki mást az év egyetlen nagy versenyén, ami számít. Ehhez vérprofi legénység kell, rengeteg adat és még több idő azok elemzésére. Egy ilyen projekt rengeteg energiát és időt, és talán még több pénzt emészt fel. Pénze pedig azoknak lesz, akik olyan profi arculatot képesek mutatni, és olyan jól ki tudják szolgálni a szponzoraikat, mint Kaiserék.
Mindez nem különösebben nehéz ügy – még ha nem is egyszerű – külföldön, ahol azok a profi vitorlázók állnak össze ütőképes csapatokká, akik ebből élnek. Nálunk azonban senki, még a tizenháromszoros Kékszalag-győztes Litkey Farkas sem profi versenyző a szó szoros értelemben, hiszen senkitől sem kap fizetést azért, hogy egész évben gyúrjon a srácokkal a szalagra. Ez a világ még nem érkezett el nálunk – és talán soha nem is fog. (Hiszen ez egy kis piac, és a vitorlázás – tetszik vagy sem – rétegsport.) Az MKB-Prospex Team azonban éppen azt demonstrálja, hogy létezik egy ösvény valahol a profizmus és a lelkesedés között, amely egyfajta követhető magyar út lehet azon csapatok számára, akik komolyan veszik a Kékszalagot. Azzal, hogy a fiatal és törekvő gárda talált egy profi csapatmenedzsert (Lichtenberger Attila személyében), aki meg tudja oldani számukra, hogy csakis a versenyzéssel kelljen foglalkozniuk, kilépett a legtöbb riválisa világából. A csapatvezető biztosította a hajót (a mai mezőnyben egyértelműen szuper-ütőképesnek számító D35-öst), és profi marketing-gépezetet működtetve biztosítja a versenyzéshez szükséges pénzt. Kristóféknak nincs más dolguk, mint a versenyzéssel foglalkozni.
Hozzá kell tenni: Lichteberger remek munkát végez, hiszen a Seiko és a vállalkozás partnereinek címlistáit, valamint saját kapcsolatait (és a Vitorlázás Magazin médiatámogatását is), valamint a közösségi média minden bugyrát kihasználva elérte, hogy a csapat máris a legismertebb gárdák egyike, amelyről talán már többen és többet beszélnek, mint Litkeyről vagy a tavalyi győztes Petrányiról. A szponzorok felvonultak mögöttük, és alighanem évről-évre egyre újabb támogatók nevei és logói kerülnek majd fel a hajóra és a csapatruhákra. (Igaz, a menedzsernek nem is volt túl nehéz dolga eddig, hiszen Kristófék ügyesen teremtették meg a saját, jól eladható arculatukat már évekkel ezelőtt.) A támogatók köre pedig olyan holisztikus rendszerben állt össze a csapat körül, mint a minták a falvédőn. Aligha lehetett nehéz például meggyőzni az MKB-Euroleasinget arról, hogy támogassák a lendületes fiatal gárdát. Hiszen az a cég, amely minden más finanszírozóhoz képest morzsákkal úszta meg a 2008-as nagy lízing-bedőlési hullámát, és amely a mai napig az egyik legrugalmasabban reagáló finanszírozó, mindig is jó volt abban, hogy remekül elúszkált a sokkal nagyobb halak által uralt piacon. Ehhez (többek között) az is kellett, hogy a cég másoknál hatékonyabban használja fel a többiekhez képest igencsak szűkös marketing-büdzséjét. Nem lenne meglepő, ha az MKB-Euroleasing ezúttal is sok másik finanszírozónál kisebb összegért került volna fel nagybetűkkel a csapat vitorláira – és arra a rengeteg képre, amely Kristófékról eddig megjelent.
Mint ahogy az se lenne meglepő, ha Lichtenberger Attila hosszútávú célja az lenne, hogy a csapat úgy viselje a Seiko csúcsmárkája, a Prospex nevét, hogy közben alig kell a saját zsebébe nyúlnia a költségek előteremtéséhez. Gondoljunk csak a Forma-1-ben szereplő Red Bull istállóra, amelynek reklámbevételeinek több mint 65 százaléka érkezik társ-szponzoroktól, mégis az energiaitalos cég brandértéke nő a publicitásnak köszönhetően a legnagyobb mértékben. A koncepció működik, hiszen mindenki megtalálja benne a számítását – és ez látszik megvalósulni az MKB-Prospex Team esetében is.
Hasonló konstellációt (tehát profi arculatot és remek szponzor-kiszolgálást) persze már Kaiserék színrelépésére előtt is láthattunk a hazai félprofi vitorlásversenyzésben: Litkey Farkas már jóval előttük elindult ezen az ösvényen. A különbség az, hogy Farki még úgy is maga végezte és végzi a csapat támogatóinak felkutatását és meggyőzését, valamint sajtóügyeit és rendezvényeit, hogy ő már tizenháromszoros győztesként és országosan ismert személyként (nem, nem celebként!) ab start jobb pozícióból indul, mint a hozzá képest még bizonyításra váró Kaiser Kristóf. Aki most egy új téren próbálja előzni őt (és persze mindenki mást).
Farki anno megmutatta a mezőnynek, hogyan kell mindig a legjobb technikával rajthoz állva maximalizálni a győzelmi esélyeket a Kékszalagon. Ő bizonyította be, hogy ez bizony mindenek felett technikai sport, amelynek lényeges része az eszköz, vagyis maga a hajó.
A Kaiser-Lichtenberger duó pedig most azt mutathatja meg, hogyan kell ütőképes menedzsmenttel, hosszútávú koncepcióval és támogatókkal fölépíteni egy félprofi, nálunk vérprofinak számító csapatot. Már csak a győzelem hiányzik ahhoz, hogy bebizonyítsák: megint új verziója megy annak játéknak, amelyet immár 52. alkalommal játszanak a Kékszalag megnyeréséért – és ez nekik jött le először.
