Száznál is több indulót vonzott az F18-as katamaránok balatonfüredi világbajnoksága.
A hazai vitorlásszezon legjelentősebb nemzetközi versenye volt az F18-as katamaránok világbajnoksága Balatonfüreden, a BYC rendezésében. Bár az eredetileg számítottnál valamivel kevesebben érkeztek, még így is száz felett volt az indulók száma. A népes csapatot a füredi kemping területén helyezték el, itt állították fel a rendezvénysátrat is, ahol a verseny hivatalos eseményeit bonyolították.
A hazai katamaránozás szempontjából minden bizonnyal fordulópontot jelent a világbajnokság. A többtestűek jó ideje a világ vitorlázásának leggyorsabban fejlódő ágát képviselik, elegendő csak az Amerika Kupára gondolni. Tavaly a Kékszalagon is megjelentek és mostanra úgy fest, hogy a hazai adottságoknak kiválóan megfelelő hajótípus szép jövő elé néz. Őszintén szólva érthetetlen, hogy miért nem tudott ez idáig gyökeret verni mifelénk a vitorlázásnak ez az irányzata. (A Fertő tó ausztriai oldalán olimpiai bajnokokat neveltek – Hagara és Steinhacher – többtestűben, mi meg csak néztük a sógorok eredményeit.) Remélhetően ennek most vége szakad.
A Groupama Garancia F18 katamarán-világbajnokság nyitónapján 36 csomós (azaz közel 65 km/órás) szél várta várta a versenyzőket.
A reggeli szélerő miatt a nap halasztással kezdődött. Egy óra parti várakozást követően Hantó István rendező kivitte a mezőnyt, és két pörgős futamot bonyolítottak le az északnyugati szélben. A délután folyamán a szél átfordult délnyugati irányba és mivel az ereje megfelelő volt, sikerült két ráadás futamot teljesíteni.
A hajók a pályán 4 csoportban versenyeztek úgy, hogy két-két szín rajtolt egyszerre. Az első napok selejtezői futamainak végeztével arany és ezüst csoportra osztották a mezőnyt. A magyarok közül a 2010-es magyar bajnok Váradi–Petheö egység a 26. helyen, míg a Diószegi–Jankovics duó a 49. helyen várhatta a folytatást. A második versenynapon szélhiány miatt várakozásra kényszerültek a versenyzők. A rendezők 2 óra késéssel vitték őket vízre, ahol elrajtolhatott az első futam.
„Délelőtt megpróbálkoztunk egy futammal, de az első csoportból is épphogy beértek a versenyzők, a második csoportnak a futamát azonban a rendezők kénytelenek voltak lelőni. Délután átrendeztük a pályákat, de a 320–360 fok közötti széljárás miatt nem lett volna fair a többiekkel szemben, így több futam ma már nem volt” – mondta Nagy R. Attila, a Balatonfüredi Yacht Club elnöke, majd hozzátette: „Különösen sajnálom a Váradi–Petheö párost, akik addig a 10. hely környékén vitorláztak, a szélhiányos befutóra azonban jelentősen visszaestek.”
A harmadik napon az elmaradt 5. futamot újra tudták indítani, és szerencsére be is tudták fejezni. A 6. futam lezárultával pedig kialakultak az arany és ezüst csoportok. Az arany csoportba az első ötven jutott, a többiek az ezüst csoportba kerültek.
A nap magyar meglepetését a Várady Szabó János–Petheö Tamás páros szolgáltatta, akik csoportjukban sokáig a többszörös világbajnok ausztrál Darren Bundock nyomában hajóztak, majd az ötödik helyen futottak be. „Kedvező, északnyugati szél fújt, így a bójáknál rendre jól tudtunk fordulni, sokáig tartottuk a pozíciónkat Bundock mögött, de végül visszaestünk néhány helyet. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, korábban is azt mondtam, ha bármelyik magyar bekerül az arany csoportba, az már nagyszerű. Remekül végezte a dolgát Petheö Tamás csapattársam, és a hajónkkal is nagyon elégedett vagyok!” – nyilatkozta Várady Szabó János.
A korábban jól teljesítő Diószegi Zoltán– Jankovics Gábor párosnak ezúttal nem volt szerencséje. „Abban a csoportban voltunk, amelyiket háromszor indítottak újra, volt, amikor a hetedik helyről kellett kiállnunk. Negyedszer nagyon visszaestünk, kedvezőtlenek voltak a szelek, így nem tudtuk tartani a tempót” – mondta Diószegi. Ezzel együtt ők is az arany csoportban folytathatták.
A döntők idejére remek szélviszonyok alakultak ki és ideális időben bonyolíthatták le a versenyeket. Négy futamban dőlt el a világbajnoki cím. Az élen hatalmas küzdelem folyt és egészen az utolsó pillanatig nyílt verseny alakult ki, amelyben végül az ausztrál Darren Bundock–Jeroen van Leeuwen páros diadalmaskodott.
„Nagyon izgalmas volt ez a világbajnokság, mert a szél elképesztő gyorsan változott” – mondta Darren Bundock, aki Magyarországon a tizenharmadik világbajnoki címét zsebelhette be. „Addig a pillanatig nem voltunk biztosak a győzelemben, amíg át nem haladtunk a célvonalon” – tette hozzá Jeroen van Leeuwen. „Annyi minden történt, már a pályán számolgattuk a pontokat, mert csak kettő volt köztünk és Mischa között. Nem kezdtünk jól és Mischa nagyon jól védekezett, de külön szórakoztatóvá tette a versenyt, hogy az utolsó futamot ő nyerte.”
„Mindent megtettünk a győzelemért, de a végén Darren egy kicsit jobb volt” – mondta Bastiaan Tentij. „Nagyon elégedettek vagyunk az ezüstéremmel. Mindig jó Darrennel versenyezni, mert hatalmas csatákat vívunk. A kemény része az volt, hogy folyton változott a szél és sosem tudtuk, hogy merről fog fújni, de ma kivételesen jó szelünk volt.”
A magyarok közül a Váradi Szabó János–Petheö Tamás páros végzett a legjobb helyen, összesítettben a 37.-ek lettek. Őket követi az arany csoportban 49. helyen befutó Diószegi Zoltán–Jankovics Gábor páros. Nagyszerű eredményt tudhat magáénak a Fréderique Pfeiffer oldalán debütáló Róka Bianka, aki ugyan francia színekben versenyzett, és az ezüst csoport 23. helyét szerezte meg, ám első helyezett lett a hölgyek között.
A világbajnokság bebizonyította, hogy az F18-asok versenye látványos, helyenként a drámaiságot sem nélkülöző változata a széllel vízen történő haladásnak… Egészen elképesztő jelenetek alakultak ki például a bójavételeknél. Időnként csak szoronghatott a néző, hogy a nagy sebességgel érkező hajók képesek lesznek-e ütközés nélkül kikeveredni a káoszból. Hihetetlenül gyors reflexek és döntési képesség kell ahhoz, hogy konfliktus nélkül lehessen versenyezni. Gyorsan lehet nagy előnyt szerezni egy-egy jó döntéssel és hamar el is lehet veszíteni akár több száz méteres előnyt is.
Igazi látványsport ez.
Képgaléria:
