A Balaton legendás hajója, a Kishamis története az elmúlt évszázadban alapvetően egykori tulajdonosához, a Széchenyi családhoz kapcsolódva szinte legendává vált. Ezt a történetet szeretnénk most a legnagyobb tisztelettel, de a közelmúlt kutatásai alapján pontosított formában közreadni.
Az eredet titkai
A hajóval kapcsolatos hagyomány szerint a Kishamis a Széchenyi család részére 1896-ban, Michael Ratsey balatonfüredi műhelyében, az ő tervei alapján készült, és megnyerte a millenniumi vitorlásversenyt.
Balatonfüreden Ratsey tervei alapján kétségtelenül készült egy Kishamis nevű kutter, de korábban, 1889-ben, megrendelője pedig Ádám Károly volt. Ratsey ekkor már több mint egy évtizede nem volt Balatonfüreden, az általa tervezett, és itt gyártott utolsó hajót, a Miczit 1896-ban bocsátották vízre. Az angol vitorlás versenyhajó építőket 1896-ban egy új szabály életbelépése hozta lázba. E szabály szerint az új korszak híres hajótervezőjével, George Lennox Watsonnal ifjabb Ádám Károly is terveztetett egy hajót, mely a keresztségben a Kishamis II. nevet kapta.
A Stefánia Yacht Egylet hagyományos éves versenyeit általában augusztusban rendezte, a regattákat Stefánia főhercegnő látogatására időzítve, amely a kérdéses évben júliusra esett. Stefánia 1896 júliusában 11 napig volt Füred vendége. A nyilvánosság kizárásával zajló programok között természetesen a tenisz és a vitorlázás is szerepelt. A hagyomány úgy tartja, hogy a klub hajói közötti versenyt a Kishamis nyerte. Csakhogy ez a hajó nem lehetett az általunk ismert Kishamis, mert ennek a tervezésére vonatkozó megrendelést csak ekkoriban kapta meg Watson. A hajóban azért az 1896-os évszám van feltüntetve, mert az a korabeli szokás szerint a gerincfektetés dátumát jelezheti, a hajó a tél folyamán készülhetett el. A Kis-hamis I-et idősödő tulajdonosa később eladta, a hajó ettől kezdve Irma néven szelte a Balaton hullámait.
A Széchenyiek
Az új hajó Kishamis néven 1897-ben és 1898-ban indult a klub nagydíjáért folyó versenyen, melyeket a három résztvevő közül fölényesen megnyert, viszont a hajót versenytársak híján ettől kezdve alapvetően családi vitorlázásra használták. A hajó valószínűleg 1908-ban, idősebb Ádám Károly halála után került Füredről Földvárra, gróf Széchenyi Emil birtokába, aki egészen a világháború kitöréséig szinte folyamatosan versenyzett vele. Egy anekdota szerint a Széchenyiek családi emlékeztetőként rögzítették, hogy „a hajó neve mindörökre maradjon Kishamis, színeiben a kék legyen a domináns”. Az előbbiek ismeretében ez csak a hajó megvételét követően történhetett meg.
Egy másik, hajógyári anekdota szerint egy ízben gróf Széchenyi Ödön egy nagy viharban összetörte a hajót, melyet a javítás után állítólag ideiglenesen a „Csakazértis” névre kereszteltek. Mivel a gróf a török szultán tábornok-hadsegédjeként 1874-től haláláig, 1922-ig folyamatosan Konstantinápolyban élt, alig néhány alkalommal – például a Millenium alkalmából – volt csak itthon, érdemes elgondolkodni, vajon mikor történhetett mindez?
1920-ban a vitorlázás folytatódott. A hajón tanulta a vitorlázás mesterségét Emil gróf fia, Pál Imre is, aki tagja volt az 1924-es olasz–magyar, és az 1927-es osztrák–magyar 22-es binnenjolleversenyek győztes magyar csapatának. Széchenyi Emil javaslatára 1927-ben a 22-es binnenjolle-versenyzők részére Balatonföldváron rendeztek váltott hajós kutterversenyeket. A versenyre a gróf kölcsönadta a Kishamist, mely a magyar csapat győzelmében fontos szerepet játszott.
Gróf Széchenyi Pál Imre és Sebők Sándor akkor is a Kishamis állandó legénységéhez tartozott, amikor az 1920-as években rendezett, szinte öszszes Gróf Forgách Balázs Vándordíjért rendezett versenyen jó eredményt értek el.
Széchenyi Emil 1932-ben bekövetkezett halála után a hajót fia, Pál Imre vitte tovább, aki sokat vitorlázott, de keveset versenyzett vele, és az 1934-ben elindult Kékszalag sorozaton sem volt az indulók között.
Egy vélekedés szerint a hajót kapcsolatba hozták az 1930-as évek „négytó” versenyeivel, de ez nyilvánvaló félreértés, mert ezek a versenyek kizárólag kishajók részére lettek megrendezve.
A háború
A II. világháború előtt a hajót állítólag egy textilgyáros vásárolta meg, akit csak „őrült textiles” néven ismertek Balaton-szerte. ő állítólag nagy lelkesedéssel hajózott ki minden időjárási körülmények között. A II. világháború kitörése miatt elmenekült az országból, és a hajót a balatonfüredi kikötőben hagyta. A családi hagyomány szerint ez nem igaz, a hajó mindvégig Széchenyi tulajdonban maradt. Újabb adatok szerint mindkét állítás igaz lehet, ugyanis a családnak még a trianoni események nyomán létrejött, ún. optánsperek kapcsán támadtak anyagi nehézségei, így egyfajta hajóhasználati konstrukció létrejötte egyáltalán nem volt lehetetlen.
Amikor a háborús front elérte a Balatont, a gazdátlan hajót már nem tudták a többi hajó közé, a füredi hajógyári tárolóba elhelyezni. Egyetlen lehetőség maradt, a megfelelő helyen történő elsüllyesztés, mely a családdal lojális hajóépítők segítségével meg is történt. Ettől kezdve egymás között a hajót csak Kronstadtként említették. Aki nem ebben a körben mozgott, annak ez semmit sem mondott, ugyanakkor a bennfenteseknek egyértelműen jelezte az elsüllyesztés helyszínét. A háborús készülődés időszakában létrejött elképzelés szerint a Tihanyi-félsziget egy adott pontján, a kronstadtihoz hasonló, hajók elrejtésére is alkalmas bunkerrendszer kialakítását tervezték, mely hely előtti vízterület a hajó elrejtésére ideális volt. A Széchenyi család a hajót 1946-ban kiemeltette, de a fahiányos helyzetben komolyabb javításra gondolni sem lehetett. Nem sokáig örülhettek neki, mert az éppen éledezőben levő vitorlásklubokat a Királyi Magyar Yacht Clubbal együtt egymás után feloszlatták.
Kronstadt-Kishamis
A háború után a ponyva alatt megbúvó, felújításra váró hajó 1947-ben az Elhagyott Javak Nyilvántartásába került. Ott aludt egészen 1954 tavaszáig, amikor a füredi hajógyárban a Viziterv mérnöke, Szilvássy Zoltán rátalált, és Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője segítségével könyvjóváírással a MEDOSZ Sportkör éppen alakuló Evezős és Vitorlás Szakosztálya részére sport- és üdülőcéllal átvették a KDTVIZIG-hez. Első lépésként a siófoki kikötőben sor került egy kikötőbója telepítésére. A hajó 1954-ben Kronstadt, ’55-ben Csakazértis néven futott, majd 1956-ban kapta vissza eredeti nevét, a Kishamist.
A leendő vitorlázókat Edvy Gyula tanította a mesterségre, a szakosztály edzője Cs. Szabó Imre lett, a hajó kormányosai 1954-től kezdetben Szilvássy Zoltán, majd Györke Olivér voltak, 1962-től lett a Kishamis kormányosa dr. Pásztó Péter. A felújítás költségeinek fedezése nagy nehézségekbe ütközött, ezért egy kis segítséggel, és jóakarattal a hajót, mint a Széchenyi-örökség részét 1959 áprilisában sikerült hivatalosan Műszaki Örökségként elfogadtatni. A hajó még ebben az évben a szakszervezetnek is megtetszett, amely kizárólag üdültetésre akarta használni, de ezt szerencsére sikerült megakadályozni. A hajó eredeti kuttervitorlázatát már az 1930-as évek elején Marconi rendszerűvé alakították. 1960-ban visszakapta orrsudarát, mellyel lényegesen jobb hajózási tulajdonságokat sikerült elérni.
Rekonstrukció
A hajó állapota a hatvanas évektől rohamosan kezdett romlani, ezért 1972–1976 között a siófoki MAHART hajóépítő üzemében teljes átépítésen esett át. 1968-ban Hrehuss György és Vass Boldizsár felváltva versenyeztek vele, majd mivel Hrehuss György az Orionra került, így Vass Boldizsár egyedül öregbítette a hajó hírnevét egészen 1977-ig. 1978-tól dr. Pásztó Péter, 1996-tól Hrehuss György vezette a hajót.
1980-ban a faanyagot megtámadta a tűzgomba, a védekezési kísérlet nem sikerült, ezért 1986-ban a felület előkészítését követően a hajótest a Balatonfüredi Hajógyárban üvegszálas poliészter burkolatot kapott. Ugyanebben az évben a KDTVIZIG a Kishamist a Vízügyi Sport Clubnak adta át. Az 1991. évi Kékszalagon már visszafele, Szigliget után a Kishamis árboca eltörött, és a hajót a Szövetség II. Badacsonyba vontatta. A következő szezonra a Hamis Rácz Ákos munkájával új, egyedi RECKMANN alumíniumárbocot kapott. 1996-ban századik születésnapjára a hajó szponzorok segítségével új vitorlázathoz és új külmotorhoz jutott. Ettől az évtől az Évadnyitó alkalmával erről a hajóról koszorúzzák meg a Balatont, melynek gondját a VSC színeiben a mindenkori lelkes legénység, Hrehuss György és fia, Hrehuss Pál vezetésével viseli.
A múlt évtized közepére az üvegszálas poliészter burkolat ozmózisossá vált. Rick Csaba csapatának segítségével a víz alatti rész epoxi bevonatot kapott. A tavalyi, viharos Kékszalag a hajót megviselte, így a hajó több részére kiterjedő közepes felújítás van folyamatban.
A Balaton legöregebb hajója másokban is felébresztette a kutatási kedvet, így pl. Halmi Zoltánét is, aki a Legendás vitorlások a Balatonon című filmsorozatban foglalkozott a hajóval. A legendás Kishamis minél hosszabb ideig való fennmaradását mindig is sokan segítették és segítik, legyen az akár egy jó szó, egy ötlet, munka vagy anyagi felajánlás…
Öreg hölgy
A hajó és legénységének eddigi legkiemelkedőbb eredménye az 1992-es abszolút első helyezés a Fehér Szalagon, illetve több abszolút 2. és 3. helyezés a Kékszalagon, ami azért is említésre méltó, mert több alkalommal is sok km-es előnynyel érkezett a hajó a Tihanyi csőbe. 1995-ig szinte minden versenyen az élmezőnyben futott be a Kishamis, sok-sok abszolút győzelmet is elérve több alkalommal a Földvár–Keszthely versenyen is, de a modernebb hajók megérkezésével ez manapság már nem igazán lehetséges. Ám még most is képes a hajó egy-egy versenyen a korszerűbb versenyhajók között abszolútban is helytállni, melyre a legszebb bizonyíték a 2010-es, az első teljesen nyílt Kékszalag, melyen a Hamis nem sokkal a katamaránok mögött, az abszolút 32. helyen futott be. Egyik legeredményesebb évüket 2010-ben zárták, pl. egymás után három Csillagtúra megnyerésével a vándorkupát is, és az első alkalommal, a klasszikus hajók részére kiírt, a három legnagyobb versenyt magában foglaló „50+vándordíj”-at is elvitték. Legnagyobb megmérettetésük az 1999–2001 években a Balaton Maraton teljesítése volt.
Képgaléria:
