Új transzatlanti szólórekord: 5 nap, 2 óra 56 perc
Gall, pontosabban francia vitorlázókörökben a szólóvitorlázók – nacionalizmustól nem mentes – kategóriákba sorolása nem hivatalosan a következőképpen néz ki: vannak óceáni szólóvitorlázók, vannak francia óceáni szólóvitorlázók, és van Francis Joyon. Az 57 éves mágus idén nyáron ismét bebizonyította, hogy nemcsak rászolgált hírnevére, hanem valóban érdemes számára külön kategóriát is fenntartani. Június közepén több mint fél napot faragott le az Atlanti-átkelés egyszemélyes rekordjából, és 5 év után újra tartja a legendás táv szólócsúcsát. Ezzel jelenleg minden fontos offshore szólórekordot ő tart, beleértve persze a nonstop földkerülés (57 nap, 13 óra) és a 24 órás csúcsot is, 666 tmf-del.
Elégtétel
Mostani teljesítménye nemcsak azért lehet fontos számára, mert immár ismét csak saját elképesztő rekordjaival kell szembeszállnia, ha kihívást keres, hanem egy 8 évvel ezelőtti, a transzatlanti távon elszenvedett baleset miatt is. 2005-ben szintén New Yorkból indult el, hogy minden addiginál gyorsabban érjen egyedül a Lizard-fokhoz. A kísérlet sikerült, Joyon Laurent Bourgon 1994-ben felállított csúcsát megdöntve, hat és fél nappal új időt állított fel a távon. Az út alatt azonban annyira kimerült, hogy a sikeres csúcsdöntés után azonnal elaludt, és álmából csak akkor riadt fel, amikor hajója, az első IDEC trimarán Point de Penmarc’h-nál zátonyra futott. Joyon megmenekült, de az IDEC menthetetlenül összetört. Minden rosszban van valami jó, tartja a mondás, és ez a jó ebben az esetben egy, kifejezetten Joyon számára, képességeit és stílusát figyelembe véve tervezett és épített, teljesen testresza-bott új trimarán, az IDEC II lett. A hajó 2008-ban készült el, és Joyon nem sokat habozott, még abban az évben elindult, és kevesebb mint hatvan nap alatt megkerülte a Földet egyedül. Azóta pedig nem áll meg, és sorra dönti a hajóval a csúcsokat, a 24 órás rekordlécet például tavaly rakta fel 666 tmf-re.
Rekordöntése előtt a szokásoknak megfelelően New Yorkban várakozott, amikor június 10-én meteorológiai tanácsadója, Jean-Yves Bernot jelezte neki, hogy egy nap múlva indulnia kellene. Joyon egészen kivételes vitorlázó, de nem a legegyszerűbb ember: ez a tény, és az, hogy mindenben a saját útját járja, érthetővé teszi, mért nem jár hatalmas sleppel a nyomában. Most azonban a szokásosnál is kevesebben voltak körülötte, a rajtig hátralévő idő pedig még az ő mércéjével mérve is kevésnek számított. Szegény ember vízzel főz, így Joyon a kikötőben tartózkodóktól kért segítséget, élelmiszert például egy orosz hajóstól kapott, „úgy látom, orosz konyha lesz az úton”, jegyezte meg indulás előtt.
Az, hogy a kedvező időjárási ablakot nem lehet elmulasztani, világos volt: ahogy a rekordot egyre nehezebb megdönteni, úgy lesznek egyre értékesebbek azok a meteorológiai rendszerek, amelyek pont a megfelelő irányba haladva szelik át az óceánt.
Az ideális vonal alatt
A korábbi és a mostani rekord útvonala. A piros vonal az optimális útvonalat jelzi
Joyon június 11-én indult el az Ambrose világítótoronytól, tökéletes pozícióban haladva a front előtt, ahol már erős a szél, de még nem túl nyugtalan a tenger. Az időjárási rendszer iránya némileg délebbre haladt az ideális, és így legrövidebb, 2865 tmf-es vonaltól, ezért az örök rivális, Thomas Coville (ő tartotta az Atlanti-rekordot 2008 óta) útvonalához képest Joyon mintegy 200 mérfölddel délebbre tartott. Ezzel vállalta, hogy nagyobb távolságot fog megtenni, mint Coville (végül 3222 tmf-et vitorlázott összesen), de szinte végig 25-30 csomós szélben tudott haladni az út során.
Június 13-án kétszer is meg kellett haulzolnia, értékes mérföldeket áldozva északnak igazított, hogy elkerülje a front középpontját, és ideális irányba kerüljön a fronthoz képest. E takkokon kívül az út alatt végig jobbcsapáson haladt, mintegy 26,2 csomós átlagsebességgel, és időnként 40 csomót is meghaladó sebességgel.
Joyon híres arról, hogy magánakvaló ember, és nem egy szószátyár típus, de ezen az úton a szokásosnál is kevesebbet kommunikált a külvilággal. Meteorológusával egy reggeli és egy esti e-mailen kívül csak ritkán és keveset beszélt, de elsősorban nem azért, mert nem akart, hanem mert gyakorlatilag minden ébren töltött idejében a fedélzetre kényszerült, hogy javítson a hajó teljesítményén. „Egyszer megpróbáltam lassítani, hogy pihenjek, de aztán lelkiismeret-furdalásom lett, és visszahúztam a vásznakat” – nyilatkozta az út után, és hogy nem viccelt, az tisztán látszik a közölt adatokból, melyek szerint az 5 napos rekorddöntés alatt összesen nem aludt többet 10 (!) óránál. Ez mondjuk részben érthetővé teszi, mi történhetett vele 2005-ben, amikor a befutó után gyakorlatilag rögtön álomba zuhant, hiszen az adrenalin távozása után egy ilyen teljesítményt követően aligha lehet ébren maradni. A folyamatos stressz, veszély és rettenetes zaj olyan körülményeket teremt, amit nagyon kevesen képesek kibírni. Ráadásul az út vége egyáltalán nem volt nyugodt, ahogy annak idején
Coville is irányt módosítani kényszerült az utolsó napon, Joyonnak a délebbi útvonal miatt északabbra kellett menni a Lizard-fok felé, és ez az egyre erősebb szélben nem volt egyszerű. Az IDEC végig a „piros zónában” vitorlázott, és egy ponton a 666 mérföldes rekord is majdnem megdőlt.
TGV a vízen
Mi jöhet ezután? Joyon jelenleg csak saját csúcsaival tud küzdeni, de őt ismerve, ez nem lehet neki akadály. Végül is már több mint öt éve, hogy tartja a földkerülés rekordját, nem lennénk meglepve, ha ezzel kapcsolatban is járna valami a fejében. Mindenesetre a már említett Bernot szerint Joyon olyan, mint a TGV, ha egyszer elindul, semmi nem állítja meg; „sosem adja fel, sosem veszi lejjebb, és sosem törekszik kevesebbre, mint a maximum…”
A rakétaember
joyon 10Joyon lelki és fizikai kitartásáról és erős személyiségéről ismert, de természetesen nagyon jó vitorlázó is. Karrierje véletlenül indult, gyerekként soha nem vitorlázott. 16 éves korában biciklitúrán volt, amikor véletlenül a Les Glénans vitorlázóiskolánál kötött ki. Alkalmi munkát vállalt, ott ragadt, és teljesen a sportág rabjává vált. Les Glénans-ban tanulta a vitorlázást, Franck Cammas-hoz, Michael Desjoyeaux-hoz és Vincent Riou-hoz hasonlóan. 1986-ban kezdett többtestű hajókkal foglalkozni. Az egyik legfontosabb győzelme az volt, amikor 2001-ben úgy nyerte meg az OSTAR-t, hogy a verseny előtt nem sokkal rúgták ki a Banque Populaire szkipperi posztjáról, mert nem bizonyult a legjobb választásnak médiaképesség szempontjából. Szerzett egy régi hajót, és a tízéves vitorlákkal a mezőnyben mindenkit megvert (beleértve persze a vadiúj Banque Populaire-t és a helyére beugró versenyzőt), ráadásul új pályacsúcsot állított be.
2003 óta tudhatja a háta mögött az IDEC csoportot, amelynek elnöke, Patrice Lafargue bevallottan személyes rajongója Joyonnak, aki 2008-ban, meghálálva a befektetést és a támogatást, az új IDEC II-vel felállította az 57 napos földkerülő rekordot. Korábban a legtöbben azt gondolták, hogy egy 90 lábas trimarán szólóban vitorlázva túl sok lesz a Déli-óceánra – az út előtt magának Joyonnak is kétségei voltak, vajon eléggé tudja-e majd a reffekkel csökkenteni a vitorlafelületet. A dolog működött, Joyon rekordját azóta sem tudta senki megközelíteni sem…
Joyon-számok
Az új transzatlanti rekord:
5 nap, 2 óra 56 perc
(16 óra 34 perccel jobb, mint a korábbi csúcs)
Megtett távolság: 3222 tmf
Átlagsebesség: 26,2 csomó
Joyon egyéb csúcsai:
Szóló nonstop földkerülés:
57 nap, 13 óra 34 perc (2008)
24 órás szólórekord:
666 tmf (2012)
Kolumbusz-út (Cadiz–San Salvador):
8 nap, 16 óra 7 perc
Képgaléria:
