Elindult a szóló földkerülő rekordszámú mezőnye, a Vendée Globe 2008/09-es kiadása
November 9-én a hagyományoknak megfelelően Franciaország atlanti-óceáni partjáról, Les Sables D’Olonne kikötőjéből útjára indult a Vendée Globe 2008/09-es kiadása.
A verseny, amelyet joggal neveznek a legkeményebb óceáni kihívásnak, minden eddiginél több, kereken 30 résztvevőt vonzott, és soha nem volt mezőnye ennyire nemzetközi.
A versenyzők egy hónap alatt az amerikai és az afrikai kontinensek legdélebbi pontjait összekötő vonal közelébe jutottak. Ahogy azt várni lehetett, a versenyben jó pozíciókra esélyesek – kikből e versenyen jóval többen vannak, mint korábban – viszonylag hamar elszakadtak a többi hajótól. Az élen ugyanakkor az első hónap után gyakorlatilag naponta, vagy akár egy napon belül többször is változik a sorrend.
December 1-jén például, azaz mintegy 3 héttel a rajt után, az első kilenc versenyző egy 30 mérföldes zónán belül helyezkedett el. Tény, hogy a Déli-óceán vizei, hatalmas hullámai és embert próbáló körülményei az óceáni versenyek mezőnyét jobban szét szokták húzni, ugyanakkor az, hogy a mezőny eleje ennyire együtt tudott maradni, fényesen igazolja azoknak az álláspontját, akik szerint a Vendée Globe nemcsak a legkeményebb, hanem a legnagyobb presztízzsel rendelkező szóló vitorlásverseny. Más, nonstop vagy akár megállásos szólóversenyeken a rendezők és a marketingfelelősök rémálma – nevezetesen az, hogy a verseny egy-két kulcsfontosságú résztvevő kiesésével a teljes érdektelenségbe fullad – a VG illetékeseit nem kell hogy aggassza: a párizsi versenyközpont kivetítőin mutatott sportolók közti csatározás tényleg rendkívül izgalmassá teszi a viadalt. Pedig esélyesek kiesésére sor szokott kerülni a VG-n is – az első hetekben mindjárt két komoly menő is távozott a mezőnyből, de nézzük az eddig történteket.
Eluralkodik rajtad az érzés, hogy elítélt vagy, aki büntetése felé halad…
Mike Golding, aki harmadik VG-jén vesz részt, a rajt előtti utolsó sajtótájékoztatón találóan úgy fogalmazott, hogy a verseny amúgy is idegtépő és adrenalinfokozó rajtjának hangulatát egészen bizarrá teszi a mólón való utolsó végigvonulás. „Nem tehetsz róla, de miközben a hajód felé haladsz a szánakozó-bátorító-kíváncsi tekintetek sorfala előtt, eluralkodik rajtad az érzés, hogy elítélt vagy, aki büntetése felé halad…” Találó hasonlat, bár azt azért ne feledjük, a versenyzők a VG esetében önként vállalják a több hónapos, világtól való száműzetést. Nézőből mindenesetre sosincs hiány a startnál, több száz nézőhajó, és a parton több százezer érdeklődő követte a rajt pillanatait nyomon. Egy 26 ezer tengeri mérföldes verseny során a rajtnak inkább szimbolikus a jelentősége, mindenesetre a versenyzők már csak babonából is komolyan szokták venni a startot – olyannyira, hogy például Mike Golding az Ecover 3-mal egyenesen egy korai rajttal indított. Szabályosan elsőnek Vincent Riou jött el a PRB-vel, szorosan a nyomában Seb Josséval. Josse a BT-vel a rajt után egy órával már át is vette a vezetést, igazolva azokat, akik korábban hajóját a mezőny egyik leggyorsabbjának tartották.
A start után a VG-n általában hamar jelentkeznek az első problémák, ez idén sem volt másképp. Egyrészt egy 30 fős mezőnyben ez törvényszerű, másrészt a novemberi kemény idojárás az Atlanti-óceánon gondoskodott az in medias res kezdésről. A start után néhány órával Dominic Wavre a Temenosszal volt az első, aki elektronikai rendszerének meghibásodása miatt a visszafordulás mellett döntött, hamar visszatért, és néhány órával később már újra elindulhatott a mezőny után. A következő, aki a kikötő felé vette az irányt, Bernard Stamm volt: a svájci menőnek egy halászhajóval való csúnya ütközés után kellett javítási okokból visszafordulnia. Az első versenynap és az azt követő éjszaka más versenyzőkkel még kegyetlenebb volt: Kito de Pavant a Groupe Bel és Yannick Bestaven az Aquarelle.com fedélzetén volt a két első versenyző, akiknek a start után alig egy napon belül már véget is ért a verseny, mindketten árboctörés miatt kellett hogy feladják a küzdelmeket. Összesen nyolc versenyzőnek kellett visszafordulnia az első napokban, Derek Hatfield az Algimouss Spirit of Canadával szintén elektromos problémák, Desjoyeaux a Fonciával pedig a motor meghibásodása miatt döntött a halasztott rajt mellett. A biscayi öböl kegyetlen körülményei az angol fenegyereken, Alex Thomsonon is kifogtak, a Hugo Boss egy friss repedésen keresztül komoly mennyiségű vizet kezdett beengedni, ezért Thomson 270 mérföld megtétele után visszafordult. A szabályok szerint a start után 10 napig áll nyitva a technikai problémák miatt újrarajtolásra kényszerülő versenyzők számára a kegyelmi időszak, e határidőbe végül a két, árbocát vesztett hajó és a Hugo Boss kivételével minden visszafordult versenyző belefért. Thomson csapata november 13-án közölte a versenyirodával, hogy a repedés megjavítása lehetetlen a startra nyitva álló időszak végéig, mert a szükséges konstrukciós javítások „nem napokat, hanem inkább heteket vesznek igénybe”. A tervezőiroda és a kivitelezőcsapat vizsgálatot fog lefolytatni annak érdekében, hogy kiderüljön, a több mint 5 méteres repedés oka konstrukciós hiba vagy a Hugo Bossnak a start előtt nem sokkal egy halászhajóval történt összeütközése. Thomson mindenesetre megfogadta, 2012-ben sem lesz nélküle teljes a VG-mezőny…
A java mindenesetre csak mostantól következik…
Az élen a rajt óta többek közt állt már Loick Peyron, Seb Josse, Jean Le Cam és Mike Golding is. Az esélyesnek számító Stamm csak 1000 mérföldes hátránnyal tudott újra elindulni, de legalább nem kellett hazamennie egy nap után, mint Thomsonnak. A svájci azóta szépen dolgozza le hátrányát, december 1-jén már a 21. helyen állt, mintegy 700 mérföldre a vezető hajótól. A Kanári-szigetek magasságában a mezőny első tíz hajója elszakadt a többiektől, néhányan pedig az afrikai partok közelében való vitorlázást választották. November 20-ára a mezőny eleje elérte a Doldrums-övezet végét, meglepő módon mindenki arról számolt be, sokkal kegyesebb volt hozzájuk a vidék, mint azt várták, se többnapos teljes szélcsend, se váratlan vihar nem nehezítette a dolgukat. A Doldrums-övezetet követő élénkülő szél és növekvő hullámok első áldozata Jeremie Beyou és a Delta Dore volt, a franciának árbocproblémák miatt kellett vissza, pontosabban Salvador felé fordulnia. A 30 fős mezőnyből tehát az első három hét alatt összesen öt hajósnak kellett feladnia a versenyt, Thomsonon, Beyou-n és az első napon árbocukat vesztett versenyzőkön kívül nincs már a mezőnyben Marc Thiercelin sem, o a DCNS-t vitorlázva kellett hogy feladja reményeit. Az élen ugyanakkor a kiesések ellenére rendkívül szoros a verseny, lapzártánk időpontjában például Josse, Le Cam, Elies és Peyron egymáshoz képest 10 mérföldön belül vitorlázott, és az élboly többi tagja is a nyomukban volt. Minden adott tehát ahhoz, hogy a hatodik Vendée Globe ne csak a legnagyobb mezőnyű, hanem az egyik legizgalmasabb verseny is legyen. A java mindenesetre csak mostantól következik…
Egyes-egyedül
A szóló vitorlásversenyzés során evidencia, hogy a vitorlázók magukra vannak utalva a műszaki és egyéb problémák megoldása során. Bár a technika ma már lehetővé teszi a folyamatos kommunikációt a parti csapatokkal, a szabályok sokszor megnehezítik a versenyzők dolgát.
Szerelés
A VG szabályai tiltják a pótalkatrészek (ide nem értve persze a vitorlázás során fogyóeszköznek számító eszközök) hajón tárolását. A versenyzők azzal tudnak dolgozni, ami a hajón van. Igénybe vehetik a szereléshez a parti csapat segítségét – nem meglepő módon a több szem többet lát elve itt is érvényesül, ráadásul a parton kipihent emberek ülnek a rádió és a számítógép előtt, irodai körülmények, és nem 8-10 méteres hullámok között, ami sokszor segíti a problémák megoldását. A versenyzők gyakran készítenek fotókat a sérült alkatrészekről, amelyeket e-mailen továbbítanak haza.
Időjárás
A versenyszabályok szigorúak: senki sem kaphat segítséget meteorológus(ok)tól és nem vehet igénybe a partról küldött időjárási útvonaltervező szolgáltatást. Mindenki rendelkezésére áll ugyanakkor az internet, és az azon fellelhető összes nyilvános meteorológiai adat, műholdkép és előrejelzés. A hajókon lehet használni meteorológiai elemző programokat, és a nagyobb költségvetésű versenyzőket a világ legjobb szakemberei készítik fel a verseny előtt, hogy miként kell értékelni a rendelkezésre álló információkat. A start után azonban az időjárási adatok és becslések tekintetében a versenyzők magukra maradnak, éppen ezért általános a vélekedés, hogy az azonos képességű hajók és versenyzők között sokszor az dönt, ki a jobb időjós…
Orvosi kérdések
Betegnek lenni vagy megsérülni – a szólóvitorlázók ettől rettegnek a leginkább, és valószínűleg okkal. A Déli-óceánon, 2000 mérföldre bármilyen szárazföldtől a legkisebb betegség, amely megzavarja a napi rutint, rossz döntések meghozatalával, és akár végzetes következményekkel járhat. Minden versenyző komoly elsősegély-ismeretekkel, és -felszereléssel indul útnak, a készleteknek fontos részét képezik a hatékony gyulladás- és fájdalomcsillapítók. A saját orvosokon kívül a VG hivatalos orvosa is a versenyzők rendelkezésére áll, a rádión keresztül adott diagnózisok és kezelési tanácsok hasznosak lehetnek. Ha azonban baj van, akkor a versenyző-páciens egy személyben lesz kezelőorvos, nővér vagy éppen sebész: Bertrand de Brocnak az 1992-es verseny során egy spontán haulzolás következtében majdnem leszakadt a nyelve, a versenyzőnek, más választása nem lévén, magának kellett összevarrnia azt…
Képgaléria:
