Harmadik helyen zárta a Rolex Capri Sailing Week Volcano Race-t a magyar legénységgel és hazai színekben futó minimaxi, a Wild Joe.
Beérni látszik a munka gyümölcse: a Rolex Capri Sailing Week Volcano Race-en a magyar legénységgel futó, magyar minimaxi eddigi legjobb offshore-eredményét elérve összetettben a harmadik helyen zárta a versenyt, számos, nála korszerűbb és gyorsabb hajót megelőzve, és végig szorongatva az előtte lévőket.
Józsa Márton, a Wild Joe csapat vezetője és a hajó skippere a következőkkel kommentálta a szereplést:
„A csapat sikeres szereplése ezen a versenyen nagyban köszönhető az április végén, május elején Palma de Mallorcán tartott edzőtáborunknak, illetve a Palma Vela versenyen való részvételünknek. Az eredményességtől függetlenül ezen a versenyen rengeteget fejlődött a csapat, hiszen kizárólag a mini maxi osztály top hajói és csapatai voltak az ellenfelek.
A korábbi évek gyakorlatának megfelelően az idén is meghívtunk a hajóra egy „vérbeli profit”, a dél-afrikai Mike Giles-t, aki 15 éve hivatásos vitorlázó, korábban a Sosholoza-csapat tagja volt, VOR-on is szerepelt, majd az Allegre (most Caol Ila) állandó trimmere volt, továbbá több alkalommal trimmerkedett a 100 lábas Leopardon, illetve a Highland Flinn állandó csapattagja.
A többi versenytárssal szemben, ahol a legénységet néhány vendég kivételével kizárólag a Mike-hoz hasonló kvalitású profi vitorlázók alkotják, nekünk az jelenti a fejlődési lehetőséget, ha időről időre meghívunk a hajóra egy-egy ilyen profit, akitől tanulhatunk. Talán a csapatunkban eddig megfordult légiósok közül Mike adta a legnagyobb lökést nekünk, mivel szakmai tudása és tapasztalata mellett kiváló tanítói képességgel is rendelkezik.
Úgy gondolom, hogy a Volcano Race-en elért eredményünk elsődlegesen a kiváló csapatmunkának, a pozitív irányba változott szemléletmódnak, a hajóval, illetve a versennyel szembeni alázatnak köszönhető. Újra kezdtünk hinni abban, hogy függetlenül a hajó korától, illetve kedvezőtlen előnyszámától, jó vitorlázással oda tudunk érni a top hajók közelébe. Kikristályosodott az is, hogy ésszerű határokon belül milyen fejlesztéseket érdemes még a hajón elvégezni, amelyek segítségével valóban elérhetjük, hogy az élmezőny állandó szereplőivé válhassunk.
Voltak jó taktikai döntéseink, melyek hozzásegítettek minket a sikeres szerepléshez. Az első versenyen (Gaeta–Ponza–Capri) például többször kerültünk a Brad Butterwoth által irányított, amúgy gyorsabb, 63 lábas Jethou elé, és a végén, 13 órás vitorlázás után, mintegy öt perccel futottunk be utánuk, korrigált idő szerint sajnos csak az ötödik helyen.
volcano 11A második versenyen (Capri–Nápoly–Capri), amely egy hosszú hátszél-kreutz pálya volt, szintén nagyon jól szerepelt a csapat. Különösen a cirkáló szakaszban a jó taktikának és a kiváló hajósebességnek köszönhetően ismét a harmadik helyen sikerült végeznünk, méghozzá négy és fél óra versenyzés után az első helyezett Jethou mögött korrigált időben nyolc, a második Caol Ilához képest pedig alig több mint egy perc hátránnyal.
A hosszú versenyen, melyet a viharos időjárás miatt módosított útvonalon rendeztek meg, szintén nagyon jól szerepelt a csapat. Már a rajtot megelőzően is sikerült egy jó taktikai döntést hoznunk, nevezetesen, hogy a gyorsabb „inshore” nagyvitorlával induljunk, amelyen csak egy reffelési lehetőség van. A különböző időjárási előrejelzéseket elemezve, úgy döntöttünk, hogy mégis ezt a nagyvitorlát választjuk, hiszen a verseny első felére gyengébb szelet jeleztek, melyben kifejezetten gyorsabb ez a vitorla, és csak a verseny utolsó szakaszára (Ponza–Capri) jósolták az erősebb szelet, amit viszont már hátulról kapunk meg, melyben az egy reffnek elegendőnek kell lennie.
A verseny első szakaszában, mely egy 60-80 fok közötti futtatott menet volt, szépen tartottuk a Jethou-t, majd jól kezeltük az első pályajel előtt hirtelen, 35 csomóig felerősödő szelet, ami sajnos csak a part közelében tartott ki. Bőszélben ugyanis nekünk több szél kell a sikláshoz, mint a korszerű, széles építésű versenytársaknak. 20 csomó felett már tudjuk tartani velük a lépést.
Jó taktikai döntésnek bizonyult, hogy elhagyva Caprit, Iscia szigetét északról vettük – még ha térkép szerint ez is a hosszabb útvonal –, mivel előbb megkaptuk az először ÉK-ről érkező front szelét, amivel jelentős előnyre sikerült szert tennünk. Ponzánál kaptuk meg a front második lökését, de szerencsénkre a korábban odaérkezőkhöz képest kevesebb széllel. Kicsit korábban itt tört el a Caol Ila orrsudara a zivatarban 40 csomóig erősödő szélben.
Ponza után a fokozatosan nyugatira forduló és erősödő szélben szépen haladtunk a cél felé, és folyamatosan jöttünk rá a Jethou-ra. Később kiderült, hogy több vitorlájukat is elszakították az éjszaka folyamán, úgyhogy emiatt nem tudták ideális sebességüket vitorlázni. Caprihoz közeledve egy darabig úgy tűnt, akár el is kaphatjuk őket, de aztán látva, hogy vészesen közeledünk feléjük, csak találtak még egy gennakert, melyet gyorsan felhúzva el tudták kerülni a megaláztatást. Végül 20 óra vitorlázás után 8 perccel futottunk be mögöttük, a harmadik helyen.
A csapat fejlődése szempontjából nagy eredménynek tartom azt is, hogy ilyen változékony, olykor viharos szélben, éjszakai körülmények között, vitorlaszakadás, vagy egyéb károk nélkül tudtuk teljesíteni a versenyt, méghozzá eredményesen.”
A következő állomás a Wild Joe számára a június 14–22-i San Remo–St. Tropez–Genova távon futó Giraglia, amit a Fifty-Fifty elmaradó Rund um- szereplése miatt iktatott az idei versenyprogramba a csapat.
A Wild Joe legénysége a Rolex Volcano Race-en:
volcano 02Józsa Márton, Michael Voughan Giles, Kelemen Tamás, Goszleth Marcell, Adorján Csaba, Magyary-Kossa Zsolt, Galgóczi Tamás, Németh Áron, Sármay Bálint, Szörényi Ádám, Lukáts Csaba, Mesterházy Nagy Ákos, Király Csaba, D’Albini András.
Képgaléria:
