A Kékszalag 1934 óta íródó története bővelkedik olyan eseményekben, amelyek a résztvevő hajókhoz, vitorlázókhoz kapcsolódva együttesen alkotják azt a hihetetlenül gazdag legendáriumot, amely a magyar vitorlázás egyik legértékesebb része, s amelynek a verseny alatt a Vitorlás téren az Erste World egy fotókiállítást is szentel. A 49. Kékszalag Erste World Nagydíj rajtjáig felidézünk néhányat a legérdekesebb történetekből.
1934: Az alapító atyák története
A cím alapján talán ősz hajú pátriárkák vagy tekintélyes, meglett úriemberek képe ugrik be, de természetesen 83 évvel ezelőtt a Kékszalagot kitalálók energikus fiatalok voltak, olyanok, mint akik ma katamaránokkal, szkiffekkel vagy éppen Finnben, Laserben, 470-esben vitorláznak. Kihívást, kalandot és főleg izgalmas versenyt keresők, akik az újat keresve készek voltak feltörni az elvárások, társasági kívánalmak kereteit.
A múlt században, a húszas évek végén, harmincas évek elején az akkori BYC tevékenységével többen is elégedetlenek voltak. Ez a BYC nem a mai Balatonfüredi Yacht Club vagy valamely elődje, hanem a napjainkban éppen új életre kelő, történetünk idején már szintén patinás Balatoni Yacht Club volt. Az egyesületnek akkoriban éppen nem volt jó a sportélete, inkább urizáltak, bálokat, teadélutánokat szerveztek. Nem igyekeztek versenyt rendezni, és ez bosszantotta azokat, akik igazán sportolni akartak.
Tizenegyen – többek között Antal Miklós, Grofcsik János, dr. Tuss Miklós és dr. Keresztúry Gyula – ezért Almádiban építettek új klubházat, de szervezetileg ekkor még nem szakadtak el a BYC-től.
Nemcsak a levegőbe beszéltek, de rengeteget vitorláztak, és számos új hajót építtettek. Nem kis mértékben nekik köszönhető a Schaerenkreuzerek, vagyis a 22-es és 30-as Balatoni Cirkálók és a sportos 22-es Versenyjollék szaporodása. Például az 1928-as olimpiát a Hungária csapatával megjárt Dr. Tuss Miklós sebész főorvos szinte évente építtetett új Cirkálót – az övé volt a mai Lucifer, a Kékmadár vagy a Bohó is –, de több 22-ese is volt. Ezeken számos újítást vezetett be, például neki volt először a gaffos vitorlázat helyett marconi rudazattal készült 22-es Binnenjolléja (amellyel fia visszaemlékezései szerint jókat borult is.)
Lehetőségeiket továbbra is korlátozta az egyesület nehézkes vezetősége, így teljesen új útra léptek. Kerestek Balatonfüreden egy még üres, mocsaras vízparti ingatlant, megalakították a Hungária Yacht Clubot, és oda építettek klubházat társuk Káldy Ferenc tervei alapján, amely aztán bő hetven évig szolgálta a vitorlázókat. A háború után BKV Előre néven ismerhettük és használtuk a nevezetes vitorlástelepet. A HYC természetesen élenjárója lett a versenyélet fejlesztésének. Ott a klubház teraszán, társalgójában bontakozhatott ki a Kékszalag ötlete.
1934-ben az együtt vitorlázó jó barátok, többek között a klubot vezető Hankóczy Jenő egyetértésével úgy döntöttek, hogy ideje megszervezni egy különlegesen embert próbáló versenyt, amelyen igazán nagy távot vitorláznak. Megállás nélküli versenyre vágytak, amelynek végén a leggyorsabb hajó nyer. Egy olyat, amilyen még nem volt a Balaton történetében.
„Egy hosszú távú versenyen, melyet az előre nem látható időjárás, a váltakozó szelek, esetleg éjjel-nappal tartó egyfolytábani szolgálat, talán nélkülözések is, a rendes versenyeknél súlyosabbakká tesznek, a vérbeli vitorlás ember szemében éppen ezért vonzóbbakká lehetnek.”
A versenykiírás megfogalmazása előtt felvetődött a kérdés, hogy jollékkal, vagyis egyszerű uszonyos hajókkal is szabadjon rajtolni, avagy ez igazságtalanná teszi a versengést. Az alapítók arra a megállapításra jutottak, hogy a tókerülőn bármilyen hajóval lehessen indulni. Így az első Kékszalagon még valóban bármilyen vitorlás hajóval rajthoz lehetett állni. Győzzön a leggyorsabb, legkitartóbb!
Az ötletet nagy örömmel fogadták más egyesületek versenyzői is. Nagyon sokan álltak a kezdeményezés mellé és vettek részt a szervezésben.
Az első Kékszalag 21 hajót felvonultató mezőnye 1934. július 27-én reggel 5 órakor (!) rajtolt Balatonfüredről. Akkor és azóta is a pálya kelet felé vezet, bár a hajók akkoriban Alsóőrsnél, ma Kenese előtt kerülik az első bóját. Siófok előtt elvitorlázva át a Tihanyi-csövön tartanak Keszthely felé. 1934-ben az első hajó a Glória nevű 40-es cirkáló délután 3 óra 25 perckor fordult a tó nyugati végében és indult vissza az akkor még tihanyi célvonal felé. A győztes éjfél után 13 perccel a dr. Ugron Gábor, a Magyar Vitorlás Yacht Szövetség akkori elnöke által vezetett Rabonbán 30-as cirkáló lett, huszonegy perccel a Glória előtt. A résztvevők közül csak ketten adták fel a versenyt. Egy hajó zátonyra futott (Sólyom), egynek eltörött az árboca (Darling).
Érdekes módon az alapító atyák, a Hungária Yacht Club versenyzőinek nem termett babér. Hankóczy Jenő a Meteorral hetedik lett, Grofcsik János a Sirocco 22-es Cirkálóval, dr. Tuss Miklós a Karakán 22-es Versenyjolléval, vagy Antal Miklós Sindbad nevű hajójával csak a mezőny második felében végeztek.
Az első Kékszalag nagy sikert aratott és ettől fogva kétévenként megrendezték. Többnyire júliusban, lehetőleg holdtölte közeli hétvégéken, hogy az éjszakai vitorlázáshoz minél több fény legyen.
Archív fotónkon az első győztes Rabonbán és az „alapító atyák” a HYC egykori klubházának teraszán. A csatolt fotón pedig az első Kékszalag rajtja.
