1934: Rabonbán, 30-as Cirkáló
Az első Kékszalagot a Rabonbán 30-as Cirkáló, vagyis 30-as Schärenkreuzer nyerte dr. Ugron Gábor vezetésével. A kor fából épült tavi tőkesúlyos vitorlás típusok között a legmodernebbek közé tartozott. A Schärenkreuzer, hosszúkíles (vagyis a kormánylapát a tőkesúly hátsó élén van), nagyon stabil és a szél felé kitűnően, kis szögben haladni képes vitorlás.
Akkoriban még nem voltak sikló vitorlások, legalább is tőkesúlyosak nem. Az úszó hajó maximális sebességét a vízvonalának hossza határozza meg. A kecses Schärenkreuzerek látványosan alkalmazzák ezt az elvet. A hajó kis szélben ideálisan rövid vízvonalon, kis ellenállással úszik. Erős szélben viszont megdőlve vagy éppen a hajótest alatt kialakuló egy nagy hullámba ülve a messze előrenyúló orra, hátul pedig a tatja a vízbe ér, és így a vízvonala drasztikusan hosszabbá válik.
Egy 30-as Cirkáló hossza 13 méter körüli, a szélessége 2 méter, a merülése 1,5 méter. A súlya 3 tonna. Az alap vitorlázata – génua és grósz – 50 négyzetméter, a spinnakere 60, de persze ezek a méretek hozzávetőleges átlagok, mert a Schärenkreuzer osztályelőírás több ponton nagy tervezői szabadságot ad.
A Rabonbán az első 30-as Cirkáló volt a Balatonon. 1927-ben Németországból érkezett dr. Ugron Gábor, a Magyar Vitorlás Yacht Szövetség elnöke megrendelésére. Nem azonos a ma is hajózó Rabonbánnal, amely a második 30-as Cirkáló ezen a néven. Miután Ugron az elsőt eladta, akkor építtette az újat 1937-ben. A Kékszalag-győztes Rabonbán ezután Velence, majd Partizán néven hajózott, és valamikor az ötvenes évek második felében tönkrement.
1936-1940: 22-es Versenyjolle
A következő Kékszalagokon Kovács Béla és a 22-es Binnenjolle uralkodott. Kincsem nevű hajóival (II., III., IV.) egy harmadik, majd két első és egy második helyet szerzett 1934 és 1940 között. Utána is dominálhatott volna a típus, de az 1942-es Kékszalagról már kitiltották. A Kékszalagon a korlátozások már akkor megkezdődtek.
Az 1936-os Kékszalag-győztes Kincsem3
Az első Kékszalagok sikerhajója volt. Soklatnis hatékony vitorlázatával, erős szélben is használható spinnakerével egy jó 22-es Versenyjolle csapata rugalmasan reagálhatott a balatoni változékony szelekre. Nem nagyobb átlagsebességével, hanem inkább ezzel a professzionista hajókezelést igénylő könnyedséggel győzhetett a kor nagyhajói ellen.
Ám a 22-es Versenyjolle nyitott, sportos dingi volt, így hát 1942-re mondvacsinált, felfoghatatlanul primitív okokkal kitiltották a Kékszalagról. Diktatúrában könnyebben érvényesül az erősek akarata. Márpedig Kovács Béla a kis háromszemélyes uszonyos hajóval rendesen belegázolhatott a nagy és drága tőkesúlyos hajókkal vitorlázók lelkébe…
A 22-es versenyjolléról a Vitorlázás Magazin 2021/4-es számának Hajóbemutató rovatában.
