Szöveg: Vitorlázás Magazin, Fotó: Wikipedia
Rengeteg hajóroncs szerencsétlenül járt legénysége mesélhetne arról, hogy a tengeren nem csak a rossz idő veszélyes, hanem az is, ha nem tudja a kapitány, mennyi is a pontos idő.
A helymeghatározáshoz ugyanis a műhold-alapú eszközök kora előtt is két adatra volt szükség: a hosszúsági és szélességi koordinátákra. A szélességről a Nap (éjjel az Esthajnalcsillag) segítségével viszonylag könnyedén szerezhettek információt a korabeli navigátorok, de a hosszúság meghatározásához tudni kellett a pontos időt. (Ekkora már rájöttek arra, hogy a Föld forog, és a hajó menet közben még időzónát is vált – így legalább a GMT-t pontosan kellett volna tudniuk, hogy abból kiindulva a megtett úttal összevetve meghatározhassák helyzetüket.) Ehhez azonban pontos órára lett volna szükség. Csakhogy a korabeli, bolygó-mozgáson alapuló szerkezetek nem viselték jól a hajó imbolygó mozgását. Sőt, még a változó mágnesesség is befolyásolta őket. Pontatlanságuk pedig rengeteg navigációs hibákon alapuló balesthez vezetett.
A brit királyi haditengerészet az 1707-es Scilly-blama után (lásd keretes írásunkat) kilobbizta, hogy a parlament egy 10-20 ezer fontos díjat alapítson azon feltalálók számára, akik a legpontosabb, tengerészeti célra alkalmas órával képesek előállni. (Ez szép summa volt, mai árfolyamon 2-4 millió fontnak felel meg.) Az összeg nagysága a szerkezet pontosságától függött.
John Harrison
A pályázatra sok feltaláló adta be munkáját, de 1737-ig senki sem nyerte el a díjat. Ebben az évben jelentkezett egy yorkshire-i ács, bizonyos John Harrison H-1 nevű, mai szemmel különös formájú órájával. A szerkezettel mindenki nagyon elégedett volt – kivéve egyetlen embert: magát a feltalálót. Az óra ugyanis 24 óra alatt néhány másodpercnyit késett a Lisszabonból Londonba vezető próbaút során. Így Harrison át sem vette a díjat. Inkább tovább dolgozott a mechanikán, és előállt a továbbfejlesztett változattal, a H-2-vel, amely szintén elnyerte a bírálók tetszését – de végül sosem hajóztak vele. A maximalista Harrison tovább bütykölt londoni műhelyében, és később előállt a H-3-as majd végül a zsebóra méretű H-4-essel, amely már az ő elvárásainak is megfelelt.
A Harrison H4-es
Ez volt az első valóban pontos tengerészeti óra, amelynek alighanem sok ezer tengerész köszönheti az életét…
A nagy blama
A spanyol örökösödési háborúban a britek 21 hadihajóból álló flottát küldtek a Földközi-tengerre, amely sikertelen küldetése végeztével Gibraltárból indult vissza Portsmouthba. A Scilly-szigetek közelében négy hajó zátonyra futott és összetört a viharos időben. Az 1550 emberéletbe kerülő havaria oka navigációs hibák sorozata volt, amelyeket részben a brit kompaszok és térképek megbízhatatlansága, legfőképp pedig a navigációhoz használt órák pontatlansága volt. Ez volt a brit tengerészet addigi legsúlyosabb vesztesége békés vizeken, ráadásul köznevetség tárgyává tette a flottát. Nem csoda, ha úgy érezték: egy pontos tengerészeti óra minden pénzt megérne.
Minderről részletesen itt olvashat.
