Mindennapi életünkhöz hasonlóan a sportesemények, így a vitorlásversenyek közvetítésben is hatalmas változást hozott a szociális média térnyerése. A Facebook, Twitter, Instagram és társaik könnyebbé tették a hírek eljuttatását az olvasók felé, lehetővé téve azok kommentálását, azaz a kétirányú információáramlást. Vajon ez a hagyományos kommunikációs csatornák halála, vagy egy win-win helyzet? Utánajártunk.
Szöveg: Simon István; Fotók: ESS Press, AC Press, Vendée Globe/DPPI, VOR
Tavaly novemberben egy nyugat-franciaországi kikötőből elrajtolt a világ egyik leghíresebb földkerülő versenye, a Vendée Globe. A Vitorlázás Magazin számára ez akkor is esemény lenne, akkor is tudósítanánk róla, ha csupa idegen hajós állt volna rajthoz. Azzal azonban, hogy Fa Nándor révén ismét volt magyar induló, még fokozottabb volt az érdeklődés, úgy a szerkesztőség tagjai, mint a hazai vitorlázó közösség részéről.
Információbomba a reggeli kávéhoz
Saját tudósító kiküldése nem igazán indokolt egy olyan versenyre, amelynek résztvevői három álló hónapig vitorláznak a világ óceánjain, kikötés nélkül. Áldottuk hát a technika vívmányait, hogy van GPS-nyomkövetés és internet, Facebook és Twitter, a francia szervezők pedig minden reggelre hírlevelet küldtek a postafiókunkba. Így mire végeztünk a reggeli tejeskávéval, több forrásból mindent tudtunk az előző 24 óra legfontosabb eseményeiről. Napi két-három Facebook-poszt (meg az arra érkezett kommentek) után pedig azzal is képben voltunk, mely versenyzők a legszimpatikusabbak a magyar olvasók számára. Mindez jelentősen megkönnyítette a szerkesztőségi munkát abban a tekintetben, hogy kikre, illetve a verseny mely eseményeire érdemes fókuszálni a magazin éppen készülő számában.
Tíz évvel ezelőtt csak azok voltak képben a Vendée Globe eredményeivel kapcsolatban, akik a napjuk egy (jelentős) részét, vagyis a saját drága idejüket arra szánták, hogy a sorozat honlapján lessék, mikor jelenik meg az előző napi események összefoglalója. Ezek a kitartó, megszállott „őrültek” ettől rögtön a jól informált kevesek közé tartozónak érezhették magukat, ami az akkori kor elvárásait figyelembe véve igaz is volt. Mivel azonban nincs ócskább hír a tegnapi újságban megjelent híreknél, a szociális média térnyerése teljesen új dimenziókat nyitott meg úgy a média, mint a fogyasztók, azaz – esetünkben – a vitorlázás iránt érdeklődők előtt. A viadal honlapján megadott GPS-koordináták alapján folyamatosan követhető volt a vezető hajók és a Spirit of Hungary haladása, sőt Nándi maga is rendszeresen posztolt a Facebookra, így első kézből értesülhettünk arról, milyen örömökben vagy épp nehézségekben volt része. Ez az információbőség még egy évtizeddel ezelőtt is szinte elképzelhetetlennek számított, és mint a fentiekből kisejlik, mindebben nagy szerepe van a szociális média térnyerésének.
Szociális média: áldás és átok
Az emberiség több száz évig egyoldalú kommunikációt használt a tájékoztatásra, a hírek terjesztésére. A könyv- és lapnyomtatás fénykorának évszázadai után, az 1920-as évek elején megjelent a rádió, majd az 1960-as évektől elterjedt a televízió. Utóbbi két csatorna egészen az ezredfordulóig uralta a hír- és reklámpiacot. A szociális média térnyerése valamikor a 2000-es évek elején kezdődött. A Facebookot 2008-ban követte a Twitter és a MySpace, majd jöttek az új kép- és filmmegosztó alkalmazások, mint az Instagram, a Snapchat, a Periscope, a YouTube és a Vimeo (ezek száma folyamatosan gyarapszik).
Miután mindenkinek lehetősége van saját, személyre szabott kommunikációs csatornát létrehozni, a tévé és a rádió egyre inkább a háttérbe szorul. Ennek a folyamatnak a hatásait megérzik a mai lapkiadók, de az online portálok is. A szociális média lényege, hogy a csatornák személyre szabhatók, így mindenféle zavaró tényezők (ún. „zajok”) nélkül, első kézből értesülhetünk a versenyzők emlékezetes perceiről, kalandjairól, életéről.
Felhasználói oldalról nézve a szociális média elterjedésének legnagyobb előnye, hogy a hagyományos médiával szemben az új csatornák lehetőséget nyújtanak a hírek, képek, videók megosztásra és a kommentálásra is. Azaz, egyre szélesebb tömegek válnak néma befogadók helyett az események résztvevőivé, sőt akár azok alakítóivá.
A versenyszervezők, azok résztvevői és a kiadók szempontjából a szociális média terjedése egyszerre áldás és átok. Áldás, mert az említett felületeken keresztül sokkal gyorsabban eljuttathatják a híreket és a hirdetéseket a célcsoport(ok)hoz. További előnyt jelent, hogy a kommentek tartalma és a megosztások alapján közvetlen visszajelzést kapnak, így jobban behatárolhatják a felhasználók érdeklődési körét, igényeit. Ez különösen fontos az adott portálon, vagy lapkiadónál hirdető szponzorok számára. De átok is, mert előfordul, hogy az állandó időhiánnyal küszködő (ezért felületes) felhasználók a Facebook- és Twitter-posztokból csak felületesen szűrik le az információkat, így azok részben elveszíthetik eredeti mondanivalójukat.
Egy rétegsportág népszerűsítése
Napjaink egyik legnépszerűbb vitorlás versenysorozata, az Extreme Sailing Series már a szociális médiára építi növekedési tervét. A sorozat szervezői folyamatosan dolgoznak a bajnokság technikai megújításán – ezért vezették be három évvel ezelőtt a GC32-es katamaránokat, tavaly pedig megjelentek a foilok (szárnyak), amelyek sokkal gyorsabbá és látványosabbá teszik a versenyeket. Ám mivel a jó bornak, azaz a jó bajnokságnak is kell a cégér, a szervezők PR és média vonalon is offenzívába kezdtek. Ennek köszönhetően az Extreme Sailing-sorozat kedvelőinek száma a Facebookon az elmúlt négy évben megtriplázódott, miközben a sorozat piaci értéke folyamatosan növekszik: a 2007-es 3 millió euróról tíz év alatt több mint tizenhétszeresére, 53 millió euróra nőtt. „Miután a vitorlázás rétegsport, a hagyományos média eszközeivel elérkeztünk a lehetőségeink határához. Ezért fektettünk be az új médiába: a versenyeink, eseményeink immár a Twitteren és a Facebookon is élőben követhetőek, a YouTube-csatornánkról pedig bármikor visszanézhetőek” – fejtette ki lapunknak Andy Tourell, a sorozat igazgatója.
Hasonló utat követ az Amerika Kupa is, amely sokkal nagyobb tradíciókra tekint vissza, ennél fogva népszerűbb is, mint a legtöbb topligás versenysorozat. Az Amerika Kupa jelenléte a szociális médiában rávilágít arra, hogy a Facebookon, Twitteren, Instagramon való elérhetőség ma már nem csupán lehetőség, hanem kötelező feladat. Gyorsuló világunkban az emberek egyre ritkábban olvasnak elemző-értékelő cikkeket (erre továbbra is ott vannak a nyomtatott magazinok), többségük azonnal és röviden akar tájékozódni.
A Sony Ericsson 2016-os kutatása alapján a mobiltechnológia 2020-ra általánossá válik az egész világon, az okostelefon-előfizetések száma eléri a 6,1 milliárdot. Vagyis, a világ népességének 70-75 százaléka használ majd okostelefont és 90 százalékuk él majd mobil szélessávú hálózattal lefedett helyen. Mindez előrevetíti, hogy a világ népességének közel háromnegyede az új média csatornáin keresztül szerzi majd be a híreket, információkat. Sohasem volt igazabb a régi mondás: aki kimarad, lemarad!
Az új média hatása a sportra
A változó média nemcsak a nézői szokások változásait hozta magával, hanem magukat a sportágakét is, amelyeket közvetít. Az előző analógiára visszatérve: a Forma–1 egyik legnagyobb problémája manapság, hogy egyre kevesebben szánják rá két órájukat, hogy az elejétől a végéig végignézzenek egy futamot. Inkább megnézik a legjobb pillanatokat a közösségi média különböző csatornáin. Ezért persze nem lehet a nézőket hibáztatni. A szakemberek szerint egyszerűen arról van szó, hogy felgyorsult a kommunikáció áramlásának sebessége, és az újabb generációk már alkalmazkodtak ehhez. „A sportesemények közvetítésének változása nagyon hasonló ahhoz, mint ami a szórakoztatóiparban is végbement. Ha valaki leül és megnéz egy hatvanas években készült filmet, az tűnik fel számára, hogy mennyire vontatott és lassú valahogy az egész. Hozzá vagyunk szokva a tömörebb, gyorsabb filmekhez, percenként eseményt szeretnénk, hogy fennmaradjon a figyelmünk” – fogalmazott a kérdésről John Andrews, a Sound and Vision nevű, képi világot és médiát elemző intézet munkatársa egy interjúban.
Vagyis a nézők több „akciót” akarnak egységnyi idő alatt. Ez az igény pontosan egybevág a szociális média igényeivel is. Elég arra gondolni (megint Forma–1-es analógiával élve), hogy szinte érdektelen hír, ha megint Hamilton nyer egy versenyt, de ég a Facebook a kommentektől és lájkoktól, ha a két élen álló Mercedes pilótája összeütközik – ahogyan az tavaly történt Barcelonában. Ezektől lesz manapság ismert és nézett – pontosabban: követett! – egy-egy sportág. Így ha nem zajlana le magától is technikai forradalom a vitorlázás világában, akkor valami hasonló folyamatot kellene elindítani. A repülő hajók, az Extreme Sailing Series mintájára a part közelébe hozott, test-test elleni küzdelemmel járó versenyek, az ütközések és borulások mind-mind olyasmik, amik olyanok számára is felvillantják egy-egy pillanatra a sportot, akiket egyébként talán nem is érdekelne. Éppen ez a folyamat az, ami az utóbbi időben oly sok hasznára vált a vitorlázásnak. Mint törzscikkünkből is kiderül: manapság sokkal többen követik legalább a legismertebb versenyeket, mint korábban valaha. Ez az egyik magyarázata annak, hogy folyamatosan nő a vitorlás versenyágak népszerűsége. Ezt jelzi az is, hogy (sailingmarketing.com egyik tanulmánya szerint) az elmúlt 20 év alatt több mint tízszeresére nőtt a sportág meghatározó eseményeibe és az azokon részt vevő élcsapatok támogatására áramló szponzori pénz mennyisége.
A néző nem vész el, csak átalakul
Ha megvizsgáljuk a sportközvetítések átalakulását, a Formula–1-ben már korábban végbement az a változás, amit napjainkban a vitorlázásban látunk. Miközben másfél évtizeden keresztül mindenki a tévés nézőszámok drasztikus visszaesésén sopánkodott, csak kevesen és csak az elmúlt 2-3 évben fedezték fel, hogy a nézők valójában nem vesztek el. Csupán megváltoztak a felhasználói szokásaik. A most felcseperedő Z generáció tagjai – tévén és rádión szocializálódott szüleikkel ellentétben – már nem ülnek le vasárnaponként a készülék elé, hogy bármilyen műsort megnézzenek. Ezzel szemben okostelefonjukat még a fürdőkádba, a vécére is magukkal viszik. Joggal várják el, hogy a szolgáltatók (így a sportesemények rendezői) a modern technikát követve igazodjanak az ő felhasználói szokásaikhoz, vagyis: minden legyen elérhető okostelefonon és lehetőleg azonnal. A szociálismédia-applikációk használata jelenleg párhuzamosan fut a klasszikus elektronikus médiákkal. De az ilyen appokkal elérhető gyorsaság és új felhasználói csoport előrevetíti, hogy a televízió 5-7 éven belül teljesen háttérbe szorul, és a YouTube-, Vimeo-, Snapchat- és élő Facebook-közvetítések lépnek a helyére. Talán most még nehéz ezt elhinni, de ne feledjük: 22 évvel ezelőtt még azt sem tudtuk, mi az internet, ma pedig elképzelhetetlennek tartjuk az életet wifi nélkül…
