Idén először rendezték meg július harmadik hétvégéjén a High Tech Regattát, amelyet a leggyorsabb katamaránok és egytestűek kétfordulós erőpróbájának szántak. A látványosnak hangzó verseny az időjárás miatt kevésbé látványosra sikerült, mint várták, és a résztvevők száma sem volt túl magas. De első próbálkozásra persze egyáltalán nem volt rossz mindaz, ami összejött a dologból. Litkeyék is biztosan így gondolhatják, hiszen a tizenháromszoros Kékszalag-győztes ezúttal is diadalmaskodott.
Szöveg: Ruják István, Fotó: Török Brigi
Rögtön halasztással indult a július utolsó előtti hétvégéjén megrendezett High Tech Regatta. A hét katamarán és két Libera, illetve három további gyors egytestű hajó részvételével tartott, hagyományteremtőnek szánt verseny indításának halasztását a Balaton fölött szélesen elterülő viharfelhők és az áztató eső indokolta. A szél fújt ugyan, de több zivatar kószált a vízen és a déli parton, amelyeket az erős villámtevékenység tett veszélyessé. Aztán ezek elvonultak, és a rövid halasztás után vízre szállhatott a mezőny.
Az első pályafutam – kétkörös krajc-hátszél pályán 40 percesre tervezve – izgalmasan alakult, ám a szél közel százfokos fordulása és leállása után a rendezőség ezt a menetet megakasztotta.
A mezőny szinte teljes szélcsendben rajtolt az Alsóőrs – Fenyves menetre, de aztán lassanként feltámadt az északkelet-keleti szél, és mire a Tihanyi-csőbe értek az elől haladók, már 10-15 csomóval fújt. Gyönyörű napsütésben és remek szélben száguldottak a szupergyors katamaránok és a legjobb egytestűek délnyugat felé.
Az élen, a többiektől hamar elszakadva mindvégig szoros párviadalt vívott a Kékszalag győztese és rekordtartója, vagyis a Festipay Litkey Farkas kormányzásával, és a kétárbócos Opel Fifty Fifty Józsa Mártonnal és csapatával a fedélzetén. Többnyire a sárga kétárbócos járt előrébb, de aztán a nyugati medencében a déli oldal felől támadva Litkeyék szereztek minimális előnyt, amelyre Fonyód közelében tudtak még rátenni egy kicsit. Két és félórás menet végén bő száz méterrel győzték le fő ellenfelüket.
Harmadik helyen csaknem a befutóig a mindössze 28 lábas Eurovit vitorlázott Váradi Szabó János vezetésével. Mögötte a három Etreme 40-es csatázott, akik Fonyód után érték utol az Eurovitet. A három közül kezdetben harmadik The Red, szintén a déli parti jobb frissüléseket kihasználva előzte „osztálytársait”, és az utolsó kilométeren Váradi Szabóékat is. A The Red-et ezúttal Rauschenberger Miklós távollétében Sárközy András alias Maugli kormányozta az eredménnyel igazolhatóan kitűnően.
Negyedik lett az Eurovit, ötödik az Extreme, hatodik a Bogi. Hetedikként az RSM érkezett, amelyen a szokott csapat vitorlázott, ám a szokásos kormányos, a külföldön tartózkodó Vándor Róbert nélkül. Őket még a jelenlegi balatoni hínárhelyzet is jobban sújtja az L-alakú foiljaik, és T-forma kormánylapjaik miatt.
Az egytestű hajók között az élen a Principessa és a Raffica szokásos párviadala zajlott, amelyet ezúttal a Princsi nyert. A Raffica mentségére szóljon, hogy betegség miatt lemondták a versenyt, ám hiányos legénységgel végül mégis rajthoz álltak.
Mögöttük vitorlázott a Liberákhoz képest a középerős bőszelezésben egyértelműen lassabb Avatar, a Gardazzurra és a Trentasette.
Vasárnap Balatonfenyvesen az eredeti elképzelések szerint egyetlen pályafutamot rendeztek volna, de az első napi szélforduló és leállás miatt megszakított alsóőrsi menet pótlására is sor kerülhetett a marina előtti gyönyörű vízterületen.
A mezőny valamelyest változott a szombatihoz képest: A Raffica csapat a pályaversenyzést csonka legénységgel már nem vállalta, és az Avatar is haza hajózott. Így az egytestűek hárman maradtak. A többtestűeknél viszont a RSM csapatához megérkezett a szokásos kormányos Vándor Róbert.
Némi szélre váró parti halasztás után ezúttal is kétkörös krajc-hátszél pályán versenyeztek a csapatok a rajthajó által középen osztott rajtvonalról indulva. Jobb oldalon az egytestűek immár csak hárman, míg bal oldalon a katamaránok.
Az első futamon 5-10 csomó között váltakozó, pöffös csíkos északnyugat-nyugati szélben vitorlázhattak a csapatok. A második pályafutamon jobb szél fújt, olyannyira, hogy ezen még borulás is akadt (az Eurovit révén).
A futamokon a Festipay, vagyis a Litkey-csapat dominált. Ha gyengébben, ha jobban rajtoltak, sebességükkel és Litkey pályaverseny-rutinjával előbb-utóbb az élre álltak és mindannyiszor győztek. Az első futamon kiélezett, szoros küzdelmet vívtak az Opel Fifty Fiftyvel, akik viszont egy műszaki hiba miatt már rajtoltak a délutáni pályafutamon.
Józsa Márton csapata ennek ellenére is a második helyen végzett, mert így alakult mögöttük a keresztbe verés. Az Eurovit elesett, míg az Extreme 40-eseknél a Kaiser Kristóf vezette Extreme Siling Team diadalmaskodott, és kapaszkodott fel a dobogóra.
Az egytestűeknél a Principessa fölényéhez nem fért kétség. Viszont külön említést érdemel a Gardazzurra, amelyen Gosztonyi András kormányzott, ahogy megszokhattuk, parádés pontossággal és eleganciával. András 1972-ben a Kieli versenyeken (München Olimpia) Starban Holovits Györggyel elért 8. helye a magyar olimpiai vitorlázás harmadik legjobb eredménye. Ebből az ötvenöt évvel ezelőtti időpontból is sejthetően nem ifjúsági versenyző már: 84 évesen vitte penge módon a Liberát az egytestűek között a második helyre!
