Kiállításon már megcsodáltuk és a látottak alapján már bemutattuk a Hanse palettájának egyik ékkövének számító 388-ast. Végre kivihettük pár órára, hogy Németh Enikő olimpikon társaságában kiderítsük, milyen is hajózni vele.

Szöveg: Lénárt Attila, Fotó: Meister Natália

Csak ránk várt a Hanse bázisán, a keszthelyi Yacht Kikötőben a hajó egy gyülekező viharfelhőkkel terhes júniusi napon. Tényleg ránk várt, hiszen a forgalmazó képviselője szerint a 388-as legalább egy hónapja nem hagyta el a kikötőt. Érkezésünkkor még zajlott a hajó felkészítése az útra („kínos lenne, ha pont a teszt során szakadna el valami”). Épp egy kötelet cseréltek ki. A mosást inkább nem kértük, mivel egyre közeledtek a goromba színű felhők.
De nem mindenki aggódott emiatt a csapatból.

„Nem bánom, ha elázunk, isteni szél lesz” – lelkendezett felkért szakértőnk, Németh Enikő. Az 1996-os olimpiai keret tagja nem meglepő módon azon hölgyek körébe tartozik, akik erősödő szélben, a közelgő felhők alatt befelé, nem pedig a kikötő irányba szokott indulni a hajójával. „Számomra akkor igazán élmény a vitorlázás, ha úgy igazán megyünk, nem csak téblábolunk a kettes szélben” – foglalta össze saját vitorlás hitvallását Enikő, aki szerint éppen ezért nem is nagyon találkozni mostanában a nevével az aktív versenyzők között – nincs olyan hajója, amivel kiélhetné időként feltámadó ambícióit.

Annak ellenére, hogy a sporthajók nagy rajongója, Enikő az első pillanattól kezdve elismeréssel méregette a 388-ast. Bár induláskor 10 csomós szél fújt és erősödés volt várható, nem is foglalkozott azzal, hogy lehet reffelni. Inkább azt kérdezte: „Tudunk esetleg génuát húzni a fock helyére?” Ez azonban elmaradt, hiszen az önváltó rendszerrel szerelt gyönyörű hajót épp a ronda idő közeledése miatt nem hagyom átszerelni. Az eső ugyanis nem kedvez a fotózásnak…

„Számomra akkor igazán élmény a vitorlázás, ha úgy igazán megyünk, nem csak téblábolunk a kettes szélben”

Jóformán még meg sem találtam a jegyzetfüzetemet és a tollamat, mire kísérőink segítségével már túl is voltunk a hajó felkészítésén és az elkötésen. A puffereket (vagy ahogy kísérőink hívták őket: babákat) beszórtam a zuhanyzót és toalettet is magában foglaló központi vizesblokkba. A kabinlejárón felkaptatva az fogadott, hogy Enikő a kokpit közepébe épített, hűtőt is magába foglaló, felhajtható asztalként és műszerállványként is funkcionáló konzol tetején állva bontja a grószt. Ez aztán igazán multifunkciós elem!

„Nem volt nehéz dolog áttekinteni a hajót, minden nagyon egyértelmű és tényleg kézre is esik” – magyarázta a gyors indulás titkát az olimpikon. Valóban, katonás rendben sorakoznak egymás mögött a kötélzet mentén a kormányos keze előtt a csörlők és a stopperek. A fock önváltós, így a sott az alapváltozat esetében nincs hátravezetve, a grósz pedig mindkét oldalról kezelhető. Még a csörlőzéshez sincs szükség két kézre, hiszen a közelebbiek elektromosak.

A hajó a 72 négyzetméteres alapvitorlázatával is remekül megy, a 9-10 csomós szélben 7,5 csomós sebesség-értékeket mutat a B and G kijelzője. A szolid méretű vitorlázatnak is köszönhető, hogy félszélben sem fekszik meg 30 foknál jobban a hajó, és még az időnként a semmiből érkező pöffök sem nyomják sokkal lejjebb. Miközben a tervezőknek hálálkodva a sprayhoodot húztam fel a már tényleg fenyegető közelségben lévő felhőket kémlelve, Enikő elégedett mosollyal, halálos lazasággal, három ujjal vezette a hajót. Kettővel a kormányt fogta, egyel pedig néha az elektromos csörlő segítségével húzott egy kicsit a grószon. (A képről elém villant az emlék, amikor 1999-ben Rubens Barrichello mellett ültem egy Ford Mondeo Cosworthban a Hungaroringen. A brazil pilóta pont így, két újjal fogta a kormányt arccal felém fordulva, miközben keresztbe dobott autóval csúsztunk az emelkedő végi balos felé úgy száznegyvennel…)

„Nem gondoltam volna, hogy ilyen játszi könnyedséggel lehet kezelni egy ekkora hajót. Még egy kezdő is elboldogul vele – ha megszokja, milyen kis erő kell a kormányzáshoz” – összegzi benyomásait.

„Na jó, fordulásra felkészülök!” – kiáltotta a legénység nagy derültségére Enikő. A tanfolyamokon oly sokszor hallható, takkváltást megelőző figyelmeztetés talán először hangzott el egyes szám első személyben a Balatonon. Bármily abszurdnak is hangzott, benne volt a lényeg, mert a kormányoson kívül senkinek sincs dolga a manőverrel, az utasok terpeszkedhetnek tovább a helyükön. Vagy akár táncolhatnak is közben. Hiszen a kokpit olyan tágas, hogy hatan is simán elfértünk – méghozzá úgy, hogy felhúzott sprayhood mellett sem zavartuk skipperünket a kilátásban, pedig fotós kolléganőnk úgy repkedett köztünk, mint egy eltévedt kolibri a teraszon…

„A fiatalabb, versenyzői énem talán nem találta volna elég vonzónak ezt a hajót, de ma már, anyukaként nagyon is megértem, miért szerethetik olyan sokan a Hanse 388-ast. Családdal, barátokkal is kényelmesen elférünk rajta és benne. Nem igényel nagy koncentrációt a kezelése és a manőverek is simán egykezesek” – foglalta össze véleményét Enikő.

 

Főbb jellemzők:

Hanse 388

Teljes hossz: 11,4 m

Vízvonalhossz: 10,40 m

Legnagyobb szélesség: 3,90 m

Merülés: 1,62-2,06 m

Motorteljesítmény: 27-38 LE

Vitorlafelület: 72 nm

A szolid méretű vitorlázatnak is köszönhető, hogy félszélben sem fekszik meg 30 foknál jobban a hajó, és még az időnként a semmiből érkező pöffök sem nyomják sokkal lejjebb

Jóformán még meg sem találtam a jegyzetfüzetemet és a tollamat, mire kísérőink segítségével már túl is voltunk a hajó felkészítésén és az elkötésen