Reggel fél nyolc van, életemben nem készítettem ilyen korán interjút. Én kóvályogva ébredezek, a Kék Szalag győztese viszont már két és fél órája talpon van, hiszen minden napját reggel ötkor kezdi egy kiadós karbantartó edzéssel. Az időeltolódás miatt hajnalok hajnalán közvetített verseny így is megbolygatta a bevált napirendjét.

• Kialudtad magad?
• Minden nap kettőkor indultam Fűzfőről, hogy időben odaérjek. 4:15-kor kezdődött a közvetítés, de korábban ott kellett lennem, hogy kipróbáljuk a hangrendszert. Hatig tartott a műsor, fél nyolc körül itthon voltam, aztán kezdődhetett a munkanap, nem volt vészes (mosolyog).
• Kinek drukkoltál?
• Nehezen tudtam eldönteni, billegtem. Az Új-zélandiakban az volt szimpatikus, hogy kis nemzetként jutottak el erre a nagy versenyre, az olaszokat pedig európaiként nagyon kedvelem, és imádom a mentalitásukat. Bár mind a két csapat nagyon tetszett, mégis azt szerettem volna, ha az olaszok nyernek, mert akkor közel került volna a következő kupa, és elmehettem volna megnézni. De igazából mindkettőnek egyformán szurkoltam.
• Ha az olaszok nyernek akkor korán kelni sem kellett volna majd a következőnél!
• Lehet, hogy így sem. Szó van arról, hogy Anglia lesz a következő helyszín, vagy legalábbis gondolkoznak egy ottani betétfutamról, és akkor az eredeti helyszínen mennének egy kört a sziget körül. Jópofa lenne.
• Mit gondolsz a technikai fejlődésről?
• Csodálattal tölt el. Nem gondoltam, hogy a katamaránok után ilyen rövid idő alatt ilyen jó egytestű hajót össze lehet hozni, ami üti az előző széria csodahajóinak a teljesítményét.
• Sokan kritizálják a versenyt amiatt, hogy túl kevés futam volt, nincs elég esélye a csapatoknak, hogy megmutassák a teljesítményüket. Egyetértesz ezzel?
• Azért azt látni kell, hogy nehéz volt a felkészülés, mert a vírushelyzet miatt kimaradtak fordulók. Ha azokat megrendezik, sok minden másképp történhetett volna. Sajnáltam az American Magic-et a borulásukért, mert bizonyos szelekben nagyon jól ment az a hajó, de nekik sem lehetett több esélyük. Biztos, hogy jó lett volna, ha a tervek szerint rendezhették volna meg a versenyt. Elég érdekes volt, hogy karácsonykor derülhetett csak ki, hogy ki mint áll három év fejlesztés után egy vadonatúj hajóosztályban. Ez nagy kockázat, nem egyszerű ilyenkor változtatni. De biztos, hogy a jövőben könnyebb lesz, mert maradnak ennél a hajótípusnál.
• Hogy tetszettek a hajók?
• Érdekesek voltak a különbségek. Az olaszok nagy foilt használtak, az Új-zélandiak kicsit. Az olaszok 16 csomós sebességig fent tudtak maradni szárnyon, az Új-zélandiak már 18 csomónál leestek. Az angolok pedig karácsonykor rémálom teljesítményt mutattak, és reménytelennek látszottak, aztán valahogy egy hónap alatt csodát tettek…
• És a skipperek?
• Lenyűgöző volt nézni őket. Micsoda nevek! Ben Ainsley, Peter Burling vagy Jimmy Spithill… Neki például nemrég olvastam a könyvét, ami után nagyon érdekes volt látni őt a valóságban. Korábban bokszoló volt, a vitorlázásban is meglátszik ez a múlt. Rámenős rajt specialista, aki nem riad vissza attól, hogy kikényszerített hibába hajszolja az ellenfelet. De bármennyire is jó rajtoló, a fiatal Új-zélandi Peter Burling meg tudta szorongatni, mert az ő generációja már ultragyors hajókban nőtt fel. Ainsley-t pedig nem láttam olyan jónak rajt szempontjából, az olaszokkal szemben többször jobban odatehették volna magukat az angolok. És aki vitte a rajtot, az általában nyert is. Ez egyébként kicsit a hátránya is az egésznek, hogy gyakorlatilag egy jól kivitelezett rajttól függ a győzelem, nincs túl sok esély a helycserére.
• Ennek fényében mit szólsz ahhoz, hogy a záró sajtótájékoztatón az olaszok csapatigazgatója, Max Sirena kicsit keserűen azt mondta, hogy az Amerika Kupát úgyis mindig a leggyorsabb hajó nyeri?
• Van ebben valami. Ha gyorsabb hajód van, nyugodtabb vagy, mert tudod, hogy egy-két kisebb hibát ki tudsz javítani. Persze azért ez nem ennyire egyértelmű, ügyes taktikával a gyorsabb hajót is lehet fogni. Kedvenc futamom a kilencedik volt, amikor az olaszok élre kerültek a rajt után, és a szabályokat kihasználva, jó taktikával, iszonyatosan koncentrálva, majdnem végig tartották a helyüket. De érdekes volt az ezt megelőző nyolcadik is, ahol szintén vezettek egy ideig, majd a kiwik mögéjük hauzolva leestek a szárnyukról, így tovább nőtt a Luna Rossa előnye. Az utolsó előtti körben viszont egy szerencsétlen fordulóval ők is leestek a szárnyról, nem tudtak visszaemelkedni, és az Új-zélandiak rögtön elszaladtak. Itt nagyon sajnáltam az olaszokat, megérdemelték volna a győzelmet. Én egyébként gyanítom, hogy az Új-zélandi hajóban volt is még tartalék, mert kisebb szárnnyal és kisebb első vitorlával is tudták azt a teljesítményt, amit az olaszok.
• Te egy korábbi Amerika Kupás katamaránnak vagy a kapitánya a Balatonon. Szerinted ezek az új, egytestű hajók is átalakíthatók a balatoni viszonyokra, mint a tiétek?
• Az AC 75-ös kormányának merülése 3,5 méter, minimum 6-7 csomós szél kell ahhoz, hogy a teste ki tudjon emelkedni, és akkor még a költségekről nem is beszéltem. Szóval nem tartom lehetségesnek, hogy eljönnek ide ezek a hajók, nem ide valók. Azt viszont el tudom képzelni, hogy egy-két műszaki megoldásukat nálunk is lehet majd hasznosítani.
• Szóval akkor a katamaránok maradnak a Balaton királyai?
• Univerzális hajóként, igen. Kis szélben is gyorsak, és széles tartományban működnek jól.

 

Szöveg: Balázs Viktor Kép: Novák Mária