Több mint ezer klasszikus vitorlás hajó gyűlt össze Brest kikötőjében a nyár közepén, hogy felvonulásukban gyönyörködhessen a háromnegyedmillió látogató. A hetedik alkalommal megrendezett Brest Maritime Festival idén is páratlan látványosságot kínált.

Története során először állami támogatás nélkül, teljesen üzleti alapon kellett megszervezniük a rendezőknek a hetedik bresti Maritime Festivalt. Az eredetileg a francia flotta dicsőségére és nagyságára emlékező seregszemle egyre inkább nemzetközivé válik, a mostani rendezvényre a világ 31 országából érkeztek résztvevők. A hatalmas nézősereg megszemlélhette a francia flotta legújabb és legmodernebb egységeit, illetve számos sikeres versenyhajót és csúcs-jachtot is. Ezek mellett több száz egzotikus vitorlás és klasszikus sporthajó felvonult, de a kilencezer tengerész részvételével zajló találkozó igazi sztárjai persze ezúttal is a klasszikus vitorlások voltak.

La Fayette fregattja

A zászlóshajó természetesen La Fayette márki egykori büszkeségének másolata, a L’Hermione volt, amelynek eredetijén látta vendégül a függetlenségi háború idején az amerikai kongresszust a francia erősítés hírét megvivő tábornok. A gyors és jól manőverező Hermione fregatt több veszélyes küldetést is teljesített. A hajó súlyosan megrongálódott, amikor az 1780 június 7-i ütközetben megküzdött a 32 ágyúval felszerelt brit HMS Iris-szel. 1781-ben részt vett a luisburgi ütközetben. 1793-ban partra futott és súlyosan megrongálódott Le Croisic-nál. Mivel helyreállítását túl költségesnek ítélték a francia hadmérnökök, a roncsot szanálta a flotta. Újjáépítését 1997-ben határozták el, a L’Hermione 2015-ben állt szolgálatba. Első útja (természetesen) Amerikából Franciaországba vezetett.

A legszerencsésebb hajó

A fesztivál résztvevőinek egyik legszebb és legöregebb egysége az 1896-ban épült 51 méter hosszú Belem, amelyet sokan a világ egyik legszerencsésebb sorsú hajójának is tartanak, és amely már minden tengeren szelte a habokat. A francia barkot eredetileg cukor-, kakaó- és kávészállító teherhajónak építették. Kalandos sorsának első szerencsés-szerencsétlen fordulata az volt, amikor 1902-ben majdnem odaveszett Martinique-nál, a Mount Peleé kitörésekor, de Pierre Julien Chauvelon kapitány hősiességének köszönhetően megmenekült. A Belem 1914-ben 300 lóerős dízelmotort kapott, majd 1922-ben Sir Arthur Ernest Guinness tulajdonába került. A „sörkirály” Fantome II-re keresztelte át és feketére festette a hajót, amellyel 1923-ban körbehajózta a Földet, a szó szoros értelemben mind a hét tengert útba ejtve. E kalandos vállalkozás során, 1923-ban a yokohamai földrengést sikerült jelentősebb károk nélkül átvészelni a hajónak. Sir Arthur Guiness halála után az olasz Vittorio Cini vásárolta meg, alaposan felújította és átalakította a hajót, amely végül 1976-ban kerül ismét francia tulajdonba.

A „Nagy Török”

A 18. századi sorhajók mintájára, konkrétan az 1741-ben vízre bocsátott HMS Blandford másolatának szánt Etoile du Roi (más néven: Grand Turk) 1996-ban épült Törökországban. A két 400 lóerős dízelmotorral és generátorral felszerelt hajó eredetileg hat korhű ágyút is kapott, de egy véletlenül bekövetkezett robbanást követően ezeket aztán eltávolították róla. Az eredetileg brit rendelésre készült fregatt rengeteg filmben tűnt már fel, egy ideig iskola- majd rendezvényhajóként szolgált. 2010 óta van francia kézben, szolgálati helye Saint-Malo.

Mexikói szabadsághős

Az Atlanti óceán túlsó partjáról érkezett a fesztiválra a mexikói kormány rendelésére 1982-ben Spanyolországban épített Cuauhtemoc, amely az 1930-as évek Blohm & Voss hajói, a Gorch Fock, az USCGC Eagle és az NRP Sagres mintájára készült. Három testvérhajójával, a kolumbiai Gloriaával, az ecuadori Guayas-szal és a venezuelai Simón Bolívarral együtt iskolahajóként és hazája utazó nagyköveteként szolgál. A mexikói szabadsághősről elnevezett bark már több mint 750 ezer tengeri mérföldet tett meg és másodszor vonult fel a bresti seregszemlén.

Az 1960-as és ’70-es években épült Pen Duick jachtok a francia Eric Tabarly számára készültek, aki 1964-ben a faépítésű Pen Duick II-vel nyerte meg az egykezes Transat versenyt, 1967-ben pedig az alumínium testű Pen Duick III diadalmaskodott a Sydney-Hobarton.

Szöveg: Lénárt Attila Fotó: DPPI

Képgaléria: