Elődeink felfogása szerint szabadvitorlázásnak azt a sportot nevezzük, amelynek fő célja a vitorlázás gyönyörének élvezete. Erről és a tél örömeiről mesél Aranyfácántoll irodalmi nagydíjnyertes olvasónk, aki családjával minden évben kiélvezi a jeges szezont is.
Szöveg: Bán István, Fotók: ifj. Bán István (Öcső), Cserta Gábor
Fenn az égen libák beszélgetnek, és nagy V-alakban húznak balatoni pihenőjük felé. Apró pelyhekben hó pilinckázik, és fehér csipkével fedi le a fagyott földet. A kikötő útjának két oldalán, mint a halgerincből kiálló szálkák, leponyvázott hajók sokasága mértani rendben csendben piheni ki a nyári vitorlázások fáradalmait. Akaratlanul is óvatosan lépkedek, mintha attól félnék, hogy megzavarom a hajók álmát. Saját kedvencemnél megállok. Ponyvás orrtőkéjéről tenyérrel söpröm le a havat, s a hó, kötéltől reszelős bőrömre tapad. Hógolyót gyúrok, és kis hó-matrózt formázok hajóm orrára, aztán még kettőt, hogy ne unatkozzanak.

A kikötő fehér csendje
Megsimogatom 100 éves hajónk palánkját, Akit ABI névre kereszteltünk és velünk töltött majdnem félévszázada alatt családunk teljes értékű tagja lett. Ő az, akivel a rendszerváltás előtt, politikai okok miatti társadalmi kitaszítottságunkban, s most a jelenben, együtt élhetjük át a szabadvitorlázás mámorát, a balatoni vízi életének földöntúli gyönyörét, sokszor embert próbáló kihívásainak sikerélményét és víz/jég-szél-napfény harmóniáját, azaz összességében a „szabadvitorlázás” (freesailing) egyedül álló varázsát.
Vitorlás családunk előző nagy Öregje ISZKIRI volt, becsületes nevén egy balatoni dingi, bronzperselyen forgó hajlított árbóccal. Aggastyánkorba hajló előző tulajdonosa Zsiga bácsi, vitorlás szárnyai alól kirepülvén nekem adta a  hajót és ugyan ahhoz a szerelékhez tartozó jégvitorlás-favázát.

Szabadon
Édesapám és VI. György angol trónörökös természet-közeli sportbarátok (repülés, vitorlázás, vadászat, hegymászás), valamint társaságuk, a 30-as évek korszellemének megfelelően nagy lelkesedéssel űzték a „szabad sportokat”. A II. világháború a személyes kapcsolatokat szétszakította, de a „freesailing” szelleme megmaradt és családommal hosszú évtizedek óta ebben a felfogásban vitorlázunk.
Minden évszaknak megvan a szabadvitorlázás-varázsa. A téli szabadvitorlázás idényének családunk Advent első vasárnapja és március elseje közötti időszakot tekinti

A téli Balaton misztériuma
Advent és Karácsony ünnepi hangulatát még jobban bearanyozza a téli Balaton misztériuma. A még be nem fagyott vízen váró ISZKIRI kishajót csodálkozó fehér sirályok, fehér homlokú fekete szárcsák és tarka vadkacsák nézelődése közben több réteg ruhában mackósan mozogva szereljük fel, s futunk ki a kikötőből. A vízi világ téli elmúlásának kesernyés illata terjeng a levegőben. A szélnek éle van, dermesztő hidege csontig hatol, de pótolja ezt a téli vitorlázás varázsa. K2-es szél dagasztja a vitorlát s a hajó alatt megtörő hullámok csobbanásainak rezgése végigfut a palánkon. Nem véletlenül mondjuk, hogy fenekünkkel érezzük a vizet. A parti fák ingó csupasz ágai átfésülik a levegőt. A nádasok fakó sárga csíkja keblére öleli a hullámokat. Kezem a fagyos kötélre tapad, és lassan teljesen elgémberedik. Pezsgő pukkan, örömteli kacagással búcsúztatjuk az Óévet, s köszöntjük az Újat és hálával adózunk a Mindenhatónak az egészségben átélt csodálatos élményekért. Közben a Nap is elfáradt. Amúgy is későn kelt fel az északi part sötét komor hegyei közül s laposan járta be az eget és már most kora délután a fenékpusztai csücsökben készül nyugovóra. Ideje, hogy mi is átfagyott testtel, de a téli vitorlázás varázsától jól eső meleg lélekkel térünk vissza a kikötőbe. A kis balatoni dingit könnyedén rántjuk ki a partra s „tesszük el” későbbre.

Vízi sorsforduló

Vízi sorsforduló a jegesedés kezdete. Kisebbik lélekvesztőnkkel meg tudjuk várni az utolsó hajózható pillanatot, de a nagyobb hajókat már jó előre kivesszük, hogy legyen idejük kiszáradni. Egy-egy megbúvó vízlencse szétfagyva borzasztó károkat tud okozni. Egy-két kamikáze-kapitány dacolni próbál a keményedő idő vasfogával, aztán egy váratlan éjszakai hideg után befagyott hajója körül egész télen törheti a jeget. Ők a jégtörő-kapitányok és célpontjai az ugratásoknak. Barátaiktól ilyen alkalmakkor karácsonyra jégtörőfejszét, jégolvasztó forrasztólámpát, hajó-kályhát, hajóaprító vésőt és fűrészt, jég alá süllyesztő fúrót, feledékenység-gátló tablettát s temérdek mihaszna hülyeséget kapnak, nem beszélve az elmaradhatatlan szövegeléstől. Volt akinek a befagyott hajójára felfestették, hogy „JÉGTÖRŐ I”

„Egy-két kamikáze-kapitány dacolni próbál a keményedő idő vasfogával, aztán egy váratlan éjszakai hideg után befagyott hajója körül egész télen törheti a jeget”

Káprázatos jégvilág

A befagyott Balaton külön világ és káprázatosan szép világ! Jégképződmények sokasága szebbnél szebb alakzatot formáz. Tükörsima jégtől a recés-, bordás-, hullámos- és réteges felületen keresztül a hatalmas jégtáblákból összeállt több méter magas torlaszokig szinte mindenféle forma kialakul. Ezek szemet gyönyörködtetően elbűvölőek és lényeges, hogy láthatóak. Vannak azonban alig észrevehető szín-,vastagsági- és szilárdsági elváltozások, rianások, folytonossági hiányok, amelyek életveszélyesen fontosak, de alig- vagy nehezen észrevehetőek. Hótakaró fokozza a veszélyhelyzetet. Előzőleg már biztonságosan kitűzött pályán a havazás a vitorlázás körülményeit és a hírtelen kialakult rianások felderíthetőségeit rontja. Hóval borított jégen pályát kitűzni igen igen óvatosan lehet. Jégvitorlázásra szánt területet ezért alaposan vizsgáljuk át, mert a földöntúlian gyönyörű élvezetnél sokkal fontosabb a biztonság. Saját beszakadásaimból és környezetemben bekövetkezett tragédiákból okulva kérek minden jégre-lépőt, hogy legyenek óvatosak, nagyon óvatosak! Hallgassuk meg a helyi viszonyokat jól ismerők tanácsait, feltűnő jelekkel tűzzük ki a biztonságos pályát és csak ezután szereljük fel a jégvitorlást. Az időnként elérhető nagy sebesség miatt fontosak az egyéni védőeszközök, úgymint a bukósisak, váll-,gerinc-,könyök- és térdvédő, valamint a jó meleg, tartós és érdes ruha.

Kifutás acélpengéken

Csodálatos téli napsütésben szikrázik a balatoni jeges világ. Végtelen jégmező fut a távoli hegyek lábáig. Csupán egyetlen sötét folt tátong, hol a nyílt vízen vadlibák ezrei pihennek. A levegőben hangos ricsajjal vadlúdcsapatok V-alakban ingáznak a jeges tó és távoli télen is zöld vetések között. Hunyorognom kell, hogy a milliónyi gyémántként villódzó jégkristály sziporkázása ne vakítson. É3-as csípős szél páhog, mínusz 4-5 Celsius fok lehet. Az ISZKIRI árbócát és szerelékét felteszem a jégvitorlás testre. A jég kemény és tükörsima, ezért az acélpengés korcsolyákat rakom fel. Ellenőrzöm a kormányt és a féket. Jól beöltözve és bukósisakban ülök be félig fekve a JÉGCSAP névvel becézett jégvitorlásunkba. Édesapa és Zsiga bácsi „molyoznak” még egy kicsit, start előtt a repülőt nem vizsgálják át olyan alaposan, mint ezt a száguldó „jégkoporsót”. Engedélyt kapok az indulásra és szelet fogok. Jégvitorlásom szinte kilő, és két korcsolyára dől. Szelet eresztek, visszadöccenek a jégre és sercegve száguldok a parttal párhuzamosan. Rianás sikít a világba, valahol előttem a távolban megnyílt a páncél. Ösztöneimre hallgatok, és inkább megfordulok, ki tudja, hogy mennyire nyílt meg a jég. Se borulni, se fürödni nincs kedvem. Visszafelé repesztek, jó lenne tudni mennyivel. Sokat kell eresztenem a szelet, Édesapáékra hallgatva a kisebbik vitorlát kellett volna felhúzni. Ennek ellenére száguldok. Hamar visszaérek az indulási magasságomra, ahol Zsiga bácsi kucsmájával kőröz. Odasiklom és teljes belátással kisebb vitorlára cserélem ezt a túl nagyot. Ezzel már komolyabb széleregetés nélkül élvezem a jégvitorlázás gyönyörét. A jégmező szabadsága, a sercegő száguldás átélése,a téli Balaton csodálatos látványa együtt váltja ki bennem a jégvitorlázás varázsát. Szinte csonttá gémberedve késő délutánig száguldom le-föl a tükörsima fagyos tündérmezőn, s csak akkor siklom a kikötői nádas öbölbe, amikor a Nap lenyugodni készül. A Balaton befagyása előtt szélporlasztott víz ráfagyott a nádszálakra és a part-menti bokrok ágaira s ez a sok jégképződmény egyetlen egy csodálatos alkotássá állt össze. A természet szebbnél szebb alakzatokat formázott, ferde jégcsapoktól a jéglobogókig változatos geometriai testeket, plasztikákat hozott létre, amit a fagy azóta is megőrzött. Most a lenyugvó Nap fényében a sok áttetsző üveges alakzat halvány bíbor színben pompázik és tündérkertet varázsol körém. Elgémberedett tagokkal kikászálódom a jégvitorlásból és a horizontra fekvő Napra tekintek. A nagy vörös korongból felém özönlő fénynyaláb a jég felszínén tükröződve szinte földönkívüli izzó hidat alkot. Szépségétől szinte részegedve nézem, és csak nézem a természeti csodát mindaddig, amíg a Nap eltűnik a messzi távolban.

„Jégvitorlásom szinte kilő, és két korcsolyára dől. Szelet eresztek, visszadöccenek a jégre és sercegve száguldok a parttal párhuzamosan”

Célszerű felkészülés

„Január, február itt a nyár!”- mondja a népi bölcselet és ilyenkor már képzeletem „ABI” felkészítésén jár. A „szabadvitorlázási” hajómunkálatainknál nem versenyszempontokat nézek, hanem a biztonság-kényelem-tartósság-szépség együttesét veszem figyelembe, hogy sokáig maradéktalanul élvezni tudjam a szabadvitorlázás gyönyörét. A hajdan igen könnyű, túlvitorlázott, labilis gyors fahajóm súlya az előző szempontok szerinti átalakításaim eredményeként majdnem egytizedével megnőtt, de a kívánt célt elértem.

A tél hátralevő részében emlékezetből és részletesen vezetett hajónaplómból tervezem meg az elvégzendő javításokat, átalakításokat, állagmegóvási- és csinosítási munkálatokat. A nappalok hosszabbodnak, s reményeim növekednek a vízre-tételt követő csodás szabadvitorlázásban.