Az átállás nehézségei, előnyök, költségek, technikai háttér
Előzmények
A Vitorlázás magazin legutóbbi számában megjelent cikk szerint a jelenleg nálunk használt YS előnyszámrendszer egyre több gondot okoz a versenyek értékelésében, ezért jövőre az ORC vagy az IMS előnyszámrendszert lenne célszerű alkalmazni. Az ismert YS-problémák megoldására egy új rendszerre történő azonnali átállás lehetősége látványos előnyöket sejtet, a módszerek hiányos ismerete lehetőséget ad ezek misztifikálására, ezért célszerű a mai problémák eredetét megvizsgálni. A versenyvitorlázásban alkalmazott előnyszámrendszerek több száz éves múlttal rendelkeznek. Egy rendszer létrejötte valamilyen hajótervezési, -építési módszerhez köthető, melynek alkalmazását egy újdonság megjelenése általában negatív módon befolyásolja. Újabb, fejlettebb rendszer a régebbi elvek szerint készült hajók problémáit nem tudja teljeskörűen kezelni, hiszen az még a mai számítógépes szoftverek esetében sem egyértelmű.
A különböző hajók összehasonlítására hazánkban először az 1880-as években a Stefánia Yacht Club alkalmazott egy angol eredetű rendszert. Már akkor tudták, hogy egy jól működő előnyszámrendszer nem állandó konstansokat tartalmaz, azok a szél függvényében változnak, ezért minden versenyen három szélmérést végeztek, melyek átlaga alapján számoltak. Lehet, hogy sok olvasó számára meglepő, de Magyarországon 1890 után, azaz 120 éve ilyen mérések nélkül rendezünk különböző hajók számára versenyeket. Ettől a feleslegesnek látszó dologtól mindenki szabadulni akart. Az I. világháború előtt, a BYC keretein belül dr. Jordán Richard által, csak a hajón végzett mérésekre alapozott módszer zsenialitása abban állt, hogy a Balatonon akkor meglevő kis hajók többsége egy helyről, Johann Ratz St. Gilgen-i műhelyéből került ki, azaz egy tervezési stílust, és néhány éven belül készült, nagyon hasonló korú hajókat képviselt, tehát fő sajátosságai azonosak voltak. Az előnyszám hazai alkalmazását a német alapokon nyugvó osztályrendszer 1920 után történt fokozatos bevezetése szüntette meg. A kialakult nagyhajós osztályok 1950-es években történt szétverése után a nagyhajós társadalom a felmérési alapokon nyugvó IOR rendszer hazai bevezetésében bízott. A KR-nek elnevezett módszer bevezetése érdekében a dr. Bozóti Lajos vezetésével működött bizottság sokat dolgozott, de közben sokat is vitázott.
Nemzetközi tapasztalatok
Mire ezt a rendszert sok áldozat árán működőképessé tették, a hanzai vizeken az 1970-es években megjelentek a sablonból kikerült, egyforma, hazai gyártású műanyag hajók. Amíg ezek újabb, de egységes tervezési elvek alapján készültek, alumíniumárbocuk volt, és „kvázi egyformák” voltak, egy darabig a rendszer tudta kezelni a problémát. Nyugaton akkor már lényegesen előttünk jártak Németországban a típushajók kezelésére kitalálták a YS rendszert, a különböző hajók egymással történő versenyeztetésére pedig számtalan mérésen alapuló rendszer fejlesztése indult meg. Ezek közül az egyik volt az IOR kiváltására létrehozott IMS, illetve annak egyszerűbb változata, az ORC. Az új rendszerek többsége eleve a szélerő figyelembevételével került felépítésre, a YS szám a közepes, 3-4 B szélerő körüli értéket képviseli, az IMS-hez hasonló rendszerek pályaverseny esetén szélerő konstansokat tartalmaznak, illetve létezik a túraversenynek megfelelő kategória is.
Nem sokkal azután, amikor az első modernebb építésű hajók megjenlentek a Balatonon, a KR elérte teljesítőképessége határát, 1993-nban az akkori vezetők az egyszerűbbnek látszó YS bevezetése mellett döntöttek, volt is vele elég baja a Nagyhajós Bizottság elnökének, Tuss Miklósnak! Az akkori állapotokról egyik vitorlás lapunk egyenesen úgy nyilatkozott, hogy a versenyek légköre eldurvult, egy fordított evolúció zajlik, és pontosan azok reklamálnak, akik a szabályokat nem tartják be. A modern hajók beáramlásánál néhány évig gyorsabban jöttek be az országba az olcsó, külföldön „levetett” hajók, melyek helyére tulajdonosa korszerőbb típust vett. Ezek nagy része benne volt a német YS-listákban, ez a kedélyeket némileg megnyugtatta. Másik oldalról viszont ez a folyamat ma már káros, hiszen ezek többségével az IMS rendszerben soha nem versenyeztek. Ezek, a sok esetben eleve tengerre tervezett hajók főleg rövid árbocuk miatt a hazai szélviszonyok következtében a lista szerint YS pontjuknál lassabbak voltak, ezért nagyon sokat átalakítottak, az átalakítási láz sok hajót érintett, az eredeti rendszerhez képest bizonytalanul kezelhetővé váltak. Ezt a hatást fokozta, hogy lassan megjelentek a karbonárbocok, új vitorlaanyagok, ami a rendszer kezelhetőségét tovább rontotta.
Mindezt tetézte, hogy az országba bekerült típusokból a néhol több százzal vagy több ezerrel szemben sokszor 1-3 darab van csak, tehát a számtalan változatot megbízható statisztikával kezelni szinte lehetetlen.
Ha ezek után valaki azt hiszi, hogy ez magyar specialitás, az téved a nhajópark hasonlóan, de kevésbé vegyes összetétele miatt tartják nfenn a YS rendszert Németországban, Svájcban és Ausztriában, teljesen speciális belvízi előnyszámrendszere van a lengyeleknek, és bármilyen hihetetlen, de ilyen gondokkal küzd számos nagy tengeri nemzet is.
A probléma egységes megoldását nemcsak az értékelendő típusok nagy száma, a különböző tervezési elvek ütközése, hanem a nagyszámú felmérési rendszer, illetve azok jelöléseinek összehangolásának hiánya is nehezíti. Bármilyen meglepő, de a nemzetközi szinten működő vitorlakészítők életét nem kevéssé megkeserítő, sokszor egymástól nagymértékben különböző felmérési rendszerek egységesítésének folyamata csak egy 2009 tavaszán létrejött kezdeményezésnek köszönhetően indult el.
Az előnyszámrendszerek kezelése, egymással történő összehasonlítása mára külön tudományággá nőtte ki magát, ezért erről jelen keretek között szólni természetesen nem lehetséges. Minden ország, illetve régió védi a számára megfelelő felmérési rendszeren alapuló előnyszámrendszert. Vannak országok – például Olaszország, Görögország –, ahol egymás mellett több előnyszámrendszer is működik, és egy hajó több előnyszámrendszer szerinti dokumentációval is rendelkezik, és versenyez, ami önmagában jelzi, hogy a tökéletes rendszert még nem találták fel.
A fejlettebb előnyszámrendszerek mindegyike a hajótest térgeometriáján alapul, melyhez a rudazat és a vitorlázat különböző variációit rendeli hozzá, az alapvető különbség a felhasznált adatok mennyiségében rejlik. A hőskorban mechanikus alaprendszerrel működő lézeres felmérést automata lézerszkennerek, lasertrackerek váltották fel, amelyek viszont nemcsak a pontosságot, hanem az adat-előállítás költségeit is nagymértékben megnövelték.
Ebben a külső szemlélő számára zűrzavarban nemzetközi szinten is naz egykor IMSORC Clubként ismert rendszer fejlesztése jelentette a nlegfontosabb előrelépést. 2008-tól az IMS mint felmérési módszer jelenti a szakmai hátteret. A nemzetközi versenyeket az ORC International (ORCi) részletes számításai alapján kiadott előnyszámszámítás alapján rendezik, az ORC Club az általános versenyzés célját szolgálja. A rendszer adatbázisában közel tízezer hajótípus térgeometriai adatai szerepelnek, természetesen csak azoké, amelyek nemzetközi szinten is megérték gyártóiknak, illetve tulajdonosaiknak, hogy egy ilyen felmérés elkészüljön.
Magyarországon jelenleg mintegy 400(!) nagyhajós hajótípusban versenyeznek
A fejlődési irányt napjainkban egyre inkább az ORC jelöli ki, ennek gyors elterjedését a fent már érzékeltetett problémák lassítják. Ennek ellenére az ORC a tenger mellett már a tavi körülmények között is megjelent, a Bodeni tavon létrehoztak egy ORC Club előnyszámítás alatt működő flottát, melynek külön értékelése is létrejött.
Az ORC előnyszámítási módszer hazai bevezetése néhány éves munkába kerülne, melynek folyamatát a következők határozzák meg
1. Magyarországon jelenleg mintegy 400 (!) nagyhajós hajótípusban versenyeznek. Ezek közül az ORC központi adatbázisa nem tartalmazza a klasszikus hajókat, az egyedi építésű hajókat, és a magyar típusokat, valamint az 1995 előtt létrejött típusok többségét. Ebből következően első lépésként számba kell venni azon hajók listáját, melyekre vonatkozóan a központi rendszerben vannak megbízható adatok. Tulajdonosi igény esetén a meglevő adatokat a szükséges egyszerűbb felmérésekkel ki kell egészíteni, és az előnyszámokat az egyszerűbb ORC Club, később a nemzetközi ORCi szerint meghatározni.
Ez a folyamat kezdetben az ORC szervezet részére leadott adatok alapján központilag zajlik, az igazolások kiadása jelenleg az ORC Club esetében 42, ORCi esetében 70 euró, mely összeghez még az egyes hajókat illető felmérési költségek járulnak.
A rendszer hazai használata, az egyes hajók adatait értékelő VPP szoftver fejlesztése országonként jelenleg mintegy 500 Euro költséget jelent, az egyes országok színeiben versenyző hajók adatai RMS fájlok formájában hozzáférhetőek. A versenyek értékeléséhez szabad felhasználású DOS, vagy Windows alatt futó szoftverek állnak rendelkezésre. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy a versenyek értékelése ezekben a rendszerekben szélerő, illetve pálya, és túraverseny szerint különböző előnyszámok szerint történik! Nagy előnye a rendszernek, hogy különbséget tesz például a karbon- és az átlagos árbocos hajók között.
2. Azon hajók előnyszámát, melyekre vonatkozóan nincs adat a központi adatbázisban, azok hajótestét a jelenleg legmodernebb módszerekkel fel kell mérni. Ez a költség a DSV árait figyelembe véve a 9,5-15 m hosszúságú hajók részére 450-1000 euró között mozog, melyhez a rudazat, és a vitorlázat felmérési árai csatlakoznak. A felméréshez szükséges eszköz egyszerűbb változata 4-5000 euró körül férhető hozzá, mely a az értékeléshez a mérési eredményekből offset file-okat állít elő, egy hajótest felmérése nagyságtól függően 1-2 napot vesz igénybe. A műszer, és a VPP program közötti az ORC által biztosított illesztőprogram szükséges, mely az esetleges barkácsolásokat eleve kizárja.
A fentiek alapján egyértelműen látszik, hogy az új módszerre történő átállás lehetséges, de az több éves munkát igényel. A folyamat a jelenlegi YS osztályok teljes átrendeződését fogja okozni, és az új mellett a YS rendszert még évekig kell majd alkalmazni.
Képgaléria:
