34. Amerika Kupa, mindent a nézettségért: Az ACWS nápolyi és velencei futamai

 

 

Nápoly
A nápolyi ACWS-verseny sajnos előző lapzártánk után kezdődött, ezért ezúttal egy rövid múltba tekintéssel kell kezdenünk. Nápolyban minden és mindenki kitett magáért: a város, a rendezők, a versenyzők, a nézők, a változatos időjárás és a környezet – a Vezúv kevéssé kooperatív viselkedése kivételével – mind-mind a legjobbját adta. Ami az eredményeket illeti, vessünk egy rövid pillantást a párosversenyre.
Azt már tudjuk, hogy a párosverseny párjainak első összeválogatása egy besoroló flottaverseny, azaz a seeding race, amely után a verseny utolsó két helyezettje eldönti, hogy ki marad egyáltalán bent a párosversenyzésben. Már itt kisebb meglepetések értek bennünket, például az, hogy az Oracle Racing-Bundock (ORB) csak a hetedik lett, az Artemis pedig nyolcadik.
A párosverseny maga harmonizált a kezdetekkel: ugyanez a Bundock-féle csapat kiejtette az Oracle Racing-Spithill (ORS) csapatot, amely így a hetedik helyen végzett. Ellenkező irányú felfordulás is volt: a versenyt végül a besorolón nyolcadik Artemis nyerte meg.
1. Artemis Racing – Terry Hutchinson
2. Luna Rossa-Piranha – Chris Draper
3. Oracle Racing – Bundock
4. Luna Rossa-Swordfish – Paul Campbell-James
5. Energy Team – Yann Guichard
6. Team Korea – Nathan Outteridge
7. Oracle Racing – James Spithill
8. Emirates New Zealand – Dean Barker
9. China Team – Fred Le Peutrec
Ha megvizsgáljuk, hogy még min kellene meglepődnünk, akkor „csalódás/kellemes meglepetés” sorrendben az alábbi eredményre juthatunk:
Az ETNZ 8. helye önmagában nézve a legnagyobb csalódás. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az Artemis, a későbbi győztes ejtette ki őket, akkor már nem annyira meglepő a helyzet. Az Artemis kormányosa, Terry Hutchinson nagy róka, annak idején Barker taktikusa volt az Amerika Kupán, így nem is annyira meglepő, hogy megverte Barkert.
Ugyancsak csalódás az OR-Spithill csapat hetedik helyezése. Viszont: ki ejtette ki őket? OR-Bundock, ahol ugye Coutts a taktikus. Kellemes meglepetés volt a Luna Rossa-Piranha (Chris Draper) második helye (elég megnézni, hogy kik vannak utána), és a Luna Rossa-Swordfish negyedik helye. Campbell-James a párosversenyzésben szinte teljesen járatlan, ezért előkelő helyük valóban kellemesen érinthette az olaszokat és a menedzsmentet. A többiek nem leptek meg senkit, sem így, sem úgy: kb. ott végeztek, ahol az várható volt. A nápolyi flottaverseny egyébiránt kész népünnepély volt, százezres tömeg nézte a partról az orruk előtt zajló futamokat.
A lebonyolítást megváltoztatták: immáron nem a vasárnapi verseny nyertese visz mindent, hanem összesítik a hétközi és a vasárnapi eredményeket. Ez utóbbiak pontszáma azonban szerintem még mindig eltúlzott: a hétközi versenyen például az első hely 10 pontot, a második 9-et, a negyedik 7-et, a vasárnapin az első 50-et, a második 30-at ér.
Nézzünk egy példát: tételezzük fel, hogy A versenyző mind a hat hétközi futamot megnyeri, B pedig mindegyiken negyedik. A pontkülönbség ez alapján közöttük 60/42, azaz 18 pont. A hétvégén viszont B nyer és A második. A pontkülönbség 50/30, azaz 20 pont. Tehát hét közben hat negyedik + vasárnap egy első hely veri a hét közben hat első + vasárnap egy második helyet, ami azért túlzás.
Csapat Végeredmény
1. Luna Rossa P. 92
2. OR-Spithill 77
3. ETNZ 60
4. Energy Team 54
5. Team Korea 49
6. Luna Rossa-S 41
7. Artemis 40
8. OR-Bundock 37
9. China Team 15
Az eredmény egyébként a Luna Rossa-P és az ORB kivételével nem meglepetés. Tulajdonképpen Draper első helye sem az, hiszen tudjuk, hogy flottaversenyzésben ő valóban az egyik legjobb a világon, aki bárkit képes megverni, őt megverni pedig nagyon nehéz, Draper Spithillhez hasonló küzdőfél. A Bundock-csapat már hét közben is gyengélkedett, hétvégén pedig ezt még tökéletesítette is. Ez első ránézésre szinte megfoghatatlan. Biztos, hogy ebben szerepet játszik az is, hogy a csapat öregfiú zsenijei (Jones, Daubney) fizikumán messze túlnő az AC45-ös brutalitása, de teljességgel ez nem magyarázza a gyenge teljesítményt. Mellesleg Bundock ismét megnyerte a sebességi versenyt.

 

 

Velencei történetek
Az első négy verseny után tehát a második olaszországi ACWS-helyszínre, Velencébe a csapatok a következő eredménnyel érkeztek:
Csapat Páros Flotta Össz
1. ORS (USA) 30 37 67
2. ETNZ (NZL) 30 36 66
3. Artemis (SWE) 33 21 54
4. Energy Team (FRA) 25 23 48
5. ORB (USA) 26 21 47
5. Team Korea (KOR) 25 22 47
7. China Team (CHN) 11 13 24
8. GreenCom R. (ESP) 11 12 23
9. Luna RP (ITA) 9 10 19
10. Luna RS (ITA) 7 5 12

Pályák
A pályákat részben a Lidón kívül, péntektől azonban belül tűzték ki, általában Szent Márk téri befutóval. A pályák nagyon keskenyek voltak, néhol a 140 métert is alig érték el. A csapatok alig tudták behúzni a vitorlákat és ráhúzni a backstégre, amikor már ismét fordulniuk kellett. A keskeny pálya ugyanakkor hihetetlen lehetőségeket kínált a nézőknek szárazon és vízen egyaránt: a pálya szélét mindenféle vízi alkalmatosságok százai, a szárazföldön nézők tízezrei szegélyezték. A környezet minden képzeletet felülmúlt. A flottafelvonulás a sok velencei klasszikussal külön nagy élmény volt. A csapatok bázisa az Arsenalban, a már ezer évvel ezelőtt is híres velencei hajóépítés központjában volt, a pályától egy ugrásnyira.

 

 

Versenyek párban, flottában
Az első napi besoroló flottaverseny meglepő sorrendet hozott.
Csapat 1. futam 2. futam Összpont
1. Energy 3 1 18
2. Luna RS 4 2 16
3. Team Korea 1 6 15
4. ETNZ 6 3 13
5. Artemis 2 7 13
6. Luna RP 5 5 12
7. OR-Spithill 8 4 10
8. OR-Bundock 7 8 7
9. China 9 9 4
Rögtön felmerül a kérdés, hogy vajon mit keresett a két Oracle csapat a 7. és 8. helyen, vagy akár az ETNZ a negyediken?
Hogy csak az érdekesebb momentumokról beszéljek, a kínaiaknál Phil Robertson sem volt képes még egy iciri-piciri csodát sem művelni: tovább sem jutottak a párosversenybe, azonnal kiestek és végeredményben 9.-ek lettek. Az ETNZ ugyan a besorolás alapján bekerült a nyolcas párosverseny mezőnybe, de ott nem nyert semmit (5. hely), hasonlóan a Couttsszal szereplő Oracle Team-Bundockhoz. Az Energy simán megverte őket, és így maradt nekik a 8. hely. Ez azért nagyon meglepő.
Aztán – a média teljes közönye mellett – szép lassan eljutottunk az elődöntőkhöz, ahol Spithillt (Oracle) 2:1-re megverte Draper (Luna Rossa-Piranha), aki az Energyt verő Artemisszel a döntőbe jutott: ez ugyanaz a két hajó, amely Nápolyban a döntőt vívta.
A döntő egyetlen (!) futamból állt, amit Hutchinson (Artemis) tanári módon megnyert. A rajt ugyanúgy „tanító bácsi megmutatja a nebulónak” tanlecke volt, mint Nápolyban, azzal a kiegészítéssel, hogy ráadásul, amikor elvált egymástól a két hajó, mindig az volt a jobb hely, ahová Hutchinson ment. Ez nagyon bosszantó lehetett Drapernek.
Az Artemis a nápolyi és velencei győzelmeivel nagyon fölényesen vezet az ACWS párosversenyében.
Csapat Kormányos Pont
1. Artemis Racing Terry Hutchinson 43
2. ORS Jimmy Spithill 38
3. ETNZ Dean Barker 36
4. Energy Team Loick Peyron 32
5. Team Korea Nathan Outteridge 30
6. OTB Darren Bundock 29
7. Luna Rossa-P Chris Draper 18
8. China Team Phil Robertson 15
9. Luna Rossa-S Paul Campbell-James 11

A listát végignézve, azért itt már kevés a meglepetés. Az első helyen álló Artemis skippere, az amerikai Terry Hutchinson már 2000-ben az America One main trimmere, 2003-ban a Stars & Stripes, 2007-ben pedig annak az ETNZ-nek a taktikusa volt, amellyel 5:0-ra nyerték a Luis Vuitton Kupát. Ha valaki, akkor ő aztán igazán érti, méghozzá professzori szinten a párosversenyzés minden csínját-bínját. Azt mondhatjuk tehát, hogy a lista eleje tulajdonképpen a helyén van – egy kivétellel. A kivétel a néhai Coutts-, most Bundock-csapat, amely Couttsszal a fedélzeten sem volt képes párosversenyben (!) értékelhetőt teljesíteni.
Hogy ezért-e, vagy sem, az Oracle Team a verseny után bejelentette: Newportban ismét Coutts fog kormányozni, azaz a jelenlegi állás szerint Bundock ACWS-karrierje nem lesz túl fényes.
A hétközi flottaversenyeken a két olasz csapat három futamot is nyert, mindegyiket hatalmas előnnyel, a nézők nagy üdvrivalgása közepette. A vasárnapi versenyre az Energy érkezett elsőként 44 ponttal. Az öszszetett megnyerésére azonban még a 7. helyen álló 37 pontos Team Koreának is volt esélye, mert a 7 pontos lemaradását egy vasárnapi első hellyel (30 pont) még akkor is behozhatta, ha Peyron második (20 pont). Ez Peyron vállára is nagy terhet rakott, mert tulajdonképpen csak akkor lehetett biztos az összetett első helyben, ha vasárnap nyer. Peyron azonban amellett, hogy nagyon jó vitorlázó, nagyon furfangos is, és jól is bírja a terhelést. Huszárosan megoldotta a kérdést: megnyerte a vasárnapi menetet.

 

A futamra igen gyenge, leálló, enyhén keleties déli szélben került sor. A rajtot az Isola di Sant Elena és az Isola di San Servolo között, a befutót a Szent Márk tér előtt tűzték ki. Peyron szokása szerint nem vezetett azonnal, de az első bója után már az első háromban volt, majd egy nagyon elegáns hármas boly közepéből – felette az ETNZ, alatta az Oracle-Spithill – egyszerűen elment, és ment-ment elfelé, annyira, hogy a hetedik szakaszon már volt vagy 400 méter előnye. Verseny közben volt olyan helyzet, amikor Peyron mögött úgy 300 m-re egyetlen szoros csoportban lökdösődött a maradék nyolc hajó. Ekkor már az a szél sem fújt nagyon, ami korábban, én meg nyugodtan elővettem a ropit, hogy már úgysincs nézni semmit. Ekkor azonban a velencei távol ködéből előtűnt Spithill, majd közeledett, közeledett, amíg a befutó előtt utol nem érte Peyront. Szerencsétlenségére csak fölé tudott menni steuerboardon, így amikor Peyron a befutó vonalába ért és meghalzolt, Spithill kívülre került és az 52 éves „öreg” róka nyert. Fantasztikus volt, méltó befejezése a flottaversenynek.
Hogy el ne felejtsem, csak négy hajó tudott időben befutni, a többi öt időn túl érkezett.
Befejezésül pedig álljon itt, hogy a hajók mennyi ponttal a tarsolyukban indulnak Newportba, az ACWS következő állomására:
Csapat Match Flotta Össz
pontok pontok
1. ORS 38 46 84
2. ETNZ 36 44 80
3. Artemis 43 28 71
4. Energy Team 32 33 65
5. Team Korea 30 26 56
6. ORB 29 24 53
7. Luna Rossa-P 18 16 34
8. China Team 15 16 31
9. Luna Rossa-S 11 10 21

Csapathírek Nápoly után, Velence előtt
ORACLE TEAM USA-SPITHILL: Mint látható, az Oracle csapatok neve megváltozott Oracle Racingről Oracle Team USA-re. Spithill csapatába az osharcos Dirk de Ridder helyett bekerült Kyle Langford mint szárnyfelelős.
ORACLE TEAM USA-BUNDOCK: Az OR-Bundock csapat Slingsby távolléte miatt borult: Coutts beszállt taktikusnak, és egyúttal fizikai munkásnak. Bundock azt nyilatkozta, hogy előre várja az eseményt, mert ritkán adódik alkalom arra, hogy az ember a főnökét ugráltathassa. Az egyik öregfiú, Murray Jones ezúttal parton maradt.
ORACLE MANAGEMENT, GRANT SIMMER: Csatlakozott a menedzsmenthez Grant Simmer. A beosztása General Manager, rangsorban Coutts után a második. Feladata a 72 lábas tervezése és építése, a munkák koordinálása és irányítása. Simmer háromszoros AC-győztes, az elsőt, a történelmi 1983-ast, a kupát az amerikaiaktól először elhódító ausztrál csapat navigátoraként nyerte. Couttsszal 2003-ban került szoros kapcsolatba: így került az Alinghihez. Itt nyert egy AC-t Couttsszal, nyert egyet nélküle, és vesztett is egyet ellene (2010-ben). Mielőtt az Oracle-hez csatlakozott, a Ben Ainslie Racing konzultánsa volt. Coutts igen nagyra tartja, többek közt hatalmas tapasztalatáért.
EMIRATES TEAM NEW ZEALAND: Az új-zélandiak szorgalmasan építgetik a 72-es szárnyukat, amelyről már egy-két dolgot lehet is tudni. Például azt, hogy kételemes lesz (függőlegesen két részre osztott, a részek között változtatható szélességű réssel), hasonló a BOR trimaránéhoz, ami nem kis meglepetés. A kételemes, egyréses szárny ugyanis kissé túl primitívnek tűnik ahhoz képest, hogy a Little America’s Cup C osztályú katamaránjai között már 15 évvel ezelőtt is volt hatelemes, ötréses szárny. Minél több ugyanis az elem, annál jobban képes alkalmazkodni a szárny a különböző beesési szögekhez.
A C katamaránok egyetlen szárnnyal mennek széllel szemben és bő szélben is, ezért a kételemes szárnyak raumban nem is tudnának labdába rúgni. Jelenleg, a manőverezhetőség és a sebesség közti kompromisszum eredményeként háromelemes szárnyakat használnak, amelyek azonban tényleges twistre is képesek. Ugyanakkor egy kételemes szárny kezelése sokkal egyszerűbb, mint egy többelemesé, és az adaptivitás hiányát valamelyest pótolhatja az, hogy a hajókon különböző orrvitorlákat is használnak.
Már korábban is írtam arról, hogy a 72-esek versenyein szerintem az lesz az egyik legnagyobb probléma, hogy a hajók a pálya egyik szélétől a másikig úgy várhatóan egy perc alatt átérnek majd. Ezért hiába építenek beléjük nagyon nagy sebességpotenciált, úgysem fogják tudni elérni. Nagyon sok múlik majd azon, hogy egy fordulóval mennyit veszítenek, ami pedig nagymértékben függ majd a hajók fordulóképességétől – az úgynevezett cor-neing abilitytől – a 11(!) fős legénységgel. Ez némileg magyarázhatja a kételemes szárnyat.
Hozzáfűzném, hogy ez nekem egyáltalán nem tetszik, mert nincs összhangban a meghirdetett alapelvvel: a legjobb vitorlázók a leggyorsabb hajókban. Olyan pálya kellene, amely nem korlátozza ezt az alapelvet.
Az is kiderült, hogy a hajó visszaállító nyomatéka 550 kNm körül lesz 11 emberre, azaz 50 kNm/fő. Ilyen magas egy főre eső visszaállító nyomatékról még nem hallottam semmilyen, különösen nem pályaversenyre épített hajónál. Összehasonlításul például egy Farr40-es szintén 11 fővel megy, és a nyomatéka 37 kNm, azaz 3,4 kNm/fő.
Visszatérve arra, hogy a hajók körülbelül egy perc alatt érnek a pálya egyik határától a másikig, a backstégek kávédarálói fordulónként 50 másodpercet pihenhetnek, és egy kreuzban legalább 5 percet tekernek majd rajtuk, tiszta erőből. Ez tényleg nagyon durva lesz, szerintem a csapatok tárt karokkal várják majd olimpiai bajnok evezősök és kajakozók jelentkezését. Az ETNZ csapatában egyébként nincs változás.
ARTEMIS RACING: A csapatban nincs változás, viszont úgy tűnik, hogy javultak erős szélben: Velence 50 000 dolláros trófeáját 25 csomós szélben nyerték meg a két Luna Rossa hajó, a Piranha és a Swordfish előtt.
ENERGY TEAM: Annyi a változás, hogy Peyron lesz a kormányos, ami egészen biztosan nagy élvezet lesz neki is, meg nekünk is.
TEAM KOREA: Outteridge egy újabb világbajnoki címmel gazdagabban visszaért, így nincs változás a csapatban.
CHINA TEAM: Fred Le Peutrecet leváltották, már nem is látni a csapatlistában, és a mezőny legfiatalabb kormányosa, az eddig tartalék Phil Robertson lett a skipper. A kínaiak egyelőre nemigen találják a csapatukat.
LUNA ROSSA PIRANHA ÉS LUNA ROSSA SWORDFISH: A mindenkit kínzó kérdés Nápoly után az lett, hogy mitől mennek ennyire jól az olasz csapatok annak ellenére, hogy a „szárnyas katamarán tojáshéja” még ott van a fenekükön. Hát kérem:
a) Draper már nem kezdő az AC45-ösben, a tavalyi szezont a Team Korea színeiben végigversenyezte;
b) az olaszoknak több évtizedes, igen jelentős AC-tapasztalatuk van;
c) azonnal két csapattal és két 45-össel kezdtek (rajtuk kívül csak az Oracle rendelkezik egynél több AC45-össel);
d) elég jó a katamarán tapasztalatuk (Draper és Campbell-James X40-esben, Draper ACS45-ösben is versenyzett);
e) a két kormányos, Chris Draper és Paul Campbell-James nagyon jól kijön egymással már gyerekkoruk óta, itt ráadásul hivatalosan is megosztják egymás közt a tapasztalataikat.

Flottaverseny-pontszámok evolúciója
Nápoly előtt ugyebár az ACWS egy-egy állomásának a vasárnapi flottaversenye „mindent vitt”. A bajnok mindig az lett, aki a vasárnapi versenyt megnyerte, teljesen függetlenül a hét közben elért eredményektől, amelyeket így pusztán edzéseknek, vagy mondjuk show-nak lehetett tekinteni. Emiatt igen sokan füstölögtek, engem is beleértve. Erre mit tesz isten, Nápolyra megváltoztatták a rendszert: itt már a hétközi versenyeket is beszámították (például 1. hely: 10 pont), de a vasárnapi eredményt döntően nagyobb súllyal (1. hely: 50 pont) vették figyelembe. A Nápolyi eredményeknél jól lehet látni, hogy a flottaverseny végeredménye így már kissé tükrözte a hétközi teljesítményt is, de azért továbbra is döntően a vasárnap elért eredménytől függött. Ez sem tetszett eléggé az embereknek. Szerencsére azonban, ahogy én nem voltam megelégedve, úgy a szervezők sem, így Velencére ismét megváltoztatták a vasárnapi verseny pontrendszerét: az első hely értéke a korábbi 50-ról 30-ra csökkent, a többiek pedig sorrendben 20, 15, 12, 10, 8, 6, 4, 2-re változott. Ez már tényleg jó: a vasárnapi verseny ugyan továbbra is súlyos (nem lehet a hétközi eredményre ráülni), de a hétközi jó teljesítményt nem képes negálni.

Új ACWS-kupa készült
Bemutatták az ACWS sorozat kupáját, amely precíziós technológiával, kissé talán hi-tech modorban kivitelezett, polírozott ezüst alkotás. Minden elemébe könnyedén beleolvasható egypár szimbolikus jelentés. A hi-tech, precíziós kivitelezés például az eszközök és technológiák hi-tech jellegét, a precizitás a hajók kivitelezésének, vagy akár a csapatok felkészülésének és versenyzésének a precizitását, a földgömböt tartó kilenc szárny a kilenc versenyző csapatot, a földgömböt magát pedig esetleg a versenyző csapatok és a változatos helyszínek nemzetközi jellege jelképeként is értelmezhetnénk, ha ez lenne a szándékunk. De nem ez, így maradjunk annyiban, hogy a kupa anyaga ugyanaz, mint az eredeti „nagy” kupáé.

Hátrányban a Match Race?
Már Nápolyban is feltűnt, hogy a párosverseny nem kap akkora hangsúlyt a közvetítésekben, mint a flotta (pl.: egyfutamos döntő!). Lehet, hogy Couttsék a nagy médiajelenlét utáni igyekezetükben azt hiszik, hogy a párosversenyek nézettsége kisebb lenne, mint a flottaversenyeké? Remélem, hogy nem. Én jól emlékszem például a Swedish Match Cup utolsó állomására Marstrandban (azt Coutts megnyerte), ahol mintegy százötvenezres nézősereg izgult mindennap Marstrand természet adta stadionjában, az öblöt szegélyező sziklákon. A párosverseny futamait – ellentétben a flottaversenyével – nagyon jól lehet követni, mert csak két hajót kell figyelni, így mindig észrevehetők a finomságok és könnyebb ínyencséget találni. A rajtok külön élvezetet jelentenek. Nekem a párosversenyekkel az a tapasztalatom, hogy minél több futamot látok, annál jobban érdekel, egyszerűen nem tudom megunni. A marstrandi verseny már jó pár évvel ezelőtt volt, és bár azóta nagyon sokat láttam már, máig emlékszem legalább 10 fantasztikus rajtra, amiből hat Couttshoz volt köthető. A jelenlegi flottaversenyzés nem ilyen: nem lehet egy-egy hajót végigkövetni, sem élőben, sem közvetítésben, a finomságok jelentős része észre sem vehető, a rajtok többsége mostanra már egyáltalán nem izgalmas. Azt vettem észre, hogy a futamok kezdenek hasonlítani egymáshoz, az emlékezetemben már most összekeverednek.

Újabb világbajnokság
Az ACWS csapataiban már-már több a világbajnoki cím, mint rajtuk kívül: Velence előtt és alatt két ACWS-kormányos is nyert egy-egy újabb világbajnokságot. Nathan Outteridge, a Team Korea kormányosa 49-esben közvetlenül Velence előtt nyerte a negyediket (Velencére még éppen visszaért), Tom Slingsby, az Oracle Racing-Bundock taktikusa pedig az ötödiket Laser Standardban. Ő azonban már nem ért vissza Velencére, ezért Coutts beszállt a csapatba taktikusnak.

 

Képgaléria: