Beszélgetés Dr. Kollár Lajossal, a Magyar Vitorlás Szövetség új elnökével

Dr. Kollár Lajos
Évtizedek óta nem fordult elő, hogy a Magyar Vitorlás Szövetség elnöki posztjára kettős jelölés után választanak elnököt. Május 10-én az MVSZ közgyűlésén a delegátusok meggyőző többséggel választották elnökké dr. Kollár Lajos pécsi sebészprofeszszort, aki a Tabu nevű klasszikus 40-es gazdájaként régi és népszerű szereplője a honi vitorláséletnek. Személyében jó ideje először aktív vitorlázó került a szövetség élére, ami már önmagában is figyelemre méltó változás a korábbiakhoz képest, amikor az elnökök jobbára protokollszereplők voltak. Kollár elődje, az egy évig regnáló Gál András Levente ugyan kilépett a statisztaszerepből, ám tevékenysége nem győzte meg a vitorláséletben meghatározó szerepet játszó nagy klubokat – és sok kisebb egyesületet sem –, így ennek okán alulmaradt a tisztújításon.

Kollár Lajosra nehéz feladat vár. Az iránta megnyilvánuló bizalom és elvárás hatalmas. Elnöki programjában a szövetség működésének alapvető reformját hirdette meg, ezt azonban kifejezetten nehéz gazdasági körülmények között kell beindítania. Nem könnyíti helyzetét az sem, hogy a korábbi elnökség néhány fajsúlyos szereplője nem vállalta a továbbiakban a munkát, és ez erős ellenszelet jelent. Hogy mást ne mondjunk: egyes szponzori szerződések elillanni látszanak a korábbi elnök bukásának következményeként.

– A választás, azt gondolom, eléggé egyértelműen megmutatta, hogy milyen nagy volt a változtatásra való igény a vitorlázótársadalomban. Legitimációs gondok tehát nincsenek, a teher viszont nagy, hiszen azoknak, akik bíztak bennem – pontosabban bennünk –, nem szeretnék csalódást okozni. A feladat végül is egyszerűen összefoglalható: azokat az elképzeléseket, amelyeket meghirdettünk, meg kell valósítani, különben elveszítjük a támogatást. És persze azokat is meg kell győznünk, akik nem ránk szavaztak, arról, hogy nem történt semmilyen dráma, egyszerűen egy másik elképzelés kapott most bizalmat. Jómagam is utánanéztem a szövetség történetében, hogy volt-e már kettős jelölés, de nem találtam analógiát. Szerintem az, hogy alternatívák között kellett a tagoknak választani, csak jót tett. Ha történetesen a másik csapat nyert volna, akkor ők érezhetnék annak megerősítését, hogy helyes, amit csinálnak. Soha ilyen számban nem jelentek meg küldöttek egy MVSZ-közgyűlésen, az aktivitás azt jelzi, hogy a klubok pontosan érezték a tétet és határozott véleményt nyilvánítottak.

– Mivel találkoztál, amikor adminisztratív tekintetben is átvetted a szövetség vezetését?
– Nyilvánvaló, hogy az előző elnökségnek is volt egy kapcsolat- és koordinátarendszere, ők sem légüres térben léteztek. A támogatók egy része jelezte, hogy nem kíván a továbbiakban együttműködni, és ez forráshiányt eredményezett. Az egész éves költségvetést újra kell tervezni, hiába van egy korábban elfogadott büdzsé, az már nem a realitásokat tükrözi. Nem vagyok különösebben riadt ettől, mert eddigi egyetemi pályafutásom során már megszoktam, hogy az év költségvetés nélkül indul és csak valamikor a tavasz végén, nyár elején alakulnak ki a keretek. Az előző elnökség több megállapodást is úgy kötött meg, hogy azok harminc napon belül felbonthatók voltak. A szponzorok egyike-másika visszalépett – szerencsére nem mindenki –, de biztató tárgyalásokat folytatunk új támogatókkal, s még arra is van esély, hogy a régebbiek egy csoportjával a korábbinál kedvezőbb szerződéseket tudunk aláírni. Úgy fest, hogy egy hónap múlva már elő tudunk állni egy olyan költségvetéssel, amelyben egyensúlyt mutat a bevétel és a kiadás oldal.

– Változások történtek az MVSZ-irodában is.
– Nagy sajnálatomra Gerencsér Gergő, az eddigi főtitkár nem vállalta a további munkát, pedig kifejezetten kértem, hogy maradjon. Az elnökség ezért úgy döntött, hogy ezúttal nem pályázat útján keresünk erre a posztra alkalmas személyt. Holzhauser Andrást kértük fel főtitkárnak, aki jól ismert alakja a balatoni vitorlázásnak, jelenleg is aktív versenyző és sokszoros magyar bajnok.

– Ez sem fordult még elő: az MVSZ-nek a versenyeken rendszeresen részt vevő elnöke és főtitkára van… Elnöki programod hangsúlyos eleme volt, hogy az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet fordítasz az úgynevezett kis tavak gondjaira.
– Ezt nagyon komolyan gondoltam, mert rengeteg lehetőséget látok bennük. Amint a legfontosabb szervezési feladatokat elvégeztem, útra kelek, és felkeresem a bázisokat. S természetesen sorra látogatom az egyesületeket is – a Balatonon igyekszem ezt hajóval megtenni; szerintem a főtitkár úr is támogat ebben.

– Mondhatom, remek legénységed lesz!
– Éppen elődöm okán mondom, hogy a stílus az bizony fontos dolog – főleg a vitorlázásban, ahol a magatartásformáknak nagy szerepe van. Hiszek abban, hogy a beszélgetésnek, a kötetlen formáknak jelentőségük van, a dolgokat nemcsak levelekben, e-mail-ben lehet megtárgyalni, hanem közvetlenül élőszóban. Visszatérve a szponzoráció kérdésére, én azt gondolom, hogy a támogatásokat feladatokra, projektekre kell szervezni. Ne az történjen, hogy a befolyó pénzek belekerülnek egy közös kalapba, aztán a szükség alapján újraosztják, amit lehet. A szponzornak is jobb a tiszta helyzet: ha olimpiai vagy utánpótláscélokra adja a pénzét, akkor az kerüljön az érintettekhez. Ha mozgáskorlátozottaknak szánja, akkor pedig oda. Transzparensen kell ezeket a kérdéseket kezelni, bárki számára áttekinthető helyzetet kell kialakítani, az MVSZ a klubok szervezete, és nem hatalmi központ. Ezt korábban már hangsúlyoztam és most, hogy elnök lettem, sem óhajtok ettől az alapelvtől eltérni. Üzenetértékűnek tartom továbbá, hogy az új elnökség egyik első döntése az volt, hogy 21-ről 29 millió forintra emelte az olimpiai és élsportcélokra elkölthető pénzkeretet erre az esztendőre.

– Mi az, ami az előző periódusból továbbvihető?
– A jót nem kell kidobni ez esetben sem. A Festetics-program például tartalmaz értékes elemeket, más kérdés, hogy egy sor dolgot újra kell tárgyalni. Mondok egy példát: a Bejárható Magyarország projekt kétségkívül alkalmas kormányzati támogatások elnyerésére, de szerintem tisztázatlan a vitorlázás szerepe a programban foglalt más aktivitásokkal összevetve. Nem látom, hogy miképpen valósíthatók meg a mi céljaink a természetjárókkal, vagy éppen a lovasturizmussal egybesöpörve. Ezt tisztázni szükséges. Alapszabály rögzíti a Magyar Vitorlás Akadémiai rendszer működtetését, ezt folytatnánk, pontosabban elkezdenénk, mert eddig nem sok minden történt e tekintetben. A korábbi elnökkel több alkalommal is korrekt hangvételű beszélgetést folytattam. Magával vitte a vitorlás-kártyarendszert és képviseli az Új Nemzedék alapítványt is, amely egy kormányhatározat nyomán rendelkezik a Hotel UNI működtetésének jogával is. Azaz együtt kell működnünk, de ennek keretei egyelőre még nem világosak.

 

Holzhauser az új főtitkár
Holzhauser András, főtitkár

Holzhauser András 1981-ben kezdett vitorlázni az MHD-ban (BYC) Hantó Istvánnal. 1989-ben 470-es junior magyar bajnokságot nyert Vida Kornéllal. Kalóz osztályban háromszor, 40-es cirkálóban és Regina 30 osztályokban pedig többször végzett az élen az országos bajnokságokon. Jelenleg Regina osztályban versenyez. 1989–95 között a Janus Pannonius Egyetem testnevelés-biológia szakán tanult, majd ugyanott elvégezte a turizmusszervező és tanári szakot is. Az egyetem elvégzése után 6 évig dolgozott külföldön angol és német nyelvterületeken. 2001-től saját vállalkozását irányítja, társadalmi szervezetben eddig még nem dolgozott.

 

Képgaléria: