Jogszabály esete a magyar valósággal.

Jó egy esztendeje tapasztalhatják a hazai hajótulajdonosok, hogy a kötelező időszaki vizsgálaton a hatóság kezd figyelmet fordítani a nagyhajókon található beépített WC-k működésére. Korábban ezt nem nézték, most viszont egyik-másik vizsgabiztos (jogbiztonság, jogegyenlőség és társai, ugye) csak azokat a hajókat vizsgáztatja le, amelyeken van beépített tárolótartály. Ennek hiányában a tulajdonosnak ki kell szereltetnie az eszközt a hajóból.
47Ez sokakat meglep, ám a keretszabály immár tízesztendős – csak éppen jó hazai szokás szerint eddig eltekintettek az alkalmazásától. A 2/2000. (VII. 26.) KöViM rendelet 1. számú mellékletében foglaltak szerint a WC-vel ellátott vízi járművön beépített tárolótartályt kell kialakítani, illetve lehetővé kell tenni tárolótartály ideiglenes jelleggel történő felszerelését.
Ez eddig rendben is lenne, ámde elgondolkodtató a rendelet azon kitétele, amely szerint „a beépített tárolótartálylyal épített vízi jármű beépített tartályának ürítésére szolgáló vezetéket szabványos csatlakozóval kell felszerelni, amely a szennyvíz átvételére rendszeresített fogadóállomáshoz történő csatlakoztatást lehetővé teszi.”
Nem kérdés, hogy környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból nagyon is indokolt a szabályozás, valóban elfogadhatatlan, hogy a Balatonba bármilyen szennyeződést szabadon leeresszenek. Ámde látott-e már a Kedves Olvasó bármely balatoni kikötőben leeresztőállomást, vagy mondjuk olyan szennyvízgyűjtő gépkocsit, amelyik kiszippantaná a tartályokból a tárolt anyagot? Ennek hiányában ugyanis nincs sok értelme a keménykedésnek, mert a szennyvíztartály tartalma alkalmas pillanatban a Balatonba üríthető, hiszen nincsen az ürítésre más megoldás. A tengeren öt mérföldnyire a parttól lehet elvégezni ezt a műveletet, ám a tavakon erre nincs lehetőség sehol sem. (A Bodensee-n hallatlanul szigorúak ebben a kérdésben, viszont ingyenes kikötői szolgáltatás a szippantás, amely benne van a kikötő bérleti díjában.)
Magyarán szólva elkezdtek – egyelőre következetlenül – alkalmazni egy jogszabályt, ámde a kikötők üzemeltetőitől nem követelik meg a jogszabály másik részének betartását. Az a maximum jelenleg, hogy a lejáró, vagy az új kikötő-használati engedélyek kiadásánál előírják, hogy a kikötőnek rendelkeznie kell olyan leeresztő-gyűjtőhellyel, ahová a vegyi WC-k tartalma üríthető. Nyilvánvalóan nem kevés befektetést jelentene a hálózat kiépítése és működtetése, de lenne ötletünk arra, hogy az állam miként segíthetné az előírások betartását: mi lenne például, ha az irritálóan magas mederhasználati díjak helyett például a környezetvédelmi előírások betartására kötelezné az üzemeltetőket?
Mindenki jobban járna.

 

Képgaléria: