Luis Vuitton Trophy – Íme a rajtlista: Ben Ainslie, Karl Jablonski, Roussel Coutts, Paul Cayard, Bertrand Pacé, Dean Barker, Francesco Bruni, Jochen Schuemann – ez valóban a világ élvonala. Egyértelmű az új sorozat sikere.
Luis Vuitton Trophy
Miközben a 33. Amerika Kupa (Lesz? Nem lesz? Hol lesz? Mikor lesz?) körüli bonyodalmak nem szűnnek borzolni az AC-rajongók és a szakmabéliek kedélyeit, a Louis Vuitton által életre hívott új versenysorozat sikeréhez kétség sem fér. A februári, aucklandi vizeken rendezett Pacific Series után november 7. és 22. között Nizzában gyűltek össze újra a csapatok, hogy ismét fair körülmények között mérjék össze erejüket. És bár a sorozat innovációban aligha ad újat a világnak (hiszen korábbi fejlesztésű AC-hajókkal versenyeznek), a regatta sportértékéhez nem férhet kétség, hiszen e versenyen nem a kampányok költségvetése, hanem a tényleges vitorlázótudás és a taktikai képességek csapnak össze egymással. Ez pedig jelenleg jóval több, mint amit az AC-sorozat az elmúlt években mutatni tudott a világnak…
Az első versenynap után az ETNZ-nek volt egyedül két pontja, az Artemisnek és a Teamoriginnak pedig egy-egy. Az ALL4ONE és a Synergy vesztett egyet-egyet és a Team French Spirit kétszer is kikapott. A BMWO és az Azzurra nem versenyzett az első napon, mert még edzés közben az ALL4ONE az ITA-99-essel eltalálta a zsűrihajót, és egy kétméteres lyukat vágott a hajó oldalába, így csak a másik két hajót lehetett használni a verseny elején.
November 9-re mind a két pár hajó készen állt, a futamokhoz már csak egyvalamire lett volna szükség: szélre… Végül a harmadik versenynapon a gyenge szellőben mindössze két futamot lehetett rendezni, ezek során az Azzurra megverte a BMWO-t és az ETNZ legyőzte a Synergyt. Egy nappal később az ősz végre visszatért a Cote D’Azure-re, és a 12-13 csomós szélben maximális számú futamot tudtak rendezni – hogy a hajók mennyire egyformák, azt ilyen körülmények között lehetett először látni: egyrészt, ahogy kell, a meccsek többsége már a start előtt (pontosabban, a start előtti 5 percben) eldőlt, a befutóbeli különbségek pedig egészen kicsik voltak: a 8 párharcból 7-ben 30 másodpercnél kisebb volt a különbség a győztes és a vesztes között. A várakozásoknak megfelelően befejeződött Round Robinok után (meglepetést csak a Synergy negyedik helye jelentett) az első négy hajó ment tovább az elődöntőkbe, a második négy pedig egymás közt lejátszotta a végső sorrendet. A szabályok szerint a RR győztese, a mindössze egy futamot vesztő ETNZ választhatott ellenfelet magának. Az első elődöntőben (melyekben a győztes kiléte a döntőhöz hasonlóan 3 futamban, vagy két győzelemben dőlt el) az ETNZ 2-1 re legyőzte a Synergyt, az Azzurra pedig szintén 2-1-re a Teamorigint. Aztán a döntőben megtörtént a lehetetlen: az addig legyőzhetetlennek hitt ETNZ-t az Azzurra kétszer is megverte, egyszer 25, egyszer pedig 17 másodperccel. A csapat igazgatója, Francesco Bruni öröme határtalan volt: amikor egy hónappal a verseny előtt újra életre hívta a gyakorlatilag 1987 óta tetszhalott, legendás olasz AC-csapatot, ilyen kezdetről álmodni sem mert. De igen elégedetten távozhatott a versenyről a remekül bemutatkozó orosz csapat is, amely a verseny elején háromszor kikapott, utána viszont a harmadik helyig menetelt: Jablonski a kezdeti vereségek után egymás után hatszor tudott nyerni az RR-ek folyamán, az elődöntőben egyszer elkapta az ETNZ-t, és a bronzéremért folytatott egymeccses csatában pedig legyőzte a Teamorigint.
A mezőny második felében a BMWO legyőzte a Team French Spiritet, de kikapott az ALL4ONE-tól, az Artemis pedig szintén megverte a franciákat. Folytatás jövőre Új-Zélandon, az eddigi szereplők, ha megtehetik, biztosan ott lesznek Aucklandon.
A csapatok
TEAMORIGIN GBR Ben Ainslie
SYNERGY RUSSIAN SAILING TEAM RUS Karl Jablonski
BMW ORACLE RACING USA Roussel Coutts
ARTEMIS SWE Paul Cayard
TEAM FRENCH SPIRIT FRA Bertrand Pacé
EMIRATES TEAM NEW ZEALAND NZL Dean Barker
AZZURRA ITA Francesco Bruni
ALL4ONE FRA-GER Jochen Schuemann
WSTA
A Pacific Series sikere után a résztvevők egy része (Larry Ellison, Yves Carcelle, Grant Dalton, Bruno Troublé és Russell Coutts) megalapította a World Sailing Teams Associationt, melynek első versenye volt a mostani nizzai regatta. A WSTA kifejezetten költséghatékony, látványos és egyenlő esélyeket biztosító, Amerika Kupa-szerű match race versenyeket kíván a jövőben szervezni. Az alapítók és a sorozatban versenyzők elsődleges célja természetesen az AC sorozatba való
visszatérés, de addig, amíg erre nem lesz lehetőségük, örömmel indulnak el az új sorozatban, mely az AC-szereplést megcélzó új csapatok (Synergy, TEAMORIGIN, ALL4ONE) számára is kiváló edzéslehetőséget biztosít
Képgaléria:
.
