Még mindig tisztázatlan a következő Amerika Kupa időpontja
Az előző cikkemet azzal fejeztem be, hogy „…mivel az SNG sem a GGYC kihívására, sem a levelére nem reagált, Larry Ellison megbízottjai útján elbattyogott a bíróságra, nevezetesen a Supreme Court of the State of New Yorkra, és keresetet adott be, amelynek eredményeként a bíróság – Herman Cahn bíró – beidézte a fel- és az alperest.”
Ismételjük át, hogy mi is történt a kupa megnyerése, 2007. július 3-a után. Július 5-én az SNG és a CNEV (a spanyol álklub) nyilvánosságra hozta a 33. Amerika Kupa Protocollját. Hat nappal később, július 11-én a GGYC, azaz Larry Ellison klubja átadta az ún. D(eed) O(f) G(ift) szerinti kihívását, és igényt tartott a Challenger of Record címre. Ezt az SNG el sem utasította, hanem egyszerűen nem válaszolt rá. Viszont befogadta a Shosholoza kihívását, majd még az angolokét, az ETNZ-ét és még másokét is. Július 20-án a GGYC az illetékes bírósághoz, a New York Supreme Court-hoz fordult, hogy pert indítson a címvédő és a szerinte rosszhiszeműen létrehozott CNEV ellen.

A spanyol kihívás érvénytelen
A következő hónapokban az amerikaiak, pontosabban Ellison, tartózkodtak az ítélet befolyásolását célzó akcióktól, ellentétben a svájciakkal, pontosabban Bertarellivel. Bertarelliék gőzerővel szervezték a 33. kupát, mintha mi sem történt volna. Például bejelentették, hogy egyezségre jutottak a spanyol kormánnyal, a kupa helyszíne Valencia lesz. Továbbá, hogy azért mutassák, tudnak ők arról, hogy vannak gondok, a problémák megoldására létrehoznak egy „független” döntőbíróságot – amelynek nem mellesleg minden tagját ők jelölték ki. E testület hivatott azt eldönteni szerintük, hogy kinek van igaza, amúgy pedig erősen „médiaorientált” nyilatkozatokat tesznek.
Mindez azonban nem nagyon befolyásolta Cahn bírót: ő november 27-én meghozta az ítéletet, amely szerint a spanyol kihívás érvénytelen, és a GGYC Challenger of Record pozícióját helyre kell állítani. Továbbá a két félnek tárgyalásokat kell folytatnia, és meg kell egyeznie a feltételekben. Ha ez nem sikerül, akkor életbe lép a DOG kihívás. A GGYC-nek a Protocollal kapcsolatos feltételei első pillantásra (meg akármeddig nézegetjük, akkor is) sportszerűnek tűnnek. Például e feltételek szerint:
– Az Osztályelőírást nyilvánosságra kell hozni.
– A Challenger of Record minden döntését a kihívók többségi szavazatával hozza meg.
– A kihívók két tagot jelölhetnek a „független” döntőbíróságba.
– A Védő versenyezhet a kihívók kupájában, de az ellene elért eredmények nem számítanak a kihívók rangsorolása szempontjából.
– Mindenki két hajót építhet, és 2009. január után tetszés szerint (versenyzésre vagy edzésre) használhatja mindkettőt.
Ezeket a feltételeket az Alinghi szerintem minden további nélkül elfogadhatta volna. Hogy miért nem tette ezt, az valószínűleg rejtély marad. Mindenesetre, mivel a fenti feltételekben nem sikerült megegyezni, a bíróság döntése értelmében életbe lépett a DOG kihívás, mégpedig a 90 láb hosszú és 90 láb széles hajóra vonatkozó. Amikor az Alinghi nem fogadta el a GGYC feltételeit, Vincenzo Onoreto, a Mascalzone Latino milliárdos tulajdonosa is készített egy Protocoll-vázlatot, amely nagy vonalakban megegyezett a 32. Protocollal, és amellyel a kihívók döntő többsége egyetértett. Coutts informálisan úgy nyilatkozott, hogy amennyiben az Alinghi ezt elfogadja, az Oracle azonnal visszavonja a keresetét. Ezután Onoreto megküldte a vázlatot az Alinghinek, amelyben azonban még annyi jól neveltség sem volt, hogy válaszoljon arra.
Közben azért az Alinghi nem nyugodott, és december 27-én ellenkeresetet nyújtott be, amelyben megtámadta az amerikaiak kihívását azon az alapon, hogy az hiányos.
A hiányosságot szerintük az jelentette, hogy a kihívásban szerepelt két kicsike szó: „keel yacht”. A svájciak által megbízott csavaros eszű amerikai ügyvédek azt állították keresetükben, hogy emiatt a két szó miatt a Védő és minden más hajós kétségek közt hánykódik, hogy akkor ez esetleg nem is egy többtestű hajó (mert a „keel yacht” egytestű), hanem egy olyan egytestű bárka, amely lehet akár ugyanolyan széles is, amilyen hosszú. Azaz a kihívás nem egyértelmű, sőt kimondottan zavaros. Megjegyzendő, hogy a keel yacht szavak nem a hajó Certificate-jében szerepelnek, hanem a kihívás szöveges leírásában, és a hajó ilyen, sőt akármilyen típusú megnevezése nem is követelménye a kihívásnak. A DOG egyszerűen járműről, még csak nem is vízi járműről beszél. A beadvány másik pontja az volt, hogy a CNEV, a spanyol klub, immár legális kihívóvá vált, mert teljesítette az egyik hiányolt feltételt, azaz versenyt rendezett „tengeren vagy tengeröbölben”.

Mi is történt tulajdonképpen?
Az mindenki számára világos volt, hogy a svájciak már szinte mindent elbuktak. Akkor mi a bánatot akarhattak még? Természetesen időt akartak nyerni. Én ugyan – sokakkal együtt – nem egészen értettem, hogyan is lehetne ezzel az újabb jogi taktikázással időt nyerni. Mert igaz ugyan, hogy Cahn bíró a legelső meghallgatáson, 2007. szeptember 10-én javasolta a határidő kezdőnapjának a befagyasztását, amellyel amúgy általában mindkét fél egyetértett, azonban nem fektették írásba egy megegyezés formájában, nem terjesztették Cahn bíró elé ellenjegyzésre, és így az nem is lépett érvénybe. Ezért a svájciaknak az az állítása, hogy volt egy halasztási kérelem és megegyezés, igaz is, meg nem is, de inkább nem. Ezért az a kérésük, hogy mégis legyen érvényes a halasztás, gyenge lábakon állt, és tényleg csupán a bíró jóindulatán múlott.
Az első futam DOG kihívásban szereplő dátuma 2008. július 4. volt. Az Oracle által indított per ítéletének dátuma pedig november 27. Az Oracle sportszerűen ettől számolt: 2007. november 27. plusz 10 hónap, az szeptember 27., azaz október. Az Alinghi által megjelölt határidő, 2009. július a következőképpen jöhetett ki: az általa indított „keel yacht”-per ítéletének dátuma 2008. március 18. Hozzáadva 10 hónapot január 18-át kapunk. Azonban a DOG szerint az északi féltekén nem lehet november 1. és április 30. között AC-t rendezni. Ezért, ha a halasztás érvényben lenne, a legkorábbi határidő 2009. május 1-je lehetne. Ehhez az Alinghi még, biztos, ami biztos, hozzácsapott 2 hónapot.
Egy szó, mint száz, az Alinghi jó messziről rárúgta a labdát, hátha az bemegy. Első lépésben úgy is tűnt, hogy tényleg, mert az idő múlt, az ítélet pedig csak nem akart megszületni. Az Alinghi az így nyert idő alatt elkezdte az edzéseket többtestű hajókban, és több, mint valószínű, gőzerővel dolgoztak a tervezőik is. Már 2008 márciusában jártunk, és még mindig nyerték az időt. Talán már unatkoztak is…

Az Alinghi reagálásképpen be is jelentette, hogy nem fellebbez
Egy reggel azonban arra ébredtek, hogy – a történetnek új mellékágat nyitva – az ETNZ beperelte őket, egyszerre két bíróságon is, a New York Supreme Courtnál és az USA District Courtnál. Az egyik per alapja az, hogy az ETNZ és más szindikátusok is jelentős pénzügyi kötelezettségeket vállaltak Bertarelli szervezetének arra az ígéretére és jogi kötelezettségvállalására, hogy 2009-ben Amerika Kupa-védés lesz. Mint keresetükben írják, ez a kötelezettségvállalás előfeltétele volt nevezésüknek. Mivel a versenyt – az Alinghi hibájából – nem az adott időben rendezik, az ETNZ-t igen jelentős anyagi kár éri. A másik, a District Courtnál beadott per az Alinghi mint Védő felelősségmulasztásait teszi szóvá: (Bertarelli) „a DOG betűjét és szellemét is többszörösen megsértette. Túszként tartja fogva ezt a nagy hírű versenyt annak érdekében, hogy ellenőrzése alatt tartsa az eseményből származó igen jelentős anyagi előnyöket, továbbá, hogy eliminálja az ellenfeleket. Mr. Bertarellinek megvolt a lehetősége, hogy az Oracle méltányos javaslatát elfogadja, amelyet egyébként a kihívók többsége aláírt, és ezzel lehetővé vált volna a kupa 2009-es megtartása. De nem tette…”
Március 18-án aztán Cahn bíró ismét ítéletet hozott. Az ítélet lényege a következőkben foglalható össze:
a) A CNEV versenyrendezése nem új információ, már az előző ítélet meghozatala előtt is ismert volt, ezért az erre való hivatkozást elutasította.
b) A „keel yacht” megfogalmazásról a Védő már az első meghallgatás idején tudott, de akkor nem tette szóvá, azaz akkor még nem volt neki zavaros ez a pont. Mi több, az Alinghi egyik szóvivője, Hamish Ross akkoriban úgy nyilatkozott, hogy a GGYC kihívása csakis többtestű hajót jelenthet, ezért az erre való hivatkozást elutasította.
c) Ha bármelyik fél fellebbezni akar, azt már csak a verseny után teheti majd meg.
Ez már tényleg susztermatt volt. Az Alinghi reagálásképpen be is jelentette, hogy nem fellebbez. Továbbá azt is, hogy „döntsük el a versenyt a vízen, 2009 júliusában”. Az embernek erről Monthy Python Gyaloggaloppja jut eszébe: a kezeitől és lábaitól megfosztott Fekete Lovag gálánsan döntetlent ajánl sértetlen ellenfelének. Meg van itt még egy nagyon finom, mintegy mellékesnek tűnő szál is: az ember véletlenül elkezd számolni, hogy 2007. november 27. meg 10 hónap (mert ennyi időn belül kell kiállni a védőnek a kihívóval szemben) az 2008. szeptember 27., azaz az Alinghi-nek 2008 októberében ki kéne állnia, hacsak valamilyen komolyabb csoda nem történik, például a bíró esetleg 2009 júliusát jelöli meg, esetleg eljön a végítélet elevenek és holtak fölött vagy például az amerikaiak a korábbiakat értékelve azt mondják, hogy „bocs, mégis legyen a verseny 2009 júliusában.” Mindenesetre most a két ellenfélnek egyezségre kell jutnia a kihívás dátumát illetően. Ha ez nem sikerülne, a bíróság majd kijelöl egy dátumot.

 

 

Az Alinghi csalódott a találkozó eredményével
Közben Coutts nyilvánosságra hozta az Oracle hajózó legénységének 27 fős magját, köztük olyan nevekkel, mint Ross Halcrow (trimmer), John Kostecki (taktikus), Joe Newton (trimmer), Dirk de Ridder (mainsail trimmer), Michele Ivaldi (navigátor), Hamish Pepper (stratéga), James Spithill (kormányos) – a csapat mindennek mondható, csak gyengének nem.
Mellesleg az Oracle, csakúgy, mint az Alinghi, szorgalmasan edz, mindketten Lorient-ban, és mindketten többtestű hajókban. Két héttel ezelőtt még mindketten Extrem 40-es katamaránokat használtak, most azonban szinte egyszerre váltottak: az Oracle átült egy 60 lábas trimaránba, a Groupama 2-be, és egyúttal konzultánsként leszerződtette annak skipperét, Franck Cammas-t, és a francia legénység néhány tagját, például Thierry Fouchier-t és Bruno Laurent-t. Mellettük eddig minden edzésen részt vett Coutts, Kostecki és Spithill.
Az Alinghi pedig átnyergelt egy szintén 60 lábas trimaránra, az ORMA 60 Fonciára. De ahogy az ilyenkor lenni szokott, már az ág is húzza őket: március 31-én 20 csomós szélben felborultak, a hajó teljesen fejre állt, és ketten meg is sérültek (szerencsére már jól vannak). A hajó kreuzból esett le raumba, és amint az a többtestűeknél gyakran előfordul, lefúrt az alsó két test orra. Az Oracle aznap nem ment ki edzeni a durván hullámos tenger miatt. Az incidens bizonyítja, hogy szükséges lesz tapasztalt többtestű vitorlázókat kulcspozíciókba helyezni a csapatoknál. Az is érdekes kérdés, hogy Amerika Kupa-vitorlázók átképezhetők-e egyáltalán nagy többtestűekre.

De mi történt közben az időpont-egyeztetéseken?
Az Alinghi aktuális hírlevele március 26-án ezt a címet viselte: „Az Alinghi csalódott a találkozó eredményével”.
Kitalálható, hogy az egyik várt csodára nem került sor: Coutts ugyanis a megbeszélésen nem mondta, hogy „jó, legyen 2009. július”, hanem 2008 októberét jelölte meg elfogadható dátumnak. Kijelentette továbbá, hogy ők már építik a hajójukat, és szerinte az Alinghi-nek is van elég ideje arra, hogy megépítse a sajátját, pláne mennyi ideje lett volna, ha idejében – az első ítélet meghozatala után – nekifog. Ha mégse lenne, akkor esetleg használhatja valamelyik meglévő hajóját. Az Alinghi a hírlevélben panaszosan megjegyzi, hogy ők flexibilisek voltak a végletekig, hajlandók lettek volna más dátumban is megegyezni, sőt, akármilyen dátumot elfogadtak volna – 2009. május 1-je után.
Így most a kupa ügye ismét visszakerült a bíróságra: az Alinghi azt kérte, hogy a bíró jelölje ki az időpontot, de lehetőleg valamikor 2009. május 1-je után, mert előbb nem lesznek kész. Április 2-án sor került a meghallgatásra, és Cahn bíró azt ígérte, hogy hamarosan dönt.
őszintén szólva, megjelent az írás a falon. Bertarelli jelenleg akkora bajban van, hogy azon sem csodálkoznék, ha lemondana a védésről, átadná a kupát az Oracle-nek és örökre eltűnne az Amerika Kupa világából. Ez a többieknek is előnyös lenne, mert így előbb elindulhatna a következő AC. Sokakat kínozhat a kérdés, vajon miért döntött Coutts a többtestű hajó mellett. Szerintem azért, mert ezzel jelentősen növeli az Oracle esélyeit arra, hogy megalázóan megverjék az Alinghit. Az egytestű hajók fejlődésgörbéje már csaknem vízszintes, a többtestűek fejlődése azonban csak a legutóbbi időkben indult meg igazán. 90 lábas többtestű, pályaversenyzésre alkalmas versenyhajó például eddig még soha nem épült, és nem ok nélkül. (Az egyetlen, a jelenleginél jóval kisebb pályakatamarán az amerikaiak 1988-as AC-nyertese.) Egy ilyen hajó megépítése, bevitorlázása és a legénység felkészítése kis túlzással a Hold-programhoz hasonlítható, amely gyökeresen különbözik minden addig ismert dologtól, és amelyben például vadonatúj dolgokat kell útközben ki- és feltalálni. Mint tudjuk, a DOG szerint a hajót a részt vevő országban, az Alinghi esetében Svájcban kell megépíteni. Az amerikaiak mögött ott áll az egész hadi- és repülőgépiparuk, meg például az űrkutató cégeik, beleértve a NASA-t is. Ehhez képest mi áll a svájciak mögött? A Boeinget 20 Bertarelli sem tudja arra a pár hónapra Svájcba telepíteni, és ha nagyon cinikusak akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, csokoládé- és óragyárakban aligha lehet 90 lábas katamaránokat építeni és fejleszteni…

Képgaléria: