Befejeződött a 2011–12-es Volvo Ocean Race, amely minden korábbinál kiélezettebb küzdelmet hozott. Győztek a franciák a Franck Cammas kormányozta Groupamával. A versenyt a tökéletesen működő kommunikációs technikának köszönhetően milliók figyelhették az interneten.

 

Bár a tényen, hogy az eddigi legszorosabb Volvo – beleszámítva az előd Whitebreadeket is – verseny ért véget 2012. július 8-án, már nem lehetett változtatni, a végeredmény mégiscsak eldőlt az utolsó előtti óceáni szakasz – a Lisszabon–Lorient rohanás – felénél. A példásan vitorlázó Telefónica ugyanis az Azori-szigeteki forduló után az egyre erősödő szélben először az egyik, majd a másik kormánylapátját is eltörte. Egyetlen tartalékkormánnyal a hatalmas hullámok között nem tehettek mást, mint racing helyett cruiser üzemmódba kapcsoltak, és szomorúan nézték, ahogy szakaszbéli, és bizony összetettbeli vezető helyük is a múlté lett. Végül ötödikek lettek a szakaszon, a partra érve Martinez megismételte azt, amit a második kormánylapát eltörése után kürtölt világgá: „éppen most vesztettük el a Volvo Ocean Race-t”. Balszerencséjük valóban hatalmas, a remekül vitorlázó Telefónica szinte végig vezetett a versenyen, de a „szinte”, mint máshol sem, itt sem volt elég.
A Telefónica haváriája után a nyolcadik szakaszon a Groupama állt az élre. Haváriájuk nekik is akadt a szakaszon, még az Azori-szigetek felé a nagyvitorlájuk szakadt el. Cammas és csapata ugyanakkor nem is képzelhette volna el szebben: a szoros versenyt gyakorlatilag eldöntő óceáni szakaszgyőzelemre hol máshol, mint a verseny francia kikötőjében, a csapat bázisán került sor. Másodiknak jött be a Camper, harmadiknak a PUMA, és mivel ez a sorrend a Bretagne In Port Race-en is megismétlődött egy hét múlva, a Camper magabiztosan haladt az ezüstérem felé, a Groupama előnye pedig gyakorlatilag behozhatatlanra nőtt (de a versenyt matematikailag csak Írországban nyerték meg).
Az utolsó, tényleg csak egy lóversennyi rohanásra elegendő offshore szakaszban az Abu Dhabi vezető helyről kényszerült lassítani egy víz alatti tárggyal való ütközés után (a hajónak a keelje sérült meg). Az ETNZ-Camper a legrövidebb, de nekik igencsak fontos szakaszon végre megszerezte első óceáni győzelmét, a Groupama és a PUMA előtt, és mivel ezzel az új-zélandiak előnye már hat pontra nőtt a harmadik PUMA előtt, a kérdés csak az volt, tud-e a PUMA nyerni Galwayben a part közeli futamon, hogy ő legyen az Inshore bajnok. Ken Readék behúzták, így a legtöbb pontot ők szerezték a part közeli futamok során. A győzelem pedig minden túlzás nélkül megérdemelten ment a Groupamának, és a világ egyik legjobb offshore vitorlázójának, Franck Cammas-nak. Hogy a névadó szponzor Volvo milyen érzésekkel fejezte be a versenyt, azt csak sejteni lehet – mindenesetre nyugodtak lehetünk, lesz következő VOR, sőt VOR-ok –, de hogy a Groupama biztosító sportszponzorációval foglalkozó munkatársai is egymás hátát lapogatták az eredményt hallva, abban biztosak lehetünk…

Az eddigi legsikeresebb
A verseny mostani kiadása nem csak az eddigi legszorosabb, hanem a legsikeresebb is volt – jelentette ki az eredményhirdetés után Knut Frostad, a VOR CEO-ja Írországban. A 11. VOR minden tekintetben felülmúlta az eddigi versenyeket, szólt a kommüniké, amihez mi csak csendben tesszük hozzá, hogy az indulók száma tekintetében biztosan nem, ilyen kevés, azaz összesen hat hajó soha nem indult a versenyen. Tény ugyanakkor, hogy a hatból négy csapat szinte az utolsó napokig versenyben volt a végső győzelemért, erre pedig eddig soha egyetlen VOR vagy Whitebread versenyen nem került sor, legyen az indulók száma akár 25 vagy 35 is. „A verseny sosem volt jobb állapotban, mint most” – közölte a vezérigazgató. ő tudja, az mindenesetre biztató, hogy a sorozat két tulajdonosa, a Volvo-csoport és a Volvo autós üzletág a nem is csak egy, hanem két következő sorozatra jelentette be támogatását, ráadásul már az alicantei rajt előtt. E döntésükben csak megerősíthette a felelősöket az is, hogy a kikötői falvakat a kör során több millióan keresték fel (csak a galwayi centrumot 9 nap alatt 900 ezer ember látogatta meg), a verseny hivatalos weboldala 109 millió egyéni letöltést produkált, 51 ezer cikk jelent meg a versenyről, és a VOR a Facebookon a legfontosabb vitorlázó tulajdon lett a közösségi oldalon, 200 ezer rajongóval. Egyszóval, hiába a gazdasági válság, a vártnál jóval több és nagyobb műszaki probléma, vagy a kalózveszély az Indiai-óceánon, a dolog működött, amin pedig javítani kell, arra Frostad szerint van megoldás. Nyilvánvaló, jó lenne emelni az induló csapatok számát, ahogy az is egyértelmű, hogy csökkenteni kellene a mű-szaki kockázatokat. E két legyet egy csapással igyekeznek leütni, azaz megoldani: a verseny végén bejelentett one design hajótervek nyilvánvalóan csökkentik a költségeket (a számítások szerint 12-15 millió euróból már versenyképes kampányt lehet majd folytatni, és ez jóval kevesebb, mint amit a Groupama, a PUMA vagy a Telefónica költött el az elmúlt két évben). A kevesebb költség több indulót is jelent, a tervek szerint legalább 8-10 hajó sorakozik majd fel a rajtvonalon 2 év múlva. Amit most tudunk, az annyi, hogy a következő verseny is Alicantéből indul (hogy a szervezők hosszú távra terveznek, látszik abból is, hogy nemrég a városban VOR-múzeumot nyitottak), idén augusztusban elkezdik gyártani az első hajót, decemberben kiderül az útvonal, és 2013 júniusától héthetente elkészül majd egy-egy új hajó. A szekér most megy, a frissen befejeződött verseny nyomán több tucat város jelezte, szeretne a következő útvonalban szerepelni – nekünk, nézőknek pedig elég legyen annyi, a VOR-sztori történelmét biztosan írják még egy darabig.

A győztes francia
Franck Cammas, a karizmatikus francia sportoló 39 évesen már többszörösen is biztosította helyét a vitorlázás történelemkönyvében. A sosem nyugvó franciát perfekcionizmusáról ismerik és félik versenytársai, csapatának tagjai pedig pont ezek miatt szeretnek vele együtt dolgozni. Cammas mostani győzelme előtt is az egyik legsikeresebb offshore legendának számított Franciaországban és a világ többi részén is. Nyert már Transat Jacques Vabre-t, Route du Rhumot és ORMA trimarán-világbajnokságot is, utóbbit nem is egyszer. Nem nehéz megérteni, hogy amikor Eric Tabarly 1993–1994-es La Poste kampánya óta először komolyan felmerült, hogy legyen francia induló a VOR-on, miért esett Cammas-ra a választás. A tét nem volt kicsi, miközben a versenyen majdnem két évtizede nem indult francia csapat, nyerni egyetlenegyszer tudtak franciák (Lionel Péan 1986-ban a L’Esprit d’Equipe-pel), pedig Franciaországban az óceáni vitorlázás hihetetlen népszerűségnek örvend. A szólóversenyek nagyszámú indulója, a gazdasági válság alatt is működő szponzorszerződések, no meg a francia nemzeti öntudat: egyszóval, ha ez kimondásra csak ritkán került is, de a Groupama és Cammas kampányának célja egyértelműen a verseny megnyerése, és az új-zélandi–ausztrál hegemónia megtörése volt. Cammas maga rendkívül sikeres többtestűkarriert tett félre, amikor három évvel ezelőtt jelezte, csapatával és szponzorával az egytestű Volvo-mezőny felé tart.
Cammas a verseny alatt ugyanúgy nem bízott semmit a véletlenre, ahogy a felkészítés és a csapattagok kiválasztása során sem. A Grou-pamán a legjobb szólóvitorlázók szerepeltek, akik két éven keresztül készültek a lorient-i bázison – nem véletlenül jelöltük meg lapunk tavalyi, VOR-indító anyagában a csapatot az egyik legnagyobb esélyesnek. A fedélzeten pedig a verseny alatt Cammas sosem hagyta pihenni embereit, Damien Foxall szerint Cammas-nak „a tökéletes sosem elég – szerinte mindig mindent lehet még jobban is csinálni”…
A mostani, fantasztikus győzelem (melynek során a Groupama mindössze egyetlenegyszer nem került a dobogóra az óceáni szakaszok után) úgy tűnik, hogy Franck Cammas számára a Francia Becsületrend és a számos egyéb kitüntetés után nincs már messze az ISAF Év Vitorlázója díj sem.

 

 

Új hajó jön 2014-ben
A Lorient-ben bejelentett információk szerint véget ér a Volvo Open 70-esek korszaka. A hajók fantasztikus sebességre voltak képesek, ugyanakkor a költségek nagyon elszálltak, és a műszaki fejlesztési verseny nem kedvezett a biztonságnak sem. Azt, hogy egy hajó mennyi időre van hitelesítve, jól láthattuk a Sanya példáján: a hajó az előző versenyen még nyerni tudott, a mostani kiadásban felújítva sem volt versenytársa az új hajóknak, pedig a fedélzetén kiváló vitorlázók ültek. Mike Sanderson be is jelentette, kizártnak tartja, hogy egy ilyen, utolsóként jegyzett körrel fejezze be Volvo-pályafutását, és győzelemre esélyesen tér majd vissza 2014-ben. Erre minden lehetősége adott lesz, mert a következő versenyben végre megtörténik majd az, amiről már sokszor volt szó: a VOR-t one design hajókkal fogják futni. Ehhez értelemszerűen pályázat kellett, a feladat az volt, hogy a hajó legyen sokkal olcsóbban megépíthető, de ne legyen sokkal lassabb, mint a mostani hajók. Egy pályázatnak mindig vannak vesztesei, jelen esetben például közéjük tartozik Juan Kuoyoum-djian, aki eléggé meglepődhetett az eredményen, tekintettel arra, hogy a mostani és az előző versenyen is az ő hajói jóval gyorsabbak voltak a versenytársaknál – ez tény, csak a következő versenyre nem a leggyorsabb, hanem a legolcsóbban kihozható, legbiztonságosabb és gyors hajókat rendeltek Volvóék. A győztes a Farr Yacht Design iroda lett, mely az új, 65 lábas hajót már gőzerővel tervezi. Az építést pedig egy brit, olasz, svájci és francia vegyes csapat fogja végezni, az említett országok vezető hajógyártó műhelyeinek összefogásával. A tervek szerint a hajó alig valamivel lesz lassabb a mostani 70 lábasoknál, és hogy a nézők se maradjanak ki a számításból, Frostad a franciaországi sajtótájékoztatón örömmel jelentette be, hogy ez lesz az első offshore versenyhajó a világon, amivel kapcsolatban már a tervezés és a hajóépítés során számításba veszik a legmodernebb audio-, video- és műholdas felszereléseket. Hiába, a Media Crew Member, azaz a fedélzeten szinte kizárólag fotós-videós-hírnöki feladatokat ellátó vitorlázó intézménye, Frostad nagy újítása volt 2008-ban, aminek sikere cáfolta azt a tévhitet, miszerint az offshore vitorlázás nemigen közvetíthető a televízióban. Közvetíthető az, a kérdés csak az, hányan értenek hozzá, hogy értékeljék a látottakat. A VOR-t pedig nemcsak izgalmai és elképesztő kompetivitása miatt kell tisztelni, hanem azért is, mert pontosan az ilyen versenyek növelhetik a szakértő nézők táborát…

 

 

Végeredmény
1. Groupama Sailing Team 253
2. CAMPER–ETNZ 231
3. PUMA Ocean Racing 226
4. Team Telefónica 213
5. Abu Dhabi Ocean Racing 131
6. Team Sanya 51

Franck Cammas névjegye
A francia vitorlázótársadalom aktuális sztárja 1972-ben született tanár szülőktől. Marseille-ben nőtt fel, a város öblében 10 éves korától vett részt Optimist-versenyeken. Középiskola után matematikát kezdett hallgatni, sőt járt a zeneakadémiára is, zongora szakra, de aztán győzött a tenger, és Cammas inkább a profi vitorlázó életpályát választotta. 1997-ben még csak 24 éves volt, amikor rajthoz állt a Figaro du Solitaire-en, az 1600 tmf-es Európa-kerülő szólóversenyen, amit rögtön meg is nyert, maga mögé utasítva a korszak legjobb szólóvitorlázóit. A győzelem után szinte azonnal támogatási szerződést kötött a Groupamával, mely együttműködés máig tart, és napjaink legsikeresebb sportszponzorációi közé tartozik. Cammas a hatvanlábas Groupama 2 trimaránnal ötször nyert ORMA világbajnokságot, az óceáni rekordok döntésére épített Groupama 3-mal pedig számtalan rekordot tart ma is. Ezzel a hajóval kerülték meg a földet először nonstop kevesebb mint 50 nap alatt, a 48 napos rekord közel két évig volt érvényben. Cammas vérbeli sportember, szenvedélyes kerékpáros és hegymászó. Brazíliában csak a szakasz végén elszenvedett árboctörés mentette meg a csapatát attól a tervétől, amit már régóta szövögetett, és amely egy 6000 méteres hegy csapatépítő célzatú meghódításában csúcsosodott volna ki.

 

 

Képgaléria: