A kunaárfolyam rejtelmei.
Mintha évről évre drágább lenne a horvát fizetőeszköz
A horvát tengerparton nyaraló magyar turisták gyakori és valós tapasztalata, hogy Horvátország igen drága. Az országban semmilyen poszttervgazdasági olcsóság nem tapasztalható, sőt az összehasonlítási alapul szolgáló Görögország, Spanyolország, de olykor még Olaszország is olcsónak tűnik Horvátországhoz képest. A visszatérő vendégnek olyan érzete is lehet, mintha évről évre drágább lenne a horvát fizetőeszköz, a kuna, illetve mintha idényen belül is egyre jobban elszállnának az árak. Mindez részben igaz, részben csalóka.
Horvátország hozott egyfajta döntést, tartósan túlértékelt devizát tart fenn, vagyis a kuna valóban kifejezetten drága. (A kuna szó egyébként nyestbőrt jelent, és onnan ered, hogy korábban valóban fizetőeszköz funkciója volt a nyestbőrnek.) A drága kunának sok előnye és rengeteg hátránya van a horvát gazdaságra nézve, aminél minket bizonyára jobban érdekel, hogy a magyar turisták számára ebből inkább csak hátrányok származnak. Mielőtt ezeket részleteznénk, nézzük meg, hogy miért is drága a kuna, illetve miért pont a turisztikai idényben ennyire drága! Azt gondolhatnánk, hogy a külföldi vendégek tudatos megkopasztásáról van szó, pedig megdöbbentő módon a horvát állam, elsősorban a Horvát Nemzeti Bank éppen ez ellen igyekszik dolgozni.
A versenyképességnek rosszat tesz az erős deviza
A folyamat a következőképpen írható le: a 4,5 millió lakosú Horvátország gazdasága viszonylag kicsi, éppen ezért sebezhető is, a devizát már kisebb eladási-vételi tételek is megmozgatják. A kuna árát ugyanis, mint minden termékét, a kereslet és a kínálat határozza meg. Nyáron folyamatosan egyre többen keresnek kunát, mint amennyien eladni szeretnének. Az országba özönlő turisták ugyanis saját devizájukat átváltják kunára, hogy legyen költőpénzük, azt javarészt elköltik, kunát azonban sokkal kevesebben akarnak eladni, például érdemben kevesebb horvát utazik külföldre, mint amennyi turista érkezik. Eladó nem lesz több a kunapiacon. Természetesen olyan hatások sem elképzelhetetlenek, amelyek kunaeladást és eurókeresletet támasztanak, például a nagy idegenforgalmi áradat idején bizonyos termékek importmennyisége is biztosan emelkedik Horvátországban, de a kunapiac nyáron tartósan keresleti. Éppen ezért tapasztaljuk azt, hogy a tavasztól július végéig terjedő időszakban általában drágul a kuna. A Horvát Nemzeti Bankot ez zavarja, mert sok olyan hatása is van az erős devizának, ami káros, ezért interveniál, vagyis kunaeladásokkal igyekszik kiegyensúlyozni a piacot.
Amúgy valójában maga a kuna hosszabb távon nem drágul (7,3 kuna = egy euró a tartós árfolyamközép), ahogyan a horvát infláció sem elviselhetetlen. A korábban kialakult bázis azonban egy túlértékelt devizájú Horvátországot alakított ki. Nézzük meg ezek után, hogy miért jó ez és miért rossz Horvátországnak, mi az ára a mi „lehúzásunknak”?
Kezdjük azokkal az előnyökkel, amelyeket a horvátok erős devizájuk miatt élveznek. Minden horvát, legyen az egy magánszemély, egy cég vagy éppen az állam, aki idegen devizában adósodott el, jól jár, hiszen ahogy erősödik a kuna, úgy a hitelek törlesztése egyre kisebb terhet jelent. Egy dollárhitellel rendelkező horvát cég úgy érezheti, hogy egyre kevesebbet kell törlesztenie. Amennyiben a horvát magánszemélyek nem a saját, csodálatos tengerpartjukon szeretnék kipihenni fáradalmaikat, akkor is élvezhetik az erős kuna örömeit, idegenben többet ér a devizájuk, aki külföldre utazik vagy aki külföldről importál árukat, az folyamatosan azt tapasztalja, hogy sokat ér a kunája. Az ország gazdasági erejének, versenyképességének azonban mindenképpen rosszat tesz az erős deviza. Gondoljuk csak el, ha a kuna gyengébb deviza lenne, egy euróért nemcsak 7,3, hanem a példa kedvéért 9 kunát is lehetne kapni. A horvát exportőrök számára minden egyes euró-exportbevétel rögtön több bevételt jelentene hazai devizában, érdemesebb lenne külpiaci eladásra törekedni. Vagy nézzük a versenyképességet! A munkavállaló mindig hazai devizában számol. Ha egy horvát ipari munkás órabére 73 kuna, akkor 7,3 kunás euró mellett 10 eurós órabért kell a vállalkozónak beépítenie az exportárba. Ha egy euró 9 kuna lenne, akkor ugyanaz a 73 kunás órabér csak 8 euró lenne. Versenyképesebb lenne a horvát gazdaság, mert ugyanannak a terméknek az árába nem 10 eurós, hanem 8 eurós órabér épülne be.
Idegenforgalom kontra ipari érdekek
Ami pedig a horvát gazdaságban rendkívül hangsúlyos idegenforgalmat jelenti, a helyzet rövid távon kedvező, hosszabb távon kétséges hatású a horvát idegenforgalom számára. Ha a tengerparti turista a 7300 kunás heti költésével ezer eurót hagy az országban, és nem csak 800-at, ami a 9-es árfolyam esetén adódna, akkor Horvátországnak ezen a turistán több devizabevétele keletkezett. Ha azonban a pénztárcáját alaposan megvizsgáló vendég kiszámolja, hogy ebből a pénzből Görögországban két hétig is jól érezhette volna magát, akkor lehet, hogy legközelebb célországot vált, és a horvát idegenforgalom összbevétele mégis csökken, a megcsappant vendégéjszakák miatt. Mi következik mindebből a magyar turisták számára? Valójában semmi. A horvát árak ismeretében mindenkinek meg kell hoznia a döntést, hogy vállalja-e az olykor igencsak húzós kiadásokat. Aki szeret pár forint átváltási nyereségért spekulálni, az persze megteheti, hogy idény előtt már jó előre vesz kunát, de ezen sokat biztosan nem fog fogni. Érdemi gazdaságpolitikai irányváltásra pedig aligha lehet számítani Horvátországban, a néhány exportorientált ipari vállalat lobbijánál alighanem továbbra is fontosabb lesz az idegenforgalom azonnali, és igen magas bevétele.
Képgaléria:
