Amerika Kupa: utózöngék és épülő jövő.
Biztos emlékeznek még, hogy a második futam előtt a rendező svájci kontingens – egy kivétellel – fellázadt, és nem volt hajlandó közreműködni a verseny megrendezésében. Az ISAF vizsgálódni kezdett az ügyben, és a következőkre jutottak: Az ISAF elismeréssel nyugtázta Harold Bennett eljárását a második futam megrendezésével kapcsolatban, beleértve a lázadás letörését is. A három svájci felelősségre vonásától eltekintettek, mert nekik nincs ISAF-minősítésük, és nem is az ISAF nevezte ki őket rendezőnek, hanem a svájci védő. Így a 34. szabály nem vonatkozik rájuk.
A versenyszabályokat módosítani kell, hogy világosabb legyen a versenyrendezőség és a főrendező viszonya, különös tekintettel arra, mely kérdésekben dönt a főrendező egyedül és melyekben a rendezők többségi szavazata. Az ISAF-szabály félreérthetősége ellenére a helyzet félreérthetetlen volt: a legfelsőbb bíróság ítélete egyértelművé tette, hogy a szél- és hullámviszonyok mérlegelése és a futam elrajtoltatása Bennett hatáskörébe tartozott.
Azért volt még egy-két érdekes észrevétel a vizsgálatban: mivel nem bizonyítható, hogy a lázadók külső befolyás hatására viselkedtek úgy, ahogy viselkedtek, az ISAF nem bocsátkozott spekulációba. Az eufemisztikusan megfogalmazott mondat a következőt jelenti: „bár velünk együtt sokan erősen sejtik, hogy mi történt, de nem bizonyítható, hogy a svájci rendezők az Alinghiről kaptak utasítást. Ezért ezzel nem foglalkozunk.”
Mellesleg: a fellázadt svájciak az első kreuz kétharmadánál, amikor az Alinghi több száz méterrel vezetett, oda nyilatkoztak, hogy mégis igaza volt Bennettnek. Úgy tűnik, a 33. AC-ban ez volt a svájciak legeslegutolsó próbálkozása… Most már tényleg meghalt a király. Hát akkor: éljen a király! Jöhet és jön a 34. verseny.
Tudjuk, hogy az amerikaiak a futam végét követően azonnal, még az egyik vendégmotoroson elfogadták a Mascalzone Latino és a Club Nautico di Roma képviselőjét kihívónak. Nagy munka vár a Védőre és Kihívóra: hol, milyen hajóban, milyen szabályok mellett, milyen résztvevőkkel, mettől meddig vívják majd a mecscset. Mindenki azt várja, hogy Couttsék nagyon sportszerűen fognak eljárni, és minden, ami azóta történt, ezt igazolja. A rengeteg informális beszélgetés után május 6-án a Védő képviseletében Coutts és a kihívók (COR) képviseletében Vincenzo Onorato sajtótájékoztatót tartott Rómában, a Capitoleumi Múzeumban.
Az alapkoncepció (hogy ti. egy klub kihív egy másik klubot) az eredeti formájában már nem működik. Bár továbbra is vannak klubok, és vannak kihívók is, már egyetlen jachtklub sem elég nagy ahhoz, hogy menedzselni tudja azt, amivé az AC mára vált. Ugyanakkor az AC pótolhatatlan: hiába próbálkozott bárki, bárhogyan azzal, hogy a vitorlázásban egy, az AC-val rivalizálni képes eseményt létrehozzon – például a Volvo Ocean Race –, az AC mellett mind kispályás maradt. Vagyis nem kell feltalálni egy AC-t, csak újra kell fogalmazni.
A Védő és a Kihívó ezt egy teljesen független testülettel szándékozik megoldani. A kihívóknak továbbra is lesz egy saját versenysorozata, amely eldönti, ki a legalkalmasabb a Védő megverésére. Ez a sorozat szándék szerint a világ több helyére is eljut, míg végül a megmaradó kihívók az AC helyszínén rendezett versenysorozaton döntenek. A Védő az AC helyszínén nem vesz részt a kihívók versenyében, de a korábbi eseményeken esetleg igen. Az is lehet, hogy több hajó vív majd a védés jogáért, mint a régi szép időkben. A lényeg, hogy a kihívók maguk menedzselik a saját ügyeiket.
Mindenekelőtt azonban kell egy protokoll, amely szabályozza a lebonyolítást. Onorato bejelentette, hogy már keményen dolgoznak ezen a Védővel együtt, és augusztus végére lesznek kész. Szeptember végére meglesz az új generációs hajó tervezési szabálya és a versenyutasítás is. A helyszínt december végén jelentik be, kihívásokat pedig október 1. és 2011. január 31. között fogadnak el. Valamennyi szabályt egyetlen dokumentumban konszolidálják még a kihívások lezárása előtt. Összességében pedig azt várják, hogy 2012-re már az új hajókban fognak versenyezni.
Coutts bejelentette, együttműködnek a World Sailing Team Associationnal (ennek része a Louis Vuitton), hogy közösen létrehozzanak egy versenysorozatot, amelynek komoly jelentősége lesz, elsősorban azzal, hogy egy fenntartható kereskedelmi platformot nyújt majd a szponzoroknak.
Nagyon nagy súlyt fektetnek majd a média, elsősorban a televízió kiszolgálására. A televíziók működési berendezkedéséből adódik, hogy az első dolog, amit tudni akarnak, az, hogy mikor kezdődik az esemény, a második pedig az, hogy meddig tart… Ezért a rendezőknek erre figyelemmel kell majd lenniük: sokkal nagyobb hatáskört kapnak majd a pályahosszak változtatására, hogy a verseny időtartama megegyezzen a rendelkezésre álló közvetítési idővel. A hajókat is be fogják majd kamerázni, hogy a nézők belülről, a „fedélzetről” követhessék az eseményt.
Az egyik legfontosabb kérdés az, milyen is legyen az új hajó. Az általános kívánalom szerint egy fizikailag magas követelményeket állító, sokoldalú, izgalmas hajóra lenne szükség, amely 3 csomótól 35-ig képes élvezhetően teljesíteni. Még egyszer nem fordulhat az elő, hogy az Optimistek vidáman versenyeznek, az AC-hajók pedig nem.
Az előző AC alatt több terv is készült, amelyeket a változás miatt nem használtak fel. A tervek egy egyszerű „doboz szabály” szerint készültek, csak három fő adatot határoztak meg: LOA (teljes hossz), Dmax (max. merülés), Bmax (max. szélesség). Ezek a tervek most is rendelkezésre állnak. Ezen túl, a Védő megbízta Bruce Nelsont néhány egytestű, és a Morelli & Melvin céget egypár többtestű hajó vázlatának az elkészítésével. A vázlatok mindössze arra szolgálnak, hogy az első tervezői összejövetelen legyen egy kiinduló vitaalap.
Az új Védő május 19-re összehívott egy nyílt tervezői konferenciát Valenciába, ahova nem csak az egyes csapatok tervezőit hívta meg, hanem független, de AC-hajó tervezésére képes tervezőket is, elsősorban azért, mert a csapatok tervezői esetleg elfogultak: a szegényebb csapatok egyszerűbb, a gazdagabbak valószínűleg drágább hajók mellett érvelnének. Hogy pontosak legyünk, a Védő tervezői személyesen is meghívhattak akárkit, de a meghívásokat Ian Burns koordinálta. Így került például oda Ian Burns meghívására Giovanni Ceccarelli. Összesen 19 tervező jött össze, ebből három a BMW Oracle-tól, a többi független volt. A résztvevők megkapták Bruce Nelson és Pete Melvin vázlatait, de a médiának sajnos semmit sem adtak át, így csak találgatni lehet, és három interjúra támaszkodni. Az egyiket Manolo Ruiz Elvira, a BMW Oracle spanyol tervezője, a másikat Giovanni Ceccarelli, jelenleg független tervező (korábban a +39 tervezője), a harmadikat Marcelino Botin, az Emirates Team New Zeeland spanyol tervezője adta.
Ezek alapján a következőket sikerült megtudni a Nelson- és Melvin-féle vázlatokról. Ami az egytestűt illeti, 3 változat készült, mindhárom lényegében az AC33-as alapján. Az első egy billenthető keeles 27 méteres, a második egy felhúzható keeles, szintén 27 méteres, a harmadik pedig egy kisebb hajó. Melvinék két többtestűt javasoltak, egy 20 és egy 25 méterest. Olyan szabály nem valószínű, amely – mint az előző – a héj alakját is szabályozná. A költségcsökkentés komoly szempont, gondolkodnak a legénység számának 11-15 főre való csökkentésén. Motor nem jöhet szóba, visszatérnek a grinderek, azaz a csörlőzők. Spórolás ide vagy oda, a csapatok valószínűleg két hajót építhetnek. Többeknek is meglepő módon katamarán szóba sem jött, mindkét többtestű változat trimarán volt. Bizonyítottnak tűnik, pályaversenyzésre kisebb fordulóköre miatt jobb a trimarán, amint azt a francia Orma 60 osztály és talán a BMW Oracle igazolják. Miután a tervezők elmondták a véleményüket, kitöltöttek még egy kérdőívet is.
Egyébként nagyon jól látszott a csapat iránti elfogultság: Marcelino Botin például egyértelműen kiállt a kisebb, olcsóbb hajó mellett, amelyhez egész ideológiát fűzött, de véleménye napnál világosabban nem függetlenül attól, hogy az ETNZ nem áll túl jól anyagilag.
Most az amerikaiak kielemzik a hallottakat és az írottakat, és lépnek valamit, alighanem ismét rendeznek egy tervezői meetinget. De szeptember 30-ra meglesz az új osztályelőírás.
Végezetül talán annyit érdemes megjegyezni, hogy mindhárom meginterjúvolt tervező egyértelműen az egytestűek mellett áll, érveik mindazonáltal komolytalanok. Hogy egyet kiemeljünk: eszerint sokkal érdekesebb lett volna a 33. AC, ha egytestűekben vívják a küzdelmet. Ez lehet, de ha az egytestűeknél is ugyanekkora lett volna a sebességkülönbség, az sem lett volna érdekes. Nekem inkább az a véleményem, hogy a résztvevő tervezők közül azok, akik korábbi AC hajókat terveztek, nem jártasak a többtestűek világában, ezért tartanak attól, hogy nem ők kapnák a megbízást…
A helyszín
Larry Ellison erősen kötődik a San Franciscó-i öbölhöz, mellesleg a kubja is ott van. Ezért a legnagyobb annak az esélye, hogy itt lesz a következő AC. De addig még igen sok mindent kell az ottani hatóságokkal megbeszélni. A Révkalauzok Szövetsége mindenesetre biztosította Couttsot, hogy képesek lesznek kezelni a kereskedelmi hajózás kérdéseit az AC alatt. Meg egyébként is, nagy a lelkesedés San Franciscóban. Komoly kérdés lesz még az AC-falu, amely a Védő szándékai szerint egy komoly létesítmény, ezért akár két és fél évet is igénybe vehet a megépítése. Az építkezés maga nem lesz probléma, de a hely kijelölése komoly együttműködést igényel Kalifornia állam, San Francisco hatóságai és a rendezők között.
Képgaléria:
