Amerika Kupa-pótló match race, egyenlő feltételekkel
Louis Vuitton Pacific Series
Januárban és februárban Új-Zélandon, az Auckland előtti vizeken rendezte meg ntöbbek közt az Emirates Team New Zealand, Auckland városa és az új-zélandi kormány a Louis Vuitton Pacific Series versenyt, melyet deklaráltan az Amerika Kupa körüli jogi csatározásokra adott válaszként találtak ki rendezői. A Louis Vuitton a víz helyett a tárgyalóteremben folytatott rossz szájízű bírósági AC-hercehurca miatt kiszállt az Amerika Kupa-sorozatból, de a vitorlázás melletti elkötelezettsége jeléül életre hívta az LVPS-t, mely már első alkalommal is bizonyította, a match race versenyzés akkor az igazi, ha egyenlő technikai paraméterekkel bíró hajókkal vívják a küzdelmeket. Mint arról előző számukban is beszámoltunk, a versenyt az új-zélandi és az amerikai AC-csapat által felajánlott hajókkal vívták, a négy hajót (NZL-92, NZL-84 és USA-87, USA-98) a versenyre átalakították, és párokban egymással teljesen megegyezőre építették, a versenyen a hajók csak párban és csak egymással futhattak).
A tíz induló csapatot kétszer ötös mezőnyökre osztották
A kiírás értelmében a házigazda, az Emirates Team New Zealand automatikus résztvevője volt a verseny döntőjének, de meg kellett méretnie magát a verseny első fordulóiban. Ezek közül az első pedig nem volt más, mint a mezőny két részre osztásával kialakított csoportverseny. A tíz induló csapatot kétszer ötös mezőnyökre, Pool A-be és Pool B-be osztották. Az előbbiben a házigazdán túl a BMW Oracle Racing, a China Team, a Pataugas K-Challenge és a Damiani Italia Challenge szerepelt. A csoportot hiba nélkül, négy győzelemmel és persze négy ponttal nyerte az ETNZ. A kínai csapat nyeretlen maradt, a BMW-Oracle az ETNZ kivételével mindenki ellen nyert, a Damiani két ponttal harmadik lett. Utóbbiak megverték a kínaiakat és a Pataugast, de kikaptak az ETNZ-től és a BMW-Oracle-től.
A Pool B-ben az új-zélandi hajókkal versenyeztek a következő csapatok: Team Origin, Luna Rossa, Alinghi, Team Shosholoza és a Greek Challenge. E csoportban a nagy neveket felsorakoztató brit Team Origin legyőzhetetlennek bizonyult. Két csapatnak volt két győzelme és két veresége, a Luna Rossának és az Alinghinek, de mivel kettejük párharcát 50 másodperccel az Alinghi nyerte, ők lettek a másodikak. A görögöknek hiába volt egy győzelmük a Shosholoza ellen, ütközés miatt levontak tőlük egy pontot, így 0 ponttal zárták a verseny ezen szakaszát.
Arany és Ezüst csoportokban folytatta
A Pacific Seriest ezután a mezőny Arany és Ezüst csoportokban folytatta. Előbbibe a két csoport első három-három helyezettje került, utóbbiban mérte össze magát a maradék négy csapat. Az Ezüst csoportban a China Team három győzelemmel nyert, a Pataugas pedig megverte a görögöket és a Sosholozát, így ez a két csapat a 6. és a 7. helyről bejutott a harmadik felvonásba, azaz az egyenes kieséses kihívók versenyébe. Az Arany csoportban hat hajó versenyzett, de a már LVPS-kupadöntős ETNZ elleni futamokban az ETNZ legyőzése nem ért pontot az ellenfelek számára. Az Arany csoport győztese pedig kihagyhatta a harmadik felvonást, azaz a kihívók versenyében az előfutamokat, és csak a döntőben kellett részt vennie – ez lett az Alinghi, amely 4 futamot nyerni tudott, az ötödikben, az ETNZ ellen nem állt ki (lásd erről keretes írásunkat). A BMW-Oracle háromszor győzött, de mivel a Team Originnal ütköztek, levontak tőlük egy pontot (a britektől 0,5-öt), így az amerikai csapat 2 ponttal a második lett, harmadiknak pedig szintén 2 ponttal a Damiani Italia Challenge zárta a szakaszt.
Összejött az ETNZ–Alinghi-összecsapás
A nyilván fél gőzzel versenyző ETNZ csak két futamot tudott e felvonásban nyerni, a Luna Rossa pedig Holmberggel a kormányánál mindenkitől kikapott.
Február 10-én és 11-én a csapatok az addigi pontjaik és helyezésük alapján kerültek párokba (az előbb rangsoroltaknak csak később kellett beszállniuk a versenybe) és innentől a kihívók között egyenes kieséses rendszerben folyt a verseny. A Luna Rossa 1, azaz egy másodperccel megverte a China Teamet, a Team Origin közel két perccel a Pataugas K-Challenge-t. A negyeddöntőben a Damiani hazaküldte a Team Origint, a BMW-Oracle pedig kilenc másodperccel jobb volt a Luna Rossánál. Az elődöntőben kettejük közül a BMW-Oracle volt a jobb, így ő csaphatott össze az Alinghival.
A kihívók versenyének döntőjét öt futamra írták ki, de az időjárás közbeszólt, így a háromból többet nyerő mehetett tovább, és mivel az Alinghi kétszer (egyszer egy másodperccel, egyszer pedig valamivel több mint egy perccel) megverte a BMW-Oracle-t, a döntőben mégiscsak összejött az ETNZ–Alinghi-összecsapás. A Pacific Series döntőjének hét futam alapján kellett volna eldőlnie, de a rossz idő miatt csökkenteni kellett a futamok számát ötre. Mivel azonban az első futamban elszenvedett veresége után másnap az új-zélandi csapat háromszor egymás után diadalmaskodott, az ötödik futamra már nem is volt szükség. A versenyen a beszámolók szerint végig vidám és baráti volt a hangulat, a szabályok pedig tökéletesen beváltak: a verseny gyors volt és izgalmas. A Louis Vuitton Pacific Series, ha nem is léphet az Amerika Kupa kihívói verseny helyébe, minden bizonnyal érdekes és izgalmas színfoltja lehet a jövőben a párosversenyzés királykategóriájának, ha és amennyiben a luxusmárka a versenyt a jövőben is meg kívánja rendezni – mert ez, tekintettel a vészterhes időkre, és a versenyigazgató, valamint a Louis Vuitton-főnök Yves Carcelle óvatos nyilatkozataira, jelenleg közel sem biztos.
A döntő
A 17 csomós szélben indított első futam sorsa eldőlni látszott, amikor Barker (ETNZ) a rajt előtt egy perccel kiszorította az Ed Baird által kormányzott Alinghit a rajtvonalon túlra. A rossz startot azonban az Alinghi számára egy szélforduló kiigazította. A svájciak az élre álltak, az ETNZ egy ideig üldözte őket, de aztán a genakker halfejének szakadása következtében esélyeik elszálltak. A futam során a szél 28 csomósra hízott, az utolsó szakaszon mindkét hajón 17 csomó feletti csúcssebességet regisztráltak. A túl erős szél miatt a döntő első napján nem volt több verseny, a hét futamra szóló kiírást módosítani kellett öt futamra.
Másnap a győzelemre éhes ETNZ az első futamban nem sok esélyt hagyott a svájciaknak, és rajt– cél győzelmet aratva fél percet vert az Alinghire. A harmadik futamban Barker és taktikusa, Davies ismét már a rajtnál megverte az Alinghit. A negyedik, utolsó futamban pedig az ismét megerősödő, és 25 csomót is elérő szélben Bairdék jobb helyen rajtoltak el, de az ETNZ középen tiszta szélben jött a nyomukban. Az Alinghi előnye a start pillanatában 23 méter volt, ezt próbálták realizálni, és gyorsan átmenni a pálya jobb oldalára, azonban az ETNZ visszafordította őket. Butterworth és Baird csapata hiába fordulta egyiket a másik után, az ETNZ első bójánál meglévő 29 másodperces előnye a befutóig alig csökkent, így az ETNZ némileg visszavágva legnagyobb ellenfelének, otthon tartotta az LVPS serlegét.
Akiknek nem jött össze
A versenyen végül is tíz csapat tudott elindulni, négy potenciális kihívó számára bizonyult túl nagy falatnak a gazdasági válság közepette elegendő forrást összeszedni az induláshoz. Köztük volt a Team Germany, mely az Audi szponzori visszalépését nem tudta pótolni, de anyagi okok miatt nem állt rajthoz végül az olasz Mascalzone Latino és az eredetileg is csak várólistán lévő francia Team French Spirit Marc Pajot, valamint a negyedik olasz csapat, az Italia Francesco De Angelis sem.
Alinghi: kihagyott futam
Az Arany csoport küzdelmeinek legnagyobb vihart kavart futama az lett, melyen végül egy hajó sem futott célba. Az Alinghi ugyanis egyszerűen nem állt ki az ETNZ ellen, mondván, pontjainak száma (mely akkor kettő volt), nem teszi ésszerűvé az új-zélandi csapattal való összecsapást. Hiába vártak hát a versenyt követők a 2007-es Amerika Kupa-döntő óta az első Alinghi–ETNZ- párharcra, Bertarelli Alinghi-főnök egyszerűen kijelentette, hogy mivel győzelmük esetén úgysem kapnának pontot, nem érdemes egy esetleges ütközést és az azzal járó pontlevonást kockáztatniuk. Bár a közönség soraiból sokan vádolták meg e döntése után a svájci (és persze az új-zélandi Brad Butterworth által szkipperelt) csapatot sportszerűtlenséggel és túlzott taktikázással, az igazság az, hogy az elmaradt futamért valószínűleg inkább a verseny kiírása volt a felelős: miért kellett volna elvárni az Alinghitől, hogy versenyezzen legnagyobb riválisával, amikor a csatából hasznot húzva semmiképpen sem, de esetleg pontokat veszítve kerülhet ki?
Képgaléria:
