Visszatért az AC-körverseny az USA-ba, San Diegóba, amelynél vitorlázásra alkalmasabb helyet aligha lehet találni. Szelíd, közepes szelek, sokkal barátságosabbak, mint az innen 800 km-re északon fekvő San Franciscóban. Az időjárás is kedvező, mint tudjuk, „it never rains in California”.

 

 

Soha ilyen színvonalú médiaháttere nem volt még az Amerika Kupának, s a közvetítés minősége és az információ mennyisége versenyről versenyre javul. Most már tényleg olyan, hogy nem lesz könnyű továbbfejleszteni. Azaz mégis: most jövök rá, hogy egy-két dolgot nagyon hiányolok: az interaktivitást – hogy magam dönthessem el, milyen adatokat szeretnék látni –, és ha az nincs, legalább a vmg-t. Viszont most már a hajók különböző színű nyomokat húznak maguk után, így nagyon jól lehet látni a szélfordulásokat, meg azt is, hogy a kormányosok forduláskor, haulzoláskor hogyan gyorsítják fel a hajót. A helikopter teleobjektív felvételei olyanok, mintha a kamera egy sziklához lenne szögezve.
Kész csoda.

Friss igazolások
Szaporodnak a rövidpályás többtestű-kormányosok és teljesen eltűntek a hoszszútáv specialisták. A mezony jelenleg így néz ki: ORS – Spithill; ETNZ – Barker; ARTEMIS – Hutchinson; TKOR – Draper; ENERGY – Pennec; ALEPH – Guichard; ORC – Bundock; CHN – Hagara; GCR – Zbogar.
Az újaknak (például Guichard) fokozatosan növekszik az önbizalma és a tényleges tudása is. Ami mindegyiküknél nagyon hiányzik, az a match racing tapasztalat. Az öregek pedig nagyon ravaszak. Jól megfigyelheto, hogy például Spithill, akinek teljes joggal két, a párosversenyzéssel kivívott beceneve is van (The Streetfighter – Utcai Harcos – és Pitbull), a rajt elott feltűnoen hímes tojásként kezeli az újakat. Ilyenkor nem ismer ám rá az ember, ha becenevet keresgélnénk neki, a Kedves Novér igen találó lehetne. Szerintem egyáltalán nem akarja tanítgatni oket, nem akarja, hogy videón elemezgessék. Bezzeg, ha mondjuk Barkerrel kerül szembe, rögtön kibújik belol a streetfighter-pitbull kombináció, mert nem kell attól tartania, hogy a szelíd, halk szavú gyilkos Barker még eltanulhat tole valamit.
Mint látható, három egység is új kormányossal jelent meg: ORC – Darren Bundock, skipper/kormányos, többszörös (14-szeres) többtestű-világbajnok, párosversenyes tapasztalata zéró, de az utóbbi napokban együtt edzett Spithillel, pontosabban Spithill leckéket adott neki. Mindenesetre látszik, hogy az Oracle folytatja a legénység képzését az AC72-esre. Az új taktikus Tom Slingsby, akirol azt mondják, hihetetlenül jó orra van a szélhez; ALEPH – Pierre Pennec; ENERGY – Yann Guichard, o volt Pennec legénysége Tornadóban 2000-ben az olimpián. A CHN pedig új párosverseny-specialistát installált, Gillinghamet az Új-Zélandról.

Új vitorlák
A hajók teljesen egyformák, a szárnyak is. A különbség csak az orrvitorlákban van, amiket nagy erőkkel fejlesztenek. Az ENERGY például úgy felgyorsult, hogy kis/mérsékelt szélben mindenkinél gyorsabb lett. (Megjegyzem, nagy szélben is nagyon gyorsak.) Az ALEPH-fel sem lehet immáron cicázni, ők is annyira felgyorsultak, és a manőverezésük is annyira feljavult, hogy az idegeikre mennek a nagy-ágyúknak. Sőt az ARTEMIS például kezd egyre kisebb ágyúvá válni mellettük.
Megjelentek az eredeti 125 nm-es gennaker mellett a kisebb Code vitorlák – nagyobb AWS-ekre, illetve kisebb AWA-kra, és a nagyobb gennakerek a fordítottjaikra.

Fordulók, Match Racing

 

 

Megfigyelhető, hogy a hajók – kis szélben – sokkal gyorsabban fordulnak már, mint korábban. Emiatt valódi párosversenyt vívnak: úgy egymásra forognak, mint a régi szép idők kupahajói. Megjelent itt is az ún. „downspeed tacking” technika, amikor a támadó hajó úgy forog és forgatja ellenfelét, hogy két forduló között nem várja meg, míg felgyorsul a hajó. A végén már valóban meleg levegő sem jön ki a csövön, szinte állva forognak.
Komolyan mondom, hogy a flottaversenyeken annyi a helycsere, hogy ki sem látszunk belőle. Nagyon sűrű lett a mezőny és egy percig sem maradnak a fenekükön. Teljesen hozzászokhattunk, hogy mondjuk a bójára menet egy, a bója előtt 500 méterrel hetedik hajó a bója után 200 méterrel már második, és fordítva. Nagyon gyorsan történnek az események. Az ember például elmegy fél percre, hogy a természet hívó szavának eleget tegyen, vagy például, hogy hozzon egy sört, és mire visszaér, nem ismer rá a mezőnyre. Olyan, mint egy hokimeccs.
Az óvások és a büntetések területén bevezettek egy változás: a korai rajtot immáron „slow and go”-val büntetik, nem kell visszamenni a rajtvonal mögé.

Az edzések
Mivel egy AC45-ös 800 ezer dollár körül kezdődik, spórolni kell vele. Az ETNZ például két SL33-asban edz, amelyet Pete Melvin tervezett, és amelyek közül az egyiket éppen most alakítanak át szárnyassá. A többi csapatnak egy vagy max. kettő AC45-öse van, így amikor a hajók konténerben vannak egyik helyszínről a másikra szállítás közben, nem tudnak az AC45-ösben edzeni.
Az Oracle nagyon fondorlatosan oldotta meg ezt a problémát, ugyanis vett 4 darab AC45-öst. Így akkor és annyit edzenek, amennyit csak akarnak.

A hajó egyensúlya

 

Könnyő szélben a hajókat egészen előreterhelik. Szinte minden hajón a szélviszonyoktól függően a hajó orrán hasal, vagy lóg a taktikus, mert onnan ellát a fock előtt. Többségüknél ő az első ember. Egyébként pedig mindannyian végiglógják a versenyt, és nem ám trapézzal, mint a Solingban, hanem hasizomból, mint egy Finnben.
A nagy kérdés, hogy az általános vitorlázótudás, vagy a többtestű technikai tudás játszik-e majd nagyobb szerepet, Plymouth után valamelyest okosabbak lettünk, San Diego után meg valamelyest butábbak, elsősorban Pennec és Guichard, valamint Bundock megjelenése miatt. Úgy tűnik, hogy a dolog eldöntése hosszabb időt igényel. Majd talán Velence után tisztul a kép. Vagy nem.

Pályajelmotorosok
Biztos mindenkinek feltűnt, aki nézte a versenyeket, hogy a hajók egészen közel el mernek menni a pályajelmotorosok szélirányú vagy akármelyik oldala vagy orra előtt, és nem akadnak fent a horgonyláncon. Azért nem, mert nincs: automatikusan GPS-pozíción tartják magukat.

Luna Rossa–ETNZ kooperáció
Bejelentkezett a Luna Rossa, aminek nagyon lehet örülni. Viszont azt is bejelentették, hogy együtt fognak működni az ETNZ-vel, ott edzenek majd az AC45-össel, ott építtetik a 72-es szárnyát, majd miután az első 72-est is megépítették, ott fognak közösen edzeni. Úgy tűnik, a dolog nem szabálytalan. Viszont az biztos, hogy bár az együttműködéssel pénzt nem spórolnak meg, az elköltött pénzt azonban sokkal jobban hasznosítják, mintha hagyományosan izoláltan dolgoznának. A legnagyobb nyereség abból adódik, hogy mind az ETNZ, mind az LR nyer egy plusz AC72-est azzal, hogy közös programot hajthatnak végre 2012. december 12-ig. Ekkor ugyanis a protokoll szerint már el kell válniuk, és a második AC72-esüket az első, egymás ellen közösen tesztelt 72-eseiken szerzett tapasztalataikat felhasználva fejleszthetik.

Hol van itt a plusz AC72-es?
Tehát: minden csapat két AC72-est építhet: vagy egyszerre kettőt, amelyeket egymás ellen tesztelnek, és a tesztek alapján módosítanak, majd pedig a végén eldöntik, melyikkel vesznek részt az AC-n. Vagy megépítenek egyet, azt tesztelik, módosítják, dokumentálják, majd a tapasztalatok alapján építenek egy másikat magára a versenyre. Azt azonban nem tehetik meg, hogy kettőt építenek, tesztelik őket, majd a tesztek alapján építenek egy harmadikat a vesenyre.
Az ETNZ és az LR kooperációja során azonban pontosan ez történik: két hajót tesztelnek egymás ellen, a nyert adatokat megosztják egymás között, pontosan úgy, mintha mindkét csapatnak két hajója lenne. A végén pedig, 2012. december 12-én szétválnak, majd a kéthajós tesztek eredményeit felhasználva külön-külön mindketten építenek még egy-egy AC72-est.
Ezt mind a Challenger of Record, mind pedig a Defender rögtön kiszúrta és mindketten protestáltak az együttműködés ezen formája ellen. Az óvás pontos tartalma nem ismert, de nyilvánvalóan összefügg azzal az óriási előnnyel, amelyet az ETNZ és az LR a kooperációval szerez.

San Diego, a helyszín

 

 

A pályát az öböl felső részén tűzték ki, San Diego kellős közepén, ahol a haditengerészeti mólók vannak (az egy öbölre jutó repülőgép-anyahajók száma jelenleg 3). Itt már nincs semmi bohóckodás, mint korábban: a pálya téglalap alakú, sima „le-föl”, kivéve két igen rövid szakaszt, a félszeles rajt utánit és a raumos befutót. A rajtvonal a téglalap hosszabbik oldalának a közepén, a Harbour szigetnél van, az első szakasz bójája, az 1. bója a téglalap középpontján 2-300 m-re a rajtvonaltól. Miután ezt a bóját félszélben elérik, leesnek, és hátszélben kezdik a „le-föl” vitorlázást. Az utolsó hátszél után jobbra fordulnak, és kb. raumban elvágtáznak a célvonalig. A nézőknek jobb már nem is lehetne: az alsó bója a Broadway mólónál van, a befutószakasz párhuzamos a parttal, a hajók elvitorláznak a Midway tengerészeti múzeum (repülőgép-anyahajó) orra alatt, és olyan közel mennek a nézőkhöz, hogy be lehetne nekik dobni az uzsonnát. Van külön tribün is. A pálya ugyanaz a flotta- és a párosversenyeknél, azzal a kivétellel, hogy a párosversenyeknél van külön kijelölt rajtterület, ahova legkorábban 2 perccel, legkésőbben 1 perccel a rajt előtt be kell lépni.

Ez történt a pályán
Előverseny
Életükben először a kínaiak versenyt nyertek. A kis, forgolódó szélben Andreas Hagara villogott. Egyébként a bevezetővel ellentétben mégiscsak esik az eső Kaliforniában, csak a ködtől nem látni: ronda, ködös, esős idő volt. A figyelem középpontját azonban a két francia hajó foglalta el. Rájuk sem lehetett ismerni: gyorsak voltak, mint a szél, és tipikus rövidpályás versenyzői erényeket csillogtattak. Az Aleph egy új skipperrel, Pierre Penneckel a kormánynál megnyerte a 4., az Energy pedig szintén új skipper/kormányossal, Yann Guichard-ral a 6. futamot.

Besoroló flottaversenyek
A flottaverseny első három helyezettje közvetlenül bevitorlázik a Semi Finalsba, a többiek tovább versenyeznek, és az úgynevezett kvalifikációs párosversenyek során döntik el a párosítást.
Az első futamot Bundock 51 másodperccel (kb. 500 méterrel) annyira megnyerte, hogy azt mondtam, igaza volt Couttsnak. De nézzük csak meg, hogy mit csinált a többiben! Terített betlit. Egyébként pedig, ha az első futam rajtját kissé alaposabban megnézzük, az Artemis Bundock fölött rajtolt, és le is takarta volna, ha nem korai rajtos 30 cm-rel. Így viszont Bundock fölött kitisztult az ég. Hárman is früben voltak, az ARTR mellett az ORS-t és az Alephet is lelassították. A 2. futamban Hagara teljesen kiszorította Bundockot, aki így utolsónak tudott csak elrajtolni, és még büntetést is kapott. Másnapra az idő összeszedte magát, ismét igaz volt, hogy „it never rains in California” (szél: 12k, NWN, levegő: 19 Celsius-fok, felhő: 0 darab).
A végeredmény legalábbis meglepő: a francia Energy Team nyert, méghozzá egyáltalán nem véletlenül. Így a három egyenes továbbjutó: ENRG, ETNZ, ORS.

Kvalifikációs párosversenyek
Ezeken döntik el az elődöntők 4. helyét. Mint tudjuk, az első három már bent van. A kvalifikáció abszolút kiesésrendszerű. A szakaszok: rajt-félszél-hátszél-kreuz-hátszél-kreuz-hátszél-raum-cél. Öt kvalifikációs verseny van, az utolsón, a Q5-ön kiderül, hogy ki az elődöntő negyedik résztvevője. A Q5-be az Artemis és az Aleph került be.
A futamot lelőtték, mert elvesztek (mármint elektronikusan) a pálya határai. (A franciák nagyon vezettek.) Az újrafutott versenyt a svédek megnyerték, és ők jutottak be negyedikként az elődöntőbe.

Elődöntők
A csapatok: ORS: Spithill (s/k), Kostecki, Newton, De Ridder, Nieuwenhuijzen (és hatodikként Larry Ellison); ETNZ: Barker (s/k), Davies, Ashby, MacFarlane, Dagg; ENRG: Guichard (s/k), Greenhalgh, Jarlegan, André, Le Bihan; ARTR: Hutchinson (s/k), Percy, Ardhern, Cressant, Trubovich
1. futam
ORS–ETNZ 1:0
A rajtot fölényesen megnyerte Spithill: az ETNZ állt, ráadásul früben – ezért még „slow and go” büntetést is kapott –, amikor az ORS tovavitorlázott. Meg is nyerte a versenyt. Ellison a befutó után kicsit kormányozgatta a hajót, ami hitelesíti nyilatkozatát, hogy ti. az AC72-esben szeretne komolyabb szerephez jutni mint vitorlázó.
ARTR–ENGR 0:1
Az ARTR jobban rajtolt, de a franciák az 1-es bója előtt följebb mentek, már a bója előtt kitekerték a Code vitorlát, és 100 m-re a bójától, közel az ARTR tükrénél meghaul-zoltak. Az ARTR fél másodperccel később haulzolt, ez elég volt, hogy a franciák átrohanjanak fölöttük. Gyönyörű volt.
Az ARTR-esek egyébként végigüvöltözik az egész versenyt. Úgy kiabálnak, mintha két hegycsúcson lennének, nemcsak hangerőileg, hanem még hanglejtésben és hangsúlyban is az egész olyan „hahós kurjantós”, mint a Negró- hirdetésben.
2. futam
ORS–ETNZ 2:0
A rajt olyan volt, mint egy régi AC-rajt felgyorsítva: olyan dial-uppal kezdődött, hogy bármilyen monohullos megnyalta volna utána mind a tíz ujját. Barker volt a jobb, az 1-es bóját elsőként vette, de utána hagyta, hogy Spithill külön útra menjen. Nem is találkoztak többet.
ARTR–ENGR 0:2
A rajtja kissé jobb volt az ARTR-nek, és az 1-es bóját elsőnek vette, de utána nem sokkal a franciák ismét áthaulzoltak felettük és világgá mentek. A célban 1m32s (kb. 700 m) volt az előnyük. Tulajdonképpen nagyon érdekes, hogy két ennyire rövid (mindkettő 20 percnél rövidebb) versenyen a svédek mindkétszer ennyire kikaptak annak ellenére, hogy mindkét rajtot megnyerték és az első bóját is mindkétszer elsőként vették.
Guichard-ék egyébként kerékbe tört angol vezényszavakat használnak a hajóban, mert van egy angoljuk, aki még az ő angol nyelvtudásuknál is kevesebbet tud franciául, és – mint mondták – különben is, meg akarják tanulni az angol vitorlásnyelvet. Guichard-nak nagyon tetszik, amit Mitch Booth szerint tőle (Mitchtől) tanult, hogy ti. „good job guys” (jó munka volt, fiúk) és minden bójánál, amikor elöl vannak, büszkén el is ismétli, csak úgy zeng a pálya. Tehát döntőbe jutott az ORS és az ENRG.

Döntő
1. futam:
ORS–ENRG 1:0
A rajt a lében lévő ENRG-nek volt előnyösebb: ő vette elsőnek az 1. bóját, és a hátszélbójánál 14s előnyük volt. Egyébiránt a rajt előtt egy találkozásnál a franciák óvtak, amit azonban a zsűri elutasított. Visszanéztem négyszer az esetet, és minden ellenségem életére esküszöm, hogy az ENRG backboar-don kacagva neki tudott volna menni a steuerboar-don lévő ORS-nek. A második kreuzban azonban a franciák addig mentek jobbra, az amik meg balra, míg több mint 900 m lett közöttük. A franciákat érteni vélem: talán nem akartak Spithillel fordulópárbajba keveredni. De Spithill miért ment elő Talán tudta, hogy szerencséje lesz? Mindenesetre, mire ismét találkoztak, 60 m hátrányából 20 m előnye lett, ami ekkora szeparáció esetén szinte semmi. Nyugodtan elsülhetett volna ugyanennyivel az ellenkező irányba is. A felső kapu előtt az ENRG már ismét előrébb volt, mint az ORS, de steuerboardon. Mögé akart esni Spithillnek, aki azonban leejtett – ez itt szabályos –, a franciák idegei megremegtek és visszafordultak, már jóval a layline felett. Innen szinte álló helyzetből ismét vissza kellett fordulniuk a kapu felé. Mire vették a kaput, az ORS már tovatűnőben volt a horizonton: 18 másodperc hátrány lett az alsó 14 mp előnyből. A vége 9 mp az ORS-nek.
2. futam:
ORS–ENRG 2:0
Ezúttal az ORS rajtja volt jobb: elsőként vette az 1. bóját. A vége 1m7s lett. San Diegó-i bajnok az Oracle Racing Spithill.
Az ACWS első versenyein nagyon megleptek a franciák, elvégre ők a többtestű-nagyhatalom. De mostanra elkezdett helyreállni a rend, olyannyira hogy az Energy Team akár meg is nyerhette volna a párosversenyt. A franciák sebessége külön történet: gyenge szélben valószínűleg a két francia hajó sebessége volt a legjobb, Energy Team, Aleph sorrendben.
Az Energy Team második helye csupán az előzmények tükrében bombameglepetés. De látva a versenyeket egyáltalán nem az: a vitorlázásuk nélkülözte a véletlen elemeket, konzisztensen, konzervatívan, a hajót igen gyorsan vezetve nyertek.

Sebességi verseny
Bundock nyert Spithill előtt 26,87 csomós átlagsebességgel, ami igen jelentős fejlődés a korábbiakhoz képest: Plymouthban csaknem kétszer akkora szélben 24,49 csomóval lehetett nyerni, ami itt az utolsó helyhez lett volna csak elegendő.
Flottabajnokság
Tervezett időtartam: 40 perc, szél: 15 csomó, iránya déli, hőmérséklet 17 fok. Az egyik nézőhajó az Amerika élethű replikája, egy másik hajóval pedig megjelent Mr. America’s Cup, Dennis Conner maga. A verseny előtt azt hittem, hogy a szélerő Spithillnek, Bakernek, Bundocknak és Drapernek kedvez.
A változatos versenyen végül Spithill nyert, és ezzel duplázott: a párosversenyt is, a flottaversenyt is az élen zárta. Most május 12-ig böjt, akkor pedig Velence következik.

 

Képgaléria: