Mire figyeljünk charterezéskor

Honfitársaink tízezrei bérelnek hajót a közeli tengereken. E nyaralási forma ma már nemcsak a vitorlázást „élethivantásszerű hobbiként” űzők számára elérhető, hanem gyakorlatilag mindenkinek, aki érdeklődik a tenger és a hajózás iránt. A közismerten könnyen megszerezhető horvát tengeri vizsga mellé azonban gyakorlati tudást nem feltétlenül adnak a jószívő vizsga-biztosok, de mielőtt a horvát tengeri adminisztráció vajszívűségét kritizálni kezdenénk, emlékezzünk arra, hogy sok tengeri nemzetnél (például brit, új-zélandi) a saját célú hobbihajózáshoz az égvilágon semmilyen jogosítvány sem szükséges: e népeknél ugyanis tisztelik a tengert, és úgy tartják, a vízre csak azok merészkednek, akik ismerik a szabályokat
A gyakorlati tudást nem meglepő módon elsősorban megfelelő mennyiségű vízen töltött órával lehet gyarapítani. Van azonban néhány olyan szabály, melyek betartása a hajóbérlők tengeren töltött egy vagy két hetét jelentősen meg tudja könnyíteni, és sok bosszúságtól megóvhat minket a nyaralás során.

 

 

Hajóméret
Közhely, de igaz: megfelelő hajót a megfelelő feladatra. Sokan úgy vélik, minél nagyobb egy bérelt hajó, annál jobb is. Ez egyáltalán nem igaz, ráadásul teljesen felesleges egy 55 lábas hajót kibérelni egy négyfős társaságnak. A hajó méretének kiválasztásánál vegyük figyelembe, hányan leszünk, de azt is, hogy a kiválasztott hajóméret csapatunkkal jól kezelhető legyen. Sok esetben kényszerpályán mozgunk persze a hajó kiválasztásával kapcsolatban, de ha van lehetőségünk szelektálni, érdemes a következő szempontokat figyelembe venni:
Kényelmes méretű cockpit. Vitorlázás alatt nappal a legritkább esetben vagyunk a kabinban, fontos tehát, hogy a társaság kellemesen elférjen a fedélzeten.
Megfelelő nagyságú hely a pakolásra. Mert senki sem szeret sporttáskákat és hátizsákokat kerülgetni a kabinjában.
Tágas szalon és funkcionális konyha. Egyre többen főznek a hajókon rendszeresen, fontos tehát, hogy a konyha valóban alkalmas legyen arra, hogy egy 6-8 fős társaság számára is tudjunk főzni a konyhában.
Megfelelő teljesítményű motor. Vitorlázni megyünk, de a feszített programok és az Adria nyári szélviszonyai bizony sokszor motorozásra kényszeríthetnek minket, ezért jó tudni, mit bír a hajó beépített motorja, és mit nem.
Számunkra megfelelő vitorlázat. Aki a rohanást kedveli, csalódni fog egy 45 lábas, amúgy sem fürge túrahajó árbocba tekerhetős grószának teljesítményén, de ezen alkalmazás az amatőröket túráztató egyedüli hozzáértőnek bizony sokszor hasznos lehet.

Legénység
Sok társaság indul úgy útnak, hogy a csapatból csak egy vagy két fő tud megbirkózni egy hajó kezelésével. Az ideális felállásban a skipper mellett mindenképpen van egy olyan tagja a legénységnek, aki probléma esetén be tud ugrani a kormányosállásba. Senki nem készül arra, hogy kormányosként egyszer csak rosszul lesz, de az ördög nem alszik, és a baj legtöbbször akkor köszönt be, amikor nem számítunk rá. Ha a csapatnak csak egyetlen olyan tagja van, aki tudja, hogyan kell kezelni a hajót, mindenképpen célszerű néhány helyettest kiképezni legalább az alapmanőverekre, vitorlák bevonására vagy kiengedésére, a motor beindítására, és a rádió kezelésére. Sokan bele sem gondolnak, hogy mi történne nyaraló legénységükkel és családjukkal, ha ők kormányosként 5-6 csomós sebességnél a vízbe esnének. Egy-két embert feltétlenül tanítsunk meg arra, mi olyankor a teendő, ha a skipper szándékai ellenére hagyná el a hajót, mert a gyorsan távolodó hajón lévő rémült utasainknak a vízből nehéz utasításokat kiabálni. A legénység, legyen bármilyen amatőr is, a kikötésnél, elindulásnál szerephez fog jutni. Ne osszunk erején felüli feladatokat gyengébb tagokra, és jelöljünk ki egyértelmű felelősöket – nem feledve, hogy sokkal jobb többször elmondani a szükséges feladatokat, mint evidenciaként kezelni a legénység outsider tagjára osztott munkákat. Közel sem biztos például, hogy sosem hajózott társunknak egyértelmű lesz, a mooringot vagy kikötőkötelet merre is kell húzni…
Sok hétvégi vagy nyári vitorlázó réme a kikötési manőver, pedig a feladatok pontos leosztásával és a nyugalom megőrzésével sok gond megelőzhető lenne.
A legénység felkészítésébe bizony beletartozik az is, hogy ismerjük saját kormányosi képességeinket, és tudjuk, az otthonunkként szolgáló hajó miképp reagál egyes manőverekre. Megdöbbentő, hogy milyen sok amatőr vitorlázó nincs tisztában például azzal, a motor csigája attól függően, hogy jobb- vagy balforgású-e, előre- és hátramenetben nemcsak a kívánt irányba, hanem valamelyik oldalra is elviszi a hajó farát. Első kifutásunk után a kikötőn kívül 10 perc alatt le tudjuk e hatást tesztelni, és így nem fordul majd elő az, ami oly gyakran látható a zsúfolt adriai kikötőkben: a pánikba esett kapitány túl erős gázadással kíván előre- vagy hátrakorrigálni, és a nagy fordulatszám miatt a hajó fara oldalra is kitör…

Jó időben, jó helyen
Az időjárást nem tudjuk befolyásolni, ha esik, hát esik. Az azonban már rajtunk múlik, hogy bevállaljuk-e az erős szelet vagy az esetleg közelgő vihart. Egy dolog az erős, de kifújt szél és egy másik a közelgő alacsony nyomású zóna vagy az Adria fenegyereke, a bóra. Nem csak az Adriára igaz, hogy a charteres skippernek tisztában kell lennie a fontosabb, környéken uralkodó szélfajtákkal, és hogy kifutás előtt célszerű a meteorológiai hirdetményeket figyelni, illetve időnként hallgatni a rádiós időjárás-jelentéseket. Ha nagy szélben futunk ki, készítsük fel a legénységünket arra, amit tapasztalni fognak, és legyünk tisztában saját tengerállóságunkkal. Nem kell a legénység minden tagjának teljes vízhatlan öltözetet beszerezni az utazás előtt, főleg nem nyáron, de arra azért legyen tervünk, hogy a skipper és legalább egy segítője rendelkezzen megfelelő felszereléssel, amiben a fedélzeten kibírják az esőt és a hűvösebb időt is. Ha viharos vagy hullámos a tenger, és mindenképpen ki kell hajóznunk, akkor gondoljunk a megfelelő reggelire és a tápláló, előkészületeket nem igénylő élelemre is – ha van velünk egy termoszban forró tea, sokat lendíthetünk az esőben hajózás sanyarú érzésén. Legyünk felkészülve arra, hogyan lehet a vitorlákat reffelni, és számítsunk rá, hogy ezt ritkán tudjuk teljesen egyedül megoldani. Bérhajó esetén a rudazat és az állókötélzet adott, ahogy a vitorlák is, ne tételezzünk fel túl sokat a közös lovak sorsát élvező, sokszor lehasznált vásznak teher-bírásáról. Végül az időjárással kapcsolatban a legfontosabb szabály: soha ne induljunk el olyan időjárási viszonyok között, amelyekben nem bízunk magunkban és bérelt hajónkban.

 

 

Készüljünk fel az útra
Utazás előtt jobb mindent kétszer ellenőrizni, mint otthon felejteni valami fontosat. Az előkészület és felkészítés nemcsak a nyaralás előtti csomagolásra vonatkozik, hanem a napi indulás előtti ellenőrzésre is. Ellenőrizzük a kormányt, a vitorlákat, és vessünk egy pillantást a rudazatra. Indítás után mindig nézzük meg, rendben folyik-e a motor hűtővize, csekkoljuk az olajnyomást és a motor üzemanyag-ellátását. Ellenőrizzük a navigációs műszereket és fényeket, és a fontosabb köteleket. Meglepő, hogy mennyi mindent észre tud venni az ember ezeknek a rutinszerű ellenőrzéseknek az alkalmával. Murphy törvényei a tengeren is hatályban vannak: ha nem ellenőrzünk, a hibák és hiányosságok biztos, hogy a kikötőtől lévő legtávolabbi ponton fognak előbukkanni. Furcsa, de igaz, minél kezdőbb valaki, általában annál kisebb figyelmet fordít a rendszeres ellenőrzésre és a felszerelésekre. Ha valaki már sokat vitorlázott, és sok ezer vagy tízezer mérföld van mögötte, jobban tisztában van azzal, mennyi minden romolhat el vagy okozhat bosszúságot egy hajón… Ez az elv pedig azt is jelenti, hogy minél több tapasztalata van egy hajósnak, annál nagyobb a szerencséje is. Éppen ezért sose feledjük: az igazi nyári hajós nem az, aki bátran szembeszáll a veszélyes helyzetekkel, hanem az, aki magának és a legénységének örömet okozva, épségben viszi vissza csapatát és hajóját a kikötőbe…

 

Képgaléria: