Új földkerülő szóló korrekord egy ausztrál tinitől, aki nemzeti hős lett.
Álmodozó kalandor vagy megérdemelten ünnepelt nemzeti hős?
Átlagos tinédzser vagy koravén vitorlázózseni? Jogos kérdések, két- vagy többesélyes válaszok: Jessica Watson valószínűleg egyik sem teljesen, és mindegyik egy kicsit. Egy biztos, a 17 éves tinilány, Ausztrália új vitorlázókedvence, vagy kedvenc vitorlázója teljesítménye mindenképpen figyelemre méltó – és még más is, többek közt gondolat-ébresztő, vitaindító, provokáló – a sor szabadon folytatható.
Az 1993-ban született Watson idén május 15-étől, hazaérkezése napjától a legfiatalabb ember, aki nonstop, egyedül és segítség nélkül körbevitorlázta a Földet. A rekord ugyanakkor nem hivatalos, mert azt sem az ISAF, sem a sebességi és egyéb vitorlásrekordokat számon tartó WSSRC nem tartja számon: a szervezetek az utóbbi időben felgyorsult korverseny megelőzése és a gyerekek védelme érdekében csak a 18 évnél idősebb vitorlázók csúcsait hajlandók regisztrálni. Ettől függetlenül Jessica rekorder – de hogy meddig, az jó kérdés: jelenleg is úton van az amerikai Abby Sunderland, aki idén augusztusi célba érésekor fiatalabb lesz, mint Jessica, és már készülődik egy mindkettejüknél fiatalabb holland lány, Laura Dekker is.
Jessica útját 2008 elejétől tervezte, és hivatalosan egy éve, májusban jelentette be
Tavaly október 19-én indult el Sydneyből kelet felé, és idén május közepén, három nappal a 17. születésnapja előtt futott be a sydneyi öbölbe, mintegy 200 ezer néző, és több ezer nézőhajó kíséretében. Októberben Fidzsi felé indult, és a körbehajózáshoz szükséges Egyenlítő-keresztezést Kirimati szigetének megkerülésével teljesítette november 19-én, majd a Horn-fok felé vette az irányt. Karácsony napján Point Nemo közelében tartózkodott (a déli Csendes-óceánon található helyszín arról nevezetes, hogy 2700 km-re van a legközelebbi szárazföldtől, körülötte a volt Szovjetuniónál is nagyobb, föld nélküli vízterület terül el). Január 13-án kerülte meg a Horn-fokot, 87 nap vitorlázás után, 11 nappal a tervezett időpont előtt, a szülei egy kis repülőgépről figyelték áthaladását. A Falkland-szigetek után egy 70 csomós és 10 méteres hullámokat hozó viharban négyszer is felborult, de csak kisebb károkat szenvedett (vészjelzője, amely az árboc tetején vizet kapva automatikusan aktiválódott, okozott némi riadalmat az útját követőknek). Két nappal később, január végén érte el útja felét, a 100. napon. Február közepén lépte át a keleti és nyugati féltekét elválasztó meridiánt, 10 nappal később pedig már maga mögött tudhatta a Jóreménység-fokot is.
Dél-Afrikától 5000 tmf-et hajózva jutott el Ausztráliába
A Leuwin-fok közelében szülein kívül már újságírók is köszöntötték kisrepülőgépekről. Ausztráliától délre hajózva szinte végig igen rossz ideje volt, háromszor borult fel, de ekkor is megúszta kisebb haváriákkal, 12 méteres hullámokkal küzdött, és május 3-án megkerülte Tasmaniát. Összesen 210 napot hajózott. Hogy meglelte és megkapta-e, amiért elindult, csak a jövőben derül ki, de a szerelem, úgy látszik, rátalált az úton. Új barátjával mindenesetre lesz közös témájuk: Jessica hazaérkezése óta ugyanis Michael Perhammal, a korábbi legfiatalabb angol földkerülővel alkot egy párt: románcuk Perham ausztráliai megállója idején kezdődött, és a Jessica útja alatti telefonok után immár a szárazföldön is folytatódhat…
Felkészülés
Jessica életkorából adódó tapasztalathiányát jó páran kockázati tényezőnek minősítették az út előtt és alatt, de annyit ők is elismertek, hogy amit lehet, megtanult, és amennyit lehetett, annyit levitorlázott. Edzésként legénység volt számos hajón, és skipper volt a Magic Roundabout nevű hajón egy versenyen a tasmán-tengeri átkelésnél. Indulása előtt 10 ezer tmf óceáni vitorlázás volt mögötte, és a következő kurzusokat és tréningeket végezte el, melyek többsége, az igazsághoz hozzátartozik, egynapos tanfolyamokat takar:
– RYA/ISAF nyílt tengeri biztonsági tanfolyam (ISAF SR 6.01)
– RYA dízelmotor-tanfolyam
– RYA radarkezelői képzés
– YAS Safety and Sea túlélési tanfolyam
– OMTC és IMO elsősegély-tanfolyam
– Yachtmaster Ocean elméleti képzés
– Rádiókezelői képzés
A hajó
Jessica választott hajója egy Sparkman-Stephens S&S 34-es volt, mely bár nem mai típus, de kifejezetten tengerálló, biztonságos és jól kezelhető, hosszú tőkesúlyos, stabil hajó, nem véletlenül szerepel még mostanában is rendszeresen több képviselője a típusnak a Sydney–Hobartokon. A 34 lábas, 1,8 m merülésű hajót akkor ismerhette meg a világ, amikor David Dicks és Jesse Martin a kilencvenes években ugyanilyen vitorlást választott a földkerüléshez (mind-ketten 18 évesek voltak teljesítményük idején, Martin tartja azóta is a hivatalos nonstop, segítség nélküli földkerülés korrekordját).
A hajót Don McIntyre ajánlotta fel Jessicának, az útra felújították a motort és a víztartályokat, és újrahúzták az elektromos rendszert, a munkákban Jessica is részt vett.
Szerencsétlen kezdet
A kezdet akár baljósnak is volt tekinthető. Jessica egy Brisbane–Sydney próbaúton az első éjszaka összeütközött a Silver Yang nevű 63 ezer tonnás teherszállítóval. Az Ella’s Pink Lady árbocát vesztette, de úszóképes maradt, és Watson motorral visszatért a szárazföldre. Az Ausztrál Közlekedésbiztonsági Hatóság előzetes jelentésében azt állapította meg, hogy Jessica az incidens idején aludt, és bár ellenőrizte a radarképet lefekvés előtt, nem vette észre a Silver Yangot, ezért ütköztek össze négy perccel azután, hogy elaludt. A Silver Yang látta hajóját, és igyekezett is kitérni, de sikertelenül. Felelőst nem állapítottak meg, és végleges jelentés az ügyben még nem született.
Képgaléria:
