Katamaránokkal bonyolítják le a 34. Amerika Kupát. A döntés valószínuleg átrendezi a világ vitorlázásának eddigi rendszerét.
Még él!
Az AC majdnem elhunyt, de legalábbis igen nehéz három éven van túl. Szerencsére sikerült újraéleszteni, és a végén minden jóra fordult: a versenyt mégis megvívták, kihirdették a győztest, a vesztes nem óvta, vagy perelte az eredményt, hanem csak úgy eltűnt a balfenéken. Most pedig ismét ott állunk, hogy jön a következő AC, a 34.
Előző cikkünk megjelenésekor gyakorlatilag még nem tudtunk semmit, hogy ti. mikor, hol, milyen szabályok mellett, és milyen hajóban vívják majd a 34. AC-t. Illetve egyvalamit mégis tudtunk, nevezetesen azt, hogy ki a Challenger of Record (COR), azaz a Kihívó.
Az illetékesek egyébként rendszeresen tájékoztatták a nyilvánosságot, és tudni lehetett, hogy milyen munkák és előkészületek folynak a háttérben, és hogy mikor milyen információra lehet számíthatani. A legfontosabb dátum szeptember 13. volt: ekkor kellett választ kapnunk például a hajó kérdésére.
Sok mindent tudtunk és még többet találgattunk. Tudtuk például, hogy Bruce Nelsonnal készíttettek egy tervjavaslatot egy egytestű hajóra, és Pete Melvinnel egyet egy többtestűre, mindkettőt abból a célból, hogy a későbbi tárgyalásoknak legyen egy kályhája, ahonnan el lehet indulni. Minden újságíró szépen fontolgatta, hogy milyen érvek is szólnak az egytestűek, és milyenek a többtestűek mellett. A szokásos érvek mellett volt még egypár jelentős érv a többtestűek mellett.
Többtestű győzelem
Az biztos, hogy a hajókérdésben mindenkinek volt véleménye, kőfaragóknak és balett-táncosoknak is, és a média az összes érvet és véleményt közvetítette. A magam részéről a többtestűeknek szurkoltam – és nyertem! Volt még egy kérdés, a legénység nemzetiségének ügye. Évtizedek alatt lassan odajutott az AC, hogy például a BMW Oracle hajózó legénységében csak egyetlenegy amerikai volt, John Kostecki. Talán ezért is, az utóbbi időben megfigyelhető volt, hogy növekedett a nemzeti csapatok iránti igény.
A merevszárnyú katamarán döntés után a reakciók szélsőséges skálán mozogtak. Az angolokat képletesen szólva úgy kellett felmosni. Sir Keith Mills, a brit csapat tulajdonosa azt mondta, hogy az előzetes tárgyalások során 90 százalékos egyetértés volt a résztvevők között arról, hogy egytestűekkel kell rendezni a 34. AC-t. Erre most jönnek neki a derült égből a katamaránnal… Amikor ebből a sokkból úgy-ahogy felocsúdott, jött a dátum bejelentése, amely aztán tényleg a tragédia szélére sodorta szegényt: a londoni olimpián ugyanis csapata több tagja is érdekelt lesz (Ainslie, Percy stb.), és ők az olimpiai felkészülést nem fogják tudni összeegyeztetni az Amerika Kupával.
Az új-zélandiak főnökét, Grant Daltont nem lepték meg a fejlemények. Tulajdonképpen már az elejétől fogva biztos volt abban, hogy katamarán és szárny lesz a történet vége, részben azért, mert tudható volt, Coutts beleszeretett a szárnyba, részben pedig azért, mert – Dalton szerint – ez valamennyi kezdeti előnyt biztosít a BMWO-nak. Ha a versenyt holnap rendeznék, az amerikaiak simán nyernének. Couttsnak azzal a véleményével, hogy a top egytestűcsapatok top katamaráncsapatokká válhatnak, ha akarnak, Új-Zélandon, meg máshol sem mindenki ért egyet, annak ellenére, hogy a BMWO csapata és sikerük ezt fényesen bizonyította. Grant Dalton mindenesetre szintén hasonlóan gondolkodik, hiszen ezzel kapcsolatban személyes élménye is akadt, amikor egy óriás katamaránnal megnyerte a 2000-ben megrendezett világkörüli versenyt, a Race-t.
Vélemények
Dean Barker, az új-zélandi skipper szintén nem lepődött meg. A szárnytechnológia hosszú ideje jelen van a vitorlázásban, és az új-zélandiak több megfigyelőt is küldtek az augusztusi Little America’s Cupra, ami a C katamaránok kihívásos világbajnoksága. Hogy Barker komolyan veszi a dolgot, az abból is látszik, hogy már össze is ült Darren Bundockkal, az ausztrál Tornado-világbajnokkal, és elindultak az Extreme 40-esek 2010-es sorozatának utolsó versenyén. Összefoglalva, az új-zélandiak nem ijedtek meg, és szinte bizonyosan neveznek kihívónak.
Azt az érvet, hogy többtestűekben nem lehet párosversenyezni, a csapatok komolytalannak tartják: szinte mindegyik top team úgy gondolja, nagyon is lehet, csak a technikai és taktikai részletek eltérnek az egytestű hajókban megszokottaktól. Az angolok végül óvatosan nyilatkoztak. A TeamOrigin tulajdonosa, Mills lehiggadván azt mondta, hogy először is megvizsgálják, mindaz, amit a BMWO ígért, teljesült-e, és utána döntenek.
A „nagy” új-zélandiak, például Murray Jones, el voltak ragadtatva: tetszett nekik a katamarán általánosságban és az AC72 specifikusan is, tetszett a szárny, az AC45-ös, és az új horizont kitárulása. Pedig ők aztán igazán egytestűmenők voltak, egészen a 33. AC-ig. Azt pedig majd meglátjuk, hogy hány kihívó lesz. A kihívási periódus november 1-jén kezdődik és 2011. március 31-ig tart.
Az alapdokumentumokat átnézve tulajdonképpen minden nagyon szép, minden nagyon jó, kivéve a 2013-as időpontot, ami nagy baklövés, bár valószínűleg jó szándékú. A 33. AC elhúzódása már amúgy is megtizedelte a szponzorokat, vagy még inkább: csaknem kiirtotta őket, és a Védők valószínűleg nem akartak újabb négy évvel hozzájárulni a szponzorirtáshoz. Így viszont a londoni olimpia sok nagymenőt ki fog szűrni a jelenlegi csapatokból.
Eddig két alapdokumentum ismert, az egyik a The Protocol Governing the 34th America’s Cup (a 34. Amerika Kupa protokollja, 2010. szeptember 9.), a másik az America’s Cup „72” Class Rule (az AC72-es osztályelőírása, 2010. szeptember 30.). Ezek annyira fontos dokumentumok, hogy a vitorlázóknak valamennyire mindenképpen meg kell ismerniük őket.
AC „72” Class Rule
Az Osztályelőírást a Védő, a Kihívó és az ACRM (az AC versenyigazgatósága) fogadta el, és ez utóbbi adta ki. Mivel – mint korábban említettem – ez nagy dokumentum, és az ismertetésére van időnk bőven, apránként fogjuk a kedves olvasók türelmét bedarálni. Az Osztályelőírásnak számtalan fejezete van. Az első a Szándék. Az Osztályelőírásnak az a szándéka, hogy olyan versenykatamaránok épüljenek, amelyek alkalmasak flotta- és párosversenyzésre is, vizuálisan izgalmasak, fizikailag és technikailag nagy követelményeket támasztanak a legénységgel szemben, akik – kizárólag emberi erővel – a vitorlákat kezelik és trimmelik.
Az AC72-esek meghatározott szél- és tengerviszonyok közötti part menti versenyzésre alkalmasak, akár AC-versenyek ezek, akár más, rendszeresen megrendezett egyéb osztályversenyek.
A készítők remélik, hogy az AC72 Osztályelőírás több AC-t is megél, és ezt, valamint a hajók evolúcióját elősegítendő az ACRM időnként módosítani fogja az előírásokat.
Általánosságok: Itt határozzák meg az Osztályelőírás hivatalos nyelvét (angol), és megadják a benne szereplő fogalmak definícióit, amelyek alapvető jelentőségőek. Ha ugyanis valamelyik fogalom többféleképpen is definiálható lenne, az AC72-esek tervezői – akik rém furfangos emberek – képesek lennének olyan meghatározást keresni (és találni), amivel illetlen előnyhöz juthatnának. Anélkül, hogy részletekbe mennék, mindössze ennyit mondok: ha valaki azt vélné, hogy olyan fogalmak, mint például a merülés, maga a katamarán, vagy mondjuk a hajó orra nem szorulnak definiálásra, rosszul hinné.
Mindazonáltal felmerülhetnek kétségek, márpedig ha felmerülhetnek, fel is merülnek majd. De nincs baj, mert eloszlatásukra ott vannak az ún. Interpretációk. Az interpretációkat a Felmérési Bizottság adja ki, és a kiadással azonnal részévé válnak az AC72-es Osztályelőírásnak. Interpretációt kérhet bármely versenyző csapat. Az Osztályelőírás e helyütt hívja fel a csapatok szíves figyelmét arra, hogy ha egy felmérő, vagy bárki más égen vagy földön értelmez bármely, az Osztályelőírással kapcsolatos kérdést, az mit sem számít, amíg egy hivatalos Interpretációban a Felmérési Bizottság azt ki nem adja.
A következő „általánosság” az Általános Limitációkra vonatkozik. Mivel az osztály előírásai többé-kevésbé ún. „box rule”-oknak (doboz szabályoknak) megfelelően készülnek, többnyire csak a „doboz” határait adják meg, például azt, hogy a hajónak képletesen bele kell férnie egy adott méretű dobozba. Egyúttal azt is megmondják, hogyan kell méréssel eldönteni, a hajó valóban beleférne-e.
Felhívjuk a figyelmet az egyik abszolút rendkívüli adatra: a hajó vitorlázósúlya akkora lehet, mint egy átlagos 35-36 lábas túrahajóé. Amikor majd ismertetjük a szárny és a vitorlák összfelületét is, kiszámítható lesz az SA/Dspl (vitorlafelület/vízkiszorítás) koefficiens is, amitől garantáltan le fog esni mindenkinek az álla.
Sajnos a végére jutott egy rossz hír is. Az egyik nagy csapat, a TeamOrigin már ki is szállt a versenyből. Közleményük szerint a 34. AC kereskedelmileg nem versenyképes, az időzítése nem megfelelő, és a TeamOriginnek általánosságban nem csábító a verseny. A két döntő érv azonban nyilvánvalóan a katamarán választása és az időzítés: az angolok csillogó sztárjai – például a háromszoros olimpiai bajnok Ben Ainslie – végül a 2012-es londoni olimpián való indulás mellett döntöttek. Hiányozni fognak a mezőnyből…
A döntés
Szeptember 13-án Valenciában Cam Lewis megnyitotta a sajtótájékoztatót, Coutts kiállt és bejelentette a következőket:
– létrehozzák az America’s Cup Race Managementet (ACRM), az AC Versenymendzsmentjét, amely lebonyolítja a 34. AC-t;
– létrehozzák az AC World Seriest (ACWS), az Amerika Kupa Világverseny-sorozatot, amelynek évente lesznek versenyei;
– az új osztályhajó az AC72-es, egy puha orrvitorlákkal és merev szárnynyal szerelt katamarán lesz,
– kérdésekre válaszolva azt is elmondta, hogy az AC72-es nagyon különleges, az építőkkel és a hajózó legénységgel szemben igen nagy követelményeket állító hajó lesz.
– Pete Melvin, a Melvin és Morelli hajótervező cég egyik névadója, az AC72 koncepció kidolgozója hozzátette, hogy a szárny elemekből fog állni, amelyekből néhány erős szélben eltávolítható lesz. A katamarán és a trimarán között az döntött, hogy az előbbi sokkal könnyebben szétszedhető és összepakolható, és a repülőgépen is kisebb helyet foglal el.
A sajtótájékoztatón Vincenzo Onoratóról is megtudtuk, hogy ő is a többtestűek híve. Mint mondta, egy egytestű viszonya egy katamaránhoz körülbelül olyan, mint egy kamioné egy Ferrarihoz. Majd – mintegy mellesleg – bejelentette, hogy a döntőt 2013-ban fogják megvívni. Ekkor többen elájultak.
Ezután visszatért Coutts, és elmondta, hogy lesz egy AC45-ös osztály is, amely már 2011-ben versenyezni fog az ACWS-ben. Osztályhajó lesz, az elsőt Új-Zélandon már építik és idén decemberben vitorlázni is fog. A szárny és a platform egységes lesz, de az áramvonalidomok (kormány, svert) nem, ezekkel a csapatok kísérletezhetnek.
A döntéssel kapcsolatban egy rosszindulatú kérdés nem hallgatható el: vajon hogyan érzi most magát az ISAF amiatt, hogy eliminálta a katamaránokat a következő olimpiárólű
Érvek és ellenérvek
Egytestűek
– Az egytestűek testesítik meg a tradíciót.
– A tervezők 80 százaléka korábban egytestű versenyhajókat tervezett, és félő, hogy a többtestűeket nem velük terveztetik.
– A csapatok 95 százaléka egytestű hajókban érte el korábbi sikereit, és nem biztos, hogy ugyanilyen sikerekre katamaránokban is képesek lesznek.
ü Mivel az egytestűek lassabbak, szorosabb és ezért élvezetesebb velük a párosverseny, sőt csak azokkal élvezetes, a gyors hajókkal nem. Nézzük csak meg az utolsó AC-t, volt ott párosverseny? Nem volt. (Némi
gúnnyal: ezen az alapon valójában 50 lábas, betekerős grószú Bavariákkal lenne igazán élvezetes a verseny. Ráadásul olyan időkülönbség, amivel az Oracle nyert, több is volt már az egytestű AC-k történetében.)
Többtestűek
– A 33. AC óriási, maradandó változást hozott azzal, hogy többtestű hajókban vívták meg. Minden tájékoztató arra utalt, hogy ez nem csak egy különleges, egyedi eset volt, amely után az élet visszatér a normális, egytestű kerékvágásba, vagy vízvonalba. Mindkét csapat tagjai belekóstolván ugyanis a többtestűek fenomenális sebességébe, és látván a szárny hihetetlen manőverezőképességét, gyorsan hozzászoktak, végül pedig megszerették a többtestű-vitorlázást.
– Ellison többször hangsúlyozta, hogy az AC-ből olyan médiaeseményt akar csinálni, mint a Forma–1. Emiatt a hajó kiválasztása előtt tv-közvetítési próbákat végeztek egy- és többtestűeken is: bekamerázták a hajókat, a skippereket, és mindent, amit csak tudtak – egy valóságos „vitorlázó valóságshow-t” teszteltek, és elemezték az eredményt. A többtestűek alkalmasabbnak bizonyultak a fedélzeti közvetítésre.
– Többtestűekben ugyanolyan szoros versenyt lehet vívni, mint egytestűekben. Ugyanaz kell hozzá, mint egytestűek esetén: közel azonos sebességű hajók. Mindössze annyi az eltérés, hogy azonos időkülönbség esetén a hajók közötti távolság nagyobb.
– Izgalmasabbak a versenyek.
– Kisebb legénységre van szükségük.
– Sokkal könnyebb őket légi úton szállítani.
Egy tapasztalt úr délről
A független versenyigazgató nem lesz más, mint az ausztrál Iain Murray, akinél jobbat nehéz lehetett volna választani erre a pozícióra. ő minden idők egyik legjobb ausztrál vitorlázója. Flying Ant (repülő hangya) osztályban kezdett vitorlázni kilencéves korában, majd feljebb lépett, és már 17 éves korában megnyerte a 12 lábas skiffek Interdominium (összevont ausztrál–új-zélandi) bajnokságát. Ezután következett hatszor az ausztrálok nemzeti büszkesége, a világ talán legtechnikásabb osztályának, a 18ft skiffeknek a bajnoki címe (mind saját tervezésű és építéső hajóban), meg közben még az Interdominium cím is. E verseny utolsó futamán vált legendává, 18 évesen (!): 30 csomó fölötti, a hullámokkal szemben fújó szélben ő volt az egyetlen, aki spinnakert húzott. Ezzel 7 perces előnyt gyűjtött be a sorozatban addig vezető Dave Porterrel szemben, és megnyerte a versenyt. 1983-ban vett részt először az AC-ban, mindjárt kormányosként. Nyert Sydney– Hobartot (hatszor), Admirális Kupát, Match Racing- és Etchell-világbajnokságot. 2008-ban, 50 évesen Starban volt olimpikon. 1975-ben Erzsébet királynő lovagi címet adományozott neki. A vitorlázáson kívüli életben nagyon sikeres üzletember (ingatlanfejlesztési területen). Túlzás nélkül ő a mai nemzetközi vitorlázás egyik legnagyobb tekintélye. El kell ismerni, hogy a Védő betartotta az ígéreteit: Sir Murray, és így a management valóban megrendíthetetlenül független.
Képgaléria:
