Élménybeszámoló Thomas erejéről
Martinique-ről 2010. október 29-én délelőtt indultunk délnek, Saint Lucia szigetére. Dufour 385 hajónkkal szikrázó napsütésben szeltük az Atlanti-óceán hullámait a két sziget között. Nyaralótúránk során a Grena-dines szigetvilágot céloztuk meg, vártak a pálmafás, homokos tengerpartok, a horgonyzásra és strandolásra csábító öblök, a színes korallok és az egzotikus halak a 27 fokos tengerben. A Karib-térségre jellemző 20-25 csomós, kellemes szél fújt, az év ezen időszakában már ÉK-i irányú passzát. Reffelt nagyvitorlával és teljes génuával haladtunk raumban, kora délután kötöttünk ki Rodney Bayben. Bejelentkeztünk, bevásároltunk, megtöltöttük a víztartályokat. Már a repülőre egyhetes időjárás-előrejelzéssel a kezünkben szálltunk fel, és feltűnt, hogy az út egy részére extra mennyiségű csapadékot jósolnak. Az indulási bázison rákérdeztünk erre, trópusi ciklon átvonulására figyelmeztettek minket, amelyből 8 százalék eséllyel lehet hurrikán. Kértük, hogy SMS-ben folyamatosan tájékoztassanak minket az időjárás alakulásáról. St. Lucia szigetén még minden békés volt. A helyi taxisok a sziget turistalátványosságainak felfedezésére invitáltak. Mi inkább internetet kerestünk, hogy megnézzük az aktuális időjárás-jelentést. DK-i irányból a trópusi ciklon lassan, de biztosan közeledett felénk, másnapra várták. A délutánt a kikötőtől pár kilométerre, a Pigeon-félszigeten töltöttük. Strandoltunk, kisfiúnk trópusi kagylót, csigát gyűjtött, a Pigeon Nemzeti Parkban hűsöltünk az árnyas fák alatt, felmásztunk az erődbe, hogy a naplementében gyönyörködjünk. A hajós kocsmából taxival jutottunk vissza a kikötőbe. Október 30-án reggel SMS-t kaptunk, amely szerint a ciklonból már 80 százalék eséllyel hurrikán lehet.
A szél valóban jelentősen megerősödött, az ég befelhősödött, megindult az esőzés. Mi úgy döntöttünk, maradunk, és megkezdtük a hurrikánra való felkészülést. Mindent elraktunk a fedélzetről, erősen lekötöttünk a bocit, több kötéllel megerősítettük a lazy baget és hosszan átkötöttük a génuát. Eltettük a sprayhoodot és a bimini topot, utóbbit teljes szélességében lekötöztük, a tartalék kikötőkötelekkel pedig beszőttük a hajót a mólók közé. A szokásos 3 helyett 11 kötél tartott bennünket. Hajónkkal az úszó móló luv oldalán álltunk, bízva abban, hogy a móló azért a helyén marad. Csak azon dilemmáztunk, a hajónk orrával a szél felé álljon-e, hogy a hajókokpit ne a szél felé nézzen, de végül győzött a jó tengerész kötelező gondossága, és indulásra, menekülésre készen orrunkkal kifelé maradtunk, arra az esetre, ha szó szerint minden kötél szakad. A szél ekkor az amúgy védett kikötőben már 40 csomós erősséggel fújt. A környező öblökből vitorlások érkeztek, de már esélyük sem volt kikötni, horgonyon, járó motorral várták sorsukat. A kikötősök eltűntek, a kikötői kapitányság bezárt. Szakadt a meleg trópusi eső, a szél tovább erősödött. Délután 3-kor már tartós 50 csomós sebességet jelzett a műszer. Nagy, áthatolhatatlan szürkeség uralkodott a fényes nappal helyett. A hajóból ekkor még ki lehetett menni, kapaszkodva, vízhatlan géppel fotózni is tudtunk.
Szép lassan a telefonkapcsolat és a rádióadások is megszűntek. A Thomas névre keresztelt trópusi ciklon 1-es fokozatú hurrikánná erősödött. Este 10-kor érte el szigetet, a szélerősség a kikötőben 60-70 csomósra nőtt. A hajótest órákon át rázkódott, remegett a húrként feszülő köteleken, a szakadatlanul ömlő esőtől több helyen beázott. Csak a kisfiúnk aludt nyugodtan, mentőmellényben a kabinban, mi feszülten virrasztottunk. Kikötőköteleink szerencsére jól tartottak, hajónk mindent kibírt, csak a lobogók szakadtak le róla. Október 31-e reggelre az esőzés megállt. A kikötő újra megtelt emberekkel, akik elkezdték menteni, ami menthető. Délelőtt tudtuk meg, hogy az éjjel tomboló hurrikán „csak” 1-es fokozatú volt, de a legnagyobb széllökések elérték benne a 90 csomót. A kikötőben a kisebb motorosok elsüllyedtek. Sok hajónak kibomlottak és szétszakadtak a vitorlái, a vihar letarolta a banánültetvényeket, kitépte az egyedül álló fákat. A lezúduló esővíz hidakat rombolt, házakat sodort el, megrongálta a közműveket a szigeten. Napokig nem volt ivóvíz, üzemanyag és áram a környéken, az élelmiszerbolt üresen kongott. Castries, a fováros megközelíthetetlenné vált. St. Lucián azon az éjszakán 12 embert halt meg. A kikötői kapitányságon is szünetelt a munka, a hivatalos ki- és bejelentkezésre nem volt lehetőség, az emberek először az otthonaikban rendezték soraikat.
St. Lucia szigetén van egy öböl, amely hivatalosan a „hurricane hole”, azaz kikötőn kívül a hurrikánt itt lehet hajóval átvészelni. A Marigot Bay tőlünk 10 mérföldre volt délre. Az öbölben sem a kikötőbe, hanem horgonyon kell állni, és kikötni magunkat a mangrovefákhoz – hasznos tanács, de a hajóhoz nem adtak hosszú kötelet. A Karib-térségben a hurrikánszezon hivatalosan október 31-én véget ér. Ez esetünkben napra pontosan így is lett. A helyiek elmondása szerint St. Lucián utoljára 10 évvel ezelőtt okozott ekkora kárt hurrikán. St. Vincent és Barbados is romokban maradt utána. Egy szigettel északabbra, Martinique-en viszont csak vihar jellege volt az egésznek. A másik charterhajónk Bequián, egy öbölben vészelte át horgonyon a szélerősödést és az esőzés elvonulását, ők a trópusi ciklon szélén szinte meg sem érezték a hurrikán erejét. Mi is továbbindultunk, a szigeteknek még több napra volt szükségük, hogy magukhoz térjenek. St. Lucián és St. Vincent-en áramot a hajómotor járatásával nyertünk, víztartályainkat víz híján esővízzel töltöttük fel. A nap újra szikrázóan ragyogott a kék égen. A tenger viszont még egy hétig zavaros volt, színe mint a Velencei-tóé, egész fatörzsek sodródtak benne, és rengeteg volt a kókuszdió. Majd az élet szép lassan minden szigeten folytatódott, mintha mi sem történt volna – csak mi lettünk egy tapasztalattal gazdagabbak…
Szerzőink a Mérföld Yachting munkatársai
www.merfoldyachting.hu
Karibi viharok
A trópusi ciklon olyan, általában több száz kilométer átmérőjű légköri képződmény (felhőörvény), amelyben a légnyomás a középpontban a legalacsonyabb, és belülről kifelé haladva nő. Mozgása ciklonális, vagyis az északi féltekén az óramutató járásával ellentétesen, a délin vele egyező irányban forog. A trópusi éghajlati öv meghatározott részén, a 10. és a 20. szélességi kör között keletkezik. A trópusi ciklon és a hazánkban is előforduló mérsékelt övi ciklon különböző légköri képződmény, bár légnyomás-gradiensük és forgási irányuk hasonló. A trópusi ciklont a Csendes-óceán térségében tájfunnak, a Karib-tenger térségében hurrikánnak hívják. A trópusi ciklon mérete és a benne lévő légnyomás is jelentősen kisebb, mint a mérsékelt övi cikloné. Átmérője 400 km-től 1500 km-ig terjedhet, a mag légnyomása 900 HPa-nál is kisebb lehet. A trópusi ciklon szelei elérhetik akár a 240-350 km/órás sebességet, ami már óriási pusztításhoz vezethet. A hurrikánokat kezdetben arra a névre keresztelték, amely név megjelenésük napján a kalendáriumban állott. 1950-től leányneveket adtak nekik, ábécésorrendben. Később már férfinevekkel ruházták fel a természet e szeszélyes lényeit; 1980 augusztusában például a Karib-tengeren pusztító hurrikánt Allen névre keresztelték. A világsajtó Allent akkor „az évszázad szélvészének” titulálta, a szél sebessége helyenként a 300 km/órát is meghaladta. Barbadoson, St. Lucián, Haitin, Jamaicán, Kubában és a mexikói Yucatan-félszigeten borzalmas pusztítást végzett, de nem kímélte az USA déli partvidékét sem. A károkat dollármilliárdokra becsülték.
Képgaléria:
