Létszámrekord a vízen, papírforma végeredménnyel
612 hajó a rajtvonalon
A számok önmagukért beszélnek: 612 hajó a rajtvonalon, több ezren a fedélzeteken. Jenlentős médiaérdeklődés, fesztivál, a parton tömegek nyüzsögnek a füredi mólón. Ez a Kékszalag, a hazai vitorlázás legnagyobb eseménye, amely egy ideje már Európa legnagyobb tókerülő versenye. Mindez számottevő külföldi érdeklődés nélkül, saját erőből, ha úgy tetszik. A miénk, mi csináljuk, lehetünk rá – joggal – büszkék és ugyanilyen alapon bírálhatjuk is ellentmondásait.
Igazán izgalmas tulajdonképpen az előkészületi szakasz volt. A kérdés már jó ideje az, hogy kinek sikerül megtörnie Litkey Farkasék egyeduralmát. Az idei liberátlanított verseny előtt a klasszikusnak mondott Kékszalagon többen is pályáztak erre. Az RC 44-es csapat például minden eddiginél alaposabb felkészülést tudhatott maga mögött, de a többi esélyes is fejlesztett. Az előzetes nyilatkozatokból akár arra is lehetett következtetni, hogy Litkeyéknek ezúttal nehezebb dolguk lesz, mint korábban. Nos, nem ez történt.
A versenyen többnyire gyenge vagy mérsékelt erejű szél fújt csak, és az is gyakran kedvezőtlen irányból, a legendás Nemere-rekord ezért egy pillanatig sem forgott veszélyben. Az előrejelzésekből a versenyzők is tudták, hogy milyen szélviszonyokra számíthatnak, ezért a leggyorsabb hajók erre készültek. A Litkey-
csapat is ennek megfelelően alakította át a már három Kékszalagon első, ezúttal Brokernet-Uniqa névre hallgató Lisát. Legveszélyesebb kihívójuk, a Király Zsolt vezette csapat pedig, ha lehet, még hangsúlyosabban gyenge szélre hangolta a tavaly második Rafficát.
Az abszolút elsőségre esélyesek közül a Soponyai Géza által épített és vezetett Pioneer MediaContactnak, a Láng Róbert-féle RC 44-esnek és a Sponsor Wantednek csak a vártnál erősebb szél kedvezett volna, nyerési esélyeiket az időjárás minimálisra csökkentette.
Július 3-án reggel 9 órakor gyenge délnyugati szélben rajtolt el a soha nem látott méretű mezőny a balatonfüredi móló vonalában kitűzött öt kilométer hosszú rajtvonalon. Lenyűgöző látványt nyújtott a Balatont ellepő csaknem hatszáz hajó.
Az első, Keneséig tartó szakaszon az esélyesek közül a Raffica állt az élre, és jelentősnek tűnő előnyre tett szert a Brokernet-Uniqával szemben. Ám ezután a szél valamelyest erősödött, ráadásul az iránya miatt Siófok felé, majd az ottani bója után Keszthely irányába is cirkálásra kényszerült a mezőny. Mindez lehetőséget adott a Brokernet-Uniqának, hogy ledolgozza a hátrányát, Litkey hajója még a Tihanyi-szoros elérése előtt átvette a vezetést. A két éllovas az üldözőktől jócskán eltávolodva párviadalt vívott ettől kezdve. A Brokernet-Uniqa csapata magabiztosan, precízen vitorlázva verte vissza a trónkövetelő támadásait és 12 óra 13 perc 46 másodperc alatt teljesítette a távot. Litkey Farkas ezzel megszerezte kilencedik Kékszalag-győzelmét.
Változatos küzdelem folyt a harmadik helyért, amelyet végül Soponyai Géza vezényletével a Pioneer MediaContact szerzett meg.
A siker titka
Litkey sikerének titka igazából egyszerű. Hajójuk, a Lisa gyenge szélben a leggyorsabb a Balatonon, a csapat pedig összeszokott, jó vitorlázókból áll, a kormányos pedig érti a dolgát. Ennyi – és ez elég a sikerhez majd egy évtizede.
Vegyes érzések
Vegyes érzéseim vannak a Kékszalagra gondolva. Szeretem, mert embert próbáló verseny, ugyanakkor ha nincs szél, akkor nagyon hosszú lehet, és olyankor nem szeretem. Indultam már kétszer a Lisával, Assóval, Európa 30-assal, Sudárral és sok minden mással is.
Sokan vagyunk úgy vele, hogy megfogadjuk, jövőre bizony nem indulunk. Tavaly én is pont így voltam ezzel, miután éjszaka másfél órát néztem a Badacsonyt. Aztán, mikor közeledik a rajt időpontja, újra elfog a versenyszellem, és nem volt ez idén sem másképp. Ebben az esztendőben a Kacor Király nevű Nautickal versenyeztem a legtöbbet, így kézenfekvő volt, hogy ezzel a hajóval indulok az idei szalagon. A legek versenyére lehetett számítani, a résztvevők számát tekintve legalábbis. Az előrejelzések nem ígértek túl sok jót, bár az internetes forrásokat böngészve sok ellentmondás volt a prognózisokban.
A 9 órás rajtra korán kellett kelni, mivel hasznos a rajt előtt egy órával körülnézni a vízen, mindent a helyére rakni. Az indulás nem ment könnyen, de végül időben érkeztünk Füred elé a több kilométeres rajtvonalra. A szél nyugatias volt, de én arra tippeltem, hogy déliesedni fog, ezért a vonal déli legvégét választottam. De ez csak az egyik indokom volt, egy beragadt rajttól féltem leginkább az északi parton, ami után sokáig tartana, míg tiszta szélbe kerülünk. Szép látvány volt a rajtoló hajó. A Nemere II mellett vágtunk neki a versenynek, és 3 perc után szépen felment a genakker. Látszott, hogy aki tőlünk északabbra rajtolt, jobban járt, mint mi. A frissülésekben szépen ejtegetve haladtunk, de mivel a sebességmérőnk a daruzás során megsérült, nem volt információnk a mennyiről. A mezőny első harmadában voltunk, de osztályunkban csupán tizedik körül lehettünk. Messze elöl haladt a Fantom és a Pingi, mi a mezőnyben csatáztunk társainkkal. Geronimo, Arwen, Gyöngy, Fram, Dorsia, a túraspecialista Preator azonban sokáig nem látszott. Később felbukkant az északi part alatt, hatalmas spinakkerével, de jelentős volt a lemaradása. Valahol az abszolút 40. hely környékén fordultunk Kenesénél, a bójáig az osztályban a második helyre küzdöttük magunkat. Melgesek és 8 MOD-k társaságában vágtunk neki a Siófokig tartó szakasznak. Eleinte topgénuával, majd később sima génuát húzva cirkáltunk az erősödő szélben – el sem hittem, hogy még mindig fúj a szél. A Fantom szépen védte a pozícióját, alig tudtunk közelebb kerülni hozzájuk. A siófoki jel után utolért a Pingi, az erősödő szélben már nem fizetett a denevéres grószunk. Velük meccseltünk a csőig tartó cirkálásban, de a végén sikerült ellépni tőlük a fordulók során. Második helyen léptünk a nyugati medencébe, a Fantom előnye 500 méter volt körülbelül. A szél eldöntötte helyettünk a taktikát, mivel a mögöttünk délre húzó Pingi is mutatta, hogy negatív az irány. Előttünk a Fantom próbált magasságot tartani, mi inkább futtatva igyekeztünk a déli part felé. Sokáig nem változott a helyzet, de aztán szépen kezdtünk bekerülni alájuk, később meg is csúsztunk. Mögöttünk sebesen közeledett a Gyöngy és az Oxygen is, így nagyon kellett figyelni. Révfülöpnél értük el az északi partot, fordulásra kényszerültünk. Rövid takk dél felé, majd párhuzamosan a parttal egy hosszabb, ez volt a képlet. Ekkor már osztály-elsőként haladunk. Sokat ért a helyismeretünk, egyik mancsaftom, Andi gyerekkora óta Révfülöpön nyaral, és lassan öt éve elég sok időt töltök vele ott én is. Három kis igazítással ismét egérutat nyertünk üldözőink elől, ekkor már a Gyöngy volt mögöttünk a második. A szél gyengült, így topgénuára váltottunk.
Ábrahámhegy után a szél elállt, és üldözőink látva, hogy megálltunk, dél felé próbáltak kikerülni. Bennem élénken élt egy tavalyi kép, amikor is egy ilyen leállásban vesztettünk sok helyet azzal, hogy délre tartottunk. Akkor a Kishamis vágtatott el úgy északon, hogy azóta is emlegetem. Becsavart orrvitorlával vártuk a szelet, amit a távcsőbe nézve észleltem. Pár perc után megkaptuk a csíkot, és szépen meglódultunk a parttal párhuzamosan félszélben. Üldözőink hiába próbáltak visszakapaszkodni, nem sikerült nekik.
Növeltük előnyünket, és jó tempóval mentünk az abszolút mezőnyhöz képest is. Topgénuával gyönyörűen haladtunk, Badacsonytól nyílegyenesen mentünk át a szigligeti öblön. Ekkor találkoztunk a vezető hajókkal, akik visszafelé tartottak már. A györöki csücsöknél a szél leállt, és azt hittem, hogy utolérnek üldözőink. Melgesek, X-35-ösök és a Paquita társaságában léptünk végül be, és a frissülő szélben topgénuával haladtunk a jel felé. A bóját a 25. hely környékén vettük, majd genakkert húzva szépen távolodtunk is. Éles volt a menet, ezért ismét topgénuára cseréltünk. Ez a leghatékonyabb fegyverünk, és folyamatosan 6-7 csomóval haladva hagytuk magunk mögött a Keszthelyi-öblöt. Üldözőinknek ekkor már gyengült a szelük, majd szem elől tévesztettük őket sötétedéskor. Az időközben megelőzött Pannónia elhaladt még Badacsony előtt, majd a Paquita rohant el alattunk. Badacsonynál frissült a szél, sok volt a topgénua, így génuával mentünk. Folyamatosan schottolt a legénység, de a többiek unatkoztak, hiszen szinte semmit sem kellett csinálniuk. A GPS segítségével pontosan a cső irányába tartottunk, vonalban haladva. Ezzel egészen Földvárig nem is volt semmi baj, de ott csökkent a szél, és le is estünk jelentősen. Jól járt az, aki mögöttünk kicsit északabbra húzott, nyerve némi magasságot. Átlépve a keleti medencébe a szél elállt, és cirkálni kellett Füredig az összevissza fújó szélben. Nagy kupac hajó volt a környékünkön, akik teljesen random üzemmódban indultak meg, hol itt, hol ott. Végül ebből a csoportból a legrövidebbet húzva az abszolút 26. helyen futottunk be, ami osztályunkban első helyet ért, a második több mint 40 perccel ért be mögöttünk. Nagyon boldogok voltunk, és persze fáradtak.
Persze a motor mikor nem indul be, naná hogy ilyenkor, így vitorlával csorogtunk visszafelé Földvárra. Végül két óra alatt értük el a kikötőt, és mindenki elment aludni. Másnap összecsomagoltuk a hajót, és átmentünk a fogadásra, ami új helyszínen, jó színvonallal került megrendezésre. A vasárnap déli díjkiosztó ugyanakkor egy érdekes találmány. A nap kettévágva, az emberek a tűző napon álldogálnak… Mire ránk került a sor, alig maradt érdeklődő, és az ő nagy részük is az érdekeltek közül került ki.
Nyilván felmerül a kérdés a kedves olvasóban, hogy miért pont egy ilyen beszámoló kerül be az újságba. A válasz egyszerű. Az élmezőny csatája végig követhető volt. Interneten, SMS-ben csak róluk érkeztek hírek, pedig az osztályok nagyszerű küzdelmeket vívtak közben egymással – de róluk mindig elfelejtkeznek. Néztem utólag az internetes közvetítést, amely gyakorlatilag véget ért az élmezőny befutása után. Érdekes, hogy az a többség, aki miatt ennyi induló van ezen a versenyen, pár sort érdemel csupán a többiek mellett. Mindemellett gratulálok a győzteseknek – jövőre, veletek, ugyanitt…
Pallay Tibor
A partról minden más
Idén első alkalommal követtem nyomon a Kékszalagot a partról, mivel sajtófőnökként dolgoztam a rendezvényen, és nem hajón versenyeztem a többiekkel. Eddig sohasem tudtam – bár gondolhattam volna –, mekkora munka is ennek a most már fesztivállá nőtt eseménynek a megszervezése. A 2800 versenyzővel együtt mi sem aludtunk két napig, és ugyanolyan nagy küzdelmet folytattunk az elemekkel, a problémákkal és egymással.
Az idei Kékszalag szervezése egy kicsit későn kezdődött, április végén. Az arculati elemek gyors megtervezése közben Biár Gabi (hírességekért felelős) kolléganőmmel elkezdtük szervezni a médiamegjelenéseket, és szép lassan kialakult a lista is a versenyen részt vevő celebekről. Sok ellenérzés van a vitorlázókban – sajnos az első évben tapasztaltak miatt jogosan – az ismert emberek versenybe való bevonásával kapcsolatban, de a három évvel ezelőtti első próbálkozásokhoz képest ma már valóban olyanok indulnak el a versenyen, akik megkedvelték ezt a sportágat, maguk is vitorlázgatnak, és amellett, hogy megjelenésükkel népszerűsítik a rendezvényt (ami azért, valljuk be, annyira nem jön rosszul), még segítik is a kormányost a versenyzésben.
Időközben Józsa Dia és csapata elkezdte a parti rendezvények szervezését. Csatlakozott hozzánk a Tér-Film-Zene Fesztivál filmvetítésekkel és koncertekkel, így alkalmunk adódott, hogy a Kisfaludy színpadon elhelyezett kivetítőn naponta többször is kapcsoljuk élőben a Kékszalagot. Akik a vízen voltak, nem igazán tudhatják, hogy a weboldalon folyamatosan élő közvetítést készítettünk, amelyet átvett a Füred Tv, a parton sétálók pedig a színpadon kísérhették nyomon, merre is halad a mezőny. Tapasztalatból tudom, hogy az, amit a TVP stábja dolgozott a közvetítéssel, valóban profi munka volt. Erdős Géza az egész versenyt leközvetítette a stúdióban szakkommentátorok és vendégek bevonásával, folyamatosan kapcsoltuk Rozsdát, aki a vízről élőben jelentkezett be, nemcsak hangban, hanem képben is, és mikrofonvégre kapta a versenyzőket a Balaton kellős közepén is. Az X-Trame operatőrei megállás nélkül rögzítették az eseményeket, egy motoros futár kétóránként szállította ki a partra a megtelt kazettákat, amelyek aztán azonnal feldolgozásra kerültek. Szinte óránként küldtünk ki SMS-t a kapitányoknak a várható időjárásról, az élmezőny alakulásáról, és a versenyen történt érdekességekről. Ruják István a BYC stúdióban lelkesen gépelte az eseményeket a weboldalra, és a Lochner Group jóvoltából 25 hajót követhettünk nyomon a verseny során GPS berendezések segítségével. A cég teljesen térítésmentesen biztosította a készülékeket, saját költségén telepített egy standot az MVSZ telephelyére, hogy egy kivetítőn mások is nézhessék a nyomkövetést. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy mind a 25 készülék végigdolgozta a versenyt, egyik sem romlott el, vagy veszítette el a jelet a Balaton legtávolabbi csücskében sem…
A kekszalag.hu sajnos csak a verseny előtti hetekben indult el, de akkor aztán felpörögtek az események, mindennap kerültek fel új hírek és információk az oldalra. A késői indulás oka szimplán csak annyi volt, hogy a Naviscon és a Sagem, az a két informatikai cég, amelyek saját költségükön fejlesztették és üzemeltették a weboldalt, mindent megtettek annak érdekében, hogy az indulásnál már az összes menüpont és funkció működjön. A vitorlázás iránti elhivatottságuknak köszönhetően (többen is vitorlázók a cégek munkatársai közül) működött az SMS-fal, a nyomkövetés, frissültek a kép- és videogalériák, és minden fontos információ elérhetővé vált a versennyel kapcsolatban.
Egyszóval lelkesedésből és társadalmi munkából nem volt kevés az idei Kékszalagon sem, gondoljunk csak a nevezésnél azokra a fiatalokra, akik lehetővé tették, hogy idén valóban zökkenőmentesen szerveződjön le a budapesti és a füredi regisztráció, köszönhetően Verebély Tibornak és az on-line nevezési-fizetési rendszernek. Igaly Csilla remekül szakkommentálta a rajt utáni eseményeket a VIP-hajón; Szekeres Laci és Mag Andi fáradhatatlanul kattingatott és készített több ezer szebbnél szebb felvételt (igen, idén is készül Kékszalag-könyv), Kerekes Kazi megállás nélkül rótta a köröket a kikötő és a Sundance park között, és még sorolhatnám, ki mennyit dolgozott az idei Kékszalagon. Remélem, ebből a versenyzők is érzékeltek valamit, ha mást nem, annyit, hogy jó volt részt venni az eseményen – és akkor már nem dolgoztunk hiába…
Székely-Nagy Kata
Seiko Kékpántlika túraverseny a fiatalok számára
Idén már második alkalommal rendezték meg a Seiko Kékpántlika túraversenyt a fiatalok számára. Az ifjúsági megmérettetésre a Kékszalag-fesztivál keretein belül került sor július 2-án.
A gyerekek versenyét kellemes délkeletiben rendezték meg a Tihany és Balaton-füred közötti vízterületen kitűzött pályán.
Összesen 83 hajó vívott izgalmas, szoros versenyt, mely élőben is nyomon követhető volt (és újranézhető) az MVSZ weboldalán látható webTV segítségével. A képeket a stúdióból Török Péter Optimist válogatott edző, a vízről pedig Nagy R. Attila kommentálták.
A győztesek
420-as: Takácsy Kristóf és Levente
Laser Radiál: Bakóczy Róbert
Cadet: Bagyó Áron–Polgár Ákos
Optimist: Gyapjas Zsombor
Laser 4.7: Huszka Mátyás
Képgaléria:
