Amikor valaki egy vitorlás boldog tulajdonosává válik, az első kérdések között merül fel, vajon milyen névvel lássa azt el.
Nincsenek nemzetközi szabályok
A hajók elnevezésére nincsenek nemzetközi szabályok. A világon már az ősi civilizációktól kezdve rengeteg szabály létezett, melyek függhetnek a földrajzi helyzettől, attól, hogy a hajó hatósági szempontból regisztrált-e vagy sem, a hajó tulajdon vagy lízing formájában közlekedik-e, és még számtalan szempont adódhat.
Vezetnek a nők
A hajónevek között már a régi időktől a nőies elnevezések domináltak, mely szokás eredetéről az utókor számtalan elméletet alkotott. Az egyik elmélet szerint az ősi görög-római történetírás idején a vezérek hajóit különböztették meg az istenek nevével. Ezek a hajónevek tehát még érzelmi, rituális, és semmi esetre sem üzleti alapon keletkeztek. A hajóknak ezzel önálló egyéniséget, lelket is igyekeztek adni, és a nevek közül az idők folyamán a népszerűbb női nevek kerültek túlsúlyba. Egy másik elmélet szerint több európai nyelv, így például az Old English fejlődése során a hajóval kapcsolatos szavak a nőneműek közé kerültek. Egy harmadik teória szerint a nőies elnevezések mögött egyszerűen a férfi hajósok hölgyhiánya húzódik meg – és még sorolhatnánk a magyarázatokat… Megjegyzendő, hogy e ragaszkodás mellett viszont érdekes módon több tengeri hajósnemzet is veszélyesnek tartja, ha a hajó egy, a hajó fedélzetén levő hölgyről van elnevezve. Azelőtt a kereskedelmi hajókat a tulajdonos, és a kapitány nevével szerepeltették a különböző hivatalos és magánokiratokon.
A kutatások szerint a hajók névadásának minden hajóra történő kiterjesztése a XVI. században a Földközi-tenger medencéjében kezdődött, melynek kiváltó oka a biztosítás kialakulása volt, erre tehát már közgazdasági, és nem érzelmi okokból került sor. Ebben a században Angliában I. Erzsébet királyné uralkodása idején a hajóbiztosítás egyrészt azt jelentette, hogy őfelsége hadihajói fizetség ellenében vigyáztak a biztosított hajóra. A biztonság kedvéért azonban alkalmaztak egy ma már szinte ismeretlen joggyakorlatot is: a biztosítás idejére a hajó értékét 100 részvényre osztották, melyből 36-ot az állam visszatartott, és csak 64 maradt a tulajdonosnál.
Szertartások
A hajókeresztelés ünnepélyes pompáját a francia XIV. Lajos, azaz a Napkirály honosította meg. Az új hadihajók vízre bocsátása szigorú szertartás szerint folyt. A sólyán levő hajót a tengeri lelkész körüljárta, beszentelte, majd Isten áldását kérte a hajótestre, mely a vízre bocsátás és a lobogó felvonása után az országot fogja képviselni a tengereken. Egy 1814-ből származó leírás szerint a szertartáson a pap mellett egy fiatal lány is szerepelt keresztanyaként. Az idők folyamán a pap lassan elmaradt, Angliában egy állami tisztviselő, a többi országban pedig a keresztanya vette át szerepét. A szenteltvizet borosüveg, majd pezsgő vette át (az USA-ban az alkoholtilalom idején vízzel kereszteltek), az ajándékokat a hajó keresztanyja kapta. A Balatonon a hajókeresztelő szintén a biztosítás elterjedésével vált szokássá, viszont a II. világháború után, annak ellenére, hogy a hajókat továbbra is névvel látták el, a biztosítás az 1970-es évek elejéig eltűnt a sportvitorlázásból.
Az I. világháborút követően a kisebb vitorlás hajók száma világszerte nagymértékben növekedett, így a tengeri országok hajózási jogszabályai is többször változtak. Ekkoriban alakult ki az a mai gyakorlat, hogy egyes országokban 10 m hosszúság, máshol például öt tonna vízkiszorítás alatt a hajókról nem készül hatósági dokumentáció, melyről viszont készül, azt 1-2 évenként felülvizsgálják. A jogi környezet változása során a névviselés szabályai is átalakultak, sok országban mérettől, illetve használati céltól függűen vagy csak a hajó egyik oldalán írják elő a név viselését, vagy akár fel is oldhatják ezt a kötelezettséget. Az elmúlt évtizedekben vált nyomatékosabban a szabályozások részévé, hogy – alapvetően a rádiótelefon használatának elterjedése miatt – több országban meghatározták a név maximális karakterszámát, és előírták az obszcén, profán, valamint a segítségkéréssel, illetve más kommunikációs kódokkal öszszefüggő szavak tiltását…
Az 1970-es évek elején készült egy feldolgozás a balatoni hajók neveiről, mely az akkori Vitorlázásban is megjelent. Ebből kiderül, hogy akkoriban a Balatonon mintegy kétezer vitorlás hajó volt, a hajónevek egy része sem közérthető, sem tartalmi-formai-nyelvtani szempontból nem volt megfelelő, illetve frappánsnak, találónak sem volt nevezhető. Nagy számban neveztek el hajókat a görög istenekről, félistenekről, közülük is kiemelten a tenger, a szél és a vihar isteneiről. A következő leggyakoribb nevek a csillagok, csillagképek neve közül kerültek ki, és sok hajónév örökítette meg az ördög, az alvilági fejedelem személyét is.
Pezsgőt a vízbe!
Egy hajó el-, illetve átnevezésével kapcsolatban sok tennivaló merül fel, és számtalan keresztelési forma ismert. Régi tengerészbabona, hogy a hajókat nem szerencsés új névre keresztelni. Viszont ha már ezt elhatároztuk, először a hajóból, illetve a hajóról el kell távolítani mindent, ami a régi nevet viseli, új tárgyat pedig a ceremónia befejezéséig nem szabad a fedélzetre tenni. Hogy a régi szellemek is távozhassanak, a névelvételi ceremóniát az új névadást megelőző 24 órán belül nem szabad elvégezni. Mindkét ceremónia esetében fontos, hogy a szerencse érdekében fohászkodni kell a tengerek isteneihez, és a szelekhez. Végül természetesen az is nagyon fontos, a hajó elején, végén és két oldalán (más elmélet szerint a négy égtáj irányában) kevés pezsgőt kell a vízbe önteni a keresztelő alkalmával…
A babona ereje
A hajó elnevezésével kapcsolatban fontos kérdés, hogy az adott név szerencsét, vagy éppen annak ellenkezőjét hoz-e a hajóra, az e szerinti kategorizálás általánosnak tekinthető meghatározásait az alábbiakban összegeztük.
Szerencsés nevek: hajózással kapcsolatos istenek, szelek, földrajzi nevek; pozitív történelmi személyek, hajók; a tulajdonos érdeklődési körével, személyiségével kapcsolatos; könnyen kiejthető, nem túl hosszú; inkább női, mint férfi jellegű.
Nem szerencsés nevek: o-val kezdődő és/vagy e-vel végződő; diszkriminált név, kifejezés; rossz előélető, pl. Titanic; obszcén, profán, lompos, érthetetlen, kétértelmű; pénzügyi, orvosi kifejezés.
Képgaléria:
