Két új rekordot állított fel a legnagyobb maxi trimarán, a Banque Populaire V.
800 mérföldet tettek meg egy nap alatt
Idén júniustól három maxi többtestű is az Atlanti-óceán túlpartján, New York-ban várakozott arra, hogy egy kedvező, alacsony nyomású zóna meglovagolásával megdöntsék a transzatlanti átkelés fennálló rekordját. Végül július 30-án egy tökéletesnek tűnő, pontosan nyugatról keletre tartó meteorológiai rendszer alakult ki a szárazföld felett. Thomas Coville-nek, aki a Sodeb’O trimarán fedélzetén a szólórekordra pályázott, a zóna túl gyors volt, ezért ő parton maradt. A Groupama 3 azonban elindult, hogy Franck Cammasszal és legénységével új csúcsot állítson fel. Ez gyakorlatilag már augusztus 1-jén sikerült is nekik, amikor 800 mérföldet tettek meg egy nap alatt. Az átkelés során megdöntötték a transzatlanti rekordot, és egy fantasztikus, új 24 órás csúcsot is felállítottak, 841 tmf-del. Teljesítményük lenyűgöző, csúcsaik azonban szokatlanul rövid életűnek bizonyultak, ugyanis röviddel a Groupama után Amerikából útra kelt a 10 millió euróért épített, 130 lábas Banque Populaire V trimarán is, hogy a Groupama farvizén sosem látott új átlagsebességet érjen el.
„Az ideálisnál néhány órával korábban indultunk el”
„Az ideálisnál néhány órával korábban indultunk el” – nyilatkozta a navigátor, Marcel Van Triest a rekorddöntések után, „felkészülve egy esetleges technikai problémára, vagy arra, ha a rendszer a szokásosnál gyorsabban haladna. Végül, ahogy felgyorsult a front, sem került tőlünk messzire az eleje, volt olyan, hogy mindössze 120 mérföldre volt tőlünk – az már nagyon kevés, mert ha kifutottunk volna belőle, akkor haulzolnunk kellett volna.” Így azonban szerencsés módon Pascal Bidégorry és 12 fős legénysége tökéletes, 130 fokos VMG-re tudott vitorlázni, és mivel a frontot megelőzően egy magas nyomású zóna uralkodott a térségben, amerre haladtak, a tenger hullámai nem voltak nagyobbak 1,5 méternél, a körülmények tehát ideálisak voltak.
Olyannyira, hogy egy hatórás periódusban a hajó 40 csomós átlagsebességet produkált, 47,15 csomós maximummal. „Valójában a tervezés során azt mondtuk magunknak, hogy nem akarunk 44-45 csomó felett menni, ha ennél gyorsabbak lennénk, akkor lassítunk, és mindenképpen a vízben tartjuk a középső testet”. A hajó az ORMA 60-as trimará-nokhoz hasonlóan forgatható árbocával és hajlított uszonyaival (melyek a sodródás megakadályozása mellett segítenek az emelésben) könnyedén képes a háromból két testét a levegőben tartva haladni, de az egytestű haladás a mostani rekordkísérlek során nem volt cél, mert a tervezők még mindig számolgatják és tesztelik, hogy mennyi oldalirányú nyomást tudnak az uszonyok elviselni. Éppen ezért 40 csomónál Bidégorry már óvatosságra intett.
„35 csomó felett a hajó sokkolóan zajossá válik”
„35 csomó felett a hajó sokkolóan zajossá válik” – mondja Van Triest. „Ez az első hajó életemben, ahol mindenki, aki nincsen éppen szolgálatban, folyamatosan füldugót visel, a fedélzeten pedig a fülünkbe rakott rádiós szettekkel kommunikálunk – másképp nem menne”. A cockpit teteje nyújt némi védelmet, de amint abból valaki kidugja a fejét, 35 csomó felett az ellenszél és a folyamatos vízpára komoly próbatételt jelent. Mivel az ilyen típusú vitorlázás legnagyobb veszélye a vízben úszó tárggyal (vagy tengeri állattal) való összeütközés, ezért valakinek folyton figyelnie kell. E watchman munkája talán az egyik legkeményebb: bukósisakban, a középső test elején kémleli a vizet.
Bidégorry és Triest szerint a hajóval való „egyenes vonalú vitorlázás” (amilyen normális esetben egy transzatlanti rekorddöntés) az unalom és a felfokozott izgalom keveréke. A vitorlákat alig-alig állítják, a lényeg a kormányzás: a trimmelést ilyen szélben és sebességnél kétszer is meg kell gondolni, mert a hajón olyan erők hatnak, hogy nyolc ember kell a hidraulikus csörlők darálóinak megmozgatásához. Az emberek csak ülnek, és a figyelik a fülhallgatójukat – ha valami történik, akkor azonnal ugrani kell, a havária egy ilyen hajón igen gyorsan eszkalálódik.
A csapatot egyébként mintegy meglepetésként érte a 24 órás rekord megdöntése
Leggyorsabb periódusuk végéhez közeledve Bidégorry a nagyvitorlát a nútban tartó egyik kocsi törése miatt le akarta húzni a grószt, hogy kijavítsák a hibát. De Van Triest figyelmeztette, ne siessen anynyira, mert közel lehetnek a 24 óra alatt megtett 900 mérföldhöz. Pontosításért a parti csapathoz fordult, és ők igazolták számításait: a hajó 23 óra alatt 892 mérföldet tett meg. A számláló végül 908,2 tmf-nél állt meg. „Reggel volt, a nap épp csak feljött, és a fedélzeten mindenki hitetlenkedett: a 24 órás rekord nem is szerepelt a terveink között” – nyilatkozta Van Triest. A Lizard-fok felé közeledve aztán a hajó a fronttal együtt lelassult egy kicsit, de még így is közel 33 csomós átlagsebességgel, 3 nap 15 óra 25 percre javította a transzatlanti átkelés idejét.
Folytatás még idén télen, ugyanis mind a Banque Populaire V, mind a Groupama 3 (a tavalyi kudarc után megerősített hajóval induló) csapatának közeli célja, hogy Bruno Peyron 50 napos idejét megjavítva új földkerülő csúcsot állítson fel. A BP az erős szeles déli vizeken esélyesebb, mert a Groupama jóval kisebb nála (azonban vitorlafelülete a BP-vel azonos, ergo gyenge szelekben nagyobb az esélye). Bárhogy is alakul a Jules Verne Trophy sorsa, a többtestű titánok harca mindenképpen lenyőgöző.
Szakértok szerint a mostani, 908 mérföldes csúcs nehezen lesz túlszárnyalható.
Szakértők szerint a mostani, 908 mérföldes csúcs nehezen lesz túlszárnyalható. Néhány tíz mérföldet talán még lehet rajta farigcsálni, de a maxi trimaránok ezen generációjával e szám már nemigen tolható felfelé – ehhez nagyobb vagy más tervezésű hajók kellenek. Még nehezebb lesz a dolga annak, aki új transzatlanti rekordra pályázik majd, ehhez ugyanis különös szerencse is kell – ami megvolt a BP mostani útja során. A hajó egyetlen haulzolás nélkül tette meg az utat, melynek során elképesztő módon mindössze 40 (!) mérfölddel tett meg többet a légvonalban mérhető 2925 mérföldes távnál. A téli indulás a jéghegyek miatt kizárva, a nyári rendszereknek pedig csak 10-20 százaléka elég gyors a rekorddöntéshez: az atlanti átkelési rekord tehát jó eséllyel még sokáig a Banque Populaire nevéhez lesz köthető.
Korábbi rekordok
Év Hajónév Skipper Mérföld/24 óra Átlagsebesség
1852 S/Y N.B. Palmer Charles Low 390 16,3 csomó
1854 Sovereign of the Seas Charles McDonnell 438 17,5 csomó
1984 Royale II Loic Caradec 511 20,1 csomó
1984 Formula TAG Mike Birch 520 21,6 csomó
1990 Jet Services V Serge Made 522 21,8 csomó
1999 PlayStation Steve Fossett 580 24,2 csomó
2000 Club Med G. Dalton & B. Peyron 625 26,1 csomó
2002 Maiden 2 B. Thompson & H. Darvelid 695 28,9 csomó
2004 Orange 2 Bruno Peyron 706 29,4 csomó
2006 Orange 2 Bruno Peyron 766 31,9 csomó
2007 Groupama 3 Franck Cammas 794 33,0 csomó
2009 Banque Populaire V Pascal Bidégorry 908 37,8 csomó
Képgaléria:
