Részvételi rekord született a 40. Kékszalagon, amely Európa legnagyobb tókerülő versenyévé fejlődött.

Idén 575 induló
Eddig is a mi Kékszalagunk volt a legrégebbi és a leghosszabb távon futott, európai tókerülő verseny, de most már nálunk van a legtöbb induló is. A genfi-tavi Bol d’Oron idén az indulószám 516-ra csökkent, míg nálunk 575-re nőtt. Egy fontos tényezőben viszont most legfeljebb negatív előjellel kerülhettünk a legek közé: meglehet, idén nálunk fújt a legkevesebb szél.
Bízhattunk abban, hogy az idén megdől az 1955-ös rekord, hiszen számos olyan hajó állt rajthoz, amely elfogadható szél esetén képes lenne a 10 óra 45 percesnél gyorsabb menetre. Rekordszámú, négy Libera hajtott a győzelemért, és rajthoz állt három 18 lábas szkiff, illetve ott voltak még a páratlan évben a klasszikus Kékszalag-előírásoknak is megfelelő legjobbak: az AC Sailing Team – vagyis egy Russell Coutts 44-es –, az Avatar néven közismertté vált Mediacontact Pioneer, illetve az ultrakönnyű Sponsor Wanted.

 

 

Újítás történt a rajtvonal tekintetében
A füredi móló elől a déli part felé húzódó 5,2 kilométeres (!) rajtvonal Balatonfüred előtti felső szakaszát a soktrapézos gyors hajóknak jelölte ki a rendezőség. Ezzel elkerülhetővé vált, hogy egy lassabb, képzetlenebb hajó a rajtnál keresztbe állva haváriát okozzon e drága hajóknak, ráadásul így nem történhetett meg, hogy az esélyesek egymástól távol rajtoljanak, és a verseny esetleg már a kezdetekor eldőljön valamelyik javára. Ezeket a célokat a szekcionált rajtvonal hibátlanul ellátta. Az más kérdés, hogy a szél szeszélye folytán így az első órában az esélyes hajók jó része eltűnt a mezőny mélyén.
A rajt idején, péntek reggel kilenc órakor a part közelében nagyon gyenge nyugati, délnyugati szél lengett, ami éppen a lövés idején fordult északira. Csak éppen ott, közel Balatonfüredhez nem nagyon akaródzott fújni neki. Míg az esélyes hajók a parti nézősereg orra előtt vergődtek, jóval frissebb széllel megindult a vonal közepén és déli végén rajtolt hajók tömege. Úgy festett, minél délebbre rajtolt valaki, annál jobb, annál frissebb szélben mehetett. A hajók futtatott balcsapáson húzhattak Kenese felé vagy fölé. Akadt, aki az északi part felé kapaszkodott, más alulról ugyanolyan szögön lényegében Kenese felé húzhatott, míg a középsők a bővebb futtatást is választhatták.
Mire letelt a háromperces időkorlátozás, és szabad volt spinakkert, genakkert húzni, középen már kilőtt a sorból az AC Sailing Team, a rövidebb kiellel „balatonizált” Russell Coutts 44-essel. A hajót tulajdonosa, Láng Róbert kormányozta, fedélzetén a Team Hungary versenyzőinek maradéka dolgozott. A taktikát például Eszes Tamás szabta meg, a vitorlák trimmeléséért Kelemen Tamás felelt, és az egész mancsaft a ma legaktívabb versenyvitorlázóinkból verbuválódott.
09 2Ugyancsak jól rajtolt és jó szögön vitorlázott az öt legjobb hetvenes cirkáló. Az Írókéz, az Anna, a Capella és a Pannónia a vonal közepéről indított, az Orpheus nagy, sárga genakkere délen látszott kedvező pozícióban. Hasonlóan jól rajtolt a Sirocco, valamint délen a Kacor és a jó öreg Kishamis. Csaknem egy órája versenyeztek már, és a Liberáknak még se híre, se hamva nem volt. Teljesen beragadtak az északi part alatti szélcsendes lavórba. Alsóörsnél járt a mezőny, amikor felbukkant a Brokernet-Uniqa, a hétszeres győztes Litkey-csapat által hajtva, és mögötte Soponyai Géza Mediacontact Pioneerje.
Hihetetlenül jól jött középen egy kis kék huszonlábas hajó, a VizTEC, saját ellenfeleitől messze elhúzva a nagyok között. Továbbra is nagyszerűen ment délen a Kishamis, valamint feljebb sokáig az első tízben húzott a Macarella, a 2000-es viharos Fehérszalag-győztes Rutai István hajója. Alsóörsnél már egymást gyilkolta, és aztán mindvégig ádáz küzdelmet vívott az osztályelsőségért a három legjobb Asso: a Fantomasso (Majthényi Szabolcs), az FMC (Paksy Álmos) és az északabbról vezető helyen érkező BMW (Vadnai Péter). A negyedik Erste beragadhatott a rajtnál, mert lemaradt tőlük.
A szél hol északiasodott – ilyenkor lekerültek a genakkerek, spinakkerek – hol nyugatiasodott. Kezdetben úgy tűnt, az jár a legjobban, aki a déli oldalról rajtolva húz egyenesen Kenese felé, ám a szakasz második felén egy markáns északi frissülés csak lassan terjedt le hozzájuk, és megcsúszott eléjük az a csoport, amelyik középről először az északi part felé húzott.
Egy órával a rajt utánra szabadultak ki a Liberák a középmezőnyből, és megkezdték rohamos felzárkózásukat. Elöl Litkeyék, utánuk a Raffica Király Zsolt, és a német Telebox Due Gerhard Müller kormányzásával. A négyesből a legrosszabbul a Rauschenberger Miklós vezette Principessa járt, ok keveredtek ki utoljára a szélcsendből. Rohamosan érkeztek az északi oldalról Sopiék is a Mediacontact Pioneerral.
A Brokernet-Uniqa fergeteges tempóban érte utol és gázolta le alulról a vezető AC Sailing Teamet, akiknek felhúzáskor egy percre a genakker első éle is elszállt. Mindenesetre Láng Róberték addigi vezető helye bizonyítja: remekül vitorláztak az első szakaszon. A kenesei bójáig utolérte oket a Telebox és a Raffica is. ők hárman szinte együtt kerülték a bóját.
A gyenge szélben a leggyorsabbaknak is közel másfél órára volt szükségük, hogy elérjék a kenesei pályajelet. Erősödésre nem számíthattunk, így már itt lemondhattunk arról, hogy ezen a Kékszalagon valaki megjavítja a Nemere II. Híres rekordját.
A Kenesét közelítő, tömegesen érkező hajók között szoros verseny dúlt az osztályok legjobbjai között. Ahogy elöl a hetvenesek hajtották egymást, ahhoz hasonlóan szorosan érkeztek a legjobb harmincas cirkálók. Elöl a Kékmadár Wossala Kristóf kormányzásával (igen, nem György, hanem fia), mögötte egymáshoz közel, különböző irányokból érkezve a Hárpia, a Mágia, az Emese, az Imperiál és a Persona. Az Európa harmincasok között jól állt a versenyben a Bestia, a Nagymágus, az Ábránd és a Fétis.
Hosszú jobbcsapásos menet vezetett Siófok, a következő bója felé. Kezdetben genakkerrel, reacherrel, majd egyre élesebben, végül szinte kreuzolva. A szél ilyen fordulása és újabb gyengülése széthúzta a mezőnyt. Az elsők hirtelen és nagyon elszakadtak a javától. A derékhadra és a hátsókra rövidesen az első nagy szélcsendes parkolás várt.
Az élen Litkeyék előnye megduplázódott. A Raffica a déli part felé futtatva megelőzte a Teleboxot. Helycsere történt a negyedik-ötödik helyen is, Soponyai Gézáék jöttek fel az RC44-es elé.
Aztán a szél teljesen elállt. Megesett, hogy még a Libera sem mozdult, pedig annak a legkisebb fuvallat is elég a mozgáshoz. A leálló szél iránya tovább fordult nyugat-délnyugat felé, majd a Tihanyi-csőbe érkező Brokernet-Uniqa ugyanonnan kapta a frissülést. Csaknem délben hajóztak be a szorosba. A nagyobb balatoni medencében frissebb, kettes szél fújt. Tihanyrévnél a mólóról és hajókról szépszámú nézősereg üdvözölte a csövön tempósan átkreuzoló négy Liberát. A nyugati medencében elöl biztos, olykor kilométeres előnnyel vitorlázott a Litkey-csapat. Mögöttük éles küzdelem folyt a második helyért. Gerhard Müller nagyon szép, higgadt taktikázást mutatott be, míg mögöttük a fiatalok – Király Zsolt és Rauschenberger Miklós csapatai – jóval többet kockáztattak. Többször próbáltak, általában a déli oldalon elszakadni az előttük vitorlázóktól, hátha egy jó szélfordulóval, frissüléssel lefaraghatják hátrányukat. Ám ezeknek inkább az lett a vége, hogy hátrébb csúsztak. Eközben a Principessa megelőzte a Rafficát.
A nagy fordulatra Fonyód közelében került sor. Ekkor hárman a déli partot favorizálták, miközben Király Zsoltnak a Rafficával a negyedik helyről módja nyílott észak felé húzni. Ez korábban nem jött be, de most Badacsony alól markáns északnyugatiasodás és frissülés terjedt le. A Raffica a második helyre szökkent ezzel, és alig két-háromszáz méter választotta el őket az addig kilométeres előnnyel vezető Brokernet-Uniqától. A Principessa is megelőzte a Telebox Duét, így vitorláztak a Szigligeti-öbölben.
Gerhard Müller nem kezdett észetlen vagdalkozásba, hogy elmeneküljön a Liberában utolsó helyről. Elmondása szerint ekkor mindannyian ettek egy szendvicset, hogy lenyugodjanak, majd összeszedve magukat Györökig szél alatt megkerülték a Principessát.
A Keszthelyi-öböl olyan volt, amilyen szokott lenni gyenge szélben: trükkös, ravasz. Este fél hat tájt kerülték a bóját ők négyen, majd már visszafelé vitorlázva a Principessának nyílt esélye az előrerukkolásra. Jó esély volt, végül mégis ezzel vesztették el minden győzelmi reményüket.
A hajók nagyon gyenge északnyugatival a part menti nádas közelében csordogáltak a györöki csücsök felé. A Telebox egyszer még fel is ült a lágy iszapban, de sikerült letolatniuk. Eközben a Principessa a déli oldalon kibontakozó kis bríz, az induló délnyugati széláramlat felé törekedett. Ekkoriban már a meteorológiai előrejelzés is arra forduló szelet ígért. El is érték a kis frissülést, Szigliget előtt pedig elállt az addig fújó északnyugati szél. Néhány percig úgy tűnt, átveszi az uralmat a délnyugati, és a hátán a Principessa.
Litkeyék kikeveredtek a Keszthelyi-öbölbol, majd kaptak egy kis északnyugati frissülést, amelyet egy markánsabb követett…

 

 

Brokernet-Uniqa 22 óra 13 perc 40
És diadalmaskodott újra (ezen a versenyen utoljára) az északnyugati szél. A Principessa délebben megszorult a halódó szélben, és messze lemaradt három ellenfelétől.
Innentől a Liberák küzdelmében semmi különleges nem történt. A Brokernet-Uniqa két kilométeres előnyre tett szert, és a Raffica második helye is magabiztossá vált a Telebox előtt. Hoszszú, kezdetben genakkeres, majd egyre élesebb balcsapáson rohantak keletre, Tihany, majd Balatonfüred felé, miközben szép lassan besötétedett. A Brokernet-Uniqa 22 óra 13 perc 40 másodperckor futott be a balatonfüredi célba, ahol a mólón ünneplő tömeg és tűzijáték fogadja. Litkey Farkas 2001 óta veretlen, zsinórban nyolcadszor kormányozta Kékszalag-gyozelemre csapatát. Teljesítménye előtt le a kalappal.
Negyedórával később második lett a Raffica, Király Zsolt kormányzásával és Szilvássy Attila navigálásával. Húsz perccel később izgalmas befutót produkált a Telebox és a Principessa. Rauschenbergerék hatalmas hátrányt dolgoztak le a célig, miközben a Teleboxot műszereinek elnémulása hátráltatta az éjszakai menetben. Ráadásul Gerhard Müllerék a sokféle fénytől zavarva elnézték a befutót, és pánikszerű fordulójuk és visszatérésük után csak centiméterekkel verték a sötétből elővágtató Principessát.
De a Kékszalag nem csak a leggyorsabbakról, az élmezőnyről szól. Most nagy, ritkaságszámba menő négyhajós küzdelem folyt az abszolút első helyért, de általában az igazán érdekes dolog osztályban vitorlázni és megküzdeni az egyformákkal a teljes balatonnyi pályán.
Az Assóknál hárman vívtak szoros versenyt a győzelemért. Keszthelynél még a Fantomassót és Majthényi Szabolcsot láttam elöl, ám a sorrend a füredi célig megfordult. Győzött Vadnai Péter csapata Paksy Álmosék előtt, FD-világbajnokunk pedig a negyedik helyre szorult, mert eléjük férkoztek még Szutrély Gergőék a Peecasso-Griddel.
Izgalmas küzdelem folyt a hetvenes cirkálók között is. Négyen Keszthelyen is teljesen együtt voltak, és a célban is. Végül a legszilárdabb idegekkel Csőregh Ildikó és csapata bírt. Az Annával negyven másodperccel előzték meg a második helyezett Orpheust, Herkó Dezsőéket, akiket rövidesen követett a célban a Litkey Bence vezette Írókéz és a Capella Pomucz Tamással a kormánynál.
Aztán akadtak olyan osztályok is, ahol valaki végig vezetett, majd végül fölényesen győzött. Közülük is talán a legszebb a végig első helyen vitorlázó 50-es cirkáló, a Partiszél diadala. Fináczy György már sok versenyt, sok Kékszalagot nyert. Ezúttal azonban vele volt édesanyja is. Ádi néni 88 évesen nem csak a verseny legidősebb résztvevője, de nyertese is: minden bizonnyal a Kékszalagok történetében is csak nála ifjabbak nyertek. Persze az életkor és a lélek két külön dolog…
Magabiztosan, félórás-órás előnnyel győzött például a harmincasok között a Kékmadár (Wossala Kristóf), az Európa 30-asok mezőnyében a Keszthelynél elhúzó Nagymágus (Takácsy Géza) vagy az Elliott 770-eseknél az Isa Pur (dr. Münch István). És még bizonyára akadtak fölényes győzők más hajóosztályban is, csak éppen nem láttam oket.
Szombaton reggel hét óráig hatvannégy hajó ért célba, tehát a mezőny nagy része, még ötszázan javában vitorláztak. Olyan is akadt szép számmal, aki még Keszthely felé tartott. Éjjel több helyen futottak szélcsendes övezetbe hajók, és töltöttek idegtépő órákat szinte egy helyben állva. Sokan megemlegették a keszthelyi lavórokat, és szinte mindenki, aki arra járt, azt mondta, hogy borzasztó várakozásban volt részük Badacsonynál, ahol még talán a víz is folyt kelet felé.
A már visszafelé tartók szerint éjjel sokat lehetett lemaradni az északi part mentén, de megesett, hogy az járt jól, aki ott kezdett, majd még időben áthúzott a déli part közelébe.
Reggel szép, egyes-kettes délnyugati szél hozta a mezőnyt hazafelé. Nyolc-kilenc óra tájt száz-százötven hajó ért spinakkerezve szinte egyszerre a Szántód–Tihanyrév vonalba. Szepezd elől, a tó közepéről nézve gyönyörű látványt nyújtott a ragyogó napsütésben, ahogy a Tihanyi-szoros, mint egy lefolyó szívja magába a teljes tószélességben vitorlázó mezőnyt.
De bőven voltak még versenyben délután is. Az utolsó hajó szombaton délben kerülte a keszthelyi bóját.

 

 

Kékszalag-élmény
Egy motorossal a mezőny sereghajtói közül több hajóhoz közel mentem és beszélgettem velük, Földvártól Badacsonyig sokfelé. Itt már azok vitorláznak, akik alacsony árbócos, nehéz, igazi túrahajókkal a kalandért, a részvételért jönnek. Azt hittem, hogy a hosszú, fárasztó pénteki nap, és a szélcsendes éjszaka után kiégett, fáradt, rosszkedvű emberekkel találkozom. Tévedtem. Biztos akadt ilyen is, hiszen jórészt Keszthely után összesen ötvenen kiálltak. Én viszont olyanokkal futottam össze, akik tudták, mire vállalkoztak, hogy az ilyen gyenge szél és szélcsendek is benne vannak a pakliban. Olyanokkal, akik azért jöttek, hogy teljesítsék a távot, és büszkék lehessenek ezért magukra. Hajóik is csak erre alkalmasak, nem a győzelemre, és némelyikük vitorlázótudására is igaz ez.
Akadt itt olyan, aki már sokszor volt, akadt, aki először vett részt a versenyen, de jön legközelebb is. Megesett, hogy beszélgetésünk végén meggyőztem valakit, hogy a grószt nem kell középre húzva hordani hátszélben, engedjék csak ki, nem fogja zavarni a spinakkert. Volt, akinek a kilógatott pecabotján nem akadt kapás. Találkoztam olyan csapattal, akik pénteken még Széplaknál ismerőseiktől harcsapaprikást kértek és kaptak a vízre, ám a legnagyobb élményük az ezt követően feltámadó szélben való rohanásuk volt Tihany felé.
Akadtak, akik apró kudarcok után már arra hajtottak, hogy beférjenek a legjobb ötszázba, és aztán szerencsémre láttam is őket ünnepelni a célban, amikor ez éppen hogy, de sikerült nekik.
A legjobban talán az a csapat tetszett, akikkel szombaton kora délután találkoztam, miközben a délnyugati szél újra teljesen elállt. Az Istág nevű hajón Szalai István csapata azon borzongott, hogy néhány szerencsétlen ott „messze hátul” még csak most éri el Györök magasságát. Hiszen nekik már alig van hátra valami – már Badacsonynál voltak!
őket talán nem keserítette el a versenyzőknek küldött SMS sem, mely szerint mindenki siessen a célba, mert remek a hangulat a rendezvénysátorban a fogadáson. Istenem, hát ok speciel nem azért a „fergeteges” buliért jöttek! Talán még azt sem bánták, hogy kimaradtak a „Kékszalag legjobb pasija” szavazásból?
Mindig úgy voltam a Kékszalaggal, hogy ha elszúrtam a jó helyezésemet valahol a cél előtti utolsó kilométereken (ez gyakran megesett), utána fáradtan megfogadtam, hogy én aztán soha többé nem indulok. Egy-két hét elteltével persze már nem így gondoltam. Most a mezőnyben bóklászva megértettem, hogy mi az, ami mindig újra visszahúz ide, és egy-egy versenykudarc után is újra ott akarok lenni a rajtnál. Ott, az ötszázadik magasságában érthető, hogy valójában ugyanezt az igazi Kékszalag-élményt vágyom én is, legfeljebb az eredményességre hajtás miatt ezt nem vettem észre.
Délután a délnyugati fokozatosan újraéledt, és célba segítette a mezőny végét. Este tíz óra húsz perckor az Istág is befutott, és voltak mögöttük is bőséggel. Az utolsó hajó, az 524. éjfél előtt bő félórával érkezett meg Balatonfüredre. ők 38 óra 26 percet vitorláztak a Kékszalagon. Csaknem háromszor annyit, mint a győztes Brokernet-Uniqa.

 

Képgaléria: