Széchényi Zsigmond már gyermekkorában vadász szeretett volna lenni, de édesanyja nagyon féltette a puska használatától. A vadász édesapjának viszont az volt a véleménye, ha megtiltják neki, amit nagyon szeretne, de szerét ejti, úgyis megteszi majd – ezért sokkal okosabb dolog megtanítani a gyereket a puska használatára… Manapság valahogy így vagyunk a Balaton jegével is: az elmúlt évtizedek időjárása következtében kevés alkalommal fagyott be rendesen a Balaton, az azóta felnőtt generáció újdonságként éli meg a közelmúltban már gyakrabban megfigyelhető jelenséget.

 

A nagy jéghez nem szokott korlátozásként értelmezi a vonatkozó jogszabályokat, ugyanakkor tudja, hogy ideális jég legfeljebb a hűtőszekrényben található. Lehet, hogy hallott arról, hogy a déli vasút építéséhez a követ egykor a Balaton jegén szekéren szállították az északiról a déli partra, de arról talán nem biztos, hogy tűnt már el örökre parádéskocsi násznépestül az éjszakai jégen… Ha valakik, akkor az egykori balatoni halászok értettek a jéghez, a vonyarcvashegyi dombon álló, a vízről jól látható kápolna mégis az ő jégkalandból történt, csodával határos megmenekülésüket idézi fel.
A Balaton jegéről szóló alapmunkát dr. Cholnoky Jenő már egy évszázaddal ezelőtt megalkotta – ez minden, a téli Balatont tisztelő vagy az iránt érdeklődő embernek kötelező olvasmány kell legyen, melyhez most csak néhány kiegészítést szeretnék tenni. A jégimádók leginkább azt nehezményezik, hogy sokat kell várniuk, amíg hivatalosan is használhatják a téli vizet. Régi, íratlan balatoni szabály, hogy akkor lehet erre gondolni, ha a tó jegének beállásától számítva legalább tíz napig éjszaka legalább mínusz tíz fok van, és a hőmérséklet ugyanekkor nappal nem megy nulla fok fölé. Ha ez nem teljesül, a biztonságos jég kialakulásának folyamata elhúzódik.
A jég tetejére esett hó hamis biztonságérzetet kelthet. Nemcsak elfedheti a jégen levő repedéseket, réseket, hanem lassíthatja annak további vastagodását is. Ha a havas jégre lépve vizes hóval találkozunk, vagy azok határán latyakos havat találunk, akkor vagy egy be nem fagyott repedésekkel jellemezhető zónán járunk, vagy a hópaplan hatására kialakult dunsztos jellegű olvadás tanúi vagyunk, és a legjobb, ha gyorsan elhagyjuk a területet.
A jégminőség szempontjából ideális lenne, ha az egész felület egyszerre fagyna be, de ez ritkán következik be. Ahol feltöredezik, az újrafagyott, „diribes” jégterület az elsők között fog majd felolvadni, így ezen területek azonosítása nagyon fontos. A nagy területen beállt jég egy darabig szemmel látható nagyobb törés nélkül képes vastagodni, egy határt elérve elkezdődik a természet nagy laborkísérlete. A partokat, mint egy mozdulatlan nyomókészülék falát, a térfogatát növelő jég egyre nagyobb erővel nyomja. A Cholnoky által készített ábrán jól látható, hogy ennek hatására a Balaton medencéjét alkotó kisebb egységeket elhatároló, a partok mentén és keresztben jellegzetes repedésrendszerek alakulnak ki. A keresztirányú repedések a nyomásnak és a hőmérsékletviszonyoknak megfelelően lélegeznek, azaz kinyílnak és becsukódnak. A nyitott részen sokszor csak vékony jégréteg képződik, így egy, a Balaton hosszában haladó jégsportolóra nézve potenciális veszélyforrást jelentenek. A parttal párhuzamos repedések a déli part sekély részén könnyebben befagynak, de a melegebb vizet adó természetes, és mesterséges vízbefolyások környezetében mindkét oldalon fokozott figyelmet kívánnak.
Ahogy nő a jég vastagsága, szabad szemmel is láthatóvá válnak a jégben létrejövő törésfelületek, azaz az úgy-nevezett Mohr-síkok, melyek az anyagvizsgálatban jártasok számára a jégtáblában végbemenő folyamat alakulásáról sokat elmondanak.
Amikor még volt ilyenre állami pénz, részt vettem egy balatoni légifénykép-sorozat lebonyolításában. A befagyott tó közepén ugyan nem volt dolgunk, ennek ellenére azt is évente megnéztük. Így egyértelművé vált, hogy a törésvonalak mennyisége és iránya nemcsak a mólószárnyak számának növekedésével változik, hanem az egyébként minden évben rendszeresen kialakuló vonalak is akár több száz méteres sávokban mozogva, és nem pontosan ugyanazokon a helyeken jönnek létre. Ennélfogva hasznos lehet ezekről tájékoztató térképet készíteni, viszont annak alkalmazásával óvatosan kell bánni.
A jégen járók kötelessége, hogy e repedések alakulását nemcsak napról napra, hanem ott-tartózkodásuk alatt is folyamatosan figyelemmel kísérjék. A jégképződés pozitív jele, ha a felületen hegesztési varrathoz hasonló jelenséggel találkozunk, mely azt jelenti, hogy a töréskor nem történt nagyobb elmozdulás, és a nyomással feltüremkedő víz a táblát szinte azonnal ki is javította. Azon a területen, ahol a rés szélei eltávolodnak egymástól, fokozottan kell figyelni. Itt már a táblák önálló úszása következtében a résben a vízszint a jég felszínénél lejjebb van. Jégvitorlással, korcsolyával ezeken minél meredekebb szögben kell áthaladni, mert nagyobb sebességgel beleakadva igen balesetveszélyesek lehetnek. A tavasz közeledtével ezek a rések egyre kevésbé fagynak be, az ilyen területeket azonnal hagyjuk el.
A jégben növekvő feszültség hatására jön létre a feszültségek felszabadulását hanghatással is jelző belső szerkezeti törés, a rianás. Érdekes népi megfigyelés, hogy a lovak még az általunk láthatatlan feszültséggócokat is megérzik, és nem mennek tovább a jégen… A rianás önmagában nem veszélyes, inkább félelmetes, különösen éjjel lehet ilyen hangokat észlelni, de a napmeleg hatására nappal is jelentkezhet, bemutatása régebben még iskolai program is volt.
A jég által kiadott hangok nem csak napszakonként változnak, a jég minőségének romlásával, puhulásával el is tűnhetnek. Aki ezt a szimfóniát ismeri, az már kezdi megérteni a jég lelkét.
A partok szorításából kitérni igyekvő jégtáblák később kezdenek egymásra torlódni, azaz túrolások keletkeznek. Az ilyen területen történő áthaladás fokozottan veszélyes, egyedül, illetve áthidaló eszközök nélkül nem ajánlott ilyen tevékenységbe kezdeni. Olvadáskor a feltorlódott tábladarabok leomlanak, a két eredeti tábla között nagyobb hézag keletkezik, mely többnyire csak közelről látható, így ismeretlen jégterületen végzetes veszélybe is kerülhetünk.
Az összetöredezett táblákból álló terület különösen a kellemesnek tűnő felmelegedés kezdetekor (3-5 Celsius, amikor a jég a legsűrűbb!) veszélyes. A jég összehúzódik, a töredezett rendszer elemei pillanatok alatt önálló életre kelhetnek. Jómagam egyszer jégvitorlással saját nyomvonalamon haladtam hazafelé, ugyanott, ahol negyed órával azelőtt is áthaladtam. Nagy sebességgel mentem, így a 20 cm-nél is vastagabb, korábban acélkeménységűnek tűnő tábladarabokból, szerencsére csak kis területen kialakult hullámvasúton végül sikerült hamar túljutnom, de ilyen helyzetben a jég alá kerülve egyedül esély sincs a túlélésre.
Hamarosan a Balaton is meg fogja unni a hátán a jégpáncélt, és le fogja dobni azt magáról. Ha az olvadás gyorsabb lesz, a jég szerkezete szétesik, és a „gyertyásodás” ezt a folyamatot békésebbé teszi. Ha ezt nincs kedve kivárni, a szél segítségével a jégtáblákat kihajítja a partra, néhol akár többméteres torlaszt is épít belőle, de bizony olyan is előfordul időnként, hogy nincs tekintettel az ember által létrehozott építményekre…

Három jégszabály
A balatoni jég tulajdonságait alapvetően három jelenség határozza meg. Az első, amire legkevésbé gondolunk, az az, hogy a víz különleges anyag, legsűrűbb formája +4 Cel-sius-foknál van, és ez sok veszély forrása lehet. A második, hogy a jég két oldalán levő hőmérsékletek különbsége a húsz fokot is meghaladhatja, ezáltal a jég szerkezetében nagy feszültségek halmozódhatnak fel. A harmadik meghatározó csoportba a környezet fizikai jellemzői tartoznak.

Nem meleg, csak melegebb

 

 

Az elterjedt hiedelemmel ellentétben a Balatonban klasszikus értelemben vett melegforrások nincsenek, csak olyan, a környezetüknél melegebb rétegek vagy talajvíz-feláramlási pontok, melyeket nyáron észre sem veszünk. Ezek többnyire az északi parton a földtani törésvonalak, így a Balatonra kifutó völgyek környezetében, illetve a forrástevékenységgel rendelkező partszakaszokon a parttól jellemzően 2-300 méter távolságig találhatóak. Természeti jelenségekről lévén szó, ezek helye és intenzitása térben és időben változhat.

Egész évben vitorlával a Balatonon

A tavalyi, első Balaton-átcsúszás óta sikerült eljutni oda, hogy a közvélemény számára a jégvitorlázás már nem a jeti vagy az ufó kategóriájába esik, hanem egyre többen ismerik, és egyre több szó esik magáról a sportról. Idén már kezdünk ráérezni, hogy valójában két vitorlásszezon van a Balatonnál, csak eddig a nyárinál alig rövidebb téliről megfeledkeztünk. Pedig aki tényleg szélfüggő, annak nem kérdés, hogy télen is lehet vitorlázni… Sőt: a nyári siklásnál is jóval intenzívebb élmény, mikor egyre gyorsulunk a jégen, és úgy tűnik, nincs megállás, közben meg surrognak a korcsolyák és ragyog minden, mintha fénnyé válna. Az élmény semmihez sem fogható. Nemcsak a nagyobb sebesség vagy a mindig változó jég izgalmai, és a távolban durranó-huhogó rianások miatt, hanem azért is, mert így még inkább megismerhetjük a Balaton természetét, mint egy hatalmas élőlényt.
Aki csak nyáron vitorlázik, az az élmény másik feléről lemarad. Jellemzően azonban nem a szándék, hanem leginkább a célnak megfelelő eszközök hiányoznak, bár egyszerűbb, a jégen száguldásra alkalmas eszközök akár házilag is építhetők. Ezért is hirdetünk pályázatot „többéltű” vitorlások megtervezésére és megépítésére, melyekkel vízen, jégen és havon is haladva egész évben lehet vitorlázni. (Kontakt: atcsuszas@gmail.com vagy a Balaton-átcsúszás facebook oldal.)
Szezonnyitó, vagy ha úgy tetszik, szezonváltó eseménynek szánjuk májusban a Balatoni Vízivágtát (a tóparti települések közti vízibicikli-versenyt) és a Balaton-áthúzás néven meghirdetett Tihany és Szántód közti kötélhúzó versenyt, mely a balatoni hajós társadalom összefogásának jelképe lehet, mivel a másfél kilométeres kötelet a vízimentők (VMSZ), a Bahart és a részt vevő vitorlások
adják majd kölcsön. Egy ilyen kötélhúzás nem mellesleg világrekord is lesz, de ennél fontosabbnak tartom, hogy érezzük a civil összefogás erejét, és azt, hogy a víz összeköt minket…

Kardos Gábor

Indul a Jégszalag
Az első balatoni jégsporttalálkozón megalakult a Magyar Jégsport Liga, amely a Kékszalag téli párjaként meghirdette a Jégszalag bajnokságot, melyen DN jégvitorlás, IceOpti junior, freestyle jégvitorlás, jégszörf, kite, kite-wing, gyorskorcsolya, freestyle fakutya, sífutás és hófutás szakosztályokban lehet majd indulni. A Magyar Jégkorong Szövetség is jelezte részvételi szándékát a Kékszalaghoz hasonló nemzetközi versenyen. Sajnos az idei szezon nem sikerült nagyon hosszúra (a Jégfesztivál két napjából a hirtelen melegedés miatt egy lett), de azért, aki akart, tudott jókat vitorlázni idén is a Balaton jegén – jövőre pedig, ha minden jól megy, még többet és még többen tudnak majd hódolni szép sportágunk jeges változatának.

 

Képgaléria: