Ismét nyílt lesz az idei Kékszalag
Július 5-én, csütörtökön reggel 9 órakor rajtol a 44. Kékszalag, a balatonfüredi móló elé kitűzött, fél Balatont átszelő, gigantikus rajtvonalról: menetrendszerűen újra indul a világ talán legérdekesebb tavi versenye. De az biztos, hogy a legrégebbi, a leghosszabb pályán futott, és napjainkban a legtöbb résztvevőt vonzó tókerülő vitorlásverseny. Megdől-e a két évvel ezelőtti rekord, több hajó lesz-e a rajtvonalon, mint 2010-ben, amikor 623-an vágtak neki a kalandnak? A Kékszalag esetében már rég nem ez a legfontosabb kérdés. Hiszen olyan méretűre duzzadt a mezőny, hogy húsz-negyven-hatvan hajó ide vagy oda szinte teljesen mindegy. A 78 éves Kékszalag tókerülő verseny az elmúlt tíz-tizenkét évben igazi közkinccsé, hungaricummá vált, amelyre már figyel ország-világ.
Ez a legsokoldalúbb balatoni verseny. Mindenki regattája, ahol egyszerre indul világbajnok, tízszeres győztes és abszolút kezdő. A csúcsminőségű, vagyonokat érő rohanógép és a kis, családi túrabödön egy pályán versenyez, természetesen nem egymás ellenfeleiként. Az egyik az abszolút győzelemre és az időrekordra hajt, a másiknak a lényeg a kaland, a kihívás, és hogy két napon belül teljesítse az egyenes vonalban 155 kilométeres távot. Középen pedig ott vannak a többiek, akik mind megtalálják a lehetőségeiknek, hajójuknak és tudásuknak megfelelő, ideális, egyéni elegyét a versenynek és kalandnak.
A kihívás teljesítése nem sikerül mindenkinek, akad pech, bosszúság, egyedileg igazságtalannak érezhető szél, vagy éppen szélcsend. Ám a Kékszalagon bosszankodni lehet, de veszíteni nem. Akármilyen is az időjárás, ha az ember fel is adja a versenyt túl sok vagy túl kevés szél miatt, aki egyszer eljött, általában visszatér. A Kékszalagon lehet vitatkozni vagy lelkesedni – ki-ki vérmérséklete szerint meg is teszi ezt –, ám az biztos, hogy emlékeznivalót, élményeket ad a verseny mindenkinek.

 

Az egyik fő beszéd- és vitatéma természetesen az élmezőny. A Kékszalag mindenkié, és elsősorban a hatszáz résztvevő saját kalandja. Divat, elegáns ma azt mondani, hogy a Kékszalag nem a győztesekről szól, hanem az összes résztvevőről. Ez lényegében igaz, de őszintén mégsem. Minden induló fontos, de bizony tudomásul kell venni, hogy a leggyorsabbak nagyobb figyelmet kapnak. Ugyanis bennük egyesül minden, amiért a Kékszalag született. Teljesítmény, technika, innováció, versenyzőtudás, csapatmunka, és mindez a mindenkinek egyformán jutó, gyönyörű környezetben. A Kékszalag nem túra, még ha néhányan annak is szeretnék tekinteni. Előző számunkban és már sokszor írtunk arról, hogy miért teremtették meg a regattát 1934-ben. Hogy a kor progresszív vitorlázói miként ötlötték ki ezt a kihívást, és hogyan alkották meg a versenyt, amelyet a Balatont leggyorsabban körülvitorlázó hajó nyer meg. Írtunk a Kékszalag mással nem helyettesíthető pozitív, a magyar vitorlázást előrelendítő, innovatív hatásáról. Azok a magyar hajók, amelyekről az esélyesek közt az alábbiakban szó lesz, ennek a hatásnak a gyermekei. Az elhivatott vitorlázók és versenyzők pedig ugyanazzal a kitüntetett érdeklődéssel, lelkesedéssel fordulnak feléjük, ahogy a kezdetekkor
dr. Tuss Miklós és Grofcsik János lelkesedtek egy-egy éppen megszülető újabb és gyorsabb hajóért.
A Kékszalag ezzel őrzi a tradícióját. Akkor méltó az alapítókhoz, ha megtartja progresszív arculatát. Nem azzal, ha megpróbáljuk konzerválni valamilyen állapotban, hanem ha hagyjuk szárnyalni és kibontakozni. Így a most következőekben felsorolt hajók és csapatok viszik a legtisztábban tovább az 1934-ben született tradíciót, és ők azok, akik hagyományosak – hagyományosan progresszívak.

A tízszeres győztes
Ha nyer, új sort nyit. Nem azért, mert ez a tizenegyedik győzelme lenne, hanem mert Litkey Farkasnak és csapatának első győzelme lenne többtestű hajóval. Az elmúlt tizenegy évben csak egy alkalommal szakadt meg a győzelmi sormintájuk: 2010-ben, amikor először indulhattak katamaránok a versenyen. Az akkor már kilencszeres győztes Litkey felvette ezt a kesztyűt is, és a Balatonra hozta egy legendás vitorlázó szellemét a San Diegóból származó Katamadárral. Az 1988-ban Stars and Stripes néven született 41 lábas kéttestű az America’s Cup egyik legnagyobb egyéniségének, Dennis Connernek az edzőhajója volt. Az amerikai kupavédők akkor egy váratlan kihívással szembesültek a hatalmas, 120 lábas kivi ellenfél révén. Az új-zélandiak bíróságon felborítva az évtizedek óta működő gyakorlatot, nem egy 12 R hajóval hívták ki Conneréket, hanem egy óriás szkiffel, egy egytestű, szárnyas rohanógéppel.
Az amerikaiaknak gyors választ kellett találniuk. Ha ti úgy, akkor mi is úgy! Ha nem számítanak az évtizedek során bevezetett szabályok és bármilyen hajóval jöhet a kihívó, akkor a védő is építhet bármit. Ez esetben egytestű ellen akár kéttestűt. Conner a katamarán mellett tette le a voksát. A kihívóhoz képest feleakkora, 60 lábas címvédő hajó elkészítése előtt az amerikaiak kisebb edzőhajókat építettek, hogy megtanulják ezt a különleges szakmát, a katamaránvitorlázást. A 41 lábas edzőhajó dolga végeztével eladó lett, és Európába, Dániába került. Innen vásárolta meg a Litkey-csapat 2010-ben. Komoly esélyük volt vele a Kékszalag-győzelemre, a cél előtt két kilométerrel vezettek is, ám végül negyedikként értek célba.
A szponzoráról Budapest Banknak elnevezett katamarán idén az eredetivel teljesen megegyező formájú, ám egyenként 50 kilóval könnyebb karbontesteket kapott a Déry Attila vezette Flaar műhelyben. De nem csak az így megfiatalodott hajó lendíthet Litkey esélyein.
„Visszatért a csapathoz Füli, vagyis Vezér Károly, és ennek nagyon örülök. 2006-ban szállt ki a Lisáról, és utána nagyon hiányzott” – mondta el a felkészülésről mesélve Litkey. „Fontos volt a hajó megújhodása. Lehetne persze még tovább is fejleszteni. Például a vitorlázaton, de arra már nincs fedezetünk. Mindenesetre a testeknek volt most prioritásuk. Talán fejlődtem a hajóvezetésben is, de nem zárom ki a lehetőséget, hogy hozunk egy profi katamaránkormányost, hiszen a külföldről érkező ellenfeleknél bizonyára most is akadnak majd katamarán-világbajnokok. Márpedig a többtestű hajózás nagyon más, mint egytestűt vezetni.”

 

 

One d’Or
Erről a projektről Vándor Róbert is mesélhetne bőséggel. Két éve nagyon intenzíven tanulja csapatával a katamaránozást, mégis, szinte minden edzésen szembesülnek valamilyen új felismeréssel. Vándor hol F18-assal versenyez, hol a 2010-ben svájci sablonban a Pauger-műhelyben épült 34 lábas madárral. Amelyre ráadásul idén hosszabb árboc és nagyobb vitorlázat került.
Olyannyira nagy, hogy most már a hajó mindenféle megszokott kategóriából kilóg ezzel. Miközben ezeket a sorokat írtam, éppen a hetedik helyen futottak a célba a Boden-tavi tókerülőn, a Rund umon.
Tervezték a Genfi-tavon, a Bol d’Oron való indulást is, ám abba a mezőnybe a nagy vitorlázat miatt a hajó nem volt besorolható, így ez az esemény most kikerült a versenynaptárukból.
Amúgy ez egy igazi többtestű csapat: a versenyzők családjai közül kettőben is éppen a Kékszalag idejére várható új jövevény érkezése. Így akár az is megeshet, hogy a többtestű hajón versenyzőket célba futásuk után a parton is több test várja, mint induláskor…

Roland Gäbler
Ha világbajnok ellenfél kell, hát úgy hírlik, ismét eljön a 2010-es Kékszalag győztese. Roland Gäbler ugyanazzal a Ventilo 28-assal érkezik, mint amelyikkel két éve NaturAqua néven diadalmaskodott.
A hírek szerint ő is hosszabb árbocot készíttetett a hajóhoz, és megnövelte a vitorlázatát. Vagyis fokozni akarja gyengeszeles sebességét. Jogos törekvés, hiszen igazán csak kis szélben esélyes az ellenfelekhez képest rövidebb, 28 lábas hajójával. Ha a szél csak közepes erősségű is, a kisebb Ventilo végsebessége már messze elmarad a harminc láb felettiekétől. Ám gyenge szélben, ahogy két éve, idén is király lehet.
A tapasztalata, katamarános múltja, eredményei pedig hatalmas előnyt jelentenek az ellenfelekhez képest. Az idén 48 éves Roland Gäbler a kilencvenes évek végén az akkor olimpiai Tornado osztály egyik legsikeresebb kormányosa volt: Háromszoros világbajnok (1996, 1997, 2000), négyszeres Európa-bajnok (1995, 1998, 1999, 2000), ötszörös olimpikon, aki olimpiai bronzérmes volt 2000-ben Sydneyben. Kétszer választották az Év Vitorlázójának Németországban (pedig ott akad választék szépen…).
Vitorlázott Steve Fossett-tel a Playstationnel is, sikeres sebességi világrekord meneten.
Egy ember, akinek a sebesség áthatja az életét. Ha éppen nem katamaránon rohan, ahol egyébként gyakran a felesége a mancsaftja, akkor agarakat tenyészt és futtat. Ha a szél lehetővé teszi, hogy a maga módján, kicsit sietősen körbevitorlázza a Balatont, abból rekord lesz.

 

 

SL33 Black Jack
Egy hajó, amely deklaráltan meg akarja nyerni a három legnagyobb európai tókerülő versenyt, ezért 2012-ben rajthoz áll a Rund umon, a Bol d’Oron és a Kékszalagon. Az új-zélandi Hawkes Marine terméke tavaly született, és nemes egyszerűséggel a leggyorsabb negyven láb alatti katamarán kíván lenni a világon. A kivik olyan one design típus kialakítását tűzték ki célul, amely jó felkészülő osztály lehet bármely America’s Cup-csapat számára.
A hajó fejlesztésében Paul Hawkes társa a német Andreas Labek volt, aki abban segített elsősorban, hogy a hajó megfeleljen a tavi vitorlázás szempontjainak, különös figyelemmel az európai tavakon fontos gyengeszeles teljesítményre. Labek cége készíti a hajóhoz az uszonyokat, a kormánylapokat, illetve a különleges vereteket, beleértve a kormányrendszert. Az SL33-as tervezői világsztárok a katamaránfejlesztésben: Gino Morelli és Pete Melvin. A nyolcvanas évek óta a legnagyobb nevek között tartják őket számon. Morelli a Litkey-csapat által használt egykori Stars and Stripes tervezője, de például olyan csodahajó is fűződik a nevéhez, mint a néhai Steve Fossett már emlegetett Playstationje, amely a múlt század végén sorra döntögette az óceáni gyorsasági rekordokat.
A Black Jack esélyességét eredményei bizonyítják. A június 8-án este rajtolt, 62. Rund umon csaknem végig vezetett – olykor két kilométerrel is – a Ralph Schatz vezette 33 lábas katamarán. Mégis, szinte a célban előzve elcsípte az orruk elől a győzelmet a svájci Team Sonnen-könig katamarán, mindenesetre a Black Jackkel 7 óra 29 perc, 24 másodperc alatt teljesítették a kb. 100 mérföldes pályát.
Ha valami csökkenti a hajó esélyeit, akkor az a csapata lehet. A hírek szerint Petrányi Zoltán kormányozza majd a német csapattól bérelt katamaránt. Az eredeti legénységet mindössze egy fő képviseli majd a hajón. Mielőtt bárki megsértődne, ez nem azt jelenti, hogy a magyarok rossz vitorlázók lennének! Egyszerűen, bármennyit is F18-asoztak az utóbbi időben, ez egy más szakma, aminek a megtanulásához általában rengeteg idő szükséges. Nem véletlenül gondolkozik azon Litkey Farkas is, hogy egy katamaránkormányosra bízza a madarát.
Ha pedig egyik-másik ellenfél hajóban netán sokszoros katamarán-világbajnok fogja majd a kormányt, az nem kis előny, illetve nem kis hátrány lesz a Black Jackre nézve.

 

 

Külföldiek, magyarok
Jönnek-e esélyes külföldiek? Nos, ez az, ami valójában majd csak a nevezéskor, esetleg a verseny előtti napokban derül ki. Ha egy gyakorlott csapat érkezik Extreme 40-es katamaránnal vagy Decision 35-össel, esetleg valamilyen egyedi építésű csodával, akkor az is esélyes lesz. A Kékszalagnak már híre ment szerte Európában. Az MVSZ is szétküldte versenyre hívó anyagait a társszövetségekhez. Némelyek – lásd az SL33-as példáját – már kezdik „csomagban” nézni a június–júliusban rendezett három nagy európai tókerülőt. Ráadásul a katamará-nokat már nem zavarja a tőkesúlyos hajók két fő problémája: a magas szállítási költségek és a Balaton sekély vízmélysége.
Állítólag jön valamelyik, két éve is itt járt Extreme 40-es, bár ennek ellentmondhat az, hogy az azóta sokat fejlődött Extreme 40 World Series versenysorozat elszívja a potenciális résztvevőket. Lehet, hogy valahol titokban épül valamilyen csodagép, de napjainkban az ilyesmi egyre nehezebben maradhat rejtve. Lehet, hogy valaki Petrányi Zoliékhoz hasonlóan bérel egy csodát – majd kiderül.
Vannak még persze a felsoroltakon kívül is katamaránok a magyar vizeken. ők elsősorban azért tartoznak a kevésbé esélyesek közé, mert méretük, esetleg súlyuk miatt csak bizonyos szélviszonyok között rúghatnak labdába, azaz vagy kicsik, vagy nehezek.
2011-ben, erős szélben Büki Gábor kormányzásával a keszthelyi Huncat Formula 40 katamarán nyerte a Fehér Szalagot, a Balaton keleti medencéjét kerülő versenyt. Nagy fölénnyel, igaz kéttestű ellenfele csak a jóval kisebb, 28 lábas, Scholtz Imre vezette hajó lehetett volna. Tehát nagyon erős szélben esélyes lehet a vetélytársaknál súlyosabb, és már mérsékelt szélre is alulvitorlázott Formula 40-es. Ám arra szinte semmi esély nincs, hogy egész nap, és főleg a Balaton minden részén a győzelmükhöz elegendő, egyenletesen erős szél fújjon.
A többiek, a harminc láb alatti katama-ránok pedig a méretükből fakadóan elérhető maximális sebességük miatt esélytelenebbek. Hiszen nekik is spéci szél kell a győzelemhez, sok mázlival. Például olyan gyenge vacak, mint ami két éve is fújt…

Egytestűek
Részemről akkor is nekik drukkolok, ha már semmi esélyük. Mert én ezen nőttem fel, nekem a hajó egytestű. Ám hiába lesz ott a Szentkirályi Principessa Rauschenberger Miklós csapatával, vagy a Rund um- és Centomiglia-győztes Sovereign Raffica Team Király Zsoltékkal, a győzelemre már olyan soványka esélyük sincs, mint két éve. Mert több gyors többtestű lesz a pályán, mit 2010-ben, és mert a magyarok, akik ezeket kormányozzák, időközben sokat tanultak katamaránkezelésből, vagyis többet tudnak kihozni a hajóikból. 2010-ben azt mondták, van esélyük, ha a szél végig nagyon gyenge. Az volt – ötödik és hatodik helyen futottak be.

A kétárbocos
A Vitorlázás Magazin előző számában részletesen írtunk a mezőny várhatóan legextrémebb hajójáról, Józsa Márton kétárbocos, ötvenlábas (!) katamaránjáról, amely – hol máshol – a Pauger Carbon műhelyben készül. Egy hónappal a Kékszalag előtt az a hír járja, hogy a hajó nem lesz kész a rajtra. Ám aki ezt gondolja, nem ismeri Paulovits Dénest, az építőt, amikor Kékszalagra épít. Dini szerintem a hajóban alszik, ha kell. Az sem kizárt, hogy (költői túlzással) egy árboccal rajtolnak, és a másik majd menet közben, Almádi magasságában kerül a helyére… Ma még többen azt sem értjük vagy hisszük, hogy a testeken egymással párhuzamosan dolgozó árbocok megállnak a lábukon azzal a merevítőrendszerrel, amiről eddig hallottunk. De hát a rigg vagy másmilyen lesz, vagy valóban megáll úgy. Éppen csak ezt a konvencionálisan gondolkodó agyunk nem érti.
Amikor a hajó elkészül, és áthalad a rajtvonalon, lesz még egy-két hátráltató tényezőcske. Például meg kell majd tanulni vitorlázni egy ilyen sosem látott szerkezettel. Vagyis a legügyesebb legénység is kezdetben csak a teljesítmény töredékét produkálhatja majd a fura cuccal. Ehhez mindenesetre megfelelő emberek lesznek a hajón, hiszen Józsa Márton az építő mellett a Wild Joe-csapat legjobbjait viheti magával a fedélzetre. Ám mindegyiküknek minimális a katamarános tapasztalata, és persze az is hagyományos, hajótengelyben hordott árbocokkal vitorlázó egységekre szorítkozik. Egyszóval az új Pauger-csoda sikere ellen szólnak még a következők: elkészül-e, működik-e, és tudják-e eredményesen használni. Viszont ha ezeken az „apróságokon” túljut a projekt, a felhők szélén üldögélő Kékszalag-alapítók kedvence lesz, abban biztos vagyok…

 

 

Képgaléria: