Gyengülő színvonallal, csökkenő létszámmal küzd a magyar vitorlásbajnokságok egy része
A cím magyar vitorlásbajnokságokra utal, amelyek 2012-ben is lezajlottak, s az október 13-án kezdődő tengeri bajnokság kivételével megvannak a bajnokaink. Ám rengeteg a panasz az idei versenyek kapcsán, sokan szidnak sokakat. A következőkben megfogalmazottak magánvéleményt fejeznek ki, mert ugyan az MVSZ-nél részfoglalkozásként ellátok kommunikációs feladatokat, ám az itt leírtak semmilyen szinten sem a vitorlás-szövetség álláspontját tükrözik. (A saját nevemmel írt cikkek soha nem valaki másnak a véleményét tartalmazzák, de ezt most, ebben az esetben külön fontosnak vélem kihangsúlyozni).
Könnyen szerzett címek
2012-ben 46 magyar bajnoki címet lehetett (volna) nyerni vitorlás sportágban. Ez igen nagy szám, de nem rekord a sportágon belül, hiszen 2009-ben ugyanez a szám már 55 volt. Azért ez még így is nagyon sok.
2012-ben eddig 39 hajóosztályban (egy még hátravan az Adrián) 1635 versenyző vett részt magyar bajnokságon. Közülük 121-en (7 százalék) lettek aranyérmesek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy tavaly vagy tavalyelőtt legalább hetven-nyolcvan százalékban ugyanők versenyeztek a bajnokságokon, de közülük jórészt mások győztek, mint idén, akkor mondhatjuk, hogy ha tíz magyar vitorlázó összegyűlik, jó eséllyel van köztük olyan, aki az elmúlt három évben magyar bajnokságot nyert. Persze elfér köztük olyan is, akinek csak kísérettel ajánlatos hajóra szállnia, de ettől még nyugodtan lehet magyar bajnok!
Bár a Magyar Vitorlás Szövetség nagyhajós osztálypolitikai rendelkezéseivel korlátokat szab annak, hogy milyen minimális hajólétszám szükséges egyes osztályokban érvényes magyar bajnokság teljesítéséhez, ezzel még csak részleges célt ért el. A négy évvel ezelőtti „csúcsnak” ugyan már jóval alatta vagyunk, de erre a gazdasági helyzet romlása is rásegít. Mindenesetre a létszámhatárok miatt egyre több hajó-osztály csak flottabajnokságot fut. Vagy már azt sem (Yardstick I., II., III.).
Mi az első, kézenfekvő reakció? Ez nem jó, mert elmegy a kedvük az embereknek a bajnokságra járástól, ha csak flottabajnoki címért versenyezhetnek. Tehát kevesebben versenyeznek, vitorláznak. Ám szerintem ez így túl egyszerű, populáris, félrevezető megállapítás.
Kérdeztem egy vitorlázó, de csak ritkán versenyző jó barátomat, mi a véleménye arról, hogy a mi sportágunkban ilyen sokan magyar bajnokok. Rövid svéd gyerekverset idézett: „Bélyeget gyűjtöttem. Papa hozott egyszer egy kilót. Azóta nem gyűjtök bélyeget.”
Berecz Zsombor vagy Vadnai Benjámin évente sok száz órát vízen van és edz, hogy minél jobb versenyző legyen. Persze ők már nem a magyar bajnoki címekre hajtanak, de az általuk nyert aranyérmek pontosan ugyanolyanok, mint amit Pikulics Tódor (hogy régi mesterem, Reinhardt Gyu szavajárását idézzem) kap azért, mert kissé pityókásan ott állt négy napig a megfelelő nagyhajóban a csörlőnek támasztva, és megúszta a kalandot baj nélkül. Láb alatt sem volt túlzottan, miközben csapata keményet küzdött 6-8, esetleg technikai hátrányban is lévő, de legalább hasonlóan sokat edző, felkészült egységgel.
Ha holnap valaki – minden felkészültség és különösebb vitorlázótudás nélkül – megbíz azzal, hogy sürgősen segítsem magyar bajnoki címhez, kívánsága jó eséllyel teljesíthető egy, maximum két éven belül. Csak meg kell találni hozzá a megfelelő hajótípust, gyors hajót, és a testreszabott feladatkört. Semmi trükk, ott lesz egy hajón, minden futamon, és ugyanolyan bajnoki arannyal büszkélkedhet majd, mint olimpikonjaink, világbajnokaink.
A negyven bajnokság természetesen nagyon sokszínű volt, sokféleképp sikerült. Megesett, hogy a természet a rendezők kezére játszott, míg másokat szinte megoldhatatlan helyzet elé állított. Ám még nagyobb szerepet játszott olykor az emberi hülyeség. A kötözködni vágyás, az ellenséges szemben állás, a feldolgozhatatlan feszültségek befolyása.

 

 

A jó példák

Szerencsére idén is akadt jó példa, kitűnően lebonyolított színvonalas bajnokság, ahonnan a többség jó élményeket vitt magával ezúttal is. Legfeljebb ezekről kevesebbet beszélünk, mert dicsérni nehéz. Ha a Spartacus, a THE vagy a BYC rendez versenyt, ott nem szoktak problémák adódni. Idén kétségtelenül csatlakozott a minőségi rendezőkhöz az MVM SE. Aki pedig nincs ebben a felsorolásban, az nem azt jelenti, hogy rosszul dolgozott volna. De a felsoroltak biztos minőséget garantálnak. Amint jó néhány versenyző és osztály is.
Majthényi Szabolcs és Domokos András a megszokott fölénnyel győzött a még májusban lebonyolított Repülő hollandi- bajnokságon. A minap aztán megszerezték kilencedik világbajnoki címüket is. Olcsi idén is elindult szokott nagyhajós osztályaiban a bajnokságokon, ám ezúttal „csak” ezüstérmes lett 8M OD-ban, majd Assóban is. Az egyik osztályban Pfenningberger András csapata szerezte vissza a koronát, Assóban pedig a háromszoros olimpikon és Kékszalag-győztes Nyári Zsolt vezette Yuppie lett a bajnok. Mindkét osztályban élvezetes, színvonalas, szoros versenyeket futottak az erős mezőnyök.
Litkey Farkas idén a jó neveket felvonultató J24-mezőnyt verte el nagyon. Az utolsó két futamon indulnia sem kellett, futamgyőzelmei mellett egyetlen harmadik hely csúszott be, mégis csak arról hallani, hogy egy korai rajtos futama után fellebbezett, majd a tárgyaláson ügyes érveléssel elérte, hogy visszakapja a futameredményét.
Nagyon elégedettek voltak a Sudár Regatta osztály versenyzői Csopakon a Kereked VE által rendezett bajnokságukkal. 22 hajó indult és Kutics Krisztián csapata elvitte az aranyat Gömbös Lórándék elől. Akik egyébként vigasztalódhattak 22-es Cirkálóban, majd az első ORC-bajnokságon a Manökennel diadalmaskodva.
A klasszikus hajók között az Összevont Cirkálóban sokan várták a három 75-ös Cirkáló első bajnoki összecsapását, ám a nagy küzdelem elmaradt. A Sirocco Cittel Lajos vezetésével egy csepp esélyt sem adott a Lillafürednek vagy a Nemerének. A kishajóknál az olimpiáról visszatérő Berecz Zsombor beült új hajóosztályába, amivel már Rióra készül. Beszállt és Agárdon a hatvanhajós Finn-mezőnyben simán nyert. Ellenfélnek csak a tiszteletbeli magyarnak tekinthető Jani, azaz Ian Ainslie bizonyult, akivel a futamok javán jókat vívtak az első helyért.
Kis mezőny is futhat élvezetes, színvonalas versenyt. A Tihanyban volt 470 junior és 420-as bajnokságon mindöszsze 8 darab 470-es küzdött. Ám a nyolcadik futam után az első hat (!) helyezett között mindössze három pont különbség volt. A regattát végül a Győrffy Bálint–Serke Áron kettős nyerte. Hasonló izgalmak voltak a dobogón a 420-asban is, Neszmélyi Márk és Baticz Belián győzelmével.
Ahogy Berecz Zsombor megmutatta, hogy az edzésmennyiség és az erős versenyeken való állandó hajtás milyen fölényt ad, még ha hajóosztályt is vált az ember, ugyanezt bizonyították a Vadnai testvérek is. Benji világbajnokként természetesen nyerte a Laser 4.7 bajnokságot, míg Jonatán – aki az U16 Európa-bajnoka – győzött a fiatalabbak között. Aztán átültek Laser Radialba – Benjamin végleg, Joni csak vendégként –, és simán vitték az arany- és az ezüstérmet.
A legtöbb hajót felvonultató mezőnyt idén a BYC által rendezett OTP Junior Bajnokságon láthattuk, ahol 83 optimistes versenyzett. A bajnok a nagyoknál Wolf Szabolcs, a kicsiknél Erőss Lóránd lett.
Megemlítendő még az elsőre sovány érdeklődés mellett megrendezett I. ORC Bajnokság. A nemzetközi vitorláséletben egyre népszerűbb és sokfelé használatos előnyszámítás hazai bevezetésére tesz erőfeszítéseket az MVSZ. Az biztos, hogy a Yardstick-számítást el kéne felejteni! Számomra, aki mindig egységes hajóosztályokban versenyeztem, teljesen nevetséges egy olyan előnyszámítási módszer, amelyben év közben többször módosulhat egy hajó szorzója anélkül, hogy bármilyen technikai változtatást végeztek volna rajta. Egyszerűen csak a versenyeredményei miatt csökken vagy nő az előnyszáma – de a szorzónak a hajók, nem pedig a vitorlázók közti különbségeket kéne kiegyenlíteni…
Az ORC-számítás sokrétűbb, és pontosabb, szubjektív elemeket nem tartalmaz. Tökéletes előnyszámítás nincs, de a magyar Yardsticknél csak jobb van.
Lehet jó a verseny, akkor is a balhéról hallani. A J24-es bajnokságon a címvédő Litkey Farkasékat egy futamból kizárták korai rajt miatt, ám a zsűri előtt jól védekezve visszakapták a futameredményüket. Ez felháborodást váltott ki, de arról nem esik szó, hogy milyen szoros, színvonalas versengést produkáltak az első helyért a Székely Antal vezette egységgel.

 

 

Magyar bajnokság vagy flottabajnokság
Hat osztály versenye nem lett nemzeti bajnokság, csak flottabajnokság. Az X-35-ösök előre tudták, hogy így lesz. A 2010-ben meghatározott MVSZ Nagyhajós Osztálypolitika az eddig szükséges nyolc helyett számukra tíz egységben szabta meg a minimális bajnoki feltételt. Az osztály dinamikusan fejlődik, a hajók év közben egységesen, együtt ott vannak a fontos versenyeken. Ám talán az általános gazdasági nehézségek miatt ebben az évben nem tudták a létszámukat növelni. Kérvényezték azt, hogy az MVSZ elnöksége tekintsen el esetükben a szigorítástól, ám ezt már szezon közben tették, így a válasz csak nemleges lehetett.
A három éve lefektetett nagyhajós osztálypolitika és az általános versenyrendelkezések több sebből véreznek, éppen ezért jó lenne még a télen, versenyszezon előtt rendbe tenni azokat.
A Sudár Sport és X-35 esetétől eltekintve a másik négy osztályban megvolt a nemzeti bajnoksághoz minimálisan szükséges létszám, ám egy szabály a végső értékeléskor mégis flottabajnoksággá tette versenyeiket. A szabály szerint ugyanis az számít a bajnoksági létszámba figyelembe vehetőnek, aki legalább a futamok felén teljesíti a pályát.
A szabályalkotó szándéka érthető. Azt akarta elérni, hogy a létszámhatáron lévő osztályokban ne történhessen meg az, hogy egy hajó csak azért jön el az első napra, hogy segítsen nemzeti bajnoksággá tenni a versenyt, de valójában nem versenyzik.
Ám ilyen formában ez a szabály fals. Egyrészt lehetetlen helyzet, hogy a verseny státusza menet közben, a futamok lebonyolítása közben megváltozhat. Másrészt jó szándékú csapatokat is sújthat. Különösen a nagyhajós osztályokban történhet olyan technikai malőr, törés, szakadás, amelyik azonnal nem hozható helyre, és egy-egy hajó legjobb szándéka ellenére is túl sok futamról esik ki. Ilyen esetben pedig egyetlen hajó balszerencséje az egész flottáé.
E szabály miatt „bukta” a bajnokságot a Hetvenes Cirkáló flotta, de majdnem erre a sorsra jutott a Laser Radial női bajnokság is, mert az utolsó helyezett megszenvedve az olykor nehéz körülményekkel, csaknem túl sokszor kényszerült kiállni, vagy vétett korai rajtot.
Persze van, ahol kívülről nézve az emberi hülyeség, a siralmasan nevetséges széthúzás teszi lehetetlenné, hogy hat vagy tíz csapat egy cél érdekében együttműködjön. A 11M OD osztályban éppen a típus építője dühödött meg az első nap végén, és korai távozásával flottabajnokivá tette a versenyt.
A röhejcsúcsot azonban a Negyvenes Cirkálók produkálták. Az utolsó helyezett csak az első napon rajtolt, a többin nem, amivel azonnal ugrott a nemzeti bajnokság. Ezután a Szindbád csapata kormányost cserélt, amit a Rosa megóvott. A szabálytalanokat kizárták az inkriminált futamokból. Nem is rajtoltak a még hátra-lévő meneteken. Viszont észlelték, hogy a Rosa felméretlen vitorlát használt. Az ő óvásuknak is helyt adott a versenybíróság, és ugrottak a Negyvenesek között vitorlázó Ylva 22-es futamai is.
Félreértés ne essék, nem a Rosát piszkálom a típusával! Csak jelzem, hogy a Negyvenes csapatok a hajót és csapatát annak Balatonra kerülésekor – többek között – éppen azért fogadták be maguk közé, hogy a flotta önálló bajnokság teljesítésére képes legyen. A lehetőségért mindannyian hálásak voltak egymásnak, és együtt, jól szórakozva játszottak, szerették egymást. Ám ez nem ma történt, és sajnos az emberek általában egy idő után megváltoznak. Együtt ülnek ugyanazon a fán, és többen vadul fűrészelik maguk alatt az ágat. És persze egyenként meghallgatva őket mindegyiküknek igaza van… Csakhogy közösen inkább a fa recsegésére kéne figyelniük. A teljes kép kívülállónak talán összerakhatatlan, de amúgy is vesződjenek vele ők maguk! Valójában min is vitatkoznak, utálkoznak ilyenkor az érintettek? Nem csak a Negyvenes cirkálósokra gondolok. Félretéve az ilyenkor udvariasan megjátszott érdeklődést: valamin, ami csakis az ő világuk, szórakozásuk, és igazából az égvilágon senki kívülállót nem érdekel, csak őket. Vagyis semmi, de semmi jelentősége nincs a világ számára, hogy melyikük nyer, van-e egyáltalán bajnokságuk és effélék. Egyedül egymással beszélhetnék meg a bajaikat, mert csak ők vannak saját maguknak… Ám a saját indulataik ereje ezt már kibogozhatatlanul akadályozza. Kiút nem látszik. Ez az igazi 22-es csapdája.

Óvásdömping
Az emberi hülyeség, a békaperspektívából indított helyzetértékelés azonnal utat talál, ha teret kap. Egy jó szándékú döntés is lavinát indíthat.
A nemzetközi versenyeken szokásossal ellentétben a magyar tavakon mostanában többnyire nincs óvási díj. Értem persze az okát. Ha pénzt kell kockáztatni egy-egy vitás helyzet tisztázására, akkor sokan inkább nem lépnek a jogi útra, inkább a lelkükben tüskékkel távoznak. Az óvási kultúránk pedig kialakulatlan. Ez jól leszűrhető, amikor külföldi vizeken óvásba keveredik egy magyar vitorlázó. Többnyire elbukja a dolgot. Tehát fejlődni kéne, így a díj eltörlésének szándéka biztos jó.
Csakhogy mostanában túl frusztrált világot élünk, amelyben a tisztesség és együttműködő problémamegoldás nem domináns. Ha az élet különböző területein a morál háttérbe szorul, és helyette a „megtehetem, mert nem tiltja kikerülhetetlenül jogszabály” elv a népszerűbb, akkor az ilyen rugókkal dolgozó agy a vízen sem működik másképp.
Idén számos bajnokságon azon panaszkodtak a résztvevők, hogy éjfélig zajlottak a mondvacsinált okokkal indított, és persze végül elutasított óvások, rombolva mindenki hangulatát.

Versenyrendezés

Sirocco
A bajnokságok egyharmadát rendezte a vitorlásszövetség, általában Füreden. Másik harmadát egy-egy rendező klubbal együttműködve vezénylik le, míg a többit a klubok teljesen önállóan kivitelezték.
Én alapvetően az önálló versenyrendezés híve vagyok. A nyolcvanas évek végén a Finn osztályban értük el elsőként, hogy a bajnokságunkat kihozhattuk a nagy közös Balatoni Hét rendezvényből. Egyszerűen elegünk volt abból, hogy rendre rossz futamokat kaptunk, más hajóosztályok igényeihez igazodva. A finnesek azóta is igazolják az önállóság lehetséges pozitívumait. Idén a legnépesebb felnőttkorú magyar vitorlásmezőny versenyzett Agárdon. Hatvanhárman neveztek be, és hatvanan versenyeztek a Velencei-tavon, ami elsősorban Sipos Péter munkájának köszönhetően a magyar finnes élet központja. Ha egy osztály jól működik, egyetértésben a közös célok érdekében, akkor az önálló bajnokság rendezések központilag elérhetetlen egyéni energiákat, forrásokat mozgósítanak. A finnesek csaknem negyed évszázada mutatnak erre remek példát.
A közös rendezésű bajnokság előnyei mellett érvelők elsősorban gazdaságossági indokokat hoznak fel. Igazuk van abban, hogy egy nagy esemény jobban eladható a szponzoroknak, könnyebb sajtónyilvánosságot teremteni, illetve nem utolsósorban a rendezéshez szükséges eszközöket előteremteni, és a megfelelő színvonalú versenyrendezést garantálni.
Mert szép példa a finneseké, csak éppen egy kevésbé jól szervezett, és főleg kis létszámú osztály könnyen belebukhat az önállóságba. Lehet önállóan versenyt rendezni, de ha a futamok színvonala így alacsonyabb lesz, mint a közös bajnokságoké, illetve a veszteség finanszírozása nem oszlik meg kellőképp, akkor az feszültségeket szül, és egy már szépen épülő osztály is belebukhat a próbálkozásba. Az Ötvenes Cirkálók hajdan jól szervezett flottájának magyar bajnoksága idén már nem volt fellelhető a versenynaptárban. Futottak ugyan egy versenyt szeptemberben, amiről több tagjuk talán azt hiszi, hogy az a magyar bajnokság volt, ám tévednek. Miközben belső viták zajlanak, a versenyüket be sem jelentették, nem szerepelt a versenynaptárban…
Mindenesetre nem attól függ egy verseny szakmai színvonala, hogy a szövetség rendezi vagy egy klub. Sokkal inkább attól, hogy kik végzik a feladatot. Hiszen a rendezők és versenybírók többségükben ugyanazok mindkét esetben.
Az biztos, hogy vannak hagyományosan kiválóan szervezett bajnokságok olyan klubok és rendezők kezében, akik már megbízhatóan garanciát jelentenek a minőségre. Biztos, hogy nem szokott gond lenni akkor, ha például a bevezetőben már említett klubok rendeznek versenyt. Egyes bajnokságokat pedig nem szabad elvinni a megszokott helyszínéről, mert a mezőnyök létszáma csökkenne drasztikusan. Például a Jolle-bajnokságot Port Lacajból. Akadnak viszont olyan osztályok is, akik túlbecsülték erejüket, és nem tudnak megfelelő szakmai színvonalat fenntartani, ami vitákhoz és belső bomláshoz vezet.

Megoldás?
Igen, szükség lenne okos megoldásokra. Kritika elhangzik bőven, de megoldás kéne. A kritikák többnyire egyoldalúak, amiből nehéz megoldást kreálni. Sokan az MVSZ-t mumusnak tekintve szidják a szövetségi rendezvényeket, gyakran a saját maguk okozta problémáikért is a szervezetet okolva. De az MVSZ tagjai a klubok, és klubjaikon keresztül a versenyzők maguk. A szervezet olyan, amilyenek a tagjai. Ha egy társaság, például egy hajóosztály versenyzői összefogva tudnak egy irányba húzni, akkor a kellő függetlenségüket is elérik, és kevesebb a panaszuk a világra, miközben képesek együttműködni egymással és az MVSZ-szel is. Akik a leghangosabban szidják a szövetséget, azoknál többnyire a saját házuk tájékán sincsenek rendben a dolgok, és durcás arccal menetelnek az önrontásba.
Én nem értek a megoldásokhoz. De abban biztos vagyok, hogy a vitorlázásban csak a saját közegünkben lehet elkezdeni a helyzet javítását. Legalább emberi, hangulati oldalról, a közvetlen sorstársakkal megbékülve és együttműködve. Ettől nem jön rendbe minden, és lesz még min bosszankodni. De legalább a saját helyünk, társaságunk elviselhető, esetleg kellemes lesz, amire aztán lehet okosan építkezni.

Először ORC-ben
Csernussi Gábor

Manöken
Többévi előkészítés után szeptember 10–14. között Balatonfüreden rendezték meg az első ORC Magyar Bajnokságot. A rendezők részére is kellemes meglepetés volt, hogy a szezon végi időpont ellenére is 14 hajó nevezett, emellett sajnos munkahelyi kötelezettségei miatt még mintegy 10 érdeklődő az utolsó pillanatban mondta le a versenyen való részvételt. A mezőny jelentősen különböző sebességű hajókból állt, ám a kis létszám miatt nem volt lehetőség külön sebességcsoportokba történő besoroláshoz, amely egyébként az ORC-versenyzésben is fontos szempont. A versenyen csak érvényes ORC-felméréssel rendelkező hajók vehettek részt, az értékelés az európai tavakon bevált triple-number módszer szerint történt. Ennek lényege, hogy pálya-, illetve túraversenyen három-három szélerőtartományban (9 csomóig, 9–14, illetve 14 csomó felett) minden hajó önálló előnyszámmal rendelkezik. Így ennél a módszernél ORC-értékelés esetén hajónként hat előnyszám áll rendelkezésre a YS-ban használatos eggyel szemben, használata viszont a rendezőktől gyakori szélerőmérést kíván meg.
Az „up and down” rendszerű pályán változatos szélviszonyok közepette öt érvényes futamot sikerült megrendezni. A hajók az első kettőt az alsó, egyet a legmagasabb, az utolsó kettőt pedig a közepes kategóriájú szélben futották, így a rendszer tesztelése teljes körű volt.
A vegyes mezőny és a különböző szélviszonyok szerinti értékelés igen érdekes eredményeket hozott, például az egyik futamban egy egyébként YS III-as kategóriába tartozó Rebell a YS I kategóriába tartozó hajókat megelőzve a negyedik helyen végzett, melyből jól látszik, hogy a szerencse mellett tudás is kell a győzelemhez.
A versenyt a Manöken, Gömbös Loránt hajójának csapata nyerte, a dobogóra egy X-35-ös és egy Nautic 37-es csapat fért még fel. A rendszer összességében jól vizsgázott.
Később jött az ötlet, hogy kísérletképpen próbáljuk meg kiszámolni, hogy ha a versenyt YS-ban értékeltük volna, vajon milyen eredmény született volna? A kiértékelést nehezítette, hogy néhány hajó külön az ORC-értékeléshez optimalizálta hajóját. Esetükben a szokásos előnyszámokat nem lehetett alkalmazni, a számítás a vitorlafelület-eltérés figyelembevételével történt.
A kísérleti számítás eredményét a mellékelt táblázat mutatja.
A Balatonon elég ritka, hogy egy versenyen minden szélerőtartomány képviselve legyen. Miután most ez történt, az összetett eredményben a kiegyenlítettebb viszonyok is jelentkeznek, így csak néhány helyen van nagyobb eltérés. Az viszont jól látszik, hogy az ORC szerinti értékelés a legtöbb hajó esetében, adott szélerőnél sokkal szorosabb versenyt eredményez: tényleg sokszor csak másodperceken múlt egy-egy helyezés.
Reméljük, jövőre még többen tudnak, és szeretnének ebben az új rendszerben versenyezni.

 

Képgaléria: